Connect with us

Prémium cikkek

Xavien Howard teljesen jogosan kér fizetésemelést, de mégis pofátlanság

Xavien Howard egy pocsék és egy kiváló szezon után, négy évvel az aktuális szerződése lejárta előtt úgy érzi, hogy nincs eléggé megfizetve. Ezért a hírek szerint holdouttal fenyegeti a Dolphinst, és amennyiben ennek nincs hatása, úgy cserét kér. Erre minden joga megvan, az esetek nagy részében a játékosoknak igaza is van, de amit Howard csinál, az most mégis pofátlanság.

Még tavaly írtam egy hosszú cikket arról, hogy mitől jó egy játékos szerződése, mely tényezőket kell figyelembe venni. Először is azzal kell kezdenünk, hogy az új pénz helyett a teljes szerződést vegyük figyelembe, ahogy egyébként a saját szemszögéből helyesen Howard is teszi.

A corner 2019-ben kapott egy 5 éves, 75,25 millió dolláros szerződést, amivel akkor a liga legjobban fizetett cornere lett. Csakhogy az újonc szerződéséből még volt hátra egy év, vagyis hat év alatt 76,535 millió dollárt vihetne haza, ami az éves 15,05 millió dollár helyett valójában csak évi 12,755 millió dollár. Ez éves szinten közel 4 millió dollárral kevesebb, mint a Howardnál gyengébben teljesítő, tavaly leigazolt Byron Jones fizetése, szóval ilyen alapon abszolút jogos Xavien Howard követelése. A probléma ott van, hogy önmagában a teljes szerződés átlaga sem mutatja meg egy kontraktus minőségét és egy játékos béremelésének jogosságát.

Mitől lesz jó egy játékos szerződése?

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A szerződések szentháromsága

A szerződéseknek tehát nem az átlaga a releváns (mindegy, hogyan nézzük), hanem a struktúrája. A fent linkelt cikkből erre jó példa Alvin Kamara, aki a Saintstől ugyan kapott egy 5 éves, 75 milliós szerződést, de ebből a 75 millióból 25 milliót az utolsó szezonjában kereshetne meg. A Saints nyilván nem fog neki 25 milliót fizetni, hanem egyszerűen majd kivágja – ilyen alapon bármennyi nullát írhattak volna még az utolsó évéhez, egyáltalán nem számít, a futó egy centet sem fog belőle látni, ellenben az átlagot alaposan megnöveli. Emiatt egy szerződés esetében három dolgot kell elsősorban figyelni: az aláírási bónuszt, a teljesen garantált tartalmat és az első három évben megkeresett pénz mennyiségét.

  • Aláírási bónusz

Ez a legegyszerűbb a három fő tényező közül. Az aláírási bónusz az az összeg, amit a csapat a szerződéskötés pillanatában (vagy legalábbis pár napon-héten belül) átutal a játékos számlájára.

  • Teljesen garantált tartalom

Egy szerződésben több féle garantált tartalom lehet, ami csak bizonyos esetekben, például csak sérülés esetére garantált. Ez utóbbival nem érdemes számolni: a sérülés esetén garantált összegek olyanok, mint a balesetbiztosítás – ha a játékos nem sérül meg, akkor kvázi ingyen ki lehet vágni. Emiatt néha előfordul, hogy a csapatok nem játszatják a gyengén szereplő, de magas sérülés esetére garantált tartalommal bíró játékost, nehogy valami baja legyen és a nyakukon maradjon. Emiatt egy szerződés megítélésénél a teljesen garantált tartalmakat érdemes nézni, amiket minden körülmények között (kivéve bűncselekmény és visszavonulás) megkap a játékos.

  • Az első három évben megkeresett pénz

A legtöbb sztárjátékos, legyen akár négy-, öt- vagy hatéves kontraktusa, általában a harmadik év után vágható ki úgy, hogy spóroljon is a csapat (Alvin Kamara is ilyen). Természetesen ez +/- egy évvel változhat, de ez az átlag. Ebből következik, hogy ha egy játékos jó eséllyel csak három évig marad ott valahol, akkor csak azzal érdemes számolni, amit ennyi idő alatt megkeres.

