Joe Thuney és Brandon Scherff idén tovább növelte a guardok érték – előbbi 16 millió dolláros szerződést, utóbbi 18 millió dolláros franchise taget kapott, mindezt csökkentett fizetési plafonnál. Egy jó guard ma már legalább olyan, ha nem értékesebb, mint egy jobb oldali tackle, miközben egy évtizede még az egyik legjelentéktelenebb poszt volt a ligában. Miért lett a guard kvázi prémium poszt?
Az egyik első alapigazság, amit megtanultam az NFL-lel kapcsolatban az volt, hogy a guard poszt értéktelen (a másik, hogy soha ne puntold Devin Hester irányába a labdát). Nem emlékszem, hogy ezt egy közvetítésben hallottam vagy egy cikkben olvastam, de ez nagyon megragadt bennem.
A guardok értéktelensége teljesen logikusnak tűnt, már csak a támadófalon belül is. A left tackle értéke vitán felül állt, hisz az irányítók vakoldalát védte. A right tackle poszt is egyre inkább értékesebbé vált, mivel egyre több csapatnak volt két jó pass rushere, vagy ha nem, akkor az egy meglévő is gyakran állt fel a gyengébbnek gondolt tackle-lel szemben. A center fontossága is egyértelműnek tűnt: egyrészt ő adja fel a labdát az irányítónak (Peyton Manning tudna mesélni ennek a jelentőségéről), másrészt az offense második agyaként olvassa a védelmeket, segítve ezzel az irányítónak és a többi falembernek.
Amennyiben egy csapatnak volt két jó OT-je és egy centere, szinte mindegy volt, hogy ki volt a két guard: a tackle és a center is be tudott a guardoknak segíteni szükség esetén. Amennyiben a szentháromság összeállt, rossz már nem lehetett a támadófal. Ehhez képest az elmúlt hét évben megduplázódott a guardok értéke.
Egy véletlennel indult az egész
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
2015-ben a liga legjobb guardja Marshal Yanda volt és ennek megfelelően évi 8 millió dolláros fizetéssel volt csúcstartó. A szintén elit guardként számon tartott Mike Iupati is egy átlag 8 millió dollár körüli fizetést. Ekkor a legjobb irányítók évi 20-22 millió dollárt kaptak, a top elkapók fizetése átlag 14-17 millió dollár volt, a top OT-k 12-14-, a pass rusherek 15-17 milliót kaptak, Ndamukong Suh (DT) évi 19 millióért írt alá a Dolphinshoz, a Bills átlag 16 millióért hosszabbított Marcell Dareusszal, a center Rodney Hudson 9,5 milliós szerződést kapott a Raiderstől, míg Darrelle Revis (CB) évi 14 millióért lett ismét a Jetsé.
A top guardok egy szinten voltak a futókkal, miközben kevesebbet kerestek a top tight endeknél és centereknél, tehát az offense legértéktelenebb posztján játszottak. A dolgok egy évvel később kezdtek drasztikusan megváltozni egy kvázi véletlennek köszönhetően: a Raiders ekkor igazolta le a guard Kelechi Osemelét öt évre 60 millió dollárért, vagyis évi 12 millióért.
Az akkor még oaklandi csapat nem akarta felvinni a guardok fizetését, Osemele eredetileg left tackle poszton játszott volna. Csakhogy a gárdának sikerült megegyeznie Donald Pennel, így Osemele maradt az eredeti posztján. (Az RT-posztnak is egy hasonló eset adta meg a végső löketet: az Eagles LT fizetést adott az RT Lane Johnsonnak 2016-ban, de Jason Peters miatt nem került át a baloldalra, így ő lett a mérce).
Az ex-Raven lett a viszonyítási alap. Fél évvel később David DeCastro és Kyle Long is évi 10 millió dolláros szerződést kapott, majd két évvel később előbb Andrew Norvell írt alá évi 13,3 millióért a Jaguarshoz, majd Zack Martin kapott egy átlag 14 millió dolláros fizetést a Cowboystól (egy évvel később az Eagles is hasonló összeget adott Brandon Brooksnak). Tavaly ismét nőtt a guard fizetés, amikor Brandon Scherff a franchise tagnek köszönhetően 16,102 milliót vihetett haza.
A poszt értékét mutatja, hogy idén ismét emelve lett a léc: a csökkentett cap ellenére a bajnokaspiráns Chiefs adott évi 16 millió dolláros szerződése Joe Thuney-nak, illetve a Washington másodjára is franchise taget tett Scherffre, aki így 18 millió dollárt kereshet idén (de egy hosszabbítás sem lesz sokkal olcsóbb).
Van szakmai ok is
Az NFL egy majmoló liga és néha ez nagyon rossz dolgokat eredményez. Amikor Todd Gurley kapott egy évi 15 millió dolláros szerződést a Ramstől, ezzel kis híján megduplázva a korábbi plafont, akkor hirtelen mindenki elkezdett 10+ millió dolláros szerződéseket osztani. Gurley, David Johnson, Le’Veon Bell vagy Zeke Elliot leolvadása szerencsére hamar elvette a kedvet az árak további felfújásának és az új top szerződések már 10-12 millió dollár körül stabilizálódtak.
A guard poszttal – bár kis túlzással egy véletlen indította be – nem ez a helyzet. A futók túlfizetése egy agymenés volt, amelynek nem voltak szakmai oka: az egyre passzorientáltabb NFL-ben luxusnak számít egy 10+ milliós futó (pláne ha nem tud elkapni), de már az első körbe sem nagyon férnek be running backek. A futók praktikusan továbbra is egyre értéktelenebbek, ellenben a guardok okkal drágultak.
A 2010-es években több olyan védőfalember is érkezett a ligába, aki elit szinten tudta belülről siettetni az irányítót. Ndamukong Suh 2010-ben 1/2-es volt, Gerald McCoy 1/3-as, de ekkor került az NFL-be Geno Atkins is, míg 2011-ben Marcell Dareus volt 1/3-as, egy évvel később pedig Fletcher Cox 1/12-es. A védőkoordinátorok egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a védőfal belsejére és egyre gyakrabban fordult elő, hogy egyértelmű passzjátékoknál akár edge rushereket is betoltak középre, hogy így alakítsanak ki mismatcheket.
A fenti vízválasztónak titulált 2015-ös dátum sem véletlen: ekkor kapott Suh és Dareus is 16-19 millió dolláros szerződést, ami szinte megduplázta a DT-fizetéséket. Az i-re a pontot végül Aaron Donald tette fel, jórészt neki is köszönhetően ma már egy elit DT 20+ millió dollár körül keres, alig valamivel kevesebbet, mint egy prémium pass rusher.
A guard poszt felértékelődése tehát nagymértékben köszönhető annak a felismerésnek, hogy a belső pass rush kiemelten fontos. Míg régen a DC-k féltek kisebb, atletikusabb belső védőfalemberekkel felállni, ma már ez egyáltalán nem probléma, pláne egyértelmű passzhelyzetekben. Így a támadófal szélének biztosítása már egyáltalán nem volt elég a boldogsághoz, egy igazán jó támadófalhoz már kellenek a minőségi guardok is.
Emellett az is jelentős szerepet játszott a poszt felértékelődésében, hogy az egyetemi falemberképzés messze nem ideális, a legtöbb újonc technikája borzalmas és egyre nehezebb jó falembereket kinevelni profi szinten. Top guardból sincs sokkal több, mint top OT-ből, így aki minőségi játékost akar a posztra, az kénytelen mélyen a zsebébe nyúlni.
Mindez természetesen az ígéretes guard prospectek értékén is meglátszik. Zack Martin 1/16-os volt 2014-ben, Scherff 1/5-ös, Andrus Peat 1/13-as volt 2015-ben, Quenton Nelson 1/6-os 2018-ban és Chris Lindstrom 1/14-es 2019-ben. Természetesen nem mindenki vált be, illetve gyakran OT-nek kiválasztott játékosok (mint az 1/10-es Ereck Flowers) találják meg a helyüket guardban, de a tendencia egyértelmű. A guard lassan prémiumposzttá válik, amit nem nagyon lehet 10 millió dollár alatt megoldani és nem biztos, hogy célszerű a harmadik napra hagyni a drafton sem.
[/ppp_patron_only]
Az NFL egy majmoló liga és néha ez nagyon rossz dolgokat eredményez.
Fel nem bírom fogni ésszel, hogy történhet az meg, hogy valaki köt egy túlárazott szerződést és abszolút „egy bolond százat csinál” alapon megy utána a többi. Nem látják, hogy mennyi a valós értéke az adott posztnak, játékosnak? Meglep, hogy egy ilyen szinten analitikus sportágban abszolút ez a szabadpiaci logika érvényesül, hogy ha valaki túlfizet, akkor az automatikusan felveri az árakat az egész piacon, függetlenül a „valós” értéktől. Ezért fogtam a fejem, mikor folyamatosan azt olvastam, hogy mostantól Tunsil szerződése a mérce. De miért? A sapka egy költségvetést takar, miért nem lehet reálisan látni, hogy egy poszt, az értékével arányosan mekkora arányt vihet el ebből?
A szakmai okok taglalását pedig külön köszönjük. Nemcsak a passzjáték és ezáltal a G poszt, hanem alapból a támadójáték felértékelődése és ezzel egyenesen arányosan a D# leértékelődése diktálja a jelenlegi trendet, a la PFF. Néhány éve még a S volt a legértéktelenebb poszt, itt az FK-n hallottam először a LB. Azóta felváltva hallom mindkettőt, ezek szerint már a S és a LB is a legértéktelenebb poszt a sportágban. Az legalábbis biztos, hogy a guardnál értéktelenebb lett, a fizetések is ezt mutatják. Egy Mathieu kevesebbet ér, mint egy Thuney, ami számomra még mindig nehezen emészthető. Defense doesn’t matter, ez az új PFF-credo.
Analitika
Szerintem a szűk NFL közeg egyáltalán nem olyan analitikus mint ahogy azt gondoljuk, erről Buday Zoli is beszélt egy podcastjükben. Persze az elmúlt öt évben berobbantak a különböző specifikus oldalak, PFF, Football Outsiders vagy a NextGen stats, mind produkál saját termékeket amikkel az NFL franchise-ok élnek is, ugyanakkor ez még nem jelenti azt, hogy mindet meg is fogadják. Erre azóta is rengeteg példát látunk a pályán és pályán kívül is, talán majd a következő edző-és GM generáció megváltoztatja ezt.
Defense doesn’t matter
Szerintem azért megyünk el ebbe az irányba, mert teljesítményben az offense sokkal fenntarthatóbb mint a defense. Gondoljunk csak a coveragre-re, nem tudsz rá definíciót mondani, nem tudod a PFF statok alapján sem eldönteni, hogy mi számít a coverage-ben leginkább, ráadásul a cornerek közül is egyre kevesebb az a játékos, aki éveken át tud tartani egy szintet, nagyon sok a hullámzás. Egy ilyen váltakozó dologra nem tudsz hosszú távra építkezni, csak meglovagolni ha pont a hullám tetején van a védelmed fele.
