Nyertesek, vesztesek – Előszezon, 3. forduló, 2. rész

A Saints-Cardinals mérkőzés elmaradt az Ida hurrikán miatt, de így is volt hat mérkőzés tegnap este/ma hajnalban. Nézzük, kik lettek a játéknap legnagyobb nyertesei és vesztesei.

Green Bay Packers @ Buffalo Bills 0 – 19

Vannak csapatok, melyek pár drive erejéig szeretnék ráhangolni a kezdő sorukat az előttünk álló idényre és vannak, akik megrögzötten pihentetik a kezdőket, hogy még véletlenül se egy előszezon meccsen veszítsenek el fontos játékosokat. A Packers háza táján az utóbbi elvet vallják, így az újoncokon kívül továbbra is a B illetve C sorral álltak fel erre a mérkőzésre is. A Bills oldalán már jóval több nagy nevet is láthattunk, és közel a prémium csapattal futottak ki a gyepre.

Nyertes: Meglepetésre tudott nagyon szépen haladni a Jordan Love vezette csere offense a közel prime Bills defense ellen. Ugyan pontot nem sikerült szerezni, de ez annak volt köszönhető, hogy a red zone-ban végülis kijött a tehetségkülönbség a Bills védelem javára és AJ Klein valamint Tre’ White nagy játékainak köszönhetően az 1 yardoson sikerült 4 kísérleten át megállítani a Packerst. Azonban több remek passzt is láthattunk Love-tól a mérkőzés során. Kiemelni a védelemből érdemes még legalább egy játékost. Az idei 6. körös Isaiah McDuffie (LB) mutatott szép dolgokat és látva a csapat linebacker sorát, akár a szezon előrehaladtával egyre több snapet érdemelne.

De a minimális vesztesek közé is beírhatjuk Love-ot, amiért többször úgy gondolta, hogy ő Patrick Mahomes és erőszakolta be lehetetlen testhelyzetből double coverage-be a labdát. A leglátványosabb ezekből a meccs egyetlen interceptionje lett, melyet az ex-Packer Micah Hyde szedett le. Vesztesnek külön nem lehet mondani, de mindenesetre csalódást keltő, hogy a 36 éves veterán Mason Crosby 28 yardról hibázott el egy mezőnygólt. Nem volt túl jó napja A.J. Dillonnak sem, aki 7 futásból mindössze 2.6-os átlagot tudott összehozni és az ominózus red zone szituációban 3 kísérletből sem sikerült az 5 yardosról bejutni a célterületre.

Nyertes: A Billsben először játszott az előszezonban Josh Allen és ott folytatta a játékot, ahol a remek tavalyi szezonjában abbahagyta. 2 TD-t osztott ki és remekül játszott legjobb elkapója (Diggs) hiányában is. A Gabriel Davisszel való összjátékuk több remek jelenetet is hozott a meccsbe, köztük ezt a lézer átadást.

Nem csak neki, de Cole Beasley-nek is jó estéje volt és továbbra is látszódik miért a liga talán legjobb slot receivere, no meg hogy bízik benne kulcshelyzetekben Allen. Nagyon jó egység lehet a Diggs, Beasley, Sanders és Davis négyes a szezonra. Érdemes még megemlíteni Matt Breidát, aki Isaiah McKenzie hiányában kapott több playt és úgy tűnik elnyerte a csere posztot a gadget player szerepkörre. Mellette a 6. körös Marquez Stevenson mutatott szép dolgokat és úgy tűnik, hogy felfér az elkapó depth chart végére, miközben akár a kezdő visszahordója is lehet a csapatnak. A védelemben az első körös Greg Rousseau lehet boldog, miután a kezdőbe jelölve léphetett pályára az A csapat tagjaként. Számokban nem volt nagy napja, de újfent több QB pressure is fűződött a nevéhez.

Vesztes: Veszélyben lehet Cody Ford pozíciója? A kezdő csapattal még ő futott ki a pályára, de jelzés értékű volt, hogy rajta kívül Ike Boettger is kapott lehetőséget RG poszton a kezdő fallal együtt a meccsen.

