Az idei edge rusher class különleges tehetségeket kínál, számos kiváló kvalitású, de kiforratlan, éretlen játékos igyekszik a profik közé, közülük pedig kiemelkedik három prospect, akik együtt alkotják a pozíció krémjét. Közülük mutatjuk be most azt a tehetséget, akinek a specialitása az irányító siettetése és a labda levadászása.
Háttér
Egyetemi karrierjét megelőzően Ojulari a Georgia állambeli Marietta High Schoolban élesítette sporttudását, a futball mellett a kosárlabda is ott szerepelt a kedvencei között. Azonban előbbiben tudott kiemelkedőt nyújtani, tight end és edge rusher poszton. Az egyetemi csapatok figyelmét az irányítók siettetésével hívta fel, végzős szezonjára négycsillagos tehetségként tartották számon, a posztján top10-ben az egész országot tekintve. Komoly versengés ment érte a Tennessee, a Florida és a Georgia között, majd végül 2017 nyarán a Bulldogshoz kötelezte el magát, akik azzal együtt tartottak ki mellette, hogy tudták, komoly térdsérülést szenvedett.
Erősségek
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Első lépés
Ojulari játékát jól jellemzi a robbanékonyság szó, nagyon jó ütemben és sebességgel tud elindulni a vonalról az irányító felé. Az első lépése olyan, amivel ki tud emelkedni a classból, olyan helyzeti előnyre tud szert tenni a tackle-ök ellen, amit nehezen tud később korrigálni a támadófalember, főleg, ha nem kellően atletikus. Könnyen el tudja hagyni Ojulari a vele szemben álló falember csípőjének síkját, a felvételek arról adnak tanúbizonyságot, hogy kellően agilisen, hajlékonyan és ruganyosan tudja bezárni azt a szöget, ami ahhoz szükséges, hogy megnyerje a pass rush snapjeit.
Ki kell emelni, hogy ez a ruganyosság és hajlékonyság legfőképpen a meccsfelvételeken látszik, laboratóriumi körülmények között, a Georgia Pro Dayén nem produkált kiemelkedő számokat tesztelésben, amit furcsaságként kell kezelni, mert a játékán nem látszik, hogy ne tudna kellő hatékonysággal a tackle-ök hóna alatt átbújni.
Sebesség, erő
A szélső passzsiettetőkhöz mérten Ojulari sebessége egészen jónak tekinthető a maga 4,6 másodperces 40 yardjával (88th percentile – a legfelső 12%) és az 1,6 másodperces első tíz yardjára sem lehet panasz (81st percentile). Ez a sebesség a pass rush snapjeinél is kiütközik, nagyon gyorsan tud odaérni az irányítókhoz.
De nem csak a gyorsáságának köszönheti a sikereit, nagyon jól tudja a sebességét erővé alakítani, ezzel benyomni a zseb mélyére a nála jóval nagyobb tackle-öket. Tehát hatékonyan tudja a bull rush technikát is alkalmazni, erre láthatunk példát a fenti klipben, ahol a nála jóval termetesebb Stone Forsythe ellen tudott megnyerni egy snapet. Ráadásul nem csak betolta a falembert az irányító arcába, mikor látta, hogy Trask dobómozdulata elindul, feltette a kezét, amiben megpattant a labda és ezzel a passzkísérlet sikertelen lett.
Karok
A legfontosabb dolog, amit ki lehet emelni Ojulari erősségeivel kapcsolatban, az egyértelműen az a munka, amit a karjaival végez. Ő maga azt vallja, hogy “If you beat the hands, you beat the man”, tehát ha sikerül a karok harcát megnyerned, akkor megvered az ellenfeledet is. Rendre ezt a filozófiát szokta alkalmazni akkor is, amikor a line of scrimmage-ről elindul a fal szélét támadni.
Az egyik legsűrűbben alkalmazott taktikája, hogy igyekszik a mindkét felső végtagját úgy pozicionálni, hogy a tackle jobb karját el tudja vele érni, a ballal megtámasztani, majd a jobbal leütni azt. Ez a mozdulatsor, amit fentebb is lehet látni, a védjegyévé vált az évek során Ojularinak, ezzel nyeri meg a párharcainak a döntő többségét.
De nem csak az agresszív kezeinek köszönheti, hogy sikeres pass rush snapeket tudhatott magáénak, a termetéhez viszonylag hosszú karjait is ki tudta használni bulldogsos karrierje során. Erre láthatunk példát fentebb, amikor a long arm technikát alkalmazza, tehát karjai hosszát és erejét kihasználva eltartja, majd ellöki magától a tackle-t. Ezzel a metódussal is nagyon sikeresen tudott dolgoznia az egyetemen, tudta, hogy így is jól kamatoztathatja a technikai tudását.
Produktivitás, turnoverek
Ojulari játékával kapcsolatban ki kell emelni, hogy az idei edge rusher class egyik legveszélyesebb prospectje nagyon jó hatékonysággal tudja siettetni az irányítót és kifejezetten veszélyes a labdára. Ezt bizonyítja, hogy 2020-ban 9,5 sackjével vezette az SEC-t és országon belül is a harmadik legeredményesebb volt ebben a mutatóban.
A zsákolások mellett pedig a labdára is nagyon veszélyes volt, tudta, hogy nem feltétlenül az irányítót kell megsemmisíteni, sokkal nagyobb fejfájást tud okozni az ellenfeleknek, ha a labdát támadja. Erre láthattunk példát akkor is, amikor nem sikerült odaérnie az irányítóhoz, de olvasta a szemét, megérezte, hol van az a passzsáv, amibe bele kell nyúlnia, hogy leütött labdát harcoljon ki. A tavalyi szezonban elért négy kierőszakolt fumble-je és két labdaleütése pedig a statisztikai lapokon is elit társaságba emelte őt az országban.
Kérdőjelek
Felépítés, funkcionális erő
Sok kritika éri Ojulari felépítését, miszerint nincsenek meg a méretei ahhoz, hogy az NFL-ben a védőfal széléről indulva sikeres és eredményes lehessen. A magassága mindössze 6 láb 2 inch (188 cm), testtömege pedig 249 font (113 kg), amivel a profi edge rusherekhez mérten bőven az átlagon alul marad, sőt az alsó 20%-ban találja csak magát. Ezeket ellensúlyozni tudja a hosszú karjaival, de több csapatnál is komoly fejtörést okoz, hogyan tudják majd őt integrálni a rendszerükbe, hogy teljesítményt hozzanak ki belőle. Az NFL tackle-jeivel szemben nagy méretbeli hátrányban lesz majd, amit nehéz lesz majd a sebességével, kézmunkájával palástolnia.
Szintén nagy kérdőjel, hogy a felépítéséből fakadó funkcionális ereje mennyire lesz majd elég a következő szinten, főleg akkor, ha a futás levédekezéséről van szó. Láthattuk a Georgián, hogy agresszívan lép fel a támadási ponton a futás ellen, nagyobb blokkolók ellen is könyörtelenül lép fel, de továbbra is a legnagyobb probléma az, hogy ezt profi szinten mennyire tudja majd fenntartani. Sokan úgy vélik, hogy gyenge pontja lesz a védelemnek azokon a downokon, amikor az ellenfél futást hív, és ha az ő oldalára fog menni a játék, könnyen ki fogják majd venni – akár egy jobban blokkoló tight end segítségével is.
Hajlékonyság, agilitás
A felvételei alapján azt tapasztalhattuk, hogy Ojulari egy kellően agilis, ruganyos és hajlékony játékos, de amikor tesztelésre került sor, a mutatott eredmények nem ezt mutatták.
Grafika: relativeathleticscores.com
Nem produkált kétségbe ejtő számokat a Pro Day során, de az agilitási mutatói messze vannak az elittől vagy kiválótól, főleg a súlypontemelkedését és a 3-cone drilljét vizsgálva. Utóbbi az egyik legfontosabb mérőszám az edge rusherek agilitását tekintve, amiben nem szerepelt jól, hiába nem ezt láthattuk a mérkőzések során. Ilyenkor felmerülhet a kérdés, hogy miért, erre viszont nincs kézzel fogható válasz, csupán találgatni lehet, hogy mennyire vette komolyan a felkészülést erre a gyakorlatra, illetve volt-e bármilyen kisebb lábsérülés, ami hátráltatta a gyakorlat során.
Sérülés, terhelés
Ugyan egyetlen mérkőzést sem hagyott ki egyetemi karrierje során, mégis van egy red flag a neve mellet a sérülések kategóriájában. Egészen 2017-ig, végzős középiskolás évéig kell visszamenni, amikor Ojulari elszakította az elülső keresztszalagját (ACL), ezzel elszenvedve karrierje legnagyobb sérülését. Ennek köszönhette azt is, hogy 2018-ban, freshman évében nem lépett pályára, kiülte a szezont. A rehabilitáció sikeres volt, 2019-ben egy kirobbanó formában futballozó Ojularit láthattunk, de mindezek ellenére sokan kíváncsiak rá, milyen állapotban van a térde, mennyire bírja a terhelést. Hiszen azt láthattuk, hogy a Georgián igyekeztek vigyázni rá, frissen tartani őt, ugyanis egyik meccsén sem volt fenn a pályán 52 snapnél többet (via PFF). Itt pedig egy újabb kérdés merül fel, mennyivel tud többet hozzáadni a játékhoz, hogy bírja fizikailag a terhelést, milyen szerepkört szánnak majd neki a profik között.
Konklúzió
Ha összevetjük az erősségeket és a kérdőjeleket, akkor egy olyan magas minőségű edge rushert kapunk Azeez Ojulari személyében, aki prémium kategóriát képvisel az idei drafton. Megoszlanak a vélemények, hogy Paye, Phillips vagy Ojulari a class legjobb passzsiettetője, mindenki mellett fel lehet hozni pro és kontra érveket, de abban meg lehet egyezni, hogy hármukat lehet a legmagasabb polcra helyezni. Erről a polcról pedig az adott csapatnak kell eldönteni, hogy milyen profilú játékost szeretne, Ojulari pedig egy nagyon veszélyes, produktív és robbanékony opciót ajánl, aki ha újonc évében fel tudja venni a profi liga ritmusát, a szezon második felére már kezdőben fogja találni magát.
Hol kelhet el a drafton?
Az edge rusher needes csapatok sorát a New York Giants nyitja meg az 1/11-es pickkel, ez a pont lehet az, ahol az első passzsiettető elkelhet, de a Nagy Alma kék felén jó eséllyel az offense-t szeretnék feljavítani úgy, hogy Daniel Jones sikeresebb legyen. Utánuk sorba szóba kerülhet az Eagles, a Chargers és a Vikings is, ez a trió jelentheti Ojulari plafonját. Padlóját pedig az első kör közepe-vége fel kell helyezni, esélyes lehet rá a Steelers vagy a Browns, de legkésőbb a Bills vagy a Bucs választása lehet az, ami megállíthatja az esetleges csúszását.
[/ppp_patron_only]