Ezért is van az, hogy sokan inkább a big play-ekre mennek rá a védelemben, a Chiefs erre húzott fel egy Super Bowl győzelmet. Ezért van az, hogy egy Patrick Queen hiába egy kút az advanced statisztikai mutatókban, a srác nagy játékokat, turnovereket csinál. Ezért lehet, hogy egy Frank Clarkért nem csak draftcetlit, de egy komoly szerződést is beáldozott a Chiefs, és igazából a PO-n kívül nem csinált sok érdemleges dolgot. De ott van a Bucs védelme is, amiben az a Devin White az egyik kulcs, aki nem veszi le Travis Kelce-t mint mondjuk David, hanem csak gyors, odaér a LoS-ra, TFL-eket, sackeket, big hiteket, turnovereket hoz össze, holott nem kiemelkedő képességű játékos.
Szerintem manapság ez sok esetben többet érhet, és ezért hajlandóak a GM-ek is magas draftpicket vagy komoly szerződéseket is kínálni az ilyen játékosoknak. Nem mintha ez annyira fenntartható lenne egyébként, de talán egy fokkal jobban lehet rá támaszkodni.
Kérdés. Valószínűnek tartod-e, hogy a trend a következőképpen alakul: a CB, DE és DT posztokon a kiválasztásnál, szerződtetésnél a konzisztencia lesz a prioritás és ezekre a posztokra lesznek hajlandóak a csapatok mind minőségben, mind anyagilag invesztálni, ezzel együtt a LB, S, SLCB posztokra pedig az akár inkonzisztens, de big play potential típusú játékosok fognak többségben lenni, kevesebb pénzért?
A védőfal esetén nem érzem a konzisztencia hiányát, ott azért ritkábban fordul elő, hogy valaki a legjobb korban ha hozott egy X szintet éveken át, akkor a következő évben drasztikusan alá megy, ott az öregedés tud ezen rontani ha általánosítok. Jobbára azt kapod amennyit rászánsz a játékosra, és ritkán fordul elő túlfizetés a piac diktálta szabályok miatt.
Safety és LB posztra abszolút el tudom képzelni ezt, ha megnézzük egyre ritkább a magasan draftolt safety, plusz milyen jól teljesítenek az újoncok. Az LB legalább olyan inkonzisztens poszt mint a CB, és ehhez a GM-ek is alkalmazkodnak. Sem tavaly, sem idén kanyarban sem voltak a legjobb FA szerződések Ramsey pénzéhez képest, csak azok, akiket megtartott a csapata mielőtt kikerült volna a piacra. Mint ahogy az LB-k között is jóval elmaradnak Mosley FA-szerződéséhez képest, hiába vannak életképes LB-k a piacon.
Ebből a szempontból viszont akár szembe lehet menni a “ne draftolj ILB-t korán” elvvel is, mert még mindig jobb a legtehetségesebbet kiválasztani rookie szerződéssel, mint FA-ről adni nekik 10+ milliós átlagot. Csak ésszel kell csinálni.
Ha ebbe az irányba mennek a védelmek, a támadósorok reagálni fognak rá, beállítanak két tight endnek nevezett elkapót a slotba, vagy legyen az egyik a backfielden és induljon onnan egy fullback és egy halfback is, hogy a jó cornereket effektíve kiszedjék a játék alakulásából.
Ez egy ilyen sport a jelenlegi szabályok mellett, a támadósornak jóval egyszerűbb új dolgokat kitalálnia, mint azt a védelemnek lekövetnie.
Az első bekezdésre reagálva: ez azért van, mert nagyon sokan nem értenek hozzá. Nem azért mondom ezt, mintha én értenék, soha nem vezettem egyetlen franchise-t sem és nem kötöttem szerződést sem, de a végeredményből nem nehéz megállapítani.
Jött egy Sean McVay, aki kisebb forradalmat csinált az offense oldal. Mit csinált majdnem mindenki? elkezdett McVay klónokat keresni: ha a középiskolában egy padban ültek, az már elég volt valamilyen kinevezéshez. Ha az irányítása alatt Gurley parádézott, akkor ebből az jött le, hogy hűha, akkor a McVay klónnak, vagy annak, aki épp a csapatot vezeti, kell egy jó futó. Amikor a Rams hosszabbított Gurley-vel, akkor meg az jött át a majmolóknak, hogy ajaj, nekünk is sokat kell áldoznunk a futó posztra, meg kell szereznünk a legjobb futót, különben versenyhátrányba kerülünk.
Persze lehet, hogy nem mindenki McVayt vagy a Ramset másolta, hanem saját alapon volt idióta és nem volt képes azt mondani, hogy basszus, nem fogok 15 milliót fizetni egy futónak, csak azért mert valaki megtette, lesz akkor újonc futóm, vagy egy olcsó veteránom. Na meg az is megér egy misét, hogy ki volt az első zseni: McVay akarta, hogy Gurley mindenképp maradjon? Les Snead gondolta úgy vagy hitte el azt, hogy McVay Gurley miatt jó és ezért sok pénzt kell neki adni?
Így vagy úgy, egy bolond jó sokat csinált.
Gurley mondjuk csak utólag jó példa, de amikor megkapta a szerződését, akkor két ilyen szezonon volt túl:
2017: 274/1305/13 futva, 64/788/6 passzal
2018: 256/1251/17 futva, 59/580/4 passzal
Erre azért nem mondható el az a rész a cikkből, hogy luxusnak számít egy 10+ milliós futó (pláne ha nem tud elkapni).
Igen, utólag kiderült, hogy nem tartott örökké, ahogy DJ vagy Bell sem, de ők voltak igazából az első elrettentő példák, az első fecskék, akikből azóta okultunk, és akik miatt rá merjük mondani McCaffrey szerződésére is a monstre éve után, hogy baromság volt. Akkor amikor ezek a szerződések megköttettek azért nem voltak ennyire magabiztosak a negatív hangok.
És hozzátenném még, hogy azóta nem volt a Ramsben egy futó sem aki ilyen számok közelébe került, talán majd idén Akers. Ezt csak Snead védelmében, mert nagyon könnyen veszi elő mindenki boxzsáknak, de szerintem már túl van tolva a kritizálása.
Sneaddel egyébként nem az a legnagyobb baj, hogy megpróbálta, hanem az, hogyan.
Lehet 15 milliós szerződést adni úgy egy futónak, hogy az valójában csak 10-12 millió, mint Kamara esetében. És lehet 15 milliósat adni Gurleynek úgy, hogy hogy tényleg 15 millió dollár évente, ráadásul kivághatatlanná teszed, mert a 2023-as fizetése is garantált lesz már 2019-ben. Aztán marad utána 20 millió dollárnyi halott pénz, miután kivágják. Illetve a top 4 legnagyobb DM-ből hármat ő hozott össze, szóval azért valamilyen szinten érheti kritika (bár a halott pénzes cikkben azért megdicsértem én is).
Amúgy meg lehet, hogy az általános közvélemény pozitív volt Gurleyvel és a többiekkel, de elég sok szakértő mondta azt, hogy McVay a zseni, mert Gurleynek szinte soha nem kellett feltöltött boxban futnia, kontakt után átlagos volt stb., így minimum merész egy ekkora hosszabbítás.
Az első bekezdésre reagálva: ez azért van, mert nagyon sokan nem értenek hozzá.
Ez a másik számomra agyzsibbasztó jelenség, hogy egy ennyi zsetonnal játszadozó asztalnál nincs ott kint egy sportközgazdaság-profilú cég, amely kifejezetten a GM munka iránt érdeklődőknek tartana képzést arról, hogyan kell vezetni egy sikeres futball franchiset? Nyilvánvalóan megvannak a szakmai, közgazdaságtudományi szempontjai ennek a területnek is, csak a megannyi információt, felhalmozott tudást kellene egy koherens rendszerbe rendezni és oktatni, hogy legyen ebben a pozícióban 32 értelmes, hozzáértő ember.
Les Snead gondolta úgy vagy hitte el azt, hogy McVay Gurley miatt jó és ezért sok pénzt kell neki adni?
Engem is nagyon érdekelne, ki volt itt a hunyó. Ezzel együtt idén Stafforddal a fedélzeten vélhetően meglátjuk, ledől-e az a McVay-szobor, amit az elmúlt években felállított (sztem nem).
Nagyon nehezen neveznek ki külsős embert lényeges posztra, aki meg ott van, az már úgy is ismeri ezeket mind. Legalábbis ez a maradi észjárás a jellemző, de amíg 60+-os, többször megbukott edzőket látsz a ligában, szerintem ez a kevésbé meglepő.
Na meg ugye nem mindenkinek célja az, hogy a többiek vele egy szinten legyenek, arra elég a salary cap…
Valahol olvastam, hogy a def. leértékelődése ellen az amcsi középiskolák többségében már új típusú, univerzális védelmeket próbálnak összerakni, olyan játék alakzatokkal/játékosokkal, amelyek a QB összezavarását célozzák. Persze ennek hatása, ha sikerül, csak évek múlva lesz. Forradalmasítani akarják a defense play-eket. Talán ezt az új mezszámozás is segíti.
Vannak már erre kísérletek, néhány DC ír elő pl. (az offenshez hasonlóan) snap előtti mozgásokat. A center alóli felállásoknál is lehet játszani a pozícióváltásokkal. Nem lepne meg az sem, ha a jövőben nagyobb hangsúlyt kapnának a 3-4, ill. vegyes sémák. Reméljük kitalálnak valamit, mert ebben a folyamatos rabló-pandúr játékban az O megint elhúzni látszik.
Korántsem zsenik vezetik manapság az ami foci franchise-okat. Copycat leauge. Legkisebb rizikó mentén. Tipikus hülyék csapatának tűnik néha, de ez van Egyebként amúgy mindenhol. Ha valami újítás beválik majd követjük. Abból nem lehet baj. Egy önálló véleményhez minimum hatalmas siker kell, mert hamar a körön kívül kerülsz, viszont a sikerteleneket tartsuk meg, mert azért nem baj, ha vannak nyilvánvalóan hülyék, akiket egy középszerrel is sikerül legyőzni, ezért ha elég szar vagy, el kezdenek ragaszkodni hozzád. Mert szükség van vesztesekre.Sőt rájuk nagyobb az igény, mint a kiemelkedőkre.
Ezért elég nehéz logikai alapon levezetni ami történik. Sőt.
A liga maga viszont egy keményen pénz orientált monopólium, és ők viszont eléggé átgondoltan irányítják a trendeket, mert nekik kőkemény konkurencia a többi profi sport. Ők ezért már jó ideje belátták, hogy a core szurkolók által favorizált, úsd ahol éred focinál, hosszú távon – nagy duzzogva ugyan – de mindenképpen a látványos, de nem oly kemény passzorientált, alapvetően támadó jellegű foci fog többeket vonzani. Ez a fő trend. Ők – mármint a liga – határozzák meg ezt a trendet, ha kell szabályokkal. Ez is lesz. Persze nem nyílegyenesen, mert nem hülyék. Cikkcakkban, mint eddig is. De alapvetően puhul, látványosabb lesz az NFL, és persze mindenáron meg kell őrizni a versengést. Mert ők még tudják, hogy ez különbözteti meg a sportot mondjuk a képregénytől.
Mivel nem szeretnének egy fillért sem költeni utánpótlásra, ha már ingyen van ugye, akkor az egyetemi foci trendjeihez is alkalmazkodni kell. Ez probléma lehetne, de mivel közös az érdek, hogy a fenti trendek érvényesüljenek, így az egyetemi foci magától is – kitérőkkel – de ugyanerre halad, sőt élenjár. Senkinek nincs szüksége a hordágyon kicipelt súlyosan megsérült fiatalokra, annál inkább népszerű hosszan eladható példaképekre.
Ezért az O egyre hangsúlyosabb lesz, míg a D csak kiegészítő szerepkör lesz hosszabb távon. Ezért szerintem ez előbb-utób a fizetésekben is meg fog mutatkozni. A skill poziciók mindig többet érnek, most, hogy a korábbi erőpoziciókról is kiderül, hogy valójában azok is bizony skill poziciók, lassan kialakulhat majd ebben egy normális trend, hogy bármely poszton a valós tehetség fog számítani. Mert minden területen vannak ma már zseniális game changerek. ezeket kellene kiválasztani és megfizetni. Egyelőre ez még jó messze tűnik, de nem adok 20 évet, amikor valójában egy játékos skilljei számítanak majd alapból és nem a pozíciója a csapaton belül. O kicsit magasabban mint a D. Nyilván a QB kivétel lesz mindig is, az egy külön kategória marad, sőt a különbség várhatóan növekedni fog.
Vitatkoznék!!! Mitől lenne prémium poszt a Guard, mikor az ezen a poszton legjobban kereső játékosok annyit sem kapnak, mint az értéktelennek tartott LB-k? Valójában a Guard még most is az egyik legkevésbé megfizetett poszt, ezzel a két említett szerződéssel éppen beelőzték a futókat.
A védelem leértékelődésével sem teljesen értek egyet. A QB után az Edge a legjobban megfizetett poszt jelenleg is.
A linebackerek szakmailag értéktelenek, ennek ellenére lehet pár okos ember, aki 17-18 milliót egy LB-nek, amikor a piacon 14 a max. Egyébként Wagner azért kapott 18 milliót, hogy átlagban top legyen, Mosley megfizetése meg az elmúlt évek legnagyobb retardáltsága :D illetve a futóknak és a safetyknek is relatíve sok pénzt adnak, mégsem annyira értékesek.
16 milliós LB nem tudom mikor lesz megint, de hogy nem a közeljövőben, amikor lassan már csak egy lesz a pályán, az biztos. Szépen le fog ez is csengeni, az idei piac top LB-i sem kaptak már nagy pénzt.
A guard pedig a támadósor legértéktelenebb posztjaként lenyomta a TE-et, a futót és a centert, illetve Lane Johnsont leszámítva legalább egy szinten van az RT-kkel. Ráadásul még tovább növekedhet.
Fetykének van igaza.
Erre azt mondom, hogy Scherff is “csak” azért keres 18 milliót, mert nem akar WFT-ben maradni, a csapat pedig rárakta a második taget. Utána Thuney következik 16 millióval, aki után Brroks és Martin jön egy elég nagy szakadékkal (14 millió), akik után megint egy nagy szakadék jön. Azaz az 5. legjobban kereső guard (Peat) évi 11,5 milliót keres.
Én nem látom ugyanazt a hatalmas felértékelődést, amit te mondasz. Persze a TE-t lenyomta meg az RB-t is utolérte a poszt, de ebben inkább ezek leértékelődése játszik szerepet. És még így sem teljesen egyértelmű ez például a futóknál, ahol például a 8. legjobban fizetett Jones is 12 milliót keres (ugyanez guradban 10,825). Ha továbbra is ilyen jó OL classok jönnek ki a draftról, mint az utóbbi években, akkor nagyon hamarosan ugyanaz lesz a helyzet ezen a poszton is, mint a WR-ekkel.
Kereslet – kínálat mozgatja a piacot elsősorban. A két legjobb guarddal nem lehet a piacot jellemezni, mert az komoly torzításhoz vezet.
Egy olyan posztról beszélünk, ahol évek óta döntik a rekordokat, minden évben 2-2 millióval kb feljebb ment az ár. És ez a tendencia nem fog leállni, pont azért, amit a cikkben írtam – hisz eddig sem állt meg. Pedig most még a cap is csökkent.
Ha Scherff kint lenne a piacon, nagyobb pénzt kapna Thuneynál, akinél azért senki nem várt 14 milliónál nagyobb összeget, vagy csak minimálisan.
