Marcus Pollard a tökéletes példa arra, hogy az NFL-ben minden megtörténhet. 14 évet töltött a profi ligában tight endként úgy, hogy az egyetemen egyetlen percet sem focizott, de a gimnáziumban is defensive endkét kapott szerepet. Végül Peyton Manning egyik kedvence lett, és ma is azt csinálja, amit imád.
Marcus Pollard Alabamában született, és oda járt középiskolába. Kiemelkedően kosárlabdázott és atletizált, azonban rá sem nézett a focilabdára, legalábbis eleinte. A gimiben úgy érezte, neki a kosárlabda való, és csak arra akart összpontosítani, azonban edzőjének más tervei voltak vele. Pollard kosárlabdaedzője ugyanis a gimi focicsapatát is edzette, és ő biztatta, hogy próbálja ki magát.
“Azt mondta nekem, hogy nem vagyok elég kemény. Bátorítani akart, hogy játsszak”
– emlékezett vissza Pollard.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Bár mind a négy évében játszott a középiskolában, mégis egy kosárlabda ösztöndíjat fogadott el a Bradley Universityről. Jól ment neki a játék, karizmatikus volt és gyors. A maga 191 cm-es magasságával és atletikusságával kulcsszerepet játszott az iskola sporttörténetében. Elkezdték folyamatosan nyerni a mérkőzéseket, egyre jobbak és jobbak lettek, bár annál nem volt nehezebb jobbnak lenni, mint ahonnan elindultak.
Pollard remek vezetőnek bizonyult és a csapattársait is a jó játékra, keménységre és a harcra biztatta. Azonban összességében nem volt egy óriási tehetség, így amikor átgondolta, hogy mit is kezdhetne a kosárlabdával, végül arra jutott, hogy semmit. 1995-ben aztán megtalálta a szerencse, amikor egy kedves ismerőse, Bob Ferguson (az egyetem atlétikai igazgatója) bemutatta Ken Geigernek, aki akkortájt az Indianapolis Coltsnak volt a játékos megfigyelője.
Be is hívták Pollardot egy próbajátékra, hogy megnézzék, mennyit felejthetett az egyetem alatt a focitudásából. Mint kiderült, nem sokat, hasított mindenben, amit csak kipróbáltattak vele. Ez meggyőzte az edzőket és a vezetőséget, így draftolatlan játékosként bekerült a profi ligába.
Lassú kezdet a jópofa sráctól
1995-től egészen 2004-ig erősítette a Coltsot, és olyan eredményeket hozott, amit senki sem várt volna. Tight end pozícióban játszott a klubnál, ami igen furcsa döntés volt, mivel mindössze egy évig volt elkapó a gimnáziumban, alapvetően pedig defensive end poszton játszott.
Első évében nagyrészt a padon ült és várt a lehetőségre, amit végül másodévesként kapott meg. Nehéznek bizonyult a karrier beindítása, de mint a jó bor, idővel ez is jobb lett. Peyton Manning egyik kedvenc célpontjává vált a fiatal tehetség, és csak termelte a yardokat. Évről évre egyre jobban teljesített, legjobb szezonját pedig 2001-ben hozta le, 739 yarddal és 8 hatpontossal zárt. Legnagyobb touchdown elkapása egy 86 yardos bomba volt Manningtől, ami egyébként nem csak az ő leghosszabb elkapása, de az irányító legnagyobb TD-passza is volt a Coltsnál.
Mindenki szerette Pollardot. Mindenkivel haverkodott, mindenkivel elment meginni egy italt, egy kedves, csupa szív embernek látta mindenki, aki csak a közelében volt. Sokaknak segített a csapatnál, még a többi tight enddel is úgy bánt, mintha a diákjaik lennének. Segítette őket, tippeket adott neki, egy percre sem gondolta, hogy valaki elveszi tőle a kezdő pozíciót a csapatnál.
“Barátságos, extrovertált személyiség vagyok, akkor is ilyen voltam, amikor Indianapolisban játszottam. Segítettem a srácoknak, például Dallas Clarknak, aki ugyanazon a poszton játszott, mint én. Nem arról szólt, hogy elvegye a helyemet, hanem arról, hogy ő a következő szintre léphessen.
– nyilatkozta Pollard néhány évvel visszavonulása után.
2002-től kezdve már nem vett részt minden mérkőzésen, egyre többet volt sérült, de a pályán mit sem vesztett lendületéből. Az utolsó három szezonjában a Coltsnál 15 hatpontost és 1328 yardot hozott össze, ami akkoriban kifejezett jónak számított egy tight endtől.
A veteránokat lecserélik, ugye?
Ironikus, hogy a nagy jóindulatnak meglett a böjtje: 2005-ben elküldték Indianapolisból, méghozzá pontosan Dallas Clark miatt, akit Pollard úgymond mentorált. Hiába ment kiemelkedőn Pollardnak a játék, Clark egy első körös egyetemi tehetség volt, aki mindig lekörözte a pár évvel idősebb veteránt. Ha Clark első volt, Pollard a második, vagy olykor harmadik. Átformálódott a veterán szerepe a folyamatos elkapásokból a folyamatos blokkolásig. Nem csinálta rosszul, amit csinált, de már nem volt az igazi.
2005-ben Pollard a Detroit Lionshoz került, ahol első éve úgymond szokásosan telt. Minden meccsen játszott, három TD-t is szerzett az 516 yardnyi elkapása mellé. Úgy tűnt, Detroitban is be fog válni az immáron veterán tight end, azonban a következő év eléggé lehangolóra sikeredett. 15 mérkőzés alatt 100 yardot kapott el pontszerzés nélkül.
Utolsó két profi évét Seattle-ben, valamint Atlantában töltötte. A Seahawksnál lassú, nem igazán kiemelkedő szezont nyújtott, ezért állt tovább a Falconshoz, de ott sem produkált semmiféle eredményt. Végül 2008-ban visszavonult, majd sokáig edzett fiatalokat a Lanett Középiskolában. 2013-ban a Jacksonville Jaguarsnál talált új állást, mint játékos felkészítő és fejlesztő. Gus Bradley egy nap felhívta a visszavonult tight endet és felajánlotta neki ezt az állást, amit a mai napig élvezettel csinál.
“Ez a munka tökéletes. Segíthetek a fiatal játékosoknak, hogy fejlődhessenek, foglalkozhatok a jelenlegi játékosokkal és a már visszavonultakkal is. Ez a múlt, a jelen, és a jövő egyben.”
[/ppp_patron_only]
