Az NFL ténylegesen legdrágább játékosai – Elkapók

Grandiózus projektbe kezdtünk: létrehozunk egy teljesen saját és abszolút egyedi adatbázist a legjobban kereső játékosokról! Nálunk nem a teljesen félrevezető és valójában irreleváns új pénzen lesz a hangsúly (ahogy az amúgy tényleg minőségi Over The Capen vagy Spotracen), teljesen új szemszögből közelítjük meg a kérdést. Ha tudni szeretnétek, hogy kik valójában a liga legdrágább játékosai, akkor ezt a projektet imádni fogjátok.

Ahogy egyik korábbi cikkemben írtam, az amerikaiak végtelenül színpadiasak és imádják a nagy számokat. Ezért a legtöbb, szerződésekkel foglalkozó oldalon mindig az új pénzt tüntetik fel, mert az mindig nagyobb. Pont emiatt kezdem a sorozatot nem az irányítókkal, hanem az elkapókkal, ugyanis itt a leginkább szembetűnő a jelenség.

Jelenleg a liga legjobban kereső elkapója papíron DeAndre Hopkins, akinek a Cardinals tavaly adott egy 2 éves, 54,5 millió dolláros szerződést, amivel minden idők legjobban kereső nem-irányítója lett – sőt nem egy franchise QB-nál is többet keres. Igen ám, csakhogy az elkapónak volt még három év a szerződéséből, amivel 40 milliót keresett volna. Hiába hangzik jól ez az évi 27,25 millió dolláros fizetés, Hopkins valójában éves szinten csak 18,8 milliót fog hazavinni – a különbség óriási.

Az új pénz jelen esetben az évi 27,25 millió dollár. Az amerikai sajtóban és a közvetítések során végig ezt fogják szajkózni, mert brutálisan hangzik, jól mutat a címlapokon, stb. A gyakorlatban, vagyis a teljes szerződést figyelembe véve viszont évi ~19 millió dollárról van szó és Hopkins bankszámlája is ennyivel lesz vastagabb. Amennyiben a játékosok fizetéséről akarunk beszélni, akkor értelemszerűen nem az új pénznek kellene a mérvadónak lennie – effektíve ez egy teljesen irreleváns adat.

Az NFL legdrágább játékosai – Elkapók

A következő táblázatban a top 17 elkapó átszámított fizetését láthatjátok – mindenkiét, aki az új pénz alapján évi 15 millió dollárnál többet keres. A rangsort a teljes szerződés alapján állítottam össze (Fizetés), míg mellette látható, hogy az új pénz alapján mennyit keres az adott játékos (Új pénz). Előbbinél is fontosabb ugyanakkor az, hogy a játékos mennyit keres az alatt az idő alatt, amíg a csapat nem tudja kivágni: ezt G-évekkel, azaz garantált évekkel jelöltem, míg az NG-évek a nem garantált évek fizetési átlagát mutatja.

Emellett még feltüntettem, hogy mikor kapták a játékosok az új szerződésüket/mikor hosszabbítottak, illetve eredetileg mikor lehetett volna kivágni őket. Tehát, ha Amari Cooper 2020-ban kapott egy szerződést és 2022-ben kivágható, akkor a garantált évek a 2020 és 2021-es évekre szólnak, míg a nem garantált évek az ezt követő időszakra.

Ha a teljes szerződést vesszük figyelembe, akkor jelenleg a legdrágább elkapó a már említett Amari Cooper (az új pénz alapján csak a negyedik). A Cowboys elkapója bár nem került ki 2020-ban a piacra, de nem is volt élő szerződése 2021-re, így amit kialkudott magának, az annyi is. Tavaly és idén összesen 40 milliót vihet haza garantáltan, vagyis évi 20 millió dollárt, illetve a szerződés maradék részében is ennyit kereshet, tehát az ő esetében nincs hazugság a számokkal.

A második a sorrendben DeAndre Hopkins a 27,5 millió dolláros fizetésemelésének köszönhetően, ő az egész szerződésének ideje alatt 18,8 millió dollárt kereshet. Ez ugyan közel 9 millió dollárral kevesebb az új pénzhez képest, de a piaci viszonyokhoz képest teljesen reális. Ráadásul a garantált évek esetében (ami az ő esetében három szezont jelent) évi 20,01 millió dollárt kereshet átlagosan. Ezt én fontosabbnak tartom, mint a teljes szerződést, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy a liga legdrágább elkapója Hopkins.

