Fordulatos végjáték Santa Clarában, rekord mezőnygól Tuckertől, elbukó Chiefs és Buccaneers

Nagyon fordulatos és kissé kaotikus végjátékot hozott a Packers@49ers vasárnap esti rangadó, előtte kikapott a tavalyi Super Bowl két résztvevője is, a Ravens pedig csak úgy tudta megverni a Lionst, hogy Justin Tuckernek emberfeletti mezőnygólra kellett vállalkoznia. 

Green Bay Packers @ San Francisco 49ers 30-28

Hihetetlenül hullámzó, fordulatos, kaotikus meccset hozott a vasárnapi játéknap zárása.

Pedig 29 percen keresztül nagyon úgy nézett ki, hogy csak egy csapat van a pályán, ez pedig a Packers. Rodgersék feltettek 17 pontot a táblára, míg a 49ersnek az egész első félidőben 100 támadóyard sem jött össze. Pontot mégis sikerült szerezni, ugyanis egy perccel a vége előtt Trenton Cannon visszahordta a kickoffot egészen a Packers térfelének közepéig, ahonnan nagy nehezen, a gólvonalról már a negyedik játékkal próbálkozva, minden elkeseredésében Trey Lance-t is bevetve sikerült befutnia a hazaiaknak.

Ez pedig annyira felspannolta a 49erst, hogy a szünet után egyből sikerült egy 83 yardos TD-drive-ot vezetni, így hirtelen nagyon is nyílt lett a találkozó. A végjáték előtt volt még 1-1 touchdown mindkét oldalon (24-21), aztán az utolsó bő 5 perc felejthetetlenre sikerült.

Előbb Garoppolo csinált egy nagyon buta hibát, amikor sackelés benyelése közben próbált még passzolni, de hátrafelé ment a labda, így a fumble után jöhetett a Packers, amely egy mezőnygóllal hatpontosra növelte az előnyét.

A 49ersnek maradt 2 perce és 40 másodperce, majd két harmadik és hosszú szituációt is megoldva eljutott a red zone-ba, ahol aztán nem voltak elég türelmesek. A touchdown összejött Kyle Juszczyknak (27-28), de úgy hagytak 37 másodpercet az órán, hogy még a play elindítása előtt is volt 12 másodperc a támadóórán. Egyáltalán nem kellett volna sietniük elindítani ezt a játékot, főleg hogy volt még három időkérésük is, szóval simán ráértek volna lepörgetni ezt a 10 másodpercet.

Ez a hiba pedig végzetesnek bizonyult, hiszen ha Aaron Rodgersnek hagysz 37 másodpercet egy mezőnygólra, akkor közel sem nyerted meg a találkozót. A Packers irányítója kiosztott két gyönyörű passzt Davante Adamsnek (kinek másnak?), majd Mason Crosby 51 yardról bevágta, a Green Bay így diadalmaskodott.

A Packersnél szokás szerint a Rodgers-Adams páros vitte a hátán a csapatot, az elkapások (12/23), elkapott yardok (132/261) és elkapott TD-k (1/2) felét szállította Davante, aki meccs közben kapott egy óriási ütést is a levegőben, ami hirtelen nagyon csúnyának nézett ki, de pár játékkal később már vissza tudott térni a pályára. Aaron Jonesnak volt még 82 yardja és 1 TD-je a földön, illetve Marquez Valdez-Scantlingnek 58 yardja és egy hatpontosa. Ezek nagyjából sztenderd dolgok a Packersnél, azonban védőoldalon ki kell emelni, hogy milyen sok nyomást tudtak generálni, ami furcsa volt az előző két heti nulla sackes produkció után – most három zsákolás is összejött a srácoknak. Jaire Alexander interceptionjét érdemes még kiemelni, aki gyönyörűen ért oda, ahol nem is kellett volna ott lennie, így halászta le Garoppolo labdáját.

És ha már Garoppolo, térjünk is át a 49ersre… Az irányító a meccs nagy részében elég gyengén játszott, egyáltalán nem tűnt magabiztosnak, nem tudta jól vezetni a támadósort. Olyannyira, hogy én már többször elgondolkodtam, hogy miért nem játszik Trey Lance a helyén, ő legalább a földön meglephetné a Packerst. Aztán volt két drive, amikor mintha kicserélték volna: nagyon jól osztogatott, hosszabb dobásokat is pontosan oldott meg, rövid időre legszebb napjait idézte. Ez viszont egyszerűen nem elég, pár drive jó játékkal nehéz palástolni a a meccs többi részén mutatott gyengélkedést. A skill playerek jók voltak a 9ersnél, Kittle, Samuel, Aiyuk és Juszczyk is kivette a részét legalább négy elkapással és 37 yarddal a közösből, azonban a futójáték nem működött és látható volt, hogy Shanahan nem bízik az újonc Trey Sermonban.

A mérkőzés után mindkét csapat 2-1-es mérleggel áll, ami a Packersnek jobb, mert a 49ers csoportjában ketten is veretlenek három kör után. Azt viszont a Packersre sem mondhatni, hogy igazán meggyőző lenne egyelőre.

(katonadani)

Baltimore Ravens @ Detroit Lions 19-17

A mérkőzés előtt ki gondolta volna, hogy Lions tűnik majd a jobb csapatnak, ami egy teljesen megérdemelt győzelmet veszít el egy delay of game benézése, és egy kapufáról bepattanó, óriási mákkal belőtt 66 yardos mezőnygól miatt? Hiába, a tényleg jó csapatoknak szerencséjük van, a Lions pedig még mindig Lions, de legalább szerethető.

A mérkőzés olyan volt, mint egy alternatív valóság. Az átlag alatti detroiti front7 képes volt kordában tartani a liga talán legjobb futógépezetét (116 yard, öt negatív yardos szerelés), emellett négyszer sackelte a kvázi sackelhetetlen Lamar Jacksont. Eközben a Lions ligaelitnek tartott támadófalán szinte akadálytalanul lépett át a cserék cseréivel felálló baltimore-i védőfal, ráadásul az eddig jól működő futójátékot is sikerült megfogni. Mindez eléggé meghatározta a mérkőzés képet, ugyanis mindkét offense-nek olyasmit kellett volna csinálnia, amihez nem nagyon ért.

Kezdjük a Ravensszel: amennyiben a futójáték nem működik, úgy nagyon meg van lőve az offense (hogy a támadófal, vagy a futók minősége, a rossz gameplan, esetleg a három egyvelege miatt volt ez most ilyen rossz, azt nehéz megmondani). Ennek egyik oka az, hogy a támadófal nem igazán tud passzhoz blokkolni, másrészt Mark Andrewson kívül továbbra sincs minőségi célpontja LJ-nek. Sammy Watkinsnak 5-6 meccsenként egyszer kijön a lépés, de ennyi, Marquise Brownnal pedig csak a világ több: ha nem ejt el nagyjából 150 yardot és két TD-t, akkor nem az isteni szerencsére (és a félisten Justin Tuckerre) kellett volna bízni ezt a győzelmet. Ez egyébként sokat el is mond a Lions secondaryjéről, ami a borzalmasnál is borzalmasabb, egy kicsivel is átlag feletti passzjátékkal darabokra lehet szedni (a rendszer egyébként nem lenne rossz, csak még nincs elég minőség és tehetség).

Hasonló a helyzet a detroiti offense-ben is. Imádom nézni, ahogy egyszerre van a pályán D’Andre Swift (remélhetőleg nem súlyos a sérülése) és Jamaal Williams, ugyanis szinte levédekezhetetlenek ketten együtt. Mindketten elég jól futnak és remekül kapnak el, ráadásul bonyolultabb útvonalakat is lehet velük futtatni, miközben a passzblokkolásban is ügyesek. Ketten együtt most is 89 yardot és két TD-t szereztek a földön, míg 9/9 elkapásból 85 yard jött össze a levegőben.

Rajtuk kívül viszont mindössze TJ Hockensont lehet bevonni a passzjátékba, őt viszont duplázással, akár triplázással azért ki lehet venni a játékból, ahogy a Ravens meg is tette. Így csak Kalif Raymond, KhaDarel Hodge, Amon-Ra St. Brown vagy épp Quintez Cephus megjátszható, vagyis minimum négy új elkapót kellene jövőre szerezni a piacról vagy a draftról, és lehetőleg a minimum átlagos kaliberűeket megcélozva. Anthony Lynnt egyébként lehet dicsérni, elég jó playeket rajzol fel, Goff is vállalható (nem jó, de nem is tragikus) – sokkal többet hoz ki ebből az alapanyagból, de tehetség nélkül azért nem egyszerű.

