A Rams a holtszezon elején két első- és egy harmadik körös draftpickért megszerezte Matt Staffordot, majd egy csendes piac után úgy készülhetett a draftra, hogy legalább négy posztra ráfért volna az erősítés. Top50-es pick nélkül ugyanakkor nehéz azonnal hatalmas impacttel rendelkező játékost találni és a priorizálás is érdekesre sikerült, de nem biztos, hogy minden annyira rossz, amennyire tűnik.
A Ramsnek az irányítóposzt megoldása után nem sok mozgástere maradt. Megtartotta Leonard Floydot és tenderelte Darious Williamst, így a csapat tavalyi legjobb pass rushere és kiválóan játszó CB2-je maradt a csapatnál, bár cserébe a belső támadófalember Austin Blythe-ra és az elit safety John Johnsonra már nem maradt pénz.
Floyd nagyon túl lett árazva, de Williams olcsón maradt, míg a két távozó papíron nem volt olyan nagy érvágás. Bár Les Sneadről elsőre a pocsék szerződések jutnak eszünkbe, el kell ismerni, hogy nagyon jól tud draftolni és rendre sikerül gyémántot találni a hátsó körökben. Mivel safety poszton ott volt a rosteren a 2019-ben második körös Taylor Rapp, a tavaly hatodik körös, de egész korrekt szintet hozó Jordan Fuller, illetve a szintén tavalyi 3. körös Terrell Burgess, így a safety nem volt need. A guard/center Blythe mögött már nagyobb űr tátongott, de az OL-képzés jó Los Angelesben (tavaly a másodéves David Edwards és a harmadéves Austin Corbett top 20-as szintet hozott guardként) és nem kizárt, hogy a 2018-ban negyedik körös Brian Allen képes lesz jó játékra.
Mindezek fényében, illetve az elkapó DeSean Jackson szerződtetése után egy második számú pass rusherre, egy slot cornerre és két linebackerre lett volna szükség a tökéletes rosterhez, illetve a belső védőfalat és a center posztot lehetett volna mélyíteni. Les Sneadék ezt kicsit másképp látták.
Stafford mindent kompenzál!?
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A Rams legnagyobb igazolása egyértelműen Stafford volt, aki jó pár polccal magasabban van Jared Goffnál, képes a rendszeren kívül is teljesíteni, illetve a rendszeren belül is új dimenziókat nyithat meg. Ha már tavaly is a Rams játékosa lett volna, a csapat jó eséllyel Super Bowlért mehetett volna a ligaelit védelmével, de idén törvényszerűen vissza fog esni az egység teljesítménye, vagyis a Super Bowlhoz az kell, hogy az offense nemcsak, hogy a védelem gyengülését kompenzálja, de még amellett is hozzá tudjon tenni a győzelemhez. Vélhetően ez volt az oka annak, hogy a Rams a legmagasabb pickjét a támadósorra lőtte el.
2/57: Tutu Atwell, WR, Louisville
Jared Goffal a Rams egy rövid-közepes útvonalakra épülő rendszert futtatott, ahol az elkapók konzisztenciáján és playmaker képességein múlott elsősorban az offense sikeressége. Cooper Kupp és Robert Woods prémium játékosok, de velük nem lehet vertikálisan megnyújtani a pályát – ezért érkezett DeSean Jackson a piacról, bár az ő üvegteste miatt várható volt, hogy a csapat fog hozni egy speedstert a draftról.
Atwell ilyen téren tökéletes rendszerfit, legalábbis ha az szempont, hogy gyorsan fusson a szélen, illetve a labdával a kezében is veszélyes legyen. Stafford könnyedén átdobja a pályát, talán még soha nem volt ilyen gyors célpontja, így mindenképp izgalmas lesz látni, hogy mire lesznek képesek. A probléma ugyanakkor az, hogy Atwell – bármilyen rosszindulat vagy sértő szándék nélkül – egy mini törpe. 175 centi, ami még nem is akkora tragédia, de a 69 kilója szinte már a vicc kategória.
Minimálisan magasabb nálam, viszont még az aktuális reggeli tömegemhez képest is 5-6 kilóval könnyebb. Persze ő velem ellentétben tiszta izom, de öt kiló különbséggel már én is tudnám kicsit zavarni, ha felállnék közvetlenül vele szemben, míg egy 80-90+ kilós corner úgy kirakná a pályáról, hogy az életben nem találna vissza, arról nem is beszélve, hogy ilyen testfelépítéssel nem sok ütést hordana ki lábon.
Mindezek mellett limitáltak az útvonalfutó kvalitásai, gyakorlatilag csak az előre és egyenesen koncepciót ismeri, illetve a kezei sem a legjobbak, ami pár nagyon csúnya dropot eredményezhet. Nem nagyon emlékszek hozzá hasonló pehelysúlyú elkapóra és nagyon meglepne, ha sok csapatnál szerepelt volna akár csak a top100-ban. A második körben óriási reachnek tűnik, ráadásul a tavaly második körös Van Jefferson is ott a rosteren: ő ugyan más stílusú játékos, de az elkapósor, illetve a pálya megnyújtása egyáltalán nem volt olyan fontos, hogy a legmagasabb pickjét erre áldozza a csapat. A pass rusher Joesph Ossai például itt sokkal jobb értéket képviselt volna.
