Connect with us

Minden ami NFL

Generációváltás – Elkapók

Bár Jerry Rice igyekezett megcáfolni, egy pályafutás sem tart örökké, és az életnek megfelelően a sportban is a generációváltások jelentik a fenntarthatóságot, ami néhol jól, néhol viszont rosszul sül el. Most az egyik legnagyobb változáson áteső poszttal, az elkapóval folytatjuk cikksorozatunkat.

A 2010-es évek nem egy Hall of Famer kaliberű játékost adtak a ligának, akik közül meglepően kevesen fogják vélhetően ezt a próféciát beváltani. A cornerbackekhez hasonlóan itt is kezd érvényesülni a bűvös 30-as korhatár, ami fölött már megáll a produktivitás, és rengetegen esnek vissza, sokan már karrierjük szempontjából menthetetlen szintre. Most vizsgáljuk meg, kik voltak azok az idősödő játékosok, akik az elmúlt években abszolút uralták a posztot.

Akik uralták a posztot, de már kikopóban vannak

Az első kategóriába azokat a játékosokat hoztam, akik vita nélkül a top listák élén szerepeltek, ha a legjobb wide receiverekről volt szó, de a kor eljárt már felettük, és lekerültek a trónról.

Julio Jones

A fent említett HoF karriert karcoló sztárok közül egyértelműen ő tartotta fenn legtovább az ázsióját, még ha már nem is az a játékos, aki 3-4 évvel ezelőtt volt. Ennek ellenére én továbbra is azt gondolom, hogy még mindig az öt legjobb wide reveiver között van, ám nagy kérdés, hogy meddig. 32 évesen egy teljesen új környezetbe került, egy papíron jónak kinéző támadósorba, ám egyelőre még ne gyújtsuk be a tűzijátékokat, nekem elég sok kérdőjelem van a Titans kapcsán, és hogy mennyire fog hasítani Arthur Smith nélkül ez az egység.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Antonio Brown

Mintha csak tegnap lett volna, hogy a Killer Beestől volt hangos az NFL közösség, amikor a Steelers támadógépezete volt a téma, de nagyon hamar elmúlt a világ dicsősége. Az egyik legnagyobb dilemma volt éveken át relációs jelet tenni Brown és Jones közé, szinte évről évre múlták felül egymást, ám végül Brown karrierje hamarabb zátonyra futott. Miután viharos körülmények között végül távozott Pittsburghből, ahol már szerzett magának egy-két ellenlábast az interneten, még abban az évben fityiszt mutatott a Raidersnek pár hónappal azután, hogy cseréltek érte és új szerződéssel kínálták meg. A renoméján egyéb pályán kívüli dolgok sem javítottak, és végül a Bucsba is mint harmadik számú elkapó került, de megszerezte a hőn áhított gyűrűt, amivel azért teljesnek érezheti pályafutását, de már messze nem tekintik őt a legdominánsabb elkapók egyikének.

AJ Green

Az egyik legigazságtalanabb dolognak élem meg AJ Green karrierjének busz alá dobását. Olyan magasságokban járt, ahol előtte senki, folyamatosan termelte az 1000+ yardos szezonokat amióta betette a lábát a ligába, amivel rekorder is volt – és lehetett volna valószínűleg nagyon sokáig. Két szezonban nem érte el még pályája csúcsán az ezer yardot, mindkétszer sérülések miatt. 2016-ban mindössze 36 yard kellett volna ehhez (teszem hozzá, közel 100 yardot átlagolt meccsenként, brutális), a 2018-as idénye csak 9 meccs erejéig élt, viszont az átlagteljesítménye alapján ott is elérte volna az ezres határt. Aztán 2019-et teljes egészében kihagyta, és sosem láttuk már azt a játékost a pályán, akit korábban éveken át tátott szájjal csodáltunk. Az ember, aki egy Chad Ochocinco kaliberű legendának a helyébe lépve tudott talán még jobb játékos lenni nála, arról ma már csak úgy emlékeznek, mint akit Julio Jones előtt választott ki a Bengals, mekkora marhák. Nincs igazság.

Larry Fitzgerald

Kicsit csalás lehet az ő neve, hiszen ő nem egy generáció a fenti háromhoz képest, hiszen már 2010-ben is oktatta a mezőnyt nem egyszer. Jerry Rice mögött a második az elkapott yardok listáján 17.492 egységgel, ami Rice számai mögött még mindig kisdobos szintű, de ha megnézzük, hogy a hozzá legközelebb lévő aktív játékos, Julio Jones cirka 4500-zal van tőle lemaradva, amivel csak a 20.(!) az örökranglistán, akkor talán átértékeljük kicsit. Jelenleg még nincs csapata, és nem tudni látjuk-e őt sisakban 2021-ben, de az vitathatatlan, hogy már nem ő lesz a legdominánsabb wide receiver a gyepen.

