Veretlen a Raiders, a Panthers és a Broncos is, nyögvenyelősen nyert a 49ers

Három olyan csapat is összegyűlt ebben az összefoglalóban, amely elég nagy meglepetésre áll veretlenül két forduló után, hiszen a Raiders, a Panthers és a Broncos is megnyerte második találkozóját. A 49ers 2-0-s mérlege kevésbé meglepő, ellenben a jó játék most elmaradt (legalábbis a támadóktól). Végül, de nem utolsó sorban beszámolunk a rendkívül alacsony színvonalú Bears-Bengalsról is. 

Las Vegas Raiders @ Pittsburgh Steelers 26-17

Ki hitte volna, hogy a Raiders 2-0-val kezdi a szezont úgy, hogy az első két ellenfele a tavaly PO-ba jutott Ravens és Steelers lesz? Pedig ez a helyzet, és bár az első heti győzelmet talán Las Vegasban sem értik, ez most teljesen jogos volt.

A Raiders úgy győzte le a Steelerst, hogy nem volt ott a pályán Richie Incognito és Josh Jacobs. Ez a futójátékon meg is látszott, 25 futásból 52 yard jött össze, ugyanakkor a pass protection meglepően jó volt. Ez utóbbiban persze nyilván szerepet játszott TJ Watt korai kiesése (akinek így is volt egy sackje), de így is meglepő, hogy sikerült viszonylag magabiztosan tartani Cam Heywardékat. Mindez egy remek Derek Carr teljesítményben csúcsosodott ki, aki 382 yardot és két TD-t passzolt a meccsen.

A kedvenc elkapója ezúttal a korábbi első körös Henry Ruggs volt, aki 113 yardot és egy TD-t gyűjtött. Itt jegyezzük meg, hogy mindezt öt elkapásból tette, és ugyanennyi elkapása volt Darren Wallernek, Hunter Renfrow-nak és Kenyan Drake-nek is, előbbi háromnak ráadásul pontosan hét targetből. Vagyis Jon Gruden – nagyon helyesen – nem erőltette a sorozatban ötödik 100 yardos meccsére hajtó Wallert (nem is jött össze), akire nagyon készült a Steelers, hanem okosan szétosztotta a labdákat, mindig a lehető legjobb matchupot keresve. Nagyon jó volt a támadók gameplanje.

A védelem is jól teljesített, bár az a Steelers offense ellen annyira nem nagy kihívás. Viszont jöttek a nagy játékok harmadik és negyedik kísérletekre, egy INT is összejött, Raiders szinten ez abszolút örömteli, talán végre sikerült egy korrekt egységet összerakni.

A Steelers részéről természetesen sok ok nincs az örömre. Watt kiesése nagyon megviselte a védelmet, a pass rush szinte megszűnt nélküle. Persze ezzel együtt még vállalhatóan teljesített a Steelers D, meg lehetett volna nyerni a meccset, ha az offense teljesít, de nem teljesített. Najee Harrisnek ugyan volt egy szép stiff armja, de 3,8 yardos átlaggal futott és a futójáték továbbra sem faktor – magyarán ismét megerősítést nyert, hogy falat építs, ne futót draftolj. Big Ben sem játszott jól (megint), az elkapói sem segítették, rettentően ad hoc az egész.

A Pittsburgh támadósora már tavaly sem volt jó, de az elit védelem sokszor kínálta tálcán a lehetőséget. Most a védelem minden téren gyengült: nem drasztikusan, de a tavalyi szintet akkor is szinte lehetetlen lett volna fenntartani, ha nem távoznak Dupreek és Nelsonok az egységből. Ezt leginkább az offense fejlődésével lehetett volna kompenzálni, de gyakorlatilag teljesen kicserélődött a támadófal, ami nem vált a csapat előnyére, így nemhogy javult volna a támadósor, de még romlott is. Ez egy önmagát még kereső, rengeteg ki nem kényszerített hibával játszó Bills ellen még belefért, de egy stabilabb és magabiztosabb Raiders ellen már nem.