3/103: Ernest Jones, LB, South Carolina
A harmadik körben a Ramsnek eredetileg három pickje lett volna, de egyet odaadott a Lionsnek a Stafford-csere miatt, a 88. cetlijét két negyedik körös pickért elcserélte a 49ersszel, így csak a Brad Holmes GM kinevezéséért kapott 3/103-as kompenzációs választási joggal húzott végül a csapat. A kiválasztott játékos a linebacker Ernest Jones lett, vagyis kivételesen hiányposztra érkezett ember.
A linebacker poszt nagyon vékony Los Angelesben, így Jones könnyen a kezdőben találhatja magát már az első héttől. Kiválóan választ szögeket, ezáltal kiválóan szerel, futás ellen kifejezetten hatékony lehet, de óriási kérdőjelek vannak a coverage képességeivel kapcsolatban. Meglepő lenne, ha sok csapatnál a top 100 közelében, vagy akár a top 150-ben lett volna: a speciális egységben mindenképp jó lesz, a futás elleni védelmet is javíthatja, de egy ennyire limitált képességűnek tűnő LB-ért egy ilyen magas cetlit adni minimum túlzás.
A zavarosban
A Ramsnek a harmadik nap végére háromszor húzhatott a negyedik körben, egyszer az ötödikben és háromszor a hetedikben. Érdekes módon most is nagy szerepet kapott az offense, ami összességében nem baj, a legtöbb játékos a speciális egységben kaphat helyet, de akkor is meglepő, hogy nem akarták maximalizálni a lehetőséget arra, hogy egy kezdő védőre bukkanjanak.
4/117: Bobby Brown III, DL, Texas A&M
4/130: Robert Rochell, CB, Central Arkansas
4/141: Jacob Harris, WR, UCF
5/174: Earnest Brown IV, Edge, Northwestern
A legmagasabb negyedik körös pickkel egy DT érkezett, ami Michael Brockers elcserélése és a korábbi pickek fényében érthető. Ár/érték arányban nem különösebben rossz a pick, egy futás ellen jó belső védőfalemberért nem sok a negyedik kör és a korai downoknál akár már újoncként komolyabb szerepet kaphat. Egyértelmű passzjátékoknál ugyanakkor nem szabad pályára engedni, a 143 kilóját nagyon lassan tudja csak mozgatni, két Aaron Donald mellett se tudna oda érni az ellenfelek irányítójához.
Rochell egy fokkal izgalmasabb pick: a 9,65-ös RAS mutatója nagyon jó, az atletikussága mellett a méretei is parádésak, csakhogy focizni nem nagyon tud. A negyedik körben lehet ilyen hosszú távú projektekbe fektetni, a fizikai adottságai alapján a plafonja az egekben, ellenben a padlója is rendkívül alacsony. Kis szerencsével legalább egy CB3-at sikerül faragni belőle.
A negyedik kör végén jött még egy elkapó. Hogy mi szükség volt Harrisre az így is végtelenül tömött posztra, azt nagyon nehéz megmagyarázni: 195 centi és 95 kiló, az egyetemen 20,1 yardot átlagolt és a 49 elkapásából kilenc TD lett. A konszenzus board alapján óriási reach, de voltak olyanok, akik szerint egy ötödik kört megért. Én a poszt miatt gondolom kissé értelmetlennek a kiválasztását, ugyanis az egyetlen igazi hozzá adott értéke a csapathoz a magassága. Ilyen még tényleg nem nagyon volt a rosteren.
Végül még a top 200-ban sikerült egy játékost szerezni a védőfal szélére. Brownnak megvan a szükséges mérete és ereje a poszthoz, de mindez a produktivitásán nem látszott. Leginkább special-teamer lehet belőle, Aaron Donald mellett akár 1-2 sack is összejöhet neki bizonyos szituációkban, de nagyon sokat kell fejleszteni ahhoz, hogy stabilan a kezdő közelébe lehessen engedni.
7/233: Jake Funk, RB, Maryland
7/249: Ben Skowronek, WR, Notre Dame
7/252: Chris Garrett, LB/Edge, Concordia-St. Paul
A fentiek közül egyik játékos sem számít stealnek vagy különleges atlétának. Funk a speciális egységben hatékony lehet, Skowronek szerepköre szintén ez lehet, de annyira mély a poszt, hogy alighanem nem éri meg a végső rostert. Talán Garrettből lehet egy használható szituációs pass rusher, a Div II-ben 48,5 negatív yardos szerelése és 36,5 sackje volt egyetemi karrierje során, bár a merev csípő és a rossz technika ebben nem lesz segítségére.
Összegzés
Az általános vélemény az, hogy a Rams rosszul draftolt idén és az eddigi tudásunk alapján nagyon nehéz ezt megcáfolni, bár annyira nagyon nem vészes a dolog. Többnyire atletikus, hiányposztra vagy a rendszerbe illő játékosok érkeztek, akiknél a padló elég alacsonyan van, de cserébe a plafon is magas. Jones és Brown sok szerepet kaphatnak újoncként és a futás elleni védekezésen még segíthetnek is. Rochell boom or bust projekt, míg Atwell hozza a sebességet, Harris pedig a magasságot a red zone-ban, így papíron egy végtelenül diverz arzenál áll McVay és Stafford rendelkezésére. A többiek leginkább a speciális egységben lehetnek hasznosak, talán Garrett a legérdekesebb prospect közöttük. Ez egy nagy potenciállal rendelkező erős közepes.
Értékelés: C+
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások