Visszatért a Bills, pocsékul kezdett Fields, veretlen maradt a Raiders, már nem nyeretlen a Vikings

A Raiders egy nagyon furcsa meccsen tudta hosszabbításban legyűrni a Dolphinst, ezzel megtartotta veretlenségét. A Vikings elmozdult a nyeretlenek táborából, a Bills offense végre visszatért a tavalyi formájához, Justin Fieldset és a Bears offense-t szörnyű volt nézni, ahogy a Giants-Falcons meccs sem a legszínvonalasabb találkozó volt a héten. 

Miami Dolphins @ Las Vegas Raiders 28-31 h.u.

Nagyon furcsa meccset hozott a Dolphins vegasi vendégjátéka. Az volt az ember érzése (az enyém legalábbis biztosan), hogy a Raiders bőven jobb csapat, mégis hosszabbításos, utolsó pillanatos győzelem lett csak ebből.

A Dolphins úgy szerzett az első negyedben 14 pontos vezetést, hogy Carr az ellenfél red zone-jában dobott egy pick-sixet (amivel a Miami már zsinórban 25. meccse szerez turnovert), majd a saját térfél közepén nem sikerült megoldani harmadik és negyedik kísérletre egy yardot, és Malcom Brown utána kvázi érintés nélkül beszaladt a célterületre. És akkor innentől a rendes játékidő utolsó drive-jáig a Dolphins egy (sikeres és egy kihagyott) mezőnygólra volt csak képes.

Sőt, a 3 felrakott pont mellé sikerült mínusz kettőt is elérniük! A Dolphins ugyanis egy soha nem látott butaságot hívott be a saját célterületén. Ilyenkor az a fontos, hogy kikerülj a gólvonal elől, tehát középső futás vagy rövid passz általában a hívás. A rövid passz végülis megvolt, csak hát értelemszerűen ezt nem úgy kell, hogy a célterületen belül maradj… A Pro Football Reference szerint ez volt a történelem első safetyje sikeres passz után (ahol nem volt büntetés vagy fumble). Tehát tényleg soha nem látott butaság volt ez.

Amennyire a Dolphins offense szenvedett a meccs nagy részében, annyira talált magára a Raiders. A második és harmadik negyedben négy támadásból három touchdownt és egy field goalt értek el, amivel magabiztos 11 pontos előnybe kerültek. Carr 386 yardig jutott a levegőben, a földön pedig a Josh Jacobsot helyettesítő Peyton Barber tett be a közösbe 111 yardot és egy TD-t. Hunter Renfrow 77, Henry Ruggs 78, Bryan Edwards pedig 89 elkapott yardig jutott, Waller is 50 fölé került és a két futó is elkapott még bő 30 egységnyit, szóval szépen el voltak osztva a labdák és sokat tudott haladni a Raiders. A vegasiak 10 darab 20+ yardos játékot hoztak össze a meccsen, ami az utóbbi öt évben a legtöbb egy meccsen.

A végjátékba azonban kissé belealudtak a hazaiak, hiszen 11 pontos előnyben kétszer puntoltak, és visszaengedték a Miamit. A Dolphins a 2-3. negyed átalvása után feléledt és egy utolsó másodperces, negyedik kísérletes Brissett futott TD-vel plusz a kétpontossal ki is egyenlített! A hosszabbítást a Raiderst kezdte, azonban a mindent eldöntő TD-t nem tudta bevinni, a mezőnygól után jöhetett a Dolphins, és ugyanez lett a végeredmény: újra döntetlen lett és jöhetett a Raiders, amely végig is ment a pályán, Daniel Carlson pedig közelről bevágta a mindent eldöntő mezőnygólt.

Bryan “hosszabbítás” Edwardsot mindenképp ki kell emelni a Raidersnél, akinek 109 yardja van már idén a ráadásban, amennyit még soha nem szerzett senki egy szezonon belül. Külön vicces, hogy rendes játékidőben csak 101 yardot szerzett eddig.