Összességében a Lions volt most a jobb csapat minden buta hibája ellenére. Az utolsó percekben sikerült is átvenni a vezetést egy nagyon szép drive-val (pláne, hogy előtte INT-t sikerült szerezni LJ-től), a Ravensnek mindössze 1:04 maradt arra, hogy mezőnygóltávolságba jusson. Két sack és egy rossz passz után 4&19-re aztán sikerült a saját 16-osról eljutni a Lions 48-asára. Ezután elnéztek a bírók egy delay of game-et, majd jött Justin Tucker (akinek volt egy kihagyott 49 yardosa) és abszolút rekordot jelentő 66 yardról, a kapufáról fel- és bepattanó lövéssel megszerezte a győzelmet a Ravensnek. Baltimore-i oldalról csak a győzelem számít, a Lions szurkolók viszont minden balszerencse ellenére örülhetnek, mert kifejezetten kompetensnek tűnik az edzői stáb, a csapat pedig abszolút szerethető – ez a gárda nem lesz 1/1-es (hogy ez jó vagy sem, az már más kérdés).

(renningan)

Los Angeles Chargers @ Kansas City Chiefs 30-24

Az AFC Westben jelenleg van két 3-0-s, egy 2-1-es és egy bénácska 1-2-es csapat. Ki gondolta volna a szezon előtt, hogy a csoport legrosszabb mérlegével álló bénácska csapat a két évvel korábbi bajnok és tavalyi ezüstérmes Chiefs lesz? Pedig ez a helyzet, ráadásul még soha nem láttunk ennyire gyengén teljesítő offense-t és Patrick Mahomest.

Az előző Ravens elleni meccshez hasonlóan a Chiefs most is jól haladt a pályán, jöttek a szép játékok, majd amikor sikerült eljutni az ellenfél térfelére, akkor előbb jött egy INT, majd egy Tyreek Hill fumble, amit a változatosság kedvéért egy Edwards-Helaire fumble követett. Három drive, három turnover, miközben a Chargersnek sikerült két TD-t is szereznie, és bár a félidő végén sikerült pontokat feltenni a táblára, a szünetre így is 14-3-as hátrányban volt a Chiefs.

A fumble-ökkel kapcsolatban nem sok mindent lehet mondani: többet nem kellene csinálni. Mahomes INT-je viszont megér egy misét: nem csak az övé volt, ugyanis egy felpattanó labda és egy óriási védőjáték is kellett hozzá, de összességében így a nyakába lehet varrni. Az INT ugyanis egy no look passz miatt született egy olyan szituációban, amikor arra semmi szükség nem volt.

Ez a “nem nézek oda, úgy passzolok” dolog alapvetően nem rossz dolog, mert így meg lehet vezetni a védőket, és mindenki elalél, ha Mahomes megdob egy ilyen passzt. A probléma ezzel az, hogy egyrészt Mahomes a legtöbbször ezt heccből csinálja, mert ő ilyen faszagyerek, másrészt pedig sokszor pont nem is sikerül (egyébként Staffordtól kezdve Rodgersen át sok QB csinálja, és többnyire jobb hatékonysággal). Persze egy ilyen passzal fel lehet spannolni a társakat és demoralizálni az ellent, de talán jobb lenne ezt akkora hagyni, amikor már vezet a csapat.

A második félidőt már jobban kezdte a Chiefs, három drive-ból három TD-t szerzett, ugyanakkor erre a Chargers is tudott válaszolni, de két perccel a meccs vége előtt Mahomesék támadhattak a győzelemért. A drive viszont mindössze két játék után véget ért: előbb jött egy 2 yardos futás, majd egy INT-vel végződő, borzasztóan pocsék dobás Mahomestól. A liga legértékesebb játékosán egymás után két meccs ment el, egyszerűen nem játszik még top 10-es szinten sem.

A túloldalon viszont volt egy ellenállhatatlanul játszó irányító, Justin Herbert. A fiatal QB 281 yardot és négy TD-t passzolt INT nélkül, és ez 100 százalékban az ő érdeme. Én továbbra sem vagyok oda Chargers playhívásaiért, ebből egy átlagos irányító nagyjából fele ennyit nem tudott volna összehozni, hiába van ott Austin Ekeler, Keenan Allen vagy az újonnan elit szinten játszó Mike Williams. Herbert nincs kisegítve, folyamatosan kellenek tőle a big time dobások és az extra, hogy a támadósor haladni tudjon, Joe Lombarditól csak 2 yardos screent kap 3&8-ra.

