Connect with us

Minden ami NFL

A Julio csere igazi contenderré tette a Titanst?

A Tennessee nagyot húzott azzal, hogy megszerezte Julio Jonest a Falconstól, hiszen talán a Titansnek volt a legnagyobb szüksége a sztárelkapóra az egész ligában, ha rápillantunk az elkapni tudó játékosok listájára a keretben. A még mindig elit játékos sokat dobhat a csapat támadójátékán a vártakhoz képest, de vajon mire lesz ez elég? Contendert csinált Julio a Titansből?

Talán kezdjük azzal, hogy leszögezzük, Julio Jones még mindig egy top elkapó. A “megfutott útvonalanként szerzett yardok” mutatóban ligába kerülése óta kimagaslik a mezőnyből, és még tavaly is a 4. legjobb volt a PFF adatai alapján. Matt Harmon összesítése szerint pedig emberezés ellen a felső 14-, zónázás ellen a felső 24 százalékba tartozott a tavalyi évben. A sérülések persze már nem kerülik el annyira, mint karrierje elején, egészségesen is kicsit kevesebbet van pályán, mint a legtöbb top WR, de a zöld gyepen még mindig a legjobbakkal hasonlítható csak össze a teljesítménye.

Hogyan segít Julio a támadósoron?

Én nagyon aggódtam a Titans passzjátéka iránt a cserét megelőzően. A holtszezonban távozott Corey Davis és Jonnu Smith is, így a három top fegyverből kettő továbbállt és senki nem érkezett a helyükre (ráadásul Arthur Smith támadókoordinátor is elment, de erről később). Ők ketten 1300 yardot és 13 TD-t hagytak maguk után szabadon, és nem igazán láttam, hogy Josh Reynolds vagy Anthony Firkser majd maradéktalanul felveszi ezeket a számokat.

Azért ha egy Josh Reynolds a második számú elkapód, akkor legyen bármilyen jó az első (és AJ Brown tényleg szuper), bajban leszel. Brownt simán duplázhatták volna a védelmek, hiszen nem kellett volna félniük senki mástól, így pedig halálra lett volna ítélve a passzjáték. Persze Henry jelenléte miatt így is lettek volna kedvező felállások a secondaryben, de egész egyszerűen egy potens fegyver nem elég az NFL-ben egy hatékony passzjátékhoz. Persze, lehet hogy fellépett volna Firsker, lehet hogy valami csodát láttunk volna Reynoldstól, de ezek a nagyon optimista forgatókönyvek voltak, amire nehéz építeni.

Ha viszont betesszük Juliót az egyenletbe, azonnal megváltozik minden, a védelmeknek teljesen máshogy kell viszonyulniuk a Titans támadósorához. A Henry-Brown-Julio háromszög olyan feladat elé állítja a defense-eket, ami nem épp irigylésre méltó.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Tavaly az ellenfelek védelmei nagyon kevés 2 hátsó safetys felállást használtak a Titans ellen, egész pontosan az ötödik legkevesebbet. Ennek nyilván az az oka, hogy Henry ellen nem szabad könnyű boxokat engedni, mert átgázol mindenkin. Henrynek az utóbbi két évben több kontakt utáni yardja volt, mint bárki másnak sima yardja, 6 emberes boxok ellen 6,3 yardos, 7 emberes boxok ellen 5,6 yardos átlaggal futott. Ez azt jelenti tehát, hogy fel kell tolni egy safetyt a line of scrimmage-hez közelebb, hogy létszámfölényben lehessenek a védők – az sem véletlen, hogy Henry találkozott magasan a legtöbb 8+ emberes box-szal a ligában tavaly (163 futókísérlet, míg a második Dalvin Cooknak 115 volt).

Na de mi van akkor, ha több ember van a boxban? Kevesebb hátul. Ha single high safetys felállást választasz, akkor meg azzal szembesülsz, hogy a Brown-Jones duó legalább egyikét egy az egyben kell hagynod a cornerbackjével. Az egy darab hátsó safety nyilván nem tud kétfelé szakadni.

És akkor jön a kérdés, hogy melyik ötlet a jobb: hagyni helyet a liga legjobb futójának, vagy egy az egyben hagyni két top10-es elkapót? Nem irigyeljük a védőkoordinátorokat ilyenkor.

Ez akkor azt jelenti, hogy megállíthatatlan lesz a támadósor?

Az biztos, hogy sokkal kevésbé aggódok a Titans offense sikerességének kapcsán, mint egy héttel ezelőtt. Azonban lehetnek még kisebb félelmek. A Tennessee tavaly a 4. leghatékonyabb támadósor volt a ligában a DVOA mutató alapján (4. passzjátékban, 2. futásoknál). Azonban azt ne felejtsük el, hogy a támadókoordinátor Arthur Smith távozott, óriási űrt hagyva maga után. Egészen kiváló stratégáról van szó, aki elég jól tudta keverni a kártyákat, a red zone-ban pedig egészen fenomenális volt a játékhívása, az utóbbi két évben az első és a második helyen végzett ezen a területen a Titans.