(katonadani)

Seattle Seahawks @ Minnesota Vikings 17-30

Nagyon bekezdtek a csapatok az első félidőben. A Seattle az első 3 labdabirtoklásából 17 pontot ért el és úgy tűnt, nem lehet majd megállítani Wilsonékat. Az első 3 sikeres drive után azonban megtorpant a Hawks offense, amire nem lehet számítani. A következő 6 labdabirtoklásából csupán egy kihagyott field goalra, egy turnover on downsra futotta két punt és egy esetben az óra lejárta mellett. A labdát egyik csapat sem adta el, de kulcspillanatokban, 3. és 4. kísérleteken a vendégek 3/9-es mutatót érték el, míg a Vikings remek 9/14-et.

Wilson majd’ 300 yardot passzolt és ezúttal Metcalf volt a fő célpontja, aki 107 yardig és egy TD-ig jutott. Lockett csupán 31 yardot ért el és a 4. negyedben egy bokasérülést szenvedett, ami után hosszan ápolták a pályán. Azt vélhetően Patrick Peterson sem bánja, hogy nem kétszer találkozik már egy évben Metcalffel, mert ismét ilyen kellemetlen szituációkba kergette a fiatal WR.

A Vikings a meccs elején jól érzékelte, hogy tartaniuk kell lépést a bekezdő a Seattle-lel és ugyan az első félidőben voltak 17-7-es hátrányban is, végül 17-21-re jöttek fel és 3 TD drive-jukra csupán egy punt jutott a szünetig. A Dalvin Cookot nélkülözni kényszerülő Minnesota eddig elsősorban a passzjátékra támaszkodott. A szünet után látva a Seattle offense visszaesését, elegek voltak tőlük is a field goal drive-ok, amikből végül hármat is vezettek és így alakították ki a végeredményt. A második játékrészben már az eredmény tartása és az óra pörgetése volt a cél, amit jól oldott meg a Vikings, Alexander Mattisonnal beindult a futójáték és a második számú RB végül 112 yardot ért el 4,3-as átlaggal. Kirk Cousins is hibamentesen játszott, 323 yardot szerezve 3 TD-vel.

A fő fegyver ezúttal Justin Jefferson volt, aki 118 yardig és 1 TD-ig jutott 9 elkapásból. Mellette a TE Tyler Conklint kell kiemelni, aki 7 elkapást jegyzet 70 yardért, mindkettő karriercsúcs az esetében és még élete második NFL TD-jét is elkapta. Úgy tűnik idén a Vikings sikeresen húz elő a semmiből harmadik számú célpontokat. KJ Osbornnak most csendesebb meccse volt, de a pálya közepét a váratlan TE játékkal tudta uralni a Minnesota.

A védelemből Eric Kendricks a kezdeti bizonytalanságok után jól játszott Anthony Barr hiányában is, valamint az idei első sackjét megszerző Everson Griffen zárt jó napot és többször sikerült megkergetniük Hunterrel Russell Wilsont.

A Vikings végül több mint 10 perccel többet birtokolta a labdát és az első félidős ponteső után le tudták pörgetni komolyabb gond nélkül a 2. játékrészt, megszerezve első győzelmüket az idei szezonban.

(alatriste)

Chicago Bears @ Cleveland Browns 6-26

Bemutatkozott kezdőként az első körös Justin Fields, de talán ő is úgy gondolja, hogy bár ne tette volna. Ennél rosszabb teljesítményt ugyanis nehéz lett volna nyújtani az ő és a teljes Bears offense részéről. Konkrétan fájt nézni, amit a Chicago művelt offense oldalon.

A Bearsnek 60 perc alatt 1, azaz egyetlen egy yardot sikerült haladnia passzjátékokkal – ez a legkevesebb 2009 óta. Fields passzolt 68 yardot, ellenben sackelték 9-szer, amivel 67 yardot vesztett a támadósor. Az a támadósor, amely 1,1 yardot haladt játékonként a meccsen, ez a második legkevesebb ebben az évezredben. Tényleg szörnyű volt nézni.

