Gyakorlatilag jött a papírforma, a Tennessee Titans szerezte meg Julio Jonest. Egyértelműen erősödött így a gárda, de egy nagyon kevés keserű utóízt így is hagy maga után a trade, míg a cserepartner Atlanta Falcons leginkább a kármentésnek örülhet. A Julio Jones csere értékelése.
Bármennyire is számít blockbuster cserének Jones klubváltása, összességében kifejezetten unalmas lett az egész történet. A felmerülő csapatok közül a Patriots, a 49ers, a Rams, a Chiefs és a Seahawks is izgalmasabb célállomás lehetett volna, míg most gyakorlatilag annyi a történet, hogy a legrosszabb anyagi helyzetben lévő csapat elcserélte a túl drága elkapóját egy WR-hiányos csapatnak. Kellemeset a hasznossal.
Praktikusan mindenki jól járt, legalábbis összességében elégedett lehet, de bármelyik oldalt is nézzük, vannak problémás részletek. Vesztes nincs, de a tökéletestől is távol vagyunk.
Amikor a cap már kezelhetetlen
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Lassan már a bölcsiben is mindenki tisztában van vele, hogy az NFL fizetési plafonját nem nagyon kell komolyan venni. A Saints például idén több mint 100 millió dollárnyi cap túllépést tüntetett el úgy, hogy még egy franchise tag is belefért Marcus Williamsnek. Épp ezért nem kell félteni a Titanst, aminek ugyan jelenleg mindössze 3,3 millió dollárnyi cap space-e van, de elég csak az irányító Ryan Tannehill szerződésén módosítani egy kicsit, hogy Jones és a 15 millió dolláros fizetése beférjen a költségvetésbe. (Az irányító idén 24,5 millió dollárt keres alapfizetésként, aminek az aláírási bónusszá való átalakítása minimum 14-15 millió dollárnyi cap space-t eredményezne).
Ugyanakkor néha előfordul, hogy egy cap helyzet tarthatatlanná válik. A Falconsnak a Julio Jones csere előtt (és effektíve még most is, ugyanis a csere egyelőre nem ment végbe hivatalosan) 337 ezer dollárja volt az OverTheCap szerint, vagyis még az újoncok szerződtetésére sem maradt pénz. A csapat ráadásul már Grady Jarrett és Julio Jones szerződésén kívül mindenkiét átalakította: előbbiével már nem nagyon lehetett volna szórakozni, hisz jövőre már így is 23,8 millió dolláros cap hitje lesz, míg Jones már jóval korábban cserét kért és az akarata ellenére nincs értelme a csapatnál tartani.
Adta tehát magát a 32 éves elkapó elcserélése, akin az idei szezonra 15,3 millió dollárt spórolt a Falcons (jövőre lesz utána 15,5 millió dollárnyi halott pénz). A nagy megtakarításnak ugyanakkor ára lett, a kérők ugyanis engedményeket akartak Jones összesen 17,3 millió dollárnyi garantáltat tartalmazó szerződésének átvételéért.
Több, mint a semmi
Annak ellenére, hogy Julio Jones még tavaly is elit szinten játszott, amikor pályán volt, a szerződése, a kora (32 éves) és a sérülékenysége miatt nem volt jó piaca. Olyannyira nem, hogy a legfrissebb hírek szerint senki nem ajánlott érte első kört sem most, sem korábban, de a Titansen kívül a legtöbben még egy második körös cetlit is sokallták.
Ez meglepő lehet annak fényében, hogy például a drafton eddig még semmit nem bizonyított játékosért adnak fel óriási ellenértékeket, Laremy Tunsilok érnek két első kört, de még Brandin Cooksért is kétszer fizettek top 32-es cetlivel. Jobban belegondolva ugyanakkor ez teljesen reális.
A szép karrier önmagában nem növeli egy játékos értékét. Jones öt évvel ezelőtt minden további nélkül megért volna két első kört is, de 32 évesen már legfeljebb 2-3 évre lehet vele tervezni, és még ez is optimista. Első kört csak az a játékos ér (ha nem irányító), akivel legalább 4-5 évig lehet számolni, és azt is csak egy win now módban lévő csapatnak.
Emellett az elkapók nagy többsége csúnyán és hirtelen öregszik. Különösen igaz ez a nagy testű elkapókra, ugyanis minél nagyobbak, annál nagyobbat esnek. Bár Jones a tavalyi évet leszámítva három idény alatt csak egy meccsen hiányzott, az utóbbi időben folyamatosan szerepelt a sérüléslistákon. 32 évesen már nem fog gyorsabban regenerálódni, ez kihatással lesz a sebességére és lassan olyanná válik, mint Calvin Johnson az utolsó szezonjára: egy jó possession receiverré.
Nem mintha ez értéktelen lenne, sőt, de Jones potenciális hozzáadott értéke, a szerződése (pláne ilyen alacsony capnél) és a vele járó kockázatok miatt az érte (és egy hatodik körös pickért) adott második és negyedik körös cetli teljesen reális. Az NFL-ben ugyanakkor a realitás és a valóság ritkán találkozik, így érthető, hogy Atlantában csalódottak amiatt, hogy a franchise arcát ilyen aprónak tűnő ellenértékért adták el.
Szép és jó, de nem tökéletes
A fentiek fényében nem túlzás azt állítani, hogy jól járt a Titans: minimum reális áron szereztek egy még mindig bőven átlagon felüli, prémium poszton játszó játékost a legnagyobb hiányposztra – AJ Brown az egyetlen potens fegyver volt az offense-ben, hiszen mellette Josh Reynolds volt a második számú elkapó, ami mindent elmond a WR-posztról, ráadásul a tight endeknél Jonnu Smith távozása sem lett megoldva.
A kockázatok mindig benne vannak a játékban, van mozgástér a plafon alatt, szóval nem nagyon lehet belekötni a Tennessee részéről a dologra, ugyanakkor a többségi állásponttal ellentétben nem is tökéletes minden.
Az egyik probléma, hogy a Titans nem csak egy Julióra van a Super Bowltól. Meg kellett erősíteni az elkapósort, de ugyanez igaz a védelem szinte összes posztjára, és egy nagyon gyenge defense-t még egy elit offense sem tud kompenzálni. A Tennessee rostere bőven nem top 5-ös, így a lassan leszálló ágba kerülő Jones megszerzése kissé hurráoptimistának tűnik.
Emellett ott van a fizetés kérdése. Jones három év alatt 38,326 millió dollárt kereshet, ami összességében reális. Ez ugyanakkor több mint amennyit a felszálló ágban lévő, mindössze 26 éves Corey Davis kapott a Jetstől. Rövid távon és marketing szempontból Jones előrelépés Davishez képest, de jövőre már nem biztos, hogy ez így lesz. Csapatépítési szempontból talán jobban megérte volna a Tannehillel már összeszokott, fiatalabb játékosba invesztálni.
Mindez különösen igaz abban az esetben, ha igazak a korábbi reportok és Jones szeretne magának egy új szerződést. Ez praktikusan azt jelentené, hogy az elkapó kapna például két évre 52-55 millió dollárt, mint tavaly DeAndre Hopkins. Így az éves átlaga öt év alatt 18+ millió dollár lenne, az összesen 5 éves, 90-95 milliós szerződésből pedig 50-60 milliót garantálttá tennének, amit a szerződése első három évében haza is vinne. Persze lehet ezt mérsékeltebb módon is csinálni, de egy új kontraktus nem kicsit árnyalná a trade megítélését.
Végezetül ott van Ryan Tannehill, aki eddigi titanses karrierje során parádézott a hosszú labdákkal, tavaly a 7. legjobb értékelést kapta a PFF-től. Ugyanakkor ő nem az az ágyúkarú irányító, akiről Jones álmodik, és a mentalitása sem egy gunsligeré. Ő egy nagyon ügyes, extrákra képes game manager QB volt eddig, aki parádésan élt az Arthur Smith rendszere által nyújtott lehetőségekkel és tényleg hozzá tudott tenni a sikerhez. Az ő karakterétől és kvalitásaitól ugyanakkor távol áll a szezononkénti 60-80 20+ yardos passz: a legjobbra értékelt irányítók közül ő az egyetlen, aki 40 alatt (39) maradt a hosszú passzokat tekintve, ráadásul messze ő próbálkozott a legkisebb arányban (8,1 százalék) hosszú passzokkal (11,5 százalék alatt csak Daniel Jones volt, míg Tom Brady vagy Aaron Rodgers 14,5+ százalékot produkált). Közel sem biztos, hogy a több kockázatot vállaló, a komfortzónájából kilépő Tannehillnek nagyobb hozzá adott értéke lesz.
Összegzés
A Falcons úgy járt, mint egy nehéz helyzetben lévő, adósságban úszó ember: kénytelen volt értékké tenni az egyik legnagyobb kincsét, ráadásul közel sem kapott annyit érte, mint amennyit remélt. Alighanem a legjobb árat fogadta el a csapat, ezt az áldozatot meg kellett hozni, ráadásul legalább nem konferencián belül fog játszani az elkapó, de túl nagy öröm így sincs most Atlantában.
Ami a Titanst illeti: az offense erősödött, Jones jó fit lesz Derrick Henry és AJ Brown mellett. Utóbbi nagyon sokat profitálhat belőle, mivel jó eséllyel nem rá hárul majd a nagyobb figyelem, de még Henry válláról is levehet némi terhet. Ráadásul viszonylag olcsón, de minimum korrekt áron érkezett az ellenértéket és a fizetést is figyelembe véve, ha van nyertese a cserének, az egyértelműen a Tennessee. Ugyanakkor ez nem egy hibátlan üzlet, és nem feltétlenül Jones kora vagy sérülékenysége miatt. Csapatépítési szempontból bele lehet kötni a lépésbe, pláne ha az elkapó új szerződést kér és kap, illetve az sem evidens, hogy Ryan Tannehill az a típusú irányító, akivel maximálisan kiaknázható a Jonesban lévő potenciál.
Értékelés (Falcons): B
Értékelés (Titans): A-
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások