A Dolphins megverte a Patset, hengerelt a Cardinals és a Seahawks, megvolt az első hosszabbítás

A tanítvány (Brian Flores) legyőzte mesterét (Bill Belichick), a Cardinals és a Seahawks nagyon magabiztosan lépett át ellenfelén, a Chargers szokás szerint alaposan megküzdött a balszerencsével, és máris megvolt a szezon első hosszabbításos meccse. 

Miami Dolphins @ New England Patriots 17-16

Ex-Alabama irányítók különcsatáját hozta a szezon első AFC East rangadója. Mac Jones tavaly még épp Tagovailoa rekordjait döntögette az egyetemen, most pedig volt csapattársával kellett szembenéznie és azt kell mondani, teljes mértékben felnőtt a feladathoz. Közel 75%-os pontossággal passzolt, 281 yardot és egy TD-t szerezve. Bár Tua sem játszott rosszul, ő ismét épphogy csak átlépte a 200 yardos határt és 1 TD átadására jutott egy interception is.

A Patriots uralta az órát, 130-cal több támadóyardjuk volt és 18-cal több playt játszottak. Mégis kikaptak, hála a 8 büntetésből benyelt 84 yardnak és egy meccs végi kulcs fumble-nek. 3 és fél perccel a meccs vége előtt ugyanis megint jött a bosszantó labdavesztés. A New England a győzelemért támadhatott és már a 10 yardoson álltak, amikor az egyébként 100 yardot futó és 17-et elkapó Damien Harris kezéből kiütötték a labdát. Dicsérni a tavaly is rengeteg nagy playt szolgáltató Xavien Howardot kell. Big play Howard ismét villant.

A Miamiból ki kell emelni a két elkapót DeVante Parkert és Jaylen Waddle-t. Mindketten 4-4 labdát kaptak el 81 illetve 61 yardért az újonc Jaylen ráadásul a vendégek egyetlen elkapott TD-jét is behúzta. A két top elkapóval való kapcsolat mindenképpen jól nézett ki a jövőre nézve, de továbbra is van egy pici hiányérzete az embernek Tagovailoa játékát nézve. A labdára viszont jobban kell ügyeljen, mert ilyen low score meccseken nem mindig fog beleférni 8 perccel a meccs vége előtt olyan arcpirító interception, mint amit Jonathan Jonesnak dobott. A turnover gyár védelem ezúttal is megmentette, de ez nem mindig lesz így.

Hiába volt tehát minimum egyenrangú partnere a Dolphinsnak a Patriots vagy akár azt is mondhatjuk, hogy jobb nála, a meccs végi labdavesztés aláásta a hazaiak meccsét. Ezzel a Dolpins egyedüliként nyert a divíziójából és 2008 óta mindössze második alkalommal tudott Foxboroughban diadalmaskodni.

(alatriste)

Arizona Cardinals @ Tennessee Titans 38-13

Parádésan kezdte a szezonját az Arizona Cardinals, szinte minden összejött nekik, a Tennessee Titansnek pedig szenvedés volt az egész mérkőzés.

A Titans új támadókoordinátora, Todd Downing rendszere totális csődöt mondott, a második negyed elején -1 yardjuk volt, valamint az sem segített, hogy a kezdő LT, Taylor Lewan még nem épült fel teljesen a tavalyi ACL sérüléséből. Az elején még Henry futásaival próbálták megalapozni a passzjátékot, de play action játékokat alig-alig hívtak. Lewan mellett Kendall Lammnek kellett volna Chandler Jonest megállítani, aki karrier napot tartott, 5 sackkel zárt (Cardinals franchise rekord beállítás). Mivel a szegény embert az ág is húzza, a nemrég aktivált rúgó Michael Badgley egy mezőnygólt és egy extra pontot is kihagyott az első félidőben.

A vendégek kérdéses secondaryje is remekül játszott, Byron Murphy ihletett formában volt a szélen, még ha nem is tökéletesen (3 engedett elkapás, 2 zászló), de a front seven kiváló munkájának köszönhetően nekik is könnyebb dolguk volt. Az AJ Brown-Julio Jones kettős 80 yardig sem jutott, és a támadószörny harmadik feje, Derrick Henry sem érte el a 60 futott yardot (félidőig a 10-et sem).

A Cardinals támadóoldalán pedig minden működött, Kyler Murray is ellenállhatatlan volt, 4 passzolt- és egy futott TD-vel zárt, valamint ilyen meneküléseket is bemutatott.