(alatriste)

Los Angeles Rams @ Denver Broncos 16-23

Nyertesek: A Broncos folytatta az idei szokását, és a kezdők jó része viszonylag sokáig pályán volt a mérkőzésen. Az offense ezúttal nem hengerelt annyira, mint az előző meccseken, inkább csak szép pillanatokat lehet feljegyezni, mint jó drive-okat. Bár a futóposzt valószínűleg commitee-hez fog hasonlítani, de egyelőre a kezdő Melvin Gordon és néhány playben láthattuk, hogy milyen volt, amikor karrierje zenitjén játszott. Volt szép irányváltása, jól lépett ki a lyukakon és még a passzjátékba is be tudta őt vonni Bridgewater, még ha nem is a maximumot hozta ki ezekből. A kevés futólehetőséget hét yardos átlaggal hozta és megszerzett három first downt is. Courtland Suttonnek talán senkinek nem kell bizonyítania, de egy év súlyos sérülés után mindenképp jó volt látni, hogy a térdeinek nincs komolyabb baja. Fantasztikusan szeparálódott egy fontos harmadik kísérletnél és a TD elkapásánál is.

A védelem alapvetően jól működött, de egy-két irányítómenekülést így is engedett, amire a jövőben oda kell figyelni. Itt is egy sérülésből visszatérő embert lehet megemlíteni, méghozzá Von Millert, aki rendszeresen nyomást tudott generálni, de amit igazán jó volt látni, hogy le tud válni a blokkokról és a futás ellen is megvan még benne a dinamika.

A Rams oldaláról a harmadik számú Bryce Perkins irányított és ezúttal sem volt rossz, cserének el lehet képzelni a ligában. A fal előtte sokszor bemondta az unalmast, ilyenkor viszont nagyon szépen menekült ki a zsebből és meg is futott pár first downt. A legtöbb targetet az újonc Tutu Atwell abszolválta és ezek nagy részét elkapássá alakította. Végül 62 yardot szorgoskodott össze és ennek közel harmada elkapás után született. A Rams védelem megmutatta, hogy Staley távozásával sem szabad leírni őket, mert a cseresor végig nyomás alatt tartotta a Broncos kezdő támadósort is. Michael Hoecht és Micah Kiser volt a két sztár, előbbi nem csak többször siettette az irányítót, de a denveri futókat is limitálta, utóbbi pedig végig a labda közelében volt még a passzjátékoknál is.

Vesztesek: Az irányítók ezúttal nem lehetnek büszkék a teljesítményükre, de Drew Lock kimondottan szenvedett a második sorral. Nem igazán érezte a ritmust és még egy csúnya elvesztett fumble-je is volt. A szenvedéshez hozzájárult a támadófal, amely a Rams cserék ellen nem tudott végig stabil lenni, a hosszú futásokért nem feltétlenül ők voltak a felelősek és az irányítóknak sem adtak sok időt a meccsen.

A Rams oldaláról szinte végig Xavier Jones futott, aki nem tudta bejátszani magát a stabil cserefutó szerepkörbe. Egy gyenge három yard körüli átlagot produkált és rossz volt passzblokkolásban is. Most lett volna lehetősége, hogy a Cam Akers kiesése által kínált lehetőség miatt ott legyen a tűz közelében, de nem a tegnapi produkciójával vívta ki magának a helyet. A támadófal a Kosoknál is gyenge napot fogott ki, szinte minden második snapben teljesen összecsuklott és még az sem mentesítő körülmény, hogy nem akárkikkel kellett felvenni a versenyt. Millerék sokszor érintetlenül tudtak az irányító közelébe érkezni.

(Leonidasz007)

Baltimore Ravens @ Washington Football Team 37-3

Nyertesek: A Ravens a 20. előszezonmeccsét nyerte meg sorozatban, ami új rekord az NFL történetében. Mindezt ráadásul sikerült nagyon stílusosan. A kezdők mindössze egy drive-ot kaptak, viszont a cserék parádéztak, különösen Tyler Huntley, aki félelmetes volt. A tavaly draftolatlanul a ligába került irányító 285 yardot és négy TD-t passzolt, illetve volt egy futott TD-je is. Ugyan a Washington cseréi ellen hozta ezt a teljesítményt, de ami tény, az tény: remekül játszott, több nagyszerű dobása volt, többek között két TD-je is 20 yardos volt. A kedvenc célpontja Ben Victor volt, aki mind az öt felé szálló labdát elkapta 85 yardért és egy TD-ért.

Egy 37 pontot engedő, három pontot szerző csapatnál nem lehet győztesekről beszélni. Ha mindenképp ki akarunk emelni valamit, akkor a nyolcszor puntoló Tress Wayt lehet, akinek négy puntja is a 20 yardoson belül ért földet, illetve volt egy 58 yardos rúgása is. Ennyi.

Vesztesek: A Ravens rekorddöntésének egyetlen vesztese JK Dobbins, akinek sikerült összeszednie egy elég súlyosnak tűnő térdsérülést. Könnyen lehet, hogy hosszabb időre elveszítette a csapat a kezdő futóját. A másik oldalról csak a 2-3. számú játékosok léptek pályára és mindenki botrányos volt.

(Renningan)

Tampa Bay Buccaneers @ Houston Texans 23-16

Nyertesek: Tom Bradyt talán nem kell nyertesnek hívni, de az jól látszott az éjjel, hogy a Buccaneers nem hiába lett bajnok tavaly. A leendő HoF-er irányító az első drive-ot leszámítva tökéletesen játszott, gyorsan és pontosan szabadult a labdától, szép ritmusban vezette a drive-jait és egy pillanatnyi kétség nincs egyelőre a fizikai állapota felől. Legbiztosabb célpontja Chris Godwin volt, aki lubickolt a Texans secondary ellen.

A védelem oldalán szintén csak dicsérni lehet mindenkit, a legtöbb kérdés talán a secondary irányába érkezett az offseason folyamán, de a kezdők mind helyt álltak, Sean Murphy-Bunting úgy tűnik felzárkózott a többiekhez és alig engedett elkapást. Az újonc, elsőkörös Joe Tyron tovább növelte nimbuszát, több siettetést, három szerelést és egy sacket szedett össze a meccsen.

A Texans oldalán már nem ennyire napos az élet. Ami bizakodásra ad okot, hogy a futójáték működni látszik, a három nagyobb nevű futó egyaránt viszonylag jól játszott, Mark Ingram több mint 10 cipelést kapott és egy közepes 4 yard feletti átlaggal zárt, David Johnsonnak volt hosszabb dinamikus futása, amit jó volt látni és Phillip Lindsay sem szorult parkolópályára. Utóbbi a passzjátéknak is tevékeny részese lehet, mert viszonylag sok útvonalat futott. A védelemben leginkább a linebackerek teljesítettek elfogadhatóan: Kamu Grugier-Hill és Christian Kirksey is több fontos szerelést mutatott be, nem voltak teljesen elveszve coverage-ban és még nyomást is tudtak gyakorolni.

Vesztesek: A Buccaneers oldalán nem sok kifejezett gyenge teljesítmény volt, de meglepő módon a támadófal nem festett nagyon jól. Rögtön az első drive-ban szedtek össze büntetést, engedtek negatív yardos játékot és még nyomást is Bradyre. Végül a snapek kb 40%-ában nyomást engedett a kezdő offensive line, ami masszív visszaesés a tavalyi teljesítményhez képest.

Ahogy azt várni lehetett, a Texans irányítókban nem sok bizodalma lehet az embernek, Tyrod Taylortól ne várjunk többet, mint eddig bármikor. Továbbra is ki tud mozogni a zsebből és továbbra is elég pontatlan. Semmi ritmusa nem volt vele az offense-nek. Ezúttal Davis Mills sem nézett ki jobban, igaz hogy adott két TD passzt, de cserébe háromszor is eladta a labdát. Ami elkeserítő, hogy ehhez még csak nagy játékok se kellettek, nem tudták megnyújtani a pályát.  A Texans secondary sem festett jól, amíg az ellenfélnél a kezdők voltak fenn, addig nagyon simán nyelték a yardokat. Desmond King festett a legrosszabbul, aki egymaga több mint 100 yardot és egy touchdownt is engedett.