Ez a tendencia nem fog bezuhanni. Sőt! Erősen meglepne, ha Nelson 18 millió alatt maradna, de őszintén a 20 milliótól sem dobnék hátast. És most is csak azért beszélünk két guardról, mert kettő került ki a piacra, vagy hát majdnem kettő. Egy-egy poszton max 2-3 top játékosnál több ritkán kap szerződést egy évben.
És ez a lényeg. Mosley kifogott egy idiótát, a Seahaws húzott egy szokásos Seahawks dolgot, aztán annyi. Ők ketten el lesznek az irracionális fizetésükkel, mindenki más meg 12-14 millió között fog keresni a következő években jó esetben. KJ Wright meg a kutyának kell, pedig még mindig jobb jó eséllyel, mint Mosley. De Matt Milano vagy Jayon Brown sem robbantott bankot és jó eséllyel nem is lesz olyan LB nem csak a közel, de akár távoli jövőben, aki az inflációnál nagyobb mértékben alakítaná a piacot.
Ennek utána is néztél?
Nem kell válaszolnod, mert tudom a választ. Von Miller és Chandler Jones nem LB, hiába az van odaírva mellé.
Átlagosan 2,5M$ jut egy linebackerre is meg egy guardra is, bár pontos szám nincs, mert az edge rusherek egy része olb-ként van jegyezve, holott egyetlen tackle sem lesz guaredként felíva a rosteren
Utána! Az OTC-n külön vannak jelölve. Az OLB-k (általad említettek is) pedig az Edge-hez vannak besorolva akár csak a DE-k, így létrehozva nekik egy külön posztot.
Nem sokkal, de a legjobban kereső LB-k többet keresnek, mint a Guardok. Illetve egészen pontosan a két poszt közül Scherff keresi a legtöbbet, de onnantól fordul a kocka, mert Bobby Wagner majd Mosley következik és csak utánuk jön Thuney. És ez innentől már meg is marad.
OTC-n csak éves átlag meg teljes összeg van, semmiféle összesítés a posztra levetítve, ilyen szempontból egy átfogóbb képet ad a spotrac, de ott meg az fent említett okok miatt kicsit ferde a kép.
A legjobban kereső x (x<5) játékos nagyon jó a kiugró példák összehasonlítására, meg néhány trend felállítására, de azt pl sehol nem fogod látni ezekből, hogy 2x annyi LB van a ligában, mint OG. Ami azért érdekes, mert a kezdőben mindkettőből kettő kell (és igen, a nickel az új base).
Mivel Renningan is a legjobban kereső játékosokkal példálózott és abból vezette le felértékelődésre vonatkozó következtetéseit, ezért azt gondoltam, hogy maradjunk ennél a módszernél.
Ha csak a G és LB játékosokat nézzük, akkor a legjobban 4 kereső játékosból 2-2 az arány. De a legtöbb 10 jövedelemnél már 6-4-re az LB-ék vezetnek, a legtöbb 20 fizunál 12-8-ra nő az előny, a legjobb 30 fizunál pedig 18-12-re, és így tovább. Én ez alapján mondtam, hogy az LB-ék jobban meg vannak fizetve. Lehet, hogy pár év múlva nem lesznek, de erről majd akkor kell beszélni. Jelenleg még a kezdő LB-ék többen keresnek a kezdő G-nál ezek szerint.
ui.: A töltelék, roster végi emberek szerintem egyébként a posztok megítélésénél torzító hatást jelentenek. Igazából a kezdő vagy kezdő közeli játékosok szerződéseinek a vizsgálata releváns a megítélésem szerint.
nem példálózott, annál többről szó a cikk
tudsz szűrni kezdőkre spotracen és az ilb-k közel sincsenek a guardokhoz 2020 alapján
Akkor gondolom, hogy ezek a 10+ milliót kereső LB-ék a gyakorló csapatban pötyögnek…
Mosley konkrétan a cserék közé se fér be