(renningan)

San Francisco 49ers @ Philadelphia Eagles 17-11

Az első 25 percben az Eagles simán jobb csapatnak tűnt, mint a 49ers. Az első negyedben három drive alatt mindössze 14 yardot tudott haladni a 49ers, a Sasok belső védőfala dominálni tudott és megfojtotta a futásokat. Jalen Hurtsék pedig az első félidei négy drive során haladtak bő 200 yardot, de mindössze 3 pontot sikerült feltenniük a táblára. Ezen pedig elment a meccs. Volt egy blokkolt field goal, illetve egy 89 yardos támadás, ahol az Eagles eljutott az ellenfele egy yardosára első kísérlettel, viszont négy játékból nem tudtak bejutni a célterületre – negyedikre például ezt a Philly Not So Special játékot sikerült összehozni:

Ez pedig fordulópont volt a találkozón, ugyanis innentől teljesen megváltozott a meccs képe. A 49ers végigvitt egy demoralizáló 97 yardos drive-ot és touchdownnal zárta le a félidőt.

A harmadik negyedben is a védelmek domináltak, nem sok szép támadójátékot jegyezhettünk fel, aztán megint összekapta magát a Shanahan-offense, okosan toss játékokat hívtak a szélekre, hogy kivegyék a játékból a Hargrave-Cox belső védőfalember duót, és egy hosszú támadással ismét bejuttatták a labdát a célterületre, ezzel kvázi el is döntve a találkozót a negyedik negyed elején. A szépítés ugyan összejött az Eaglesnek, de ez sovány vigasz, az első félidő alapján bőven nyerhető meccset engedtek ki a kezeik közül, a másodikban eléggé ötlettelen játékot produkálva.

Összességében a védelmek lehetnek elégedettebbek mindkét oldalon. A Garoppolo vezette támadósor a két szép drive-ot leszámítva eléggé szenvedett, és az irányító sem játszott jól, mélyre egyáltalán nem dobált és a game manager dolgokba is csúszott hiba – Trey Lance-t viszont egyáltalán nem láttuk, pedig sokat segíthetett volna a földön. A legjobb támadójuk Deebo Samuel volt 93 elkapott yarddal, de tényleg inkább a védőktől lehet kiemelni Bosáékat a falban.

Az Eaglesnél Hurts is felemás volt, volt két parádés hosszú labdája (az egyiket ráadásul el is rontotta Reagor, mert kilépett), és a meccs végi futásait kivéve olyan sokat nem tudott hozzátenni a játékhoz. A rövidpasszos játékokból most nem sok minden alakult ki, mert a 49ers védői nem rontottak szereléseket és fel voltak készülve arra, hogy fel kell húzniuk a védekezésüket. Érdekes, hogy senkinek sem volt kettőnél több elkapása a csapatban. A Sasoknál is a védőfalat lehet elsősorban kiemelni, ám rossz hír, hogy Brandon Graham egész szezonra megsérült.

(katonadani)

New Orleans Saints @ Carolina Panthers 7-26

A meccs, amit még mindig nem értek. Azok után, hogy a Saints offense zseniálisan tökéletes volt a Packers ellen, miközben a védelem bucira verte az Aaron Rodgers vezette támadósort, sikerült úgy kikapni a Pantherstől, hogy egy pillanatig nem volt esély a sikerre. Effektíve történelmet is írtunk ezzel, ugyanis 159 total yarddal zárt a New Orleans, ami negatív rekord Sean Paytontól.

Nehéz megmondani, hogy mi ment ennyire félre. A védelmet nem venném elő, ugyanis a 26 pontból kilenc a mezőnypozíció miatt született, miközben öt drive-ot is kivédekezett a csapat, szerzett egy INT-t, ami megalapozta az első és egyetlen TD-t, illetve Christian McCaffrey-t is sikerült limitálni a földön. Persze nem volt jó az egység, nagyon kiütközött, hogy lassan darabszámra sincs meg a CB-poszt, de a legkevésbé a védőkön múlott.

Ellenben az offense: Alvin Kamara nyolc futásból öt yardot szerzett, Tony Jones és Deonte Harris négyből nyolcat, vagyis a QB-kon kívül 12 futásból 13 yard jött össze. Mindez pedig azért érdekes, mert a Saints alapvetően nem azért fut jól, mert elit futásblokkoló játékosai vannak, hanem mert jó a rendszer. Most viszont durván outcoacholták Paytont, aki a földön nem tudta megalapozni a Saints játékát, így minden Winstonon múlt.