(Leonidasz007)

Chicago Bears @ Tennessee Titans 27-24

Nyertesek: Az első két meccsen mutatott szenvedés után kifejezetten üdítő látványt nyújtott a Bears támadósora. Hogy ez a Titans gyenge védelmének, vagy Andy Dalton hiányának, esetleg mindkét tényezőnek köszönhető-e, azt mindenki döntse el maga – a lényeg, hogy életképesnek tűnt az offense. Justin Fields viszonylag kevés szerepet kapott, de így is sikerült villannia, a tight end Jesper Horstednek kiosztott 20 yardos TD-je hihetetlenül szép volt. Nem lehet azt mondani rá, hogy konzisztensen jó, de legalább vannak felvillanásai, míg Andy Daltonnak még az sem. Ráadásul most Nick Foles is jól játszott (10/13, 142 yard, 2 TD) – az előszezon alapján a Bears a három irányítója közül pont a leggyengébbet készül kezdetni az első héten.

Dicsérjük meg továbbá Horstedet, aki mind az öt felé szálló labdát elkapta 104 yardért és három TD-ért. Mindegyik elkapása szép volt, de akadt köztük egy hihetetlen egykezes is. Egy meccsen persze bárkinek kijöhet a lépés, ráadásul Jimmy Graham, Cole Kmet és Jesse James is ott van a csapat rosterén, így nem biztos, hogy a tight endeket amúgy tucatszám gyűjtögető Bearsnél befér az 53-as keretbe, de ezután a mérkőzés után megérdemelné, hogy valahol esélyt kapjon.

A Titansnél pár kezdő védő szerepet kapott, de nem játszottak különösebben jól, míg a támadósorban inkább a cserék és az ő cseréik kaptak lehetőséget. Kiemelkedően senki nem játszott, leginkább annak lehet örülni, hogy a futásblokkolás rendszerszinten is jól működik, így ezzel kis szerencsével Arthur Smith távozása ellenére sem lesz probléma az alapszakaszban. Illetve említsük meg Logan Woodside-ot, akinek volt egy-két jobb megoldása, így alighanem sikerült lenyomni a teljesen homály Matt Barkley-t a csere QB posztért.

Vesztesek: A már említett Matt Barkley mellett az újonc Dez Fitzpatrick lehet szomorú. A Titans idei negyedik körös elkapójának volt egy szép 28 yardos elkapása, viszont később elejtett egy potenciális TD-passzt, és összességében sem volt különösebben tényező. Az idei 1/21-es Caleb Farley is gyengén játszott, a fiatal corner egyelőre nem áll készen arra, hogy kezdjen (vagy ha kezdeni fog, akkor jó párszor meg lesz égetve). A Bearsnél inkább jó vagy semleges teljesítményeket láthattunk, de a kezdő támadófal továbbra is szenved.

(Renningan)

Los Angeles Chargers @ Seattle Seahawks 0-27

Nyertesek: A Chargers megkönnyítette az értékelés megírását, ugyanis a kezdők nem játszottak, a cserék pedig összességében borzalmasak voltak. Némi fény persze így is akadt, ráadásul két idei újonc révén: a 4. körös pass rusher Chris Rumph II egy sacket és három negatív yardos szerelést jegyzett, míg a 6. körös LB Nick Niemann mindenütt ott volt a pályán és 13 tackle mellett még egy sackje és egy TFL-je is volt. Persze mindezt a cserék ellen, de őket legalább nem kell a sarokba állítani.

A túloldalon a futó Alex Collinsnak volt pár emlékezetesebb megmozdulása a földön, ráadásul mind a hét felé szálló labdát elkapta – egyértelműen helye van a rosteren. A tavalyi második körös, sérülés miatt egyáltalán nem játszó Darrell Taylor is mutatott némi életjelet a két sackjével, így legalább nyugodtabb szívvel lehet a rosteren tartani.

Vesztesek: A Seahawks részéről Geno Smith aggódhat a leginkább, ugyanis nemhogy nem mutatott semmivel sem többet, mint Sean Mannion, de egyenesen rosszabb volt nála. Régi motoros ő már Seattle-ben, ez lehet, hogy számít majd a végelszámolásnál, de Mannion nem tűnt rosszabb irányítónak nála a pályán. Illetve a korábbi első körös Rashaad Penny továbbra sem tudja bizonyítani, hogy megérte a magas picket, még a cserék ellen, a cserék között is lefelé lógott ki. A Chargers részéről nincs értelme bonyolítani, mindenki leszerepelt, aki nem szerepel két bekezdéssel fentebb.

(Renningan)