Beharangozó
Végre otthon – #GoPackGo
Sorozatban a második konferenciadöntőjére készülhet Aaron Rodgers, de pályafutása során ez lesz az első, amit a Lambeau Fielden vívhat meg. Megérdemelné ez a mérkőzés, hogy több mint 80.000 ember szurkolhasson kedvenceinek, hogy 2010 után ismét bejussanak végre a hőn áhított Super Bowlba, de a hazai pálya előnyét ezúttal csak az időjárás adja meg.
❗❗❗FIGYELEM! Ez a beharangozó a Packers oldaláról közelíti meg a konferenciadöntőt. A Buccaneers oldali cikkhez kattintsatok IDE.❗❗❗
Kevés csapat tudta megtartani a Covid alatt is az igazi hazai pálya előnyét. Azonban ami Denverben a magasság, az Green Bayben a hideg és a havazás. Nem ezen kell, hogy múljon a mérkőzés, de biztos nem lesz kellemes a 23-24 fokos közegből lemenni fagypont alá és -4, -6 fokban játszani adott esetben havazás közben. Alapvetően nem a passzjátéknak kedvez az ilyen fajta időjárás, a tampai elkapók zöme ráadásul lehet, hogy akár először találkozhat ilyen körülményekkel a pályán – egy valaki persze fel lesz készülve erre, aki nem más, mint Tom Brady. A szélsőségesen rossz időjárásból Bostonban is kijutott a legendás irányítónak és nem ment neki olyan rosszul. Sok semleges néző azonban biztosan örül ennek a szituációnak. Gőzfelhő a line of scrimmage-en, megfagyott hosszú hajfürtök, talpig beöltözött stáb tagok, miközben a pályán rövidujjúban játszanak az igazán kemények. Az igazi foci idő…
A szép emlékek után azonban jöjjön egy kevésbé kellemes. Mint azt mindenki tudja, ez a két csapat találkozott az alapszakasz 6. fordulójában már, ahol a Packers idénybéli legrosszabb teljesítményét tette le az asztalra. Hiába vezetett már 10-0-ra is a meccsen a csapat, 38 válasz nélküli pontot írt a táblára a Tampa Bay és aratott kiütéses győzelmet. Hogy mennyire számít az ottani teljesítmény? Aaron Rodgers szerint:
“Csak annyira, amennyire múlt héten számított a Saints 38-3-as győzelme a Buccaneers felett az alapszakaszban.”
Kétszer aligha fogja az egész alapszakaszban mindössze 5 interceptiont dobó Aaron Rodgers újra back to back drive-ban eladni a labdát. Ahogy az sem valószínű, hogy az amúgy blitz ellen sem rosszul játszó irányító újfent olyan gyenge produktumot tesz le az asztalra. A Tampa Bay világos taktikával jött ki azon a meccsen a pályára. Meg kell zavarni Rodgerst, ezt pedig Tod Bowles védőkoordinátor a tőle megszokott módon ultra agresszív blitzekkel tette meg. Davante Adams elmondta, hogy meglepték őket és nem igazán volt akkor B tervük erre a védelemre, most viszont már sokkal felkészültebbek lesznek.
De miért jó, ha blitzelsz egy ennyire jó irányító ellen?
Alapvetően blitzelni nem a kiemelkedően jó irányítókat szokás. Hiszen ezzel csak területeket nyitsz meg magad mögött, főleg, ha a célszemély mozgékony is és jól tudja meghosszabbítani a játékot. Azonban ez még mindig a kisebb rossz. Rodgers EPA mutatója 0.19-volt a szezonban, ha blitzelték, ami nem egy rossz statisztika, de egészen magas, 0.4 volt, amikor 4 vagy annál kevesebb emberrel támadták. Nem teheted egyszerűen meg, hogy időt adsz Rodgersnek. A kulcs tehát igazából nem azon van, hogy blitzelj, sikeresen kell ezt tenned! A 6. héten Bucs a mérkőzés érdemi részében a snapek 50%-ában küldött extra siettetőt Rodgersre, amiből a szezonbeli legjobb 30,8%-os hatékonysággal tudtak siettetést elérni. Bowles rengetet stuntot, késleltetett blitzet hívott és jól el tudta rejteni, mikor és ki fog megindulni az irányító felé. A Packers sok motiont, sok hard countot használ a védelem feltérképezésére, de Devin White és Lavonte David fegyelmezettek voltak és nem fedték fel a snap előtt, hogy mi is az adott hívás a playben. Az eredmény: 2 és fél sack, 4 QB hit és további 5 negatív yardos szerelés a linebacker duótól.