Az irányító nem játszott jól, 50 százalékos pontossággal dobott 111 yardot és két INT-t, bár ha azt nézzük, hogy Lil’Jordan Humphrey, Juwan Johnson, a lacrosse-ból visszatérő Chris Hogan, Deonte Harris, Marquez Callaway és Ty Montgomery alkotta az elkapósorát, akkor azért meg lehet érteni a szenvedése okát. Összességében annyi történt, hogy mivel nem működött a futás, nem lehetett Winstont tehermentesíteni. Ez és a korán összeszedett nagy előny miatt a Panthersnek leginkább csak a passzjátékra kellett figyelni, de a noname elkapók nem tudtak időben elszakadni, így a carolinai pass rush is odaért, ami négy sackben és számos nyomásgyakorlásban csapódott le. A nagy nyomás miatt az alapból is sok turnovert érő passzt dobó Winston el is adta kétszer a labdát, és kész is a megsemmisítő vereség receptje.

Persze ezek a problémák nem új keletűek, már a Packers ellen sem volt ez másképp. Az első héten viszont egyrészt Winston élesebb volt, másrészt Sean Payton mindenkit üresre tudott játszatni. Hogy most ő nézett-e be nagyon valamit vagy csak mindenkinek pocsék napja volt, esetleg Phil Snow védőkoordinátor outcoacholta, azt nehéz megmondani, valószínűleg mindhárom együtt vezetett ehhez a borzalmas teljesítményhez.

A Panthers oldaláról természetesen minden csupa napfény és csillogás. A védelem remekül teljesített, offense oldalon pedig működni látszik a Sam Darnold projekt. Már az első héten sem játszott rosszul (igaz, jól sem), most pedig kifejezetten üdítő volt látni. Jól mozgott a zsebben, magabiztosan osztogatta a labdákat, volt pár egész szép passza is, nem arról szólt a történet, hogy mindig teljesen üres célpontoknak kellett dobnia, és az INT sem feltétlenül az ő hibája volt  (még ha az elgondolása nem is volt szerencsés). Két meccs alapján nem lehet hosszú távú következtetéseket levonni, de egyelőre a Panthers jobban járt Darnolddal, mint jó eséllyel bármelyik újonccal járt volna.

(renningan)

Denver Broncos @ Jacksonville Jaguars 23-13

Nyögvenyelősen indult a mérkőzés a Broncosnak, de azért csak sikerült bedarálniuk a Jaguarst. A félidő 2 minute warningjáig ugyanis még a Jaguars vezetett egy szép nyitódrive-nak köszönhetően, a denveriek pedig csak a második negyed második felében éledtek fel. Aztán a második félidő elején ismét elértek egy TD-t, majd még két field goalt és teljesen lenullázták Trevor Lawrence-éket – a Jags második pontszerzése egy kickoff return TD volt.

A Broncos offense nagyon hatékony volt a találkozón, Teddy Bridgewater (26/34, 328 yard, 2 TD) a fal bizonytalanságainak és Jerry Jeudy hiányának ellenére is kifejezetten jól játszott. Az elkapóknál Courtland Sutton lépett fel és parádés meccset hozott le 9 elkapással és 159 yarddal. Mellette Tim Patrick (37 yard, TD) és Noah Fant (33 yard, TD) is jól játszott, ahogy a futók is betettek közel 150 scrimmage yardot a közösbe. Az első két meccs alapján egyébként Bridgewater és a skill playerek mellett Pat Shurmur támadókoordinátort is dicséret illeti.

Az első drive-ot leszámítva a védelem is jó volt. Bradley Chubb újra megsérült, és ennek ellenére is egész jól működött a pass rush, az egy sack mellett sokszor helyeztek nyomást Lawrence-re. Az újonc Patrick Surtain is jól mutatkozott be a kezdőben, interceptiont is jegyzett – amit egyébként Kareem Jackson is összehozott.

A Jaguarsnál sok jót megint nem lehet elmondani, habár a múlt hetinél azért jobb volt a teljesítményük (nem volt magasan a léc). Az 1/1-es Trevor Lawrence továbbra is elég bizonytalan, még ha ez egy Fangio vezette védelem ellen meg is engedhető talán. A nyitódrive nagyon szép volt, a probléma csak az, hogy ebben az egy támadásban több yardot passzolt Lawrence, mint utána az egész meccsen. Végül elég borzasztó 14/33, 118 yard, TD, 2 INT mutatóval zárt. Legjobb elkapója Marvin Jones volt, és most James Robinsonból is sikerült egy kicsit több jó futást kisajtolni, mint legutóbb. De összességében ez egy nagyon gyenge támadóteljesítmény volt a Jagstől.

A védelem egy fokkal jobb volt, főleg az első félidőben, sikerült többször sackelni Bridgewatert, és a sok benyelt yard ellenére egész jól tartották magukat fontos helyzetekben (harmadik kísérlet, red zone). A speciális egységet meg lehet dicsérni, hiszen Jamal Agnew 102 yardos kickoff return TD-t szerzett a meccs végén. Az persze nagy baj, ha ez a legjobb egysége egy csapatnak.

(katonadani)

Cincinnati Bengals @ Chicago Bears 17-20

Jujj, de gyenge színvonalú meccs volt ez. Az első támadásból TD-t szerzett a Bears egy 32 yardos büntetésnek köszönhetően, majd punt, turnover on downs, turnover on downs, punt, punt, punt, mezőnygól, punt, fumble, mezőnygól, pick-six, interception, punt, interception, mezőnygól volt a forgatókönyv, mire sikerült összerakni egy normális drive-ot (ami után egyébként megint jött egy INT).

Joe Burrow 207 yarddal, két TD-vel és három INT-vel fejezte be a meccset, köztük egy pick-six-szel, amikor egyszerűen odadobta Roquan Smithnek a labdát. Nagyon gyengén játszott, 53 perc után 143 yardja és három eladott labdája volt. Az utolsó hét perce már jobban sikerült: volt egy 75 yardos drive-ja egy nagyon szép Ja’Marr Chase-nek kiosztott TD-vel, majd Justin Fields INT-je után 20-14-re szépített, de összességében hét perc jó játék ritkán ér győzelmet. Ez a meccs rajta ment el.

Ami érdekesebb, hogy a Bengals védelme valamilyen furcsa módon kifejezetten jól működik (a játékosállomány alapján ez távolról sem evidens). Már a Vikings ellen is jól teljesített az egység, és bár nem a Bears a legjobb fokmérő, de csak sikerült 3,1 yardos átlagon tartani a Bears futójátékát, az irányítóit pedig összesen 116 yardon és egy INT-n (meg egy TD-n ). Sőt, a 20 engedett pontból mindössze hét szárad az egység lelkén, ugyanis hét pontot Burrow hozott össze a pick-sixével, hat pedig egy fumble és egy INT után született. Ha az offense nem akarja mindenáron szabotálni magát négy turnoverrel és rossz hívásokkal, akkor ez a Bengals kifejezetten kellemetlen ellenfél lehet még a nagyoknak is.

A Bears részéről is csak és kizárólag a védelmet lehet dicsérni. Smith jó pár fantasy tulajdonost boldoggá tett (vagy épp elszomorított), ugyanis a nyolc tackle-je és pick-sixe mellett volt egy sackje, egy negatív yardos szerelése és egy leütött passza is. A fiatal corner Jaylon Johnson is jól játszott, egy pick, négy leütött labda és két tackle került a neve mellé, de a Rams ellen teljesen lenullázott Mack-Quinn duó is szállította a nagy játékokat. A futás elleni védelem talán lehetett volna egy kicsit jobb, de összességében patent volt az egység.

Az offense ellenben egy nagy kalap fekália, ezt nem lehet szebben megfogalmazni. A támadófal továbbra is kuka, semmihez nem tud blokkolni, már az is öröm, ha egyáltalán némi akadályt képeznek az ellenfelek előtt – jó eséllyel őket lepte meg a legjobban, hogy az első drive-ban sikerült TD-t szerezni. Allen Robinson és Darnell Mooney egyébként nem lenne rossz, de nekik oda is kellene dobni a labdát, ami nagyon nem egyszerű. Persze lehet, hogy Dalton sérülése nélkül (9/11-gyel, 56 passzolt és 25 futott yarddal, illetve egy kiosztott TD-vel kezdett) ez egy sima meccs lett volna, de megsérült, és onnantól nettó lejtmenet volt az egész.

Matt Nagyt én nem tartom különösebben sokra, a játékhívásokkal és a gameplannel ismét bebizonyította, hogy nem egy Andy Reid. Ugyanakkor abban talán igaza van, hogy Justin Fieldset egyelőre nem szabad pályára engedni, mert semmit nem tesz hozzá a játékhoz, sőt még el is vesz. Pedig lett volna lehetősége villantani, de egyetlen harmadik kísérletre összehozott szerencsés futáson kívül semmi értékelhetőt nem mutatott (igaz, azzal lezárta a meccset), az INT-je pedig olyan borzalmas volt, hogy még egy baráti flagfocin is kínos lenne. Tetszik vagy sem, ez a csapat egyelőre csak Daltonnal esélyes bármire, Fields ideje még nagyon nem jött el.

(renningan)