Akikről azt hittük ők a “kiválasztottak”, de megrekedt a karrierjük

Van egy-két olyan játékos, akik joggal pályázhatnának a fentiek helyére, mint posztjuk legjobbjai, de egyelőre kisebb kisiklás áldozatai lettek. Vajon lehet számukra visszaút?

Michael Thomas

Minden idők legtöbb egy szezonban szerzett elkapás rekord felállítása után joggal gondoltuk, hogy akkor megvan az új király a poszton, de aztán a 2020-as év nem úgy sikerült, ahogy azt ő és a Saints tervezte. Sérülések, pályán kívüli dolgok egyaránt hátráltatták, és mivel elég telített a felhozatal, sokan már le is vették róla a kezüket. Vajon ők cselekedtek jól? Én szeretném azt hinni, hogy Thomas számára még van visszaút, még Drew Brees nélkül is.

Odell Beckham Jr.

Már újonc szezonjában, köszönhetően annak a bizonyos elkapásnak elkönyveltük, hogy itt van az NFL legújabb szupersztárja, aki elhomályosítja a fent emlegetett névsort. Sokáig úgy tűnt így lesz, a 2017-es sérülése sem akadályozta meg a termelésben, ám 2020-ra már valami megtört. Sérült is volt, és látva, hogy nélküle még jobban ment a csapatnak, felvetődhettek a kérdőjelek az ő clevelandi szerepét illetően, főleg hogy ő sem egyszerű eset. Temetni még nem kell, de ahogy Thomasnak is, úgy neki is le kell győzni a megannyi berobbanó fiatalt, ami nem lesz egyszerű.

A jövő reménységei

Itt kizárólag fiatalokat hoztam, akikben látom azokat a magasságokat, amiket a cikkben lévő kollégáik elértek. Bár jövő reménységeiként vannak aposztrofálva, egy-egy játékos szerintem már most ott van, vagy legalábbis nagyon közel az 5 legjobb elkapó között.

AJ Brown

Számomra vitán felül ő a zászlóshajója ennek a csoportnak, amit jól bizonyít az is, hogy felkerült az általunk összerakott 50 legjobb aktív játékost tartalmazó listára. Ironikus, hogy pont Julio Jonesszal került egy csapatba, egyrészt óriási kedvence volt az ex-Falcons játékos, másrészt pedig pont őt szoríthatja le a trónról. Ennek ellenére inkább Antonio Brownhoz lehet hasonlítani a játékát, aki szinten alacsonyabb volt a prototípus WR-eknél, mégsem hátráltatta ez semmiben a pályán.

Justin Jefferson

Minden idők legtöbb elkapott yardja újoncként – ciki lett volna, ha ezzel a díjjal a zsebében nem szerepel itt a neve. A Vikings húzott egy merészet, és elengedte Stefon Diggset, majd méltó utódot talált a helyére, aki még akár nála is jobb lehet. Nála kicsit félek a sophomore slumptól, de az 1000 yard körüli évet így is hozhatja majd.

Ja’Marr Chase

Nem érdekel, hogy még egy snapje sincs az NFL-ben, ez a srác egy csoda, aki már újonc évében nagy dolgokra lesz hivatott, és aki nagyon hamar oda fog kerülni posztja legjobbjai közé. Minden tud, amit egy WR-nek tudnia kell ebben a sportban, gyors is, fizikai paraméterei is rendben vannak, jó irányítója van – egyszerűen minden adott ahhoz, hogy berúgja az NFL ajtaját már rookie szezonjában is.

DK Metcalf

Megmondom őszintén, én nem vagyok a legnagyobb rajongója, mert szerintem nála sokkal képzettebb elkapók szaladgálnak a pályán, akik fele ennyi figyelmet sem kapnak. DE! Azt nem lehet elvitatni, hogy jelenleg olyan szinten tehetetlenek vele a védők, mint Tyreek Hillel. Egyszerűen sokkal gyorsabb a vele szemben álló cornereknél, amivel könnyen üresre tudja magát játszani, kellően magas és erős ahhoz, hogy egy jump ballt lehúzzon, és ehhez nem feltétlen szükséges Adams szintű útvonal futás vagy olyan kéz, mint amilyen Odell Beckhamnek van.

[/ppp_patron_only]

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!