A Chargers védelmet is érdemes megdicsérni a négy turnoverért, bár összességében azért továbbra sem olyan jó az egység, Brandon Staley mágiája egyelőre még nem látszik. Hasonló a helyzet a Chiefs egységével, ami valamiért csak egy félidőig képes jól játszani, utána mintha elfáradnának vagy túlságosan kiszámíthatóvá válnának. Nem kérdés, hogy az offense-en áll vagy bukik mindkét gárda idei szereplése.

Illetve beszéljünk egy kicsit a meccs végéről: miután Mahomes a game winning drive helyett eladta a labdát, a Chargers támadhatott. A rúgó Tristan Vizcainóval csak a világ volt több, a szél is fújt, így a Los Angeles inkább biztosra ment és eljutott egészen a Chiefs 4 yardosáig. Ekkor mindössze 36 másodperc maradt az órából, a Kansas Citynek pedig csak egyetlen időkérése maradt. Herbert ezután áthívta az eredetileg hívott futójátékot passzjátékra és kiosztott egy TD-passzt, ami egyrészt örömteli, másrészt esélyt adott a Chiefsnek arra, hogy megmentse/megnyerje a találkozót.

Ugyan Vizcaino nem egy életbiztosítás, de 22 yardról megpróbálni egy mezőnygólt nem kockázatosabb, mint egy passz az end zone-ba. Logikusan nézve egy térdeléssel le lehetett volna pörgetni az órát (ha a Chiefs időt kér, akkor kettővel), majd nagyjából 15 másodpercnél, ha már mindenképp TD-vel akar győzni Staley, akkor hívhatott volna 1-2 játékot. Ha sikerül, akkor jó, a Chiefsnek 10 másodperce marad a TD-re. Ha nem, akkor még az utolsó másodpercekben meg lehet próbálni egy mezőnygólt. Szerintem ez most fölöslegesen túl volt vállalva.

(renningan)

Tampa Bay Buccaneers @ Los Angeles Rams 24 – 34

A címvédő az NFC legnagyobb kihívójának otthonában elszenvedte idei első vereségét. Ez a forgatókönyv bőven várható volt, ami azonban meglepő volt a meccsen, hogy a Rams mennyire simán tudta legyőzni a Buccaneerst. Igaz, nem úgy indult a meccs, hogy itt kiütés lesz. Az első negyed nem szólt semmi másról, minthogy a két csapat egyfolytában puntol. 5 drive is gyors punttal végződött, viszont elkezdődött a második negyed, és a Rams egy egészen hihetetlen sorozata.

A kezdeti nehézségek után a hazaiak zsinórban 4 TD-t szereztek, amik között egy 95 yardos, valamint három 75 yardos drive is volt. Ezekkel a hosszú támadásokkal teljesen felőrölték a sérülésekkel megtépázott Buccaneers védekezését, aminek nem volt ellenszere sem Staffordra, sem az elkapóira. Az irányító szinte hibátlanul zárt 343 yarddal és 4 TD-vel, de a kedvenc elkapója Cooper Kupp is nagyot játszott 9 elkapással 96 yarddal és 2 TD-vel. Még DeSean Jackson is megvillant egy 75 yardos TD-vel.

A Buccaneersnek csak akkor lett volna esélye a győzelemre, ha Bradyék is képesek ugyanerre a teljesítményre. Az első TD-re még volt is válaszuk, de utána már jöttek a gondok kihagyott mezőnygól vagy punt formájában. Noha Brady 432 yarddal zárt, de Stafforddal ellentétben csak 2 TD-t tudott szállítani (1-1 passzolt és futott), ami ezen a meccsen kevés volt (főleg mivel már garbage time-ban érkeztek). Végső soron nem volt rossz a Buccaneers offense, de a védelem semmit nem tudott csinálni az ellenfél támadóival, így hiába a közel 500 támadóyard, végül ez is kevésnek bizonyult.

A Rams a második negyedtől kezdve átvette az irányítást, és egy pillanatra sem engedte el, így megérdemelten nyerte meg ezt a meccset, ami a szezon végén akár a kiemelésekről is dönthet. Stafford nagyon magabiztos a csapatban, és 3 meccs alatt már 9 TD-passznál tart, ami utoljára Kurt Warnernek jött össze 1999-ben. Abban az évben a csapat Super Bowlt nyert. Még sok van hátra, de az egyik legfontosabb meccset könnyedén megnyerte a Rams, most már csak arra kell figyelni, hogy kitartson a lendület.

(jarred)