A mérkőzés elején még sokat hibázott a támadófal, sok false startot és holdingot szedtek össze, de ahogy haladt előre a találkozó, egyre magabiztosabbak lettek, Rodney Hudson lehet az X-faktor, ami új szintre emeli a Cardinals támadófalát. DeAndre Hopkins és Christian Kirk is 2 elkapott TD-vel zárt, Rondale Moore szélvészgyors, és a két futó, Conner és Edmonds is korrekt munkát végzett. Ha megmarad Kyler összes célpontja a szezon végéig, élmény lesz nézni a Cardinals offense-t.

(löfli)

Los Angeles Chargers @ Washington Football Team 20-16

Nyugati parti csapatnak sosem könnyű keleten játszani, főleg korai idősávban. De a rozsda egyáltalán nem látszódott a Chargersön. Justin Herbert remekül játszott, egész meccsen szórta a pontos labdákat, gyönyörűen vezetve elkapóit, higgadt volt és sugárzott az önbizalomtól. Nem meglepő módon Keenan Allen és Mike Williams voltak azok, akikre főleg támaszkodott a másodéves irányító. Előbbi 100, míg utóbbi 82 yardot kapott el Herbert 337 yardjából.

Mindössze két hibája volt Herbertnek a meccsen, de a Washington védelme mindkettőt labdaszerzéssel büntette. Még fájóbb, hogy mind a Montez Sweat okozta fumble, mind William Jackson interceptionje a red zone-ban született.  A statisztikai lap alapján tehát csupán egy TD-t osztott ki Justin két labdavesztés mellett, de a meccsképp megmutatta, hogy jobban játszott ennél.

A két labdavesztés pozíciójából is sejteni lehet, a Chargers csapata volt a dominánsabb a meccsen. 424 támadó yardot szereztek az elit Washington védelem ellen, kapni pedig csak 259-et kaptak.

Természetesen ki kell emelni, hogy Ryan Fitzpatrick a második negyedben csípősérülés miatt kiszállt a meccsből, a helyét pedig a tavalyi playoffban berobbanó Taylor Heinicke vette át. Azt a csillogást most nem láttuk a fővárosi irányítótól mint bő fél évvel ezelőtt, de vigyázott a labdára és managerként osztogatta a passzokat. A legjobb támadója a csapatnak Antonio Gibson volt, aki 100 scrimmage yard fölé jutott. A meccs jelenetét azonban nem ő, hanem Terry McLaurin hozta össze ezzel az elképesztő elkapással.

A védelemből William Jacksont érdemes kiemelni, aki a labdaszerzése mellett 2 labdát is leütött. A védőfal bár rossz meccset nem zárt, az a fajta dominancia amit talán elvárna az ember elmaradt. Egy-egy villanás Sweattől vagy Allentől jutott, de Herbert nem az életéért futott minden játékban, még ha Bryan Bulaga ki is esett a védői közül.

A Chargers majd dupla annyi first downt hozott össze, így ugyan izgulósan, de abszolút megérdemelten nyertek a nyitómeccsen.

(alatriste)

Minnesota Vikings @ Cincinnati Bengals 24-27 h.u.

Nem kellett sokáig várni a szezon első hosszabbítására sem. Már a 7 órás sávban túlóráznia kellett a csapatoknak, annak ellenére, hogy már 21-7-re is vezetett a Bengals a 3. negyed elején.

Az irányítók jól teljesítettek. Kirk Cousins 351 yardot passzolt, míg Joe Burrow 261-gyel zárt. Mindketten 2-2 TD osztottak ki, a labdát pedig egyikőjük sem adta el. Kiemelkedő meccsre nem számítottunk az első negyed után, amiben összesen 6 puntot hoztak össze a csapatok, a döcögősen kezdés után azonban beindultak a felek.

A Vikings oldalán nem meglepő módon a Jefferson – Thielen duó kezdett el felpörögni, közülük is utóbbinak volt nagy napja: 92 yard mellett 2 TD-t szerzett. Jefferson pontszerzés nélkül maradt, de egy end around után kiosztotta profi karrierje első passzát. Az elkapó a 7 elkapással záró és 76 yardot szerző KJ Osborn volt, aki mindkét kategóriában meglepetésre Jefferson előtt zárt. Megvan a Vikings 3. számú receivere?

A különbséget a futójáték jelentette. Míg Dalvin Cook csak 3.1-es átlagot tudott összehozni 20 kísérletből, addig Joe Mixon 29-ből 129 yardot szerzett (4.4 avg), összehozott egy TD-t és még 29 yardot elkapásból is szerzett, ezzel tehát 150 scrimmage fölé jutott. A show-t azonban így is elvitte előle Ja’Marr Chase. Az előszezonban szó szerint szenvedő elkapó megmutatta, hogy ha tétmeccsről van szó, fel tud pörögni. 101 yardot szerzett, köztük ezt az 50+-os TD-t.

