Az utóbbi évtizedben szemtanúi lehettünk a Legion of Boomnak, a No Fly Zone-nak vagy épp a Patriots zseniális secondaryjének, ahonnan mindig ligaszinten kiemelkedett legalább egy cornerback. Richard Sherman, Chris Harris és Stephon Gilmore ideje azonban a végéhez közeledik az NFL-ben, és a helyüket átveszik más, fiatalabb vetélytársak, akikből már most szép számmal találunk trónkövetelőket. Az viszont nagy kérdés, hogy mögöttük, a legfiatalabbak közt mennyi csillagot találunk.
Akik uralták a posztot, de már kikopóban vannak
Richard Sherman
Szokás mondani, hogy a 30 év vízválasztó a cornerbackeknél és utána érkezik az elkerülhetetlen hanyatlás. Nos, Richard Sherman azután, hogy Seattle-ben hét éven át volt a Legion of Boom vezére és a liga egyik legjobb CB-je, 31 évesen, tehát 2019-ben San Franciscóban is a liga egyik legjobbja volt, simán top5-ös teljesítményt tett le az asztalra a Super Bowlba menetelő csapatban. Tavaly sajnos sérülés miatt csak pár meccsen lépett pályára, így kérdéses, hogy betöltve a 33-at vissza tud-e térni korábbi formájához, jó eséllyel hamarosan a Cover3-as rendszer CB mintapéldányát is eléri az idő vasfoga. Az viszont érdekes kérdés, hogy melyik csapatban, ugyanis jelenleg még nem kapott szerződést a 2021-es szezonra.
Stephon Gilmore
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Buffalóban egy elég jó, New Englandben viszont már elit emberezős cornerback volt Gilmore, akit két éve a liga legjobb védőjátékosának szavaztak meg a szakírók. A tavalyi szezonban Shermanhez hasonlóan őt is utolérték a sérülések, és habár a szezon nagyobb részében pályán tudott lenni, a játéka egyértelműen visszaesett emiatt. Érdekes, hogy épp akkor, amikor elérte a bűvös 30 éves korhatárt. Temetni még nem érdemes, de azért kellő óvatossággal kell előretekinteni az éppen holdoutoló cornerback jövőbeli játékára. Lehet még benne egy-két-három top10-es év, de a 30-nak már ő is a rosszabb oldalán van.
Chris Harris
Ha Sherman a Cover3-as, Gilmore pedig az emberezős cornerback mintapéldánya, akkor Chris Harris a slot CB pozíció etalonja volt szinte egész karrierje során. A 2011-es draftolatlan játékos nagyon hamar beverekedte magát a Broncos kezdőjébe, majd pedig a szűken vett elitbe is a posztján. Két éve elkezdtek látszani a hanyatlás jelei (talán mert egész évben a szélen kellett játszania), de igazából a tavalyi volt az első gyengébb éve. Ezt akár foghatnánk az új csapatra és új rendszerre is, de azért 32 évesen már nem meglepő, ha visszaesik egy cornerback teljesítménye. Meglátjuk, hogy idén Brandon Staley alatt mire lesz képes.
Casey Hayward
Hayward talán egy fél polccal a fenti triumvirátus alatt helyezkedik el, de az utóbbi közel 10 év egyik legjobb cornerbackje. Második körösként Green Bayben kezdett belenőni a top CB szerepkörbe, majd a Chargersben teljesedett ki. A tavalyi volt az első gyenge éve, a szezon kezdetére pedig már ő is 32 éves lesz, ráadásul új csapatban, a Raiders elég gyenge védelmében kellene kitűnnie idén, amire nem biztos, hogy fogadnék még. Jó eséllyel neki is leáldozott már, így vele zárom a kikopóban lévő egykori sztárok részt.
Akikről azt hittük, ők lehetnek a kiválasztottak, de megrekedt a karrierjük
William Jackson
WJ3 első körösként sérülés miatt kiülte újonc évét, majd 2017-ben talán minden idők legjobb sophomore szezonját repesztette 36,1-es engedett passer ratinggel, és akkor úgy gondolhattuk, megvan a CB poszt legújabb sztárja. Ezt azonban azóta megközelítenie sem sikerült, három leginkább korrekt/jó éven van túl, és a Bengals végül nem is tartotta meg. Ron Rivera jót szokott tenni a cornerbackeknek, szóval lehet, hogy Jackson a fővárosban ismét kivirágzik, de a földöntúli szezonja után mindenképp csalódás, amit tőle azóta láttunk.
Marshon Lattimore
Ha olyan magasságokban talán nem is volt Lattimore újonc szezonja ’17-ben, mint ugyanabban az évben William Jacksoné, de megközelítette azt. Így berobbanva 1/11-es játékosként tőle is azt vártuk, hogy posztja meghatározó alakja lesz, de innen egyelőre csak lefelé vezetett az út. Azon kívül, hogy Mike Evanst kvázi bármelyik hétvégén leveszi a pályáról, tavaly már nem volt túl sok köszönet a játékában, több szitkozódást okozott a szurkolóknak, mint örömet.
Marcus Peters
Peters úgy robbant be az NFL-be 2015-ben, mint egy labdamágnes. Újoncként 9 interceptiont jegyzett, majd a következő két évben még 12-t, és másod-harmadévére az engedett TD-k is elkezdtek csökkenni. Lehetett abban reménykedni, hogy a zónáinak túl szabad értelmezése (fogalmazzunk így) elkezd háttérbe szorulni, és akkor egy lockdown corner lehet belőle. Ez azonban nem igazán valósult meg, és megmaradt ugyanolyan játékosnak, mint korábban: nála együtt kell élni azzal, hogy a zseniális megmozdulások mellé bizony a nagyobb bakik is betársulnak.
Malcolm Butler
Butler kicsit talán kakukktojás abból a szempontból, hogy ő nem érkezett “kiválasztottként” a ligába, hiszen draftolatlan volt, és talán soha nem is játszott olyan szinten, mint a fent említett úriemberek 1-1 szezonban, azonban a Super Bowlon bemutatott ikonikus interceptionje után mégis szuperlatívuszokban lehetett róla beszélni. És egyébként jól is játszott Nem Englandben folyamatosan, aztán egy másik Super Bowlon történt máig érthetetlen padoztatása után Tennesseeben már kevesebb babér termett számára mind csapat-, mind egyéni szinten. Olyan dominanciára nem volt predesztinálva, mint a többiek ebben a szegmensben, de azt talán mondhatjuk, hogy neki is megrekedt egy ponton a karrierje.
A méltó utódok
Jalen Ramsey
Ramsey már prospectként is kiemelkedő volt és várni lehetett, hogy posztja legjobbjai közé kerül hamarosan. Nos, ez így is lett, öt éve folyamatosan nagyon magas szinten teljesít, aktuális top50 listánk szerint konkrétan a liga harmadik legjobb játékosa poszttól függetlenül. Az októberben 27 éves Ramsey igazi lockdown cornerback, akit bárkire rá lehet állítani, szinte bármely pozícióba be lehet tenni a secondaryben, és ő kiválóan fog teljesíteni.
Jaire Alexander
Alexander még csak három éve van a ligában, és ezt a szezont még mindig csak 24 évesen fogja lejátszani (a Super Bowlra már 25 lesz). Ő nem robbant be első naptól fogva a legjobbak közé, inkább folyamatosan emelkedett fel oda, de mostanra már egyértelműen a top3-5 cornerback közt tarthatjuk számon.
Tre White
Ő viszont azonnal berobbant a ligába, és már újoncként elit teljesítményt nyújtott. Évek óta top5-ös játékosként tarthatjuk számon a posztján, és az ő irányába nem igazán szeretik a dobni a labdát az ellenfél irányítói. Ramsey szintjére talán nem ér fel, de a 26 éves White is egy igazi lockdown cornerback.
Marlon Humphrey
Talán ő nem kap akkora rivaldafényt, mint a fenti trió, de ő is baromi jó játékos, aki képes bárkit levenni a pályáról. A Ravensnél elég bonyolult feladatkört szánnak neki és sokszor váltogatják a posztját matchuptól függően, ami jól mutatja, hogy milyen sokra tartják és mennyire bíznak a 25 éves cornerbackben.
A jövő reménységei
Denzel Ward
Az előző kategóriába még nem lehet betenni, de nem lepne meg, ha jövőre már inkább oda sorolnánk a Browns 24 éves cornerbackjét. Az elit szintre még nem tudott fellépni, de mindhárom éve során átlag felettit nyújtott és teljesítménye mellett kiváló emberezős képességei is azt mondatják velem, hogy ő bizony igazi reménység, aki felérhet a fentebb említett úriemberek szintjére. Sokat elmond a cikk folytatásáról, hogy igazából benne látom egyedül a profik közt már bemutatkozott fiatal CB-k közül (tehát újoncokat nem számolva), hogy beverekszi magát a posztot uraló játékosok közé.
Jamel Dean
Egyértelműen egy Ward alatti polcon helyezkedik el a Buccaneers játékosa, aki a szezon közben 25 éves lesz, ennek ellenére csak két profi szezon van a háta mögött. Harmadik körös játékosként nem vártak tőle olyan sokat, de ezt már mindenképp felülteljesítette, hiszen stabil, jó kezdő vált belőle nagyon hamar. Dean egy nagyobb darab CB, aki kiválóan szerel, coverage-ben viszont még hullámzó ahhoz, hogy a potenciálját, a benne rejlő lehetőségeket a legjobbak közé emeljük.
JC Jackson
A 2018-as draftolatlan játékos már 26 lesz novemberben, tehát nem a legjobb szókapcsolat a “jövő reménysége” az esetében, de a tehetségét már megcsillantotta a Patriotsban. New Englandben sokat várnak tőle, de azért igazán konzisztensen még nem volt képes kiemelkedő szinten teljesíteni, és olyan kérdőjelek is felvetődhetnek vele kapcsolatban, hogy Gilmore túloldalán és Belichick kezei alatt azért előnyös helyzetből indul és alaposan ki van segítve.
Akiket magasan draftoltak
Végül, de nem utolsósorban egy kisebb csalást követek el, és egy csokorba szedem az utóbbi két év magasan draftolt cornerbackjeit, mint akikben lehet reménykedni, hogy kiválóak lesznek idővel. Senkit nem tudtam innen kiemelni, mert a profik közt még egyáltalán nem mutattak semmi bizalomgerjesztőt, egyelőre tehát inkább az egyetemen mutatott játékuk miatt lehet bennük bízni. Nyilván az idén draftolt Patrick Surtain és Jaycee Horn még nem is kapott erre lehetőséget, szóval bennük még inkább lehet bízni, mint a tavaly draftolt, ám eddig szinte semmi jót nem mutató Jeff Okudah – CJ Henderson kettősben. Ha kedvencet kellene választanom, hogy kiben van a legnagyobb potenciál odaérni az elitbe, akkor Hornt mondanám.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások