Dráma a köbön

A szezon második csütörtök esti rangadója is rendkívül izgalmasra sikerült, az utolsó percekben csak kapkodtuk a fejünket. Nézzük, mit tanultunk a Giants@Washington csoportrangadóból.

A mérkőzést a Washington kezdte, ahol a Ryan Fitzpatrick sérülése miatt magát a kezdőben találó Taylor Heinicke egy 3&outtal indított, miután sikerült -9 yardot megtenni. Erre a Giants rögtön egy TD-vel válaszolt egy szép 11 játékból álló, 71 yardos drive végén. Ezzel viszont el is lőtte a jó játékait a csapat, az első félidő maradék 25 percében mindössze három pont jött össze, míg a Washington két TD-vel átvette a vezetést (10-14).

A szünet a Giantsnek jött jobban, rögtön négy pontszerző akcióval jelentkeztek Daniel Jonesék, bár ebből csak egy lett TD. Erre ugyanakkor reagálni tudott a Washington két mezőnygóllal, majd 26-20-as állásnál kezdetét vette a drámasorozat. Először is a fővárosi csapat egy két playből álló, 75 yardos drive végén átvette a vezetést, majd a Giants ellentámadását is kivédekezte. Ekkor viszont Heinicke a saját red zone-jában interceptiont dobott, és bár a védelem helytállt, így is 29-27-re a Giants vezetett egy mezőnygól után.

A Washingtonnak két perce volt arra, hogy időkérés nélkül FG távolságba jusson. Lassan, módszeresen haladt Ron Rivera csapata, 11 játék után sikerült is eljutni a Giants 30 yardosáig, de az addig hibátlanul rúgó Dustin Hopkins mellé lőtte a győzelmet érő mezőnygólt. Igen ám, de Dexter Lawrence idő előtt beugrott, így a Washington újra próbálkozhatott, ráadásul öt yarddal közelebbről. Ezt már nem hagyta ki Hopkins, így egy utolsó másodperces, teljesen fölösleges hiba miatt a Giants elszenvedte szezonbéli második vereségét, míg a Washingtonnak és Heinicke-nek összejött az első győzelem. Tanulságok.

• Daniel Jones lábon halálos

Sorozatban második meccsen volt Jones a csapat legjobb futója irányítóként. Ezúttal kilenc próbálkozásból 95 yardot és egy TD-t szerzett, míg rajta kívül mindenki más 19 futásból 68-at. Mondjuk a várakozásokhoz képest már ez is előrelépés, kisebb csoda, hogy összejött a 3,5 yardos átlag.

• Taylor Heinicke jó

Túlzás lenne azt mondani már most, hogy kezdő matéria, hisz közel sem játszott olyan jól, mint például a tavalyi Bucs elleni rájátszásmeccsen. Ugyanakkor nem rossz: volt pár csúnya túl- és aluldobása, nem érzi annyira jól a zsebet, illetve talán az INT is elkerülhető lett volna, de a 336 yard és két TD teljesen vállalható, pláne úgy, hogy a támadófal messze nem volt a helyzet magaslatán.

• OL nélkül nehéz

Ezt bármelyik csapatra lehetne mondani. A Giantsben az LT Andrew Thomas korrekt szintre képes, de mindenki más legjobb esetben is átlagos, de inkább jóval az alatt van. Nate Solder minden idők egyik legnagyobb FA bustja, Will Hernandez csak simán egy második körös bust, Billy Price egy első körös bust (igaz, a Bengalsé), Nick Gates pedig egy draftolatlan játékos, aki csak a többiek mellett tűnik vállalhatónak, ráadásul most a meccs elején eltört a lába.

A Washington talán némileg alulteljesítő védelme négy sacket szerzett a meccsen, illetve összesen nyolc negatív yardos szerelést írhatott fel magának. Mindezt úgy, hogy Jason Garrett kifejezetten jó játékokat hívott ezúttal: kevés volt a futás és Jones próbált minél gyorsabban szabadulni a labdától, vagyis a támadófal ismét kuka volt.

A túloldalon ez már némiképp meglepőbb, ugyanis nagyrészt korrekt nevekből áll a washingtoni támadófal. Ugyan csak egy sacket engedett a fal és a negatív yardos játékokat is sikerült a legtöbb esetben kihozni nullára, Heinicke-nek elég nagy nyomás alatt kellett játszania. Mindezt úgy, hogy az egy Leonard Williamsen kívül nem nagyon van átlagon felüli pass rusher skillekkel megáldott játékosa a Giantsnek. A második körös Sam Cosmi eddig teljesen vállalhatatlan játékot nyújt a jobb szélen.

• Terry McLaurin lenyomta James Bradberryt

A meccs egyik legizgalmasabb párharca a McLaurin-Bradberry duó volt, amit egyértelműen az elkapó nyert meg. Ugyan McLaurin 11 elkapásából és 107 yardjából nem mind Bradberryn jött össze (csak a nagyja), illetve a cornernek volt egy szép INT-je, amikor kihasználta Heinicke rutintalanságát, de összességében tehetetlen volt az elkapó ellen.

Egyébként dicsérjük meg Antonio Gibsont is, aki 5,3 yardos átlaggal szerzett 69 yardot, illetve JD McKissicet, aki továbbra is a másodvirágzását éli: egyrészt volt egy futott TD-je, másrészt pedig hatpontos hátrányban az ő 56 yardos elkapása alapozta meg Washington fordító TD-jét a negyedik negyedben.

• Hol van Kenny Golladay?

Golladay már korábban figyelmeztetett mindenkit, hogy nem igazi egyelőre az offense, illetve a közte és Jones között sem igazi az összhang. Ez újfent bebizonyosodott: nyolc targetből mindössze három elkapása lett 38 yardért, és a meccs végén mutatták is a kamerák, ahogy hevesen vitázik Jonesszal (vagy legalábbis Jones irányába). Emellett nem is nagyon tudott elszakadni (bár ez korábban sem volt erőssége), illetve a fizikai fölényéből sem látszott semmi. Nem ő volt azonban az egyetlen hátráltató tényező az offense-ben: Darius Slaytonnak ugyan volt egy elkapott TD-je a meccsen, de 23-20-as előnynél elejtett egy hosszú TD-passzt. 30-20 helyett 26-20 lett az állás, a többi pedig már történelem.

• Joe Judge borzalmas

A Giants főedzője nagyon vakon volt a meccsen. Ugyan most nem dobott be piros zászlót egy pontszerzés után, de többek között sikerült ellőnie egy időkérést egy TD után és felküldenie 13 embert egy időkérés után. Azon kívül, hogy magából kikelve toporzékolt, összességében nem sok haszon volt belőle, és nyugodtan a nyakába lehet varrni a csapat teljesen elkerülhető hibáit is: ilyen például a meccs végi offside büntetés, vagy az egyik random időkérése után összehozott false start büntetés, de ha kicsit analitikusabbak akarunk lenni, akkor rá lehetett volna menni negyedik és rövidekre vagy épp a kétpontosra, mikor a TD után 5 pont előnye lett a csapatnak. Ez a meccs bőven rajta is ment el.

New York Giants @ Washington Football Team 29-30