Összefoglaló
Soha rosszabb szezonnyitót!
A Cowboys tampai vendégjátékával hivatalosan is elkezdődött a 2021-es bajnokság! A szervezők jól döntöttek, kiváló mérkőzést láthattak azok, akik fennmaradtak (akik nem, mindenképp nézzék vissza): zseniális támadójáték, pazar védelmi megmozdulások és utolsó másodperces dráma. Soha rosszabb szezonnyitót.
A mérkőzést a Bucs kezdte, és Bruce Arians valamiért úgy gondolta, hogy jó ötlet rögtön két futással nyitni. Az így szerzett nyolc yard annyira megtetszett neki, hogy az első félidőben szinte végig futással nyitott az offense: ennek az eredménye nagyjából egy 3 yardos átlag és egy Ronald Jones fumble lett. Nehéz megmagyarázni, hogy egy Tom Bradyvel, Mike Evansszel, Chris Godwinnel és Rob Gronkowskival fémjelezett támadósorral miért kell erőltetni a futást 1&10-re, amikor már a legvaskalaposabb HC-k is kezdik ezt elengedni, de legyünk nosztalgikusak és ne fanyalogjunk – futással lett megalapozva a passzjáték.
Ami remekül működött. Tom Brady továbbra is pofátlanul jól játszik, az Antonio Brownnak dobott 47 yardos TD-je valami fenomenális volt. Ezen felül volt még 332 yardja és három TD-je, illetve lehetett volna ez bőven jobb is, ha Evans és Godwin nem játszik dropkirályosat – főleg utóbbi hibái fájtak, több fontos passzt is elejtett, volt egy dropolt TD-je is. És ugyan volt Bradynek két pickje is, de az egyik egy utolsó másodperces Hail Mary volt az első félidő végén, a másikat pedig Leonard Fournette hozta össze, így overall abszolút elit teljesítményt láttunk a 44 éves zsenitől.
És ha már említettük a dropokat, ne menjünk el a támadósor többi súlyos hibája mellett sem. Kezdjük Mike Evansszel, aki pocsékul játszott, a dropok mellett Trevon Diggs annyira levette a pályáról, hogy egy ponton már elkezdtem böngészni a Twittert, hogy nem sérült-e. Godwinnak az elejtett labdák mellett volt egy fumble-je a negyedik negyed végén, 28-26-as vezetésnél a Dallas 2 yardosánál, amivel lehetőséget adott az ellenfélnek a győzelemre. Mentségére legyen mondva, hogy a game winning drive-ban javított, és végül csak összejött 105 yard és egy TD.
Volt egy turnovere Ronald Jonesnak is 14-7-es vezetésnél, amivel eléggé eláshatta magát Ariansnél és Bradynél. Amúgy is Leonard Fournette volt a kezdő, de a hibája után RoJo konkrétan nem látott pályát. Bár itt jegyezzük meg, hogy Fournette továbbra sem jó útvonalfutó még RB-szinten sem és a kezei sem jók (Brady egyik INT-je az ő lelkén szárad), hiába volt hét targetből öt elkapása és 27 yardja. Érthető, hogy Gio Bernard pályára küldése egyenlő a passzjátékkal, de az ex-Bengal bőven többet tud ilyen téren hozzátenni a játékhoz, mint amennyit elvesz a kiszámíthatósággal.
Végül, de nem utolsósorban dicsérjük meg, sőt boruljunk le Rob Gronkowski előtt, aki a legjobb patriotsos elit teljesítményét idézte. A legnagyobb tömegben kapott el borzasztóan nehéz labdákat, volt egykezes elkapása, ráadásul mind a nyolc felé szálló passzból elkapás lett 90 yardért és két TD-ért. Brady korábban azt nyilatkozta, hogy OJ Howardnak jó éve lesz, de egy ilyen Gronk mellett csak sérülés vagy pihentetés esetén lesz a pályán másik tight end.
A túloldalon is kezdjük a támadókkal a mérkőzés elemzését. Dak Prescott kicsit rozsdásan kezdett, ami érthető a váll- és lábsérülés, illetve a kevés edzés fényében, ám eleinte így is aggasztó volt a mutatott játéka (alul dobott labdák, bizonytalanabbnak tűnő mozgás, több INT-t érő passz). A második félidőre aztán belejött, bátrabban és kifejezetten jól játszott: több nagy ütést is benyelt, jól mozgott a zsebben, volt pár zseniális passza. Túlzás lenne azt állítani, hogy a tavalyi szintet hozta, egyértelműen vannak még limitáltságai, de a 403 yard és három TD alapján annyira azért nem kell aggódni.
Ami a többieket illeti: Amari Cooper remek volt, 13 elkapásból 139 yardot és két TD-t szerzett. Ő nemrég azt mondta, hogy magát tartja a legjobb elkapónak, de még bizonyítania kell – eddig jól megy. CeeDee Lamb 104 yardig és egy TD-ig jutott, de benne is volt egy adag Godwin, nagyon sok dropja volt, az interception ebből fakadt. Futójáték nem volt, és némileg meglepő módon Tony Pollard volt az első számú pass catcher RB, de a Bucs elit futás elleni védelme ellen jól tette a Cowboys, hogy ezt nem erőltette.
Vita Vea már-már Aaron Donald-i szinten játszott, egyedül zabálta fel a Zack Martint nélkülöző belső támadófalat, da az egy sacket és több fontos szerelést jegyző Shaq Barrett is óriásit játszott. A sorra hulló cornerek nem segítették a defense dolgát, de összességében nem lehet panasz az egységre: két turnovert is mezőnygólra mentettek, megölték a futást, rendre nyomás alatt sikerült tartani Prescottot és még egy INT is összejött (sőt lehetett volna kettő-három is, ha kicsit jobban koncentrálnak).
A túloldalon sem lehet különösebb panasz a védelemre, a tavalyi borzalom után kifejezetten üdítő volt látni ezt a teljesítményt. A futás elleni védelem rengeteget javult, Trevon Diggs kiváló CB-teljesítményt tett le az asztalra (az egyik picket is ő szerezte), Demarcus Lawrence pedig dominálta Tristan Wirfst. Persze a pass rush így sem az igazi, a back seven jóval többször égett meg, mint amennyi a kapott pontokból látszik, de összességében egy top offense mellett egy ilyen védelemmel már lehet komolyabb célokat kitűzni.
Az eddigiekből nagyjából leszűrhető, hogy a Cowboys tisztesen helytállt (sőt), reális esélye volt a győzelemre, de ez leginkább a Bucs offense rengeteg hibájának volt köszönhető, ennyi elszúrt játék 3-4 meccsre levetítve is sok lenne. A Dallas viszont nem nagyon tudott élni a kínálkozó lehetőséggel: a turnoverekből nem jöttek a TD-k, Greg Zurlein pedig négy könnyű pontot (egy extra és egy 31 yardos mezőnygól) is ott hagyott a táblán. Emellett Mike McCarthyt is lehet kritizálni, különösen azért, hogy nem mert negyedikre nekimenni három yardra a gólvonaltól 5 pontos hátrányban a harmadik negyed elején. (Ja és a bírókat hagyjuk, mindkét oldalra nagyon nagy homályokat fújtak)