Az nem volt meglepő, hogy a Vikings védelme nyomás alatt tudta tartani Burrow-t. Bár a futás ellen akárcsak tavaly, úgy most is meggyűlt a bajuk, a pass rushban a visszatérő Michael Pierce kettő, míg Danielle Hunter egy sacket szerzett.

Nagyobb meglepetés volt, hogy a Bengals védőfala hasonlóan jól teljesített. Az újoncait még nélkülöző Vikings támadófal nem mutatott jobban, mint az előző évek bármelyikében, BJ Hill vezérletével sokszor omlasztotta össze a zsebet a Bengals, a Giantstől megszerzett DT két sackig jutott. A secondaryt ugyancsak dicséret illeti. Chidobe Awuzie több leütött labdával is jelentkezett, míg Jessie Bates mindenhol ott volt a pályán.

A meccs főhőse végül az újonc kicker Evan McPherson lett, aki egy perccel a hosszabbítás vége előtt nyerte meg a meccset a hazaiaknak. Ezen kívül is 3/3 volt a mérlege extra pontnál és mindkét mezőnygól kísérletét berúgta, az elsőt 53 yardról.

(alatriste)

Seattle Seahawks @ Indianapolis Colts 28-16

A már évek óta megszokott szezon eleji Seahawksra most a telt házas Lucas Oil Stadionban nem volt ellenszere a Coltsnak, így Carson Wentz még mindig nyeretlen Russell Wilsonék ellen, de nézzük mi történt a két csapat összecsapásán.

Az utóbbi években megszokott MVP formában kezdte ezt a szezont is Russell Wilson, főleg az első félidőben, de az egész meccsen is remek teljesítménnyel rukkolt elő a rutinos irányító. Négy TD passza mellett mindösszesen öt elrontott átadása volt, és többször is olyan megoldással állt elő, amire nem sokan számítottak. Kedvenc célpontjai természetesen a két kiváló elkapója Tyler Lockett és D.K. Metcalf voltak. Lockett kereken 100 yardot ért el, közte egy 69 és 23 yardos touchdown is szerepelt, a másik két hatpontost Metcalf és a Ramstől érkező Gerald Everett szerezték.

A másik oldalon Carson Wentz játékára sem lehet sok panasz. Szinte egész mérkőzés alatt hatalmas nyomás alatt játszott, látszott, hogy még nem a legjobb ötössel állt fel az irányítója előtt a Colts. A másik oldallal ellentétben azonban Indianapolisban már nem állnak olyan jól elkapókkal, mint Seattle-ben. Sokat elmond, hogy az elkapott yardok listáján két futó áll az élen, Jonathan Taylor és Nyheim Hines. A legtöbbször őket vette célba Wentz, tight endjeit is csak a mérkőzés vége fele találta meg. Az elkapók közül Zach Pascalt érdemes megemlíteni, aki a hazaik két TD-jét szerezte.

Ha már futók, sokáig ebben sokkal jobban állt a Seahawks és ez jelentette a különbséget, hogy a tavalyi jól működő Colts futás elleni védekezés most nem volt olyan kifogástalan. A mérkőzés utolsó szakaszáig, ahol már eldőltek a lényeges kérdések, dupla annyi futott yarddal állt a Hawks.

A védelmeknél mindkét front7 jól szerepelt, hiszen nyomást tudtak gyakorolni a két irányítóra. A Colts négy alkalommal, míg a Seahawks háromszor ért oda sacket érően. Ezek mellett főleg a Seahawks oldalán lehetett látni, hogy kihasználták, hogy lyukas a Colts támadófala és rendre odaértek Wentzhez, aki így nem tudott nyugodtan passzolni, hiszen rövid időn belül minimum egy, de többször kettő vagy három védő is az arcában volt.

Az első félidőben kialakult 21-10-es vezetés után a Colts védelme többször megállította Wilsonékat, de ezzel nem tudtak élni a hazaiak, nem tudták megfordítani a mérkőzés alakulását. Pedig a védelem egy alkalommal jó helyzetbe is hozta őket, amikor Chris Carson kezéből kiütötte a labdát Darius Leonard, de nem sokkal később egy rossz snap következtében vissza is adták a labdát a hazaiak. Az utolsó negyedre pedig megint megrázta magát Wilson és lezárta a mérkőzést, ezzel egy elég meggyőző sikert értek el Indianapolisban, amire lehet építeni, csak kérdés, hogy ebben az évben ezt a formát meddig tudják tartani. Hazai oldalon pedig látszott, hogy még van mit finomítani ezen a csapaton, egy biztos: Eric Fisher bemutatkozását már nagyon várják.

(kronikk)