Fields nem dobott interceptiont, ilyen szempontból nagy hibát nem vétett, viszont konkrétan semmi pozitívat nem tudott hozzátenni a játékhoz. Amennyire rossz volt Fields, még annál is rosszabb volt Matt Nagy. A főedző ha akarta volna sem tudta volna rosszabb helyzetbe hozni az újonc irányítóját. Úgy hívta a játékokat, mintha elit támadófala lenne, amely mögött egy Andy Daltonhoz hasonló, mozogni nem tudó zsebirányító állna, és egyébként védelem nem létezne az ellenfélnél. Nem mozgatta ki a zsebből Fieldset, nem hívott rá direkt futásokat vagy opciós játékokat (még a red zone-ban is inkább wild cat játékot hívott Montgomerynek adva a direkt snapet), az ellenfél védelmi sémájához egyáltalán nem alakította a route kombinációkat és koncepciókat, szinte sosem volt üresen elkapó. Ezért a meccsért önmagában ki lehetne rúgni Matt Nagyt.

Ahogy a sok sackből sejteni lehet, a Browns védőfala szétszedte a Bears támadófalát. Myles Garrett egy félisten volt, konkrétan bohócot csinált a leendő Hall of Famer Jason Petersből és 4,5 zsákolást szerzett Fieldsen, de Jadeveon Clowney is szerzett kettőt és felkerült a statisztikai lapra Ronnie Harrison, Malik Jackson, Takkarist McKinley és Jeremiah Owusu-Koramoah is. Domináns produktum volt a faltól, és egyébként a secondary is nagyon jól teljesített.

A mérkőzés kevésbé szólt a Browns támadóiról, nem is ez volt a legjobb napjuk, de nem is volt szükség a brillírozásukra – mondjuk 418 yardot így is összeszedtek a Bears 47-jével szemben. Baker Mayfield szokatlanul pontatlan volt, de az nagyon jó jel, hogy Odell Beckham jó formában tért vissza ACL-szakadásából. A Browns irányítóját is sokszor sackelték egyébként (5), ebből kétszer negyedik kísérletre, úgyhogy a Bears védelemnek jár a kalaplengetés, mert jóval hosszabb ideig meccsben tartották a csapatot, mint azt az offense teljesítmény alapján megérdemelték volna. A Browns offense MVP-je Kareem Hunt volt, aki 155 scrimmage yardot és egy TD-t szerzett, de Nick Chubb is jó volt szokás szerint, ahogy egyébként Donovan Peoples-Jonest is dicsérni lehet.

(katonadani)

Washington Football Team @ Buffalo Bills 21-43

Na, végre visszatért a tavalyi Josh Allen és a tavalyi Bills! A Buffalo irányítója 358 yardot és 4 TD-t passzolt, meg futott is egy hatpontost a nagy szélben, többször hozta azokat a játékokat, amiktől tátva marad a szánk, szóval ismét jó volt Bills-meccset nézni. Elég gyorsan három TD-s előnyre tett szert a csapat, és ugyan a Washington egy szenzációs játékokkal tarkított pár perc alatt papíron visszajött a meccsbe, de gyakorlatilag egy percig sem lehetett azt érezni, hogy esélyük lenne.

Pedig az a 73 yardos Gibson TD, majd a rúgó által összeszedett kickoff (nem onside kick), végül Heinicke bevetődős TD-je reményt kelthetett a fővárosiakban, de ennyiben ki is merült igazából a jó teljesítményük. Heinicke elég gyengén játszott, volt két interceptionje és több rossz dobása is, ellenben sok pozitívumot nem tudott felmutatni, a 212 yardjának harmadát Gibson hozta össze az egyetlen elkapása után. Így pedig McLaurinnak és Logan Thomasnak sem volt jó meccse, ketten együtt érték el a 100 yardot, a tight end ráadásul fumble-t is vétett.

A Washington védelmét sem lehet dicsérni, a tavalyi kiváló teljesítmény a jelek szerint tényleg csak egy illúzió volt a sok gyenge irányítójáték kihasználásával. Ha a Bills akarta volna, simán elérhette volna az 50 pontot, a fővárosiak nem hogy labdaszerzést, de sacket sem tudtak felmutatni, ami a két fal közti papíron várt különbséget figyelembe véve nagyon aggasztó. Allen könnyedén szedte szét a secondaryt, Cole Beasley (11 elkapás, 98 yard) és Emmanuel Sanders (94 yard, 2 TD) is nagyot ment, Stefon Diggs is észre vétette magát (64 yard) és még Dawson Knox is kapott el hatpontost. Ráadásként a futójáték sem volt rossz, Moss és Singletary 86 yardot tett be a közösbe a földön.