Howard követelése jogos, de nincs igaza

A fentiek fényében érdemes tehát megnézni Howard szerződését, és ahogy azt a következőkben látjuk, a corner követelése teljesen jogos.

Ahogy láthatjuk, össze sem hasonlítható a szerződése nemcsak Jalen Ramsey-ével, de még Byron Jonesével sem. Ő kapta a legkevesebb aláírási bónuszt, a teljesen garantált tartalma is elmarad a többiekétől, ahogy az első három éves fizetése is. Különösen szembetűnő a három éves átlaga: a 13,1 millió önmagában nem kevés, de a top fizetésektől brutálisan elmarad, konkrétan 5-6 millióval visz haza kevesebbet, mint a legjobban fizetett kollégái. A problémát az utolsó sor okozza: őt csak a szerződéskötéstől számított harmadik év után tudja elküldeni a csapat.

Nem az a probléma, hogy még négy év van hátra a szerződéséből, nem emiatt kvázi pofátlanság a fizetésemelés követelése, hanem amiatt, hogy idén teljesen biztosítva van. Hasonló helyzetben nem nagyon szoktak a játékosok béremelést követelni, konkrétan egyetlen eset sem jut eszembe az új CBA bevezetése óta (2011). Ez konkrétan nem fair a játékostól.

Persze mondhatjuk azt, és Howard ügynökei is ezzel érvelnek, hogy az NFL nem tartja tiszteletben a szerződéseket és bármikor bárkit kirúgnak. Ez teljesen jogos, ugyanakkor pont ezért vannak garantált tartalmak a szerződésben, hogy a csapatok ne tudják a végletekig kihasználni a játékosokat.

Amikor egy játékos hosszabbít, akkor a csapat általában garantált tartalmak révén három évre garantálja neki a munkabiztonságot. Ez azt jelenti, hogy az adott játékos lehet bármennyire pocsék, lesérülhet bármennyiszer, a csapat vállalja a kockázatot és kifizet súlyos milliókat. CJ Mosley például úgy keresett az elmúlt két évben 29 millió dollárt, hogy sérülés és opt out miatt csak 114 snapen volt a pályán. Ráadásul még idén is hazavisz 6 milliót, valamint a jövő évi fizetéséből is garantált 8 millió dollár. Hacsak nem csukatja le magát, akkor 43 millió dollárt már biztosan megkeresett és még csak pályán sem kell lennie. A csapat szenved, a játékos örül.

Épp ezért pofátlanság Howardnak fizetésemelést kérnie, még ha amúgy tényleg alul is van fizetve a tavalyi éve alapján. Amikor megkapta a hosszabbítást, akkor garantálttá vált számára 39 millió dollár, aminek alighanem nagyon örült, amikor a szerződéskötés után lehozott egy botrányosan rossz szezont: már csak 322 snapen volt a pályán 2019-ben, a felé szálló labdák 66,7 százalékából így is elkapás lett, engedett három TD-t és az ellenfelek irányítói 117,9-es passer ratinggel dobáltak rá. Ezek után aligha kapott volna top fizetést vagy még 26 millió dollárnyi garantáltat a következő két évre.

A csapatnak természetesen előnyösebb a hosszú távú szerződés és pont ennek kárpótlása miatt kérnek a játékosok 2-3 évre munkabiztonságot. Ez egy kompromisszumos megoldást, ami az esetek többségében a játékosnak kedvez és a csapatok nem tudnak kényük-kedvük szerint felrúgni. Egyszerűen inkorrekt az, amit most Howard akar: ha kétévente új szerződést szeretne, akkor ne követeljen magának három évnyi garantált tartalmat.

Gyakorlatilag kizárt, hogy a Dolphins új szerződést adjon Howardnak, hisz ezzel borzalmas precedenst teremtene. A szerződéskötésnél trade offok vannak, legalábbis a nem irányítóknál: vagy kevesebb pénzt kapsz meg biztosan, vagy kockáztatsz a nagyobb bevételért. Az nem működik, hogy nagy pénzt kapsz kockázatmentesen.

[/ppp_patron_only]

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!