Van pár érdekesség, ha a garantált éveket nézzük, vagyis azt, hogy mennyire orrnehéz, tehát játékosbarát egy szerződés. Cooper a kiegyensúlyozottság mintapéldánya, míg Hopkins kiharcolta magának a prémium elbánást, de rajtuk kívül elég vegyes a kép.

Jól állnak ilyen téren a franchise taggel szereplő játékosok (Chris Godwin és Allen Robinson), de a leginkább játékosbarát szerződése egyértelműen Mike Evansnek van. A Bucs elkapójának átlaga 15,95 millió dollár (ő ötödik éves opcióval kapott hosszabbítást), az új pénz átlaga 16,5 millió, ehhez képest a garantált időtartamban, vagyis az első három évben 18,3 millió dollárt keresett. Idén lehetett volna először kivágni, de a Bucsban fel sem merült, hisz a következő években csak átlag 13,58 milliót fog keresni. Ne lepődjünk meg, ha jövőre új szerződést fog követelni magának, hiába van még két év a szerződéséből.

Jarvis Landry szerződése ugyanilyen: ő is a piacon írt alá, de ellentétben például Kenny Golladay-jel vagy Cooperrel, olyan szerződést harcolt ki a Brownstól, ami az első években fizeti a nagy pénzt. Vele ellentétben a pályán kívüli balhékba keveredő Tyreek Hill nagyon csapatbarát szerződést kapott: nem elég, hogy az újonc szerződése miatt a 18 milliós szerződése valójában csak 14 milliós, de az első két évében 10,2 millió dollárral kevesebbet keresett meg, mint amennyit a következő kettőben fog.

Végül, de nem utolsó sorban emeljük ki a csillaggal jelölt elkapókat: Odell Beckham, Julio Jones és Brandin Cooks sem abban a csapatban játszik már, amelyiktől az eredeti szerződését kapta. A cserét nyugodtan tekinthetjük úgy, mint egy elbocsátás utáni kedvezményes szerződést (praktikusan az is), így ezekben az esetekben nagyon durván ferdít az új pénz alapú rangsor.

Julio Jones például az új pénzt tekintve egy olyan szerződést tapos, ami évi 22 millió dollárt ér, de a Titansben a következő három évben 38,31 milliót fog keresni összesen, vagyis csak évi 12,7 milliót – közel évi 10 millió dollárral kevesebbet. Jó eséllyel hamarosan kap egy új kontraktust, de jelenleg messze van a top 2-es árkategóriától és jó eséllyel a hosszabbítás után sem lesz ott. Ugyanez a helyzet Cooksszal, aki 6,2 millióval vihet haza kevesebbet évente, mint amennyit az új pénze alapján gondolnánk.

A fentiek oka az, hogy a legtöbb esetben a játékosok kapnak egy komolyabb aláírási bónuszt. Julio Jones például 25 millió dollárt kapott meg azonnal a Falconstól a 66 milliós hosszabbítása után, illetve további 1 millió dollár volt az alapfizetése. Ez azt jelenti, hogy csak az első évében megkeresett 26 milliót, ráadásul neki játékosbarát szerződése volt (vagyis sokat keresett az első években), így az utolsó évekre szinte bántóan alacsony lett a fizetése – nem csoda, hogy új szerződést akar. És pont ezért nem olyan nagy a különbség Beckham esetében, akit a Giants még azelőtt elcserélt, hogy az igazán nagy összegek kifutottak volna, így a Brownsban is drágán játszott.

Összegzés

Ahogy látjuk, az új pénz alapú rangsorolás teljes tévedés, de még a teljes szerződés sem ad feltétlenül reális képet. Ahogy az összes játékos, úgy az elkapók esetében is a garantált évek a relevánsak (Coopert is azonnal kivágják a garantált évek után, amint nem hoz elit szintet), azok határozzák meg igazán a játékos értékét. A papíron 9. legjobban kereső Mike Evans például a liga egyik legdrágább elkapója a brutálisan játékosbarát szerződésével, míg az új pénz alapján második Julio Jones a teljes szerződés alapján csak a 15., és a garantált éveket tekintve is csak azért a 11., mert az idei alapfizetése garantált.