Ha nem működnek a blitz csomagok, ha nem jönnek extra siettetők és Rodgersnak van ideje, vagy ami még rosszabb jönnek, de nem hatékonyak? Akkor hosszú napja lesz a Tampának. Alapvetően Cover-3, Cover-2 -t játszó védelem, mindkettő zóna védekezés, ami ellen nincs jobb QB a ligában Rodgersnél. Neki a legmagasabb az EPA mutatója a zóna ellen (0.31). De még egy szó a blitzekről. A Tampa remekül világított rá a 6. héten a Packers gyengeségére, borzalmas meccset okozva ezzel az MVP irányítónak. De Matt LaFleur és Rodgers is kiemelte, mennyit tanultak abból a mérkőzésből. Az eredmény? Azóta 1 db sacket sem engedett a csapat blitz esetén. A 6. hét óta! A Panthers, a Titans, a Bears mind erős blitz csomagokkal jöttek a Green Bay ellen, de a hatékonyság teljesen megfordult.
Kulcsember: Allen Lazard
Túl egyértelmű lenne Davante Adamsre felhúzni ezt az egészet. Pedig időnként a Packers nem gondolja túl a dolgot. Dobd Adams felé, mert aki ellene játszik, gyengébb képességű játékos. Ha a liga legjobb védelme és talán legjobb corner duója ellen képes volt Adams 9 labdát elkapni, akkor ne legyen kétség, hogy a jóval szerényebb nevekből álló Tampa Bay sor ellen is meg fogja tudni ezt csinálni.
A kulcsember pedig itt léphet elő. Allen Lazardról keveset beszélnek, pedig fontos alakja a Packers támadósorának. Adams viszi a showt, Tonyan viszi a TD-ket, a futók hatékonyak. Mellettük pedig csöndben teszi a dolgát a liga egyik legjobb blokkoló elkapója. Előszeretettel is használja őt a Packers erre a szerepkörre. Bunch formáció utáni screen, vagy a flat zónába kimozgó futók előtt folyton kulcs blokkjai vannak. De az egyik kedvenc játéka LaFleurnek, a rövid yardos szituációkban behívni szorosan a tight end mellé Lazardot, aki egy play action után kapja a labdát a pálya mélyén. Ugyancsak előszeretettel áll fel két running backkel a csapat, amikből akár flare screent (a futó oldalra kimozog és kapja a labdát) és inside zone (futás belül) játékot hívnak be. Ha a játékból végül passz lesz, a szélre kiérkező futó (rendszerint Jones) előtt a legtöbbször az elkapók blokkolnak, amiben Adams sem rossz, de Lazard mindenképpen a liga élmezőnyéhez tartozik. Vagy könnyű boxot adsz ezzel a futóknak, mert a linebackerek kilépnek a screenre, vagy kevés játékost a pálya szélén, ahol a nagy területen Jones meg tudja szerezni a yardokat.
Ezzel el is érkeztünk az elkerülhetetlen play actionhöz. Újra csak a liga tetejére kell pillantanunk, ha a Packerst keressük ebben a kategóriában. Rodgers 22 TD-t osztott ki idén eladott labda nélkül a play action mögött. A Tampa védelme pedig nem túl hatékony, csupán 19. ebben a tekintetben. Ráadásul nem is feltétlenül ragaszkodik a Packers ahhoz a bekövesedett elmélethez, hogy a használatához meg kell alapozni a futást. LaFleur a liga élmezőnyébe tartozik a passzjátékok arányát nézve neutrális szituációknál.
A futás azonban igazán erősség az erősség elleni összecsapás lesz. A Packers az 5. legjobb DVOA mutatóval rendelkezik, míg a Bucs védelem a liga legjobbja. Vita Vea visszatérésével pedig ez még csak jobb lehet. Érdekesség, hogy az erősségeken belül is mindkét csapatrész úgyszintén ugyanabban az aspektusban igazán kiemelkedő. A Green Bay volt a legjobban futó csapat 11-es personnel mögött (1 RB, 1 TE, 3 WR), 53%-os sikerességi mutatót felvonultatva, míg a Tampa Bay a második legjobban védekezik ilyen szituációkban, mindössze 37%-os sikerességi rátát engedve.
A névtelen hősök
MVP kampány ide, év támadója esély oda, a Packersnek, a liga legjobb támadósorának az alapja a falban keresendő. Természetesen sarkítva, mert Rodgersben, de néha nézzünk kicsit túl a nagyon egyértelműn. Az ESPN kimutatása alapján a liga legjobb passz- és futásblokkoló egysége a győzelmi rátát nézve Wisconsinban van. Pedig nem volt viszontagságoktól mentes ez a szezon. A kezdő right guard a szezon első meccsén kiesett. Az All-Pro Corey Linsley 3 meccset hagyott ki, míg a liga talán legjobb LT-je, David Bakhtiari a szezon végén dőlt ki végleg. A center Linsley-en kívül nincs olyan fal játékos a jelenlegi kezdőből, aki ne fordult volna meg legalább 2, de inkább 3 poszton az év során. Jelenleg a Billy Turner – Elgton Jenkins – Corey Linsley – Lucas Patrick – Rick Wagner sor, ami továbbra is a statisztikai lapok csúcsán tartja az egységet.
Óriási elismerés ez Adam Stenavic támadófaledzőnek, aki rengeteg variálás után, a liga talán legjobb LT-jét elvesztve is nemhogy a víz felett tudta tartani ezt az egységet, de alig tapasztalható visszaesés. Természetesen Turner nem Bakhtiari és az ő helyét átvevő Patrick sem olyan jó, mint a bal oldalon felálló társa. Elsősorban az ő posztjukon lehet keresnivalója a Bucs védelmének, és akár blitzekkel, akár 1-1-ben Pierre-Paul vagy Suh okozhatnak kellemetlen perceket Rodgersnek.
Fontos a kezdés, de még milyen fontos!
Matt LaFleur nem a legjobban meccselő vezetőedző a ligában. Ez akár egyfajta hátrány is lehet, ami időnként ki is ütközik, de könnyen el tudod kerülni az ilyen szituációkat, ha már a meccs elején nagy előnyre teszel szert. A Packers vezette a ligát a nyitó drive-ok utáni szerezett pontokban (73), és 16 meccsből 13-szor tudták valamilyen formában (általában TD) indítani a meccset. A nyitó drive-ok után azonban az első félidő további részében is nagyon hatékony az offense. A második negyedben 219 pontot szerezetek, ami nettó 127-tel több, mint amit az ellenfelek. Mindkét kategóriában közel 50 ponttal jobbak, mint bárki a ligában. Ha pedig Rodgers vezet a félidőben a Lambeau Fielden, akkor nem szokása kikapni (72 ilyen esetből mindössze egyszer szenvedett vereséget).
Az EPA mutató szerint a 6. heti volt a Packers támadósor legrosszabb performance-a a szezonban. Azonban azóta szinte tűzben ég a gárda, a múlt héten a liga legjobb védelmének (persze Donald nem volt 100%-os) raktak fel közel 484 yardot, ami a legtöbb amióta mérik ezt a statisztikát. A blitzeken túl a Buccaneers a labdaszerzésekben bízhat. Már emennyire lehet. Az 5. legjobbak voltak 25 szerzett labdával az alapszakaszban, azonban a Packers ismét csak a liga tetején helyezkedik el, mindössze 11 labdaeladással 2020-ban.
Miért jó matchup a Packers védelmének a Tampa?
Bár a Saints ellen nem ezt bizonyították, a Tampa alapvetően egy pass first csapat. Akárcsak a Green Bay, a liga élmezőnyéhez tartoznak a korai downokon vett passzjátékokat nézve. Ezt a tervet a Saints ellen és még pár alkalommal azonban felrúgták és jöttek a futások, főleg középen, sokszor eredmény nélkül. De miért is futottak sokszor? Mert a matek azt mondta, jó lesz! A Saints sok esetben állt fel két mély safetyvel, ezzel elvéve a nagy játékokat, de “könnyű” boxot hagyva maguk előtt. Ez pedig pontosan ugyanaz, amivel Pettine is sokszor szokott operálni. A Packers a liga egyik legtöbbet nickel és dime felállásban játszó csapata. A 6 emberes defensive back sor mondható az egység alap felállásának. Ezen belül is elsősorban zónát védekeznek Pettine tanítványai. Cover3 (3 mély zóna és 4 underneath), vagy Cover4 (4 mélységi zóna és 3 underneath). A Tampa ellen pedig pontosan ez a leghatékonyabb játék. Míg a Buccaneers DVOA mutatóban az 5. legjobb volt passzolás terén, és 3. legjobb az emberezés ellen, a zónavédekezést nézve csupán 15.-ek. Ráadásul a Cover3 ellen Brady a 10., míg Cover4 ellen a 21. legjobban passzoló irányító volt idén.
Az egység playmakere pedig gyakorlatilag elveszi a pálya egyik oldalát. Jaire Alexander egészen parádés szezont fut. Csupán két alkalommal engedett 50 yardnál többet idén, a 14. héttől kezdve pedig alig több mint átlag 10 yardot meccsenként. Ráadásul csupán 50%-os az engedett elkapási aránya. Alexander egy oldali corner, a támadósorok szemszögéből nézve a pálya jobb szélét őrzi elsősorban. Mivel Antonio Brown nem lesz a meccsen a Buccaneers félelmetes triójának egyik embere kiesik. A Godwin – Evans duó persze így is az egyik legjobb, de nem lennék meglepve, ha a szokottakkal ellentétben Jaire többször mozogna át a pálya másik oldalára, akár slotba az emberével. Egyszerűen nem teheti meg azt a luxust a Packers, hogy Alexander Tyler Johnsonon vagy Scotty Milleren védekezzen miközben az elit WR-ek gyengébb cornerekkel szemben állnak föl.
Így is erős kontrasztot ad, hogy míg adott esetben Alexander tud egész meccsen át tapadni a rá állított elkapóra, addig a túloldalon Kevin Kinget több ízben is égették már meg idén. Mind ő, mind a slot CB Chandon Sullivan bőven a csapat gyengesége lehet. Az egyik safetynek szinte kötelezően fél szemmel azt az elkapót és őrzőjét kell figyelni, akin nem Alexander védekezik, mert ha működik, akkor a Buccaneers akár egész este dobálhatja a labdát a könnyű célpontnak. Felépítésre King lenne talán ideális Evansre, hiszen mindketten nagy, fizikális játékosok, míg Jaire ebben az esetben az elsősorban slotból induló, gyorsléptű Godwinra kellene figyeljen. Érdekes lesz megfigyelni, hogy dönt Pettine, lesz-e kifejezett ember követés és főleg, hogy hogyan próbálja majd ragasztani a legjobb cornerét az ellenfél legjobb elkapóira.
Sok a hátsó védő, majd fut a Tampa Bay
Alapvetően logikus lenne, de ez is kissé a Packers támadósorán fog múlni. Ha tudnak pontokat tenni a táblára egyszerűen nem teheti meg a Tampa, hogy futással próbáljon a Packers nyomába eredni. Mivel neutrális szituációban is sok defensive back várható, hát még ha esetleg előny lesz, sok fog múlni a védőfalban Kenny Clarkon és a nemrég érkezett, eddig kevés szerepet kapó Damon Harrisonon, amikor futni fog a Tampa. Harrison nem számít még alapembernek, de ha elkezd működni a Bucs futójátéka, hamar tényező lehet. Dean Lowrynál mindenképpen tehetségesebb játékos a futás ellen. Tavaly a 49ers megmutatta, hogyan lehet tisztán a földön megverni ezt a Green Bayt. A Tampa azonban közel sem fut olyan jól, a támadófaluk nem erre van kihegyezve. Míg a túloldalon erősség az erősséggel találkozik, addig itt pont fordítva. Harrisonnak már csak azért is kellene jól beszállnia, ha beindul a Bucs futójátéka, mert a linebacker sorból nem várható érdemi segítség, így nagyjából egyedül ebben lehet bízni.
Nyomás Bradyre (is)
Mint már említettem, a jó irányítót nem blitzeled. Ettől függetlenül még nem csak integetni küldöd fel a pass rushereidet a pályára. A Packers a sok defensive back és erősen zóna heavy felállások miatt nem számít túl agresszív védelemnek. Csupán 20%-ban szoktak blitzet küldeni, amivel 26.-ak a ligában. A pass rush win mutatójuk sem túl impresszív, csupán a 20. Azonban lehet keresnivalója Smithéknek a meccsen, mert a Bucs támadófala hasonló erőt képvisel és csak 17. a pass blocking win rate-ben. A jobb oldalon Tristan Wirfs elképesztő idényt fut, de rajta kívül csak a LG Ali Marpet említhető meg, mint kiemelkedő játékos. A többiek közepes vagy gyengébb teljesítmény nyújtanak. Pettine ráadásul előszeretettel keveri a védőit a pályán, akár a snap előtt, akár utána, kereszteket használva, vagy váratlan blitzet küldve, miközben a szélső passzsiettetőt küldik hátra zónázni. Ráadásul nem nagyon kell gondolkozni, hogy hol kell keresni az irányítót. Brady nem túl mozgékony már, a zseben kívül szinte egyáltalán nem mozog, és ott is inkább csak felfelé lép. A sokszor középre mozgatott Za’Darius Smith és Kenny Clark játéka ekkor értékelődik fel igazán. A leggyorsabban is így lehet odaérni Bradyhez és a menekülő útja is ide szokott vezetni, ha netán oldalról vagy hátulról érkeznének a védők. Mivel Brady átlagos passzolási ideje 2.57 másodperc, amivel a 9. leggyorsabb, így vagy hamar odaérnek a védők, vagy már csak a hűlt helyét kereshetik a labdának.
Akiken elmehet a meccs
Mindkét egység a liga végén kullog, ha a speciális egység erősségeit nézzük. Egyaránt megmutatták már a szezonban, hogy képesek az az elem lenni a játékban, amelyiken a meccs elmehet. A Packers oldalán is inkább a returner unittal van elsősorban probléma. Vicces, de az idei drafton ha az első 3 körben két gunnert és egy protectort pickelt volna a csapat, vélhetően előrébb járna.
A két rúgóra óriási panasz viszont nem lehet. Mason Crosby ráadásul idén hibátlan még mezőnyből, igaz nem is kérték túl sok rúgásra, de a mérlege 16/16 – bár 4 extra kísérletet mellé rúgott. Mindazonáltal Jason Myersszel egyedül ők voltak 100%-osak az alapszakaszban. Sokat mondó azonban, hogy a 16 meccset játszó kickerek közül messze Crosbynak kellett a legkevesebb mezőnygólt rúgnia, valamint, hogy Aaron Rodgers az alapszakaszban kettővel több touchdown passzt osztott ki, mint ahányszor puntolnia kellett volna JK Scottnak (48-46).