Dicsérni kell a Bills védelmét is, amely bombaformában van idén. A 73 yardos TD-nél bemutatott hibát leszámítva kvázi lenullázták a Washingtont, miután ténylegesen lenullázták a Dolphinst. Nem engedtek 300 yardot sem a Washingtonnak, szereztek három turnovert és 2/11-es mutatót hoztak össze harmadik kísérletre. Ha az offense és a defense is fenntartja ezt a játékot, akkor odaérhet a végelszámolásnál a Bills.

(katonadani)

Atlanta Falcons @ New York Giants 17-14

A forduló talán legalacsonyabb színvonalú találkozója, amin az se nagyon segített, hogy legalább szoros volt. Mindkét gárda óriási csalódás, a Falcons szurkolók is csak azért lehetnek elégedettek, mert legalább már biztosan nem lesz a csapat 0-17-es.

Arthur Smith-től én nagyon sokat vártam: egy feljavuló futójátékot, sok play actiont, hatékony passzjátékot. Ebből szinte semmit nem láttunk. Persze Mike Davis nem egy Derrick Henry, de a sémák se nagyon működnek, illetve Calvin Ridley-vel és Kyle Pittsszel is igazán lehetne valamilyen kreatív passzjátékot csinálni. Egyszerűen nem működik semmi, sótlannak és sokszor túl konzervatívnak tűnik az egész. Talán ez főleg Matt Ryan miatt van, aki mintha egyre inkább kezdené Eli Manning karrierívét bejárni (kivéve a bajnoki címeket), és nem tűnik túlzásnak Julio Jones azon kritikája sem, hogy Ryan karja egyre jobban hasonlít egy vízipisztolyhoz. És ha ez tényleg így van, akkor még 2022-ben is szívás lesz, mert kivágni/elcserélni nem nagyon lehet, és egy lassan csak top 20-as szinten játszó QB-ért amúgy se lenne túl nagy a kereslet.

A védelem vállalható volt, habár nem a Giants a fokmérő, de ugyanez elmondható a New York-iakról is. A defense-ek részéről sem jöttek a különösebben nagyobb játékok, most 1-2 sack után nehéz bárki előtt is leborulni. Ez talán a Giantstől meglepő inkább, mert megint a legfontosabb pillanatokban jöttek a hibák (Adoree Jackson elejtett INT a meccs végén), bár nehéz úgy jól teljesíteni, ha mindenki az öngyilkosságot fontolgatja a támadósor miatt.

Az biztos, hogy Daniel Jones és Kenny Golladay között nincs igazán meg a kémia. A 64 yard nem olyan rossz, pláne hogy ez volt a legtöbb a Giantsben, de ennél azért többre lehetett számítani. Jones egyszerűen nem tudja vagy nem akarja erőltetni a szűk területekre bedobott labdákat, Golladay pedig jó eséllyel a sérülései miatt nem tud annyira dominálni. Emellett Sterling Shepard és Darius Slayton is megsérült, az első körös Kadarius Toney képességei nincsenek kiaknázva, Evan Engram meg továbbra is a turnoverekben jeleskedik.

Talán csak az ACL-szakadásából visszatérő Saquon Barkley-t lehet kicsit dicsérni, ő nem csak igyekezett, de volt is pár szebb játéka, bár támogatást ő sem kapott a támadófaltól. Sőt, konkrétan senki nem kap semmilyen támogatást támadóoldalon. Jason Garrett pocsék OC-teljesítményt nyújt, a játékai kiszámíthatóak, a felfogása túlságosan konzervatív, nem tudja kihasználni a skill poszton lévők vagy Daniel Jones tehetséget (read option, hosszú passzok), illetve a támadófal gyengeségeit sem tudja elrejteni a rendszerével. Ezen kívül a fegyelmezettséggel, és mintha a motivációval is probléma lenne, ami már Joe Judge felelőssége, és ez alighanem nem büntetőkörökkel orvosolható. Az első három hét alapján nagyon meglepő lenne, ha nem vágnának ki minden edzőt és Dave Gettlemant a szezon végén.

(renningan)