Beharangozó
Tovább tart a tündérmese? – Panthers @ Texans
Két meglepetéscsapat találkozik a harmadik forduló nyitómérkőzésén, mégpedig nem csak a mérlegeiket tekintve, hanem a mutatott játékot is alapul véve. A liga legrosszabb csapatának kikiáltott, hazai pályán játszó Houston Texans eddig abszolút megőrizte a méltóságát, a vendég Carolina Panthers pedig egyelőre az egyik legkiegyensúlyozottabb csapatnak tűnik a ligában. A péntek hajnali találkozójuk elárulja, hogy melyikük tévesztett meg minket eddig és melyik az, amelynek tovább folytatódhat a tündérmese.
Amikor a Texansnál van a labda
Nehéz sajnos nem azzal kezdeni, hogy ez a találkozó teljesen máshogy nézne ki, ha nem történt volna egy sajnálatos sérülés a Texans oldalán múlt héten. Tyrod Taylort amennyire lebecsülte már mindenki, annyira jó volt az első másfél mérkőzésen és vele az irányítói székben a Texansnak is volt identitása.
Nem csinált nagy dolgokat, összesen három big time throwja volt ennyi idő alatt, ellenben elvett minden lehetőséget, amit a rendszer és az ellenfelek kínáltak neki. A Jaguars például nagy területeket hagyott neki, ő pedig egy egészséges 9 yard feletti átlaggal passzolta szét a védelmüket. A Browns megpróbálta beszűkíteni a pályát, ekkor viszont főleg a 0-9 yard közti területekre passzolt. 70% körüli pontossága a legjobb irányítómutatók közé tartozott és ami külön becsülendő, hogy az egyik legkevesebb kockázatos átadást tudhatta magáénak.
Ezzel szemben most az újonc Davis Mills lép pályára a Panthers ellen, akiről ezek koránt sem mondhatóak el. Ő már csak 44.5%-kal találja meg a célpontjait és kevés játékperce is elegendő volt ahhoz, hogy háromszor több labdaeladást ígérő átadása legyen, mint Taylornak. A Browns például remekül ismerte fel, hogy a fiatal QB mennyire nem komfortos, így amikor megtörtént a Taylor-Mills csere, egyből közel 20%-kal megtoldotta azon játékai számát, amikor 6 vagy 7 ember küld a boxba, hogy a Texanstól elvegyék a futás esélyét. Így az újonc irányítót mindenképp passzra kényszerítettek, aminek meg is lett a gyümölcse.
A Panthers, amely eddig a legjobb védelmet tudhatja magáénak az engedett passzolt, futott yardokat, valamint engedett pontokat tekintve, könnyedén roppanthatja össze a tapasztalatlan irányítót. Phil Snow védőkoordinátor egyelőre nagyszerű munkát végez, kiválóan keveri a kártyákat a védőfalban és a secondaryben is. A Panthers generálta a harmadik legtöbb nyomást két forduló alatt, de tették mindezt úgy, hogy nem a játékosok egyéni képességeire, hanem a rendszerre alapoznak. Nyolc játékosuk van, akinek legalább három kierőszakolt nyomása van.
Előszeretettel használnak stuntokat és erőteljes blitzcsomagokat is hívnak, aminek az az eredménye, hogy öt nem-védőfalember is rendelkezik legalább egy nyomással (Jeremy Chinn safety egyenesen öt darabot tud felmutatni). Akkor sincs gond, ha egyéni párharcokra kell alapoznunk, így sincs mitől tartaniuk. Brian Burns a liga egyik legsokoldalúbb pass rushere, fiatal kora ellenére kevés gyenge pontja van a játékának. Az egyik legérdekesebb párharc közte és a Texans kiváló szélső támadófalembere, Laremy Tunsil között fog játszódni, aki múlt héten Myles Garrettet vette ki kis túlzással a játékból.
A fent említett párharc nagyjából kiegyensúlyozottnak tűnik, nem úgy mint a falak belsejének a csatája. A Panthers egysége DaQuan Jones és Morgan Fox vezetésével ugyanis eddig valósággal dominálta az ellenfeleket. Nem csak az irányítókat nyomorította, de a futás lehetőségét is elvették az ellenfelektől. Múlt héten Alvin Kamarát 10 yard alatt tartották és ezzel valósággal megpecsételték az ellenfél sorsát.
Ebben nagy szerepe van a kiválóan játszó back7-jüknek is, ahonnan Shaq Thompsont és Jeremy Chinnt kell mindenképpen kiemelni. Előbbi mindössze egyetlen rontott szereléssel rendelkezik, utóbbi pedig annak ellenére hogy hivatalosan safety, a line of scrimmage környékét is fennhatósága alá vonta.
A Texans legnehezebb dolga az lesz, hogy a futójátékot stabilizálja. Az tiszta sor, hogy úgy nem nyerhetnek csatát, hogy Mills végig passzolja a pályát, így a veterán futósorukra kell támaszkodniuk. A terhelés nagy részét Mark Ingram viszi, aki az elsősorban a zónablokkoló fal mögött keresi a lehetőséget. Ez a séma egyébként feküdhet a jelenlegi ellenfél ellen is, mert a Panthers front7-ben azért több a posztjához mérten kicsit vékonyabb dongájú játékos, így a nagy tömegeket megmozgató Texans fal könnyebben söpörhet helyet nekik.
Amikor mégis a passzjátékra koncentrálnak, akkor arra kell figyelniük, hogy a Panthers egy nagyon agresszív emberezést futatott az első két hétben, így meg kell próbálniuk bekényszeríteni a játékot a pálya közepére, crossing, keresztező útvonalakra. A legbiztosabb kezű elkapójuk Brandin Cooks, aki a terhelés közel 60%-át kapta egymaga. Balszerencséjükre a Panthersnek jó kis emberezős cornerei vannak, így nem lesz könnyű dolguk.
Amikor a Panthersnél a labda
Hasonlóan nehéz dolga lesz a Texansnak a túloldalon is, mert a Panthers itt is a falaknál nyerte meg a korábbi párharcait. A Panthers támadófalával kapcsolatban ugyanis egyelőre nem igazolódtak be a félelmek, sőt az egyik legjobban teljesítő egység. Összesen hét nyomást engedtek eddig, ebből a fal jobb oldalán Taylor Moton-John Miller duó egyet. Miller úgy teljesít makulátlanul, hogy sérülésből visszatérve kellett teljesítenie, de egyelőre nem látszik rajta semmi rozsda. Az egyetlen kérdőjel, hogy a sérüléssel bajlódó Pat Elflein helyére beugró Dennis Daley mit fog alkotni. Szerencséjükre a Texans védőfal nem igazán félelmetes. Charles Omenihu vagy Maliek Collins korrekt teljesítményt nyújt, de nem tudják konstans nyomás alatt tartani az ellenfelek irányítóit.
Ez pedig a jelenlegi Darnold ellen nem jó előjel. A Jetstől érkező QB-ról korábban is tudtuk, hogy elsősorban a nyomást nem szereti, tiszta zsebből nagyjából megoldja a dolgokat. Ez eddig 74.5%-os pontosságban, közel 500 yardban és nulla eladott labdában nyilvánul meg. Látszik, hogy komfortos a játékhívásokkal, nem kérnek tőle sokat, de tudja mozgatni a láncokat.
Ebben nagy segítségére van a játékhívások mellett a személyzete is, akik eddig összesen három labdát dropoltak. Nem meglepő módon a két legfontosabb célpontja Christian McCaffrey és DJ Moore, akik egyaránt 14 elkapással rendelkeznek és Darnold yardjainak több mint a felét ők szállították.
A Texans az első két forduló átlagát tekintve az egyik legtöbb Cover 2-t használó csapat volt (még ha ehhez az is kellett, hogy főleg a Jaguars ellen menjenek ki így), a Panthers ellen viszont célszerű lenne az egyik safetyjüket mélyre bemozgatni, mert különben nagyon sebezhető lesz a Panthers által képviselt passzjáték ellen a gárda.
Ami szintén problémás lehet a Texans számára, hogy ellentétben az ellenféllel, az ő cornereik nem igazán emberezős típusok, a Panthers sémája ellenben sokat épít arra, hogy izolálva maradjanak a támadóik. A , Desmond King, Vernon Hargreaves sor ugyanis eddig szinte a Houston védelem három leggyengébb játékosa: amikor coverage-ben maradtak az elkapóikkal, akkor átlagosan 60% körüli elkapási arányt engedtek. Különösen nagy bajban lehet Desmond King, akinek amúgy is lefele ívelőben van a karrierje, de idén sem tud javítani. Ő egymaga minden kilencedik labdát tudja csak elhárítani, most pedig egyedül maradhat a slotban sokat megforduló Moore, Terrace Marshall párossal.
Elnézve az előjeleket jókora meglepetés lenne, ha a Texans akár csak szoros meccset is ki tudna harcolni, a fogadóirodáknál 7,5 pontos favorit a vendég együttes, amit elsőre simán hozhatnak is. Az összpontszám pedig valahol 43.5 körül jár, ami a két csapat eddigi teljesítménye alapján megugorható lenne, de Mills miatt ebben már koránt sem vagyok biztos.