A helyére Todd Downing került, akinek mindössze egy évnyi koordinátori tapasztalata van, akkor a Raiders élén egy átlag alatti egységet vezetett, ami a szezon végére csak gyengült, így egy év után meg is váltak tőle. Mondhatjuk, hogy mivel csapaton belül emelték ki, így majd folytatja a Smith által kitaposott utat és nem változik a rendszer, tehát minden megy majd tovább az eddigi mederben, de ez megint csak egy nagyon optimista forgatókönyv. Még ha a playbook marad is, a játékok ugyanazok is lesznek, Smith játékhívásait szinte biztosan nem fogja tudni lekopírozni, hiszen a playcalling kvázi egy művészet, nem egzakt tudomány, hogyan pakoljuk egymásra a játékokat és mivel minek ágyazunk meg a későbbieknek.

Reális elvárás tehát, hogy rendszerszinten valamekkora mértékben vissza fog esni az offense.

Emellett azt is fontos kiemelni, hogy Derrick Henry nagyon jó eséllyel nem fogja tudni tartani a 2000 yardos szintet. Tavaly 378 labdacipelést kapott, ami brutálisan magas szám. Utoljára DeMarco Murray lépte át a 370 labdaérintéses határt 2014-ben, ami után csúnyán beszakadt a játéka (ez a 370-es határ egyébként is aggasztó a korábbi példák alapján). Azt persze nem gondolom, hogy Murray-hez hasonló problémák várnak Henryre, de azt sem reális elvárni, hogy ilyen terhelés mellett ismét ilyen számokat tudjon produkálni.

És akkor kérdés, hogy ezeket a negatív hatásokat mennyire tudja kompenzálni Julio érkezése. Ahol ismét fontos kiemelni, hogy nem a tavalyi fegyvararzenálhoz jött pluszba még az elit elkapó, hanem Corey Davis és Jonnu Smith helyett, tehát Julio most kvázi egy Julio-méretű lyukat hivatott épp betölteni.

Az offense-től tehát jelentős előrelépést nem nagyon lehet elvárni, hiszen így is a negyedik legjobb volt az egység tavaly. Ha fogadni kellene minden fent említett tényező ismeretében, akkor inkább egy kisebb mértékű regressziót jósolnék, mintsem felfelé ugrást.

Két dolgot látok, amiben fejlődhet a támadósor: a hosszú passzok, illetve a nagyobb arányban történő passzolás. Ezekben látom az előrelépés lehetőségét, és ha ezekben sikerül fejlődni, akkor összességében fenn lehet tartani a top5-ös színvonalat.

Mi a helyzet a védelemmel? Az csak előre léphet, igaz?

Nos, a tavalyi 29. helyezéshez képest (DVOA alapján) nem lesz nehéz előrelépni. A védelem egyébként is elég volatilis, nem fenntartható évről évre, így a kimagaslóan jó védelmektől visszaesés, a nagyon gyengéktől pedig előrelépés várható a következő szezonra. Ez jó hír a Titansnek.

De mennyit erősödött ez az egység idén? A pass rush a liga talán legrosszabbja volt tavaly, így ide próbáltak erősítést hozni. A távozó Jadeveon Clowney helyére érkezett jó sok pénzért Bud Dupree a Steelerstől, illetve kevesebb lóvéért Denico Autry a Coltstól. Dupree egy jó kiegészítőember, de nem várható tőle domináns játék. Autry okos igazolás volt, de azért ő sem egy igazi átütőerő a falban. A tavalyi nyomásgyakorlási szinten itt is csak fejleszteni lehet, de nagy ugrásra én személy szerint nem számítanék ettől az emberállománytól.

A secondary sem teljesített valami jól, de itt még csak az előrelépést sem látni játékos szinten. Távozott Malcom Butler és Adoree Jackson, a helyükre érkezett Janoris Jenkins a piacról, illetve a draftról Caleb Farley és Elijah Molden (akiből lehet safetyt nevelnek). Nem tudom, ez rövid távon jelent-e erősítést, hiszen Butler és Jenkins nagyjából egy szint, és ugyan Jackson sérült volt a szezon egy részében, de az nagy kérdés, hogy mire lesz képes Farley, aki 2019 óta nem játszott egyetemi szinten sem és hátsérülésekkel bajlódik, ráadásul újonc CB-k ritkán szoktak egyből magas szinten teljesíteni. Lehet reménykedni Kristian Fulton másodéves virágzásában, de neki sem volt épp bizalomgerjesztő az első idénye.

Szóval emberállományban rövid távon nehéz azt mondani, hogy nagyot lépett volna előre a Titans védelme, és edzői fronton sem volt változás. Így azt mondhatjuk, hogy nagy fejlődés nem várható a defense-től, csak annyi, amennyi a természetes regresszióban van évről évre. Ez persze akár 5-10 helyet is jelenthet, tehát optimista forgatókönyvvel számolva egy kicsit átlag alatti védelme akár lehet is a Titansnak, ami egy top támadósorral sok mindenre elég lehet.

Na akkor javulás várható a tavalyi 11 győzelemhez képest, ugye?

Ha feltételezzük, hogy a támadósor marad top5-ös szinten, a védelem pedig valamelyest előre lép, akkor az azt jelenti, hogy a tavalyi évhez képest fejlődött a csapat. 2020-ban sikerült egy 11-5-ös mérleget összehozni, ebből tehát az következik, hogy idén ennél jobb lesz a mutató, igaz? Nos, nem feltétlen.

Ugyan a Titans tavaly 11 győzelemig jutott, valójában a teljesítményük nem volt ilyen jó. A Pitagoraszi várható győzelmek szerint inkább egy 9-7-es csapat volt ez a Titans, mintsem egy 11-5-ös. Ez igazából azt jelenti, hogy a pontkülönbséget figyelembe véve túlteljesített a gárda két győzelemmel, ami a hatodik legnagyobb túlteljesítés volt a ligában.

Nagyon szerencsés csapat volt a Titans tavaly több szempontból is. Kezdjük azzal, hogy egy labdabirtoklásnyi különbséggel eldőlő meccseken 6-1-es mérleget tudtak felmutatni (4-0, ha három pontra szűkítjük a kritériumot), amiről sokszor elmondtuk már, hogy hosszú távon beáll egy 50 százalékos mérlegre – tehát idén visszaesés várható ilyen szempontból.

Ezen felül a sérülések is elkerülték a gárdát, hiszen a hatodik legegészségesebb (és legcovidmentesebb) franchise volt a Titans a Football Outsiders adatai alapján.

Azt is fontos kiemelni, hogy turnoverek kapcsán is szerencsések voltak, az első helyen végeztek turnover marginban, ami szintén egy nagyon volatilis mutató, évről évre óriási különbségek szoktak lenni ebben. Ugyan a védelem nagyon gyenge volt, turnovereket azért elég jól harcoltak ki. A túloldalon pedig ugyan Tannehillé lett az ötödik legalacsonyabb interception-százalék a ligában, ő is nagyon szerencsés volt, hiszen az ötödik legrosszabb volt a PFF Turnover-Worthy Play Rate mutatójában (tehát jóval több turnovert érő dobása volt, mint amennyiből valóban turnover lett, és ez igaz arányaiban is a többi irányítóval összehasonlítva). Várhatóan tehát több interceptiont fog dobni Tannehill 2021-ben, mint tavaly.

Azt is figyelembe vehetjük, hogy a hetedik legkönnyebb volt a Titans sorsolása tavaly DVOA mutató alapján. Ugyan most még nyilván nem tudjuk, hogy jövőre hol végeznek majd ebben a tekintetben, de a vegasi oddsok alapján összeállított sorsoláserősség szerint nehezebb dolguk lesz idén, a középmezőnybe tartoznak majd (14. legkönnyebb). A csoport persze nagyon könnyű, de azon kívül az NFC West és az AFC East jön szembe, plusz a Chiefs, a Steelers és a Saints a tavalyi csoportgyőztes eredmény miatt.

Contender lett tehát a Titans a Julio cserével?

Nálam a csere előtt mindössze a 22. helyen szerepelt az erősorrendben a Titans, leginkább azért, mert úgy gondoltam, hogy a passzjáték szenvedni fog azzal, hogy egyedül Brown a potens fegyver és hogy Downing veszi át Arthur Smith helyét. Ez pedig kihatott volna a futójáték sikerességére is, így pedig a támadósor jelentősen visszaesett volna amellett, hogy a védelem nem lépett volna nagyot előre.

A Julio-trade annyiban változtatja meg ezt az egyenletet, hogy a támadósortól már nem kell annyira aggódni, már csak a Downing-Smith csere hatásaitól lehet/kell félni, de a védelmek nem fogják tudni úgy limitálni az offense-t, mint Julio nélkül tették volna.

A fentieket összegezve tehát a támadósortól továbbra is várható egy top10-es szint, a védelem egy kicsit előre fog lépni, tehát játékban nem várható visszaesés a csapattól, sőt akár egy kis előrelépés sem elképzelhetetlen, ha Downing jól teljesít. Ez jelenthetné azt, hogy a tavalyi 11 győzelmes teljesítményt minimum fenntartja a gárda, de az a mérleg egy erős túlteljesítés volt több szerencsefaktorral övezve, amikben visszaesés várható.

Ezek alapján tehát úgy gondolom, hogy a Titans nem lépett elő Super Bowl contenderré. A minőségbeli kis előrelépés kompenzálja a tavalyi túlteljesítést, így én egy 10-11 győzelmes csapatot látok ebben a Titansben, amely ezzel a Julio cserével azt érte el, hogy ne kelljen különösen aggódni a támadósor miatt és a csoport magabiztosabb esélyeseként vághassanak neki az idénynek. Ahhoz viszont, hogy felvegyék a versenyt a Chiefs, Bills, Ravens, Browns négyessel, mint a konferencia esélyesei, ez a keret még – leginkább a védelem miatt – nem elég.

[/ppp_patron_only]

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!