A bosszú letudva

Ezúttal elmaradt a dráma és a meglepetés, az Eagles nem tudta meglepni Tom Bradyt és aktuális csapatát. Érdekes, bár a végeredménnyel ellentétben nem túl izgalmas csütörtök esti rangadó egy brutálisan jó és egy nem olyan gáz csapat között. Értékeljünk!

Túlzás lett volna azt állítani, hogy a hazai pályán játszó Eaglesnek reális esélye lett volna a Bucs ellen, de ha van csapat, ami rendre meg szokta lepni Bradyt, az – a Giants mellett – a Philly. Ez a mérkőzés is úgy kezdődött, hogy akár lehet belőle valami meglepetés, mivel a Tampa gyönyörű, 10 playes, 75 yardos TD-drive-jára azonnal tudott válaszolni a hazai csapat.

Sajnálatos módon az Eagles ezzel az egy jó drive-val ellőtte minden puskaporát a következő 35 percre és a következő hat drive-ban öt darab 3&out, illetve egy csúnya INT jött össze a támadóktól. A védelem eközben hozta a maximumot két 3&outtal és egy interceptionnel, de azt ne várja senki, hogy Brady hat drive-ból nullázzon: a maradék három támadásból TD született, így 20 perccel a mérkőzés vége előtt praktikusan eldőlt a találkozó, 28-7-re vezetett a címvédő.

A 21 pontos hátrány tudatában az Eagles azt tette, amit minden normális csapat: elkezdett futni. Az unortodox döntés ráadásul be is vált, Miles Sanderstől jöttek a 10+ yardos megiramodások (volt egy drive, ahol egymás után négyszer futott 23-14-7-3 yardért), és ugyan csak kilencszer futott a mérkőzésen, így is sikerült 6,2 yardos átlaggal 56 yardot termelnie. Eközben Jalen Hurts is próbált menekülni, ami szintén eredményezett pár pozitív játékot, illetve egy 50 yardos DPI és egy holding büntetés segítségével sikerült két TD-vel és egy kétpontossal kicsit szorosabbá tenni a meccset 5:54-gyel a mérkőzés vége előtt.

Az Eagles védelem ugyanakkor nem tudott ismét villanni. A Bucs nagyon simán szerezte a first downokat, konkrétan úgy pörgette le az órát, hogy az Eagles hat yardosán térdelt hármat Tom Brady – ha nagyon kellett volna, feltesz még egy TD-t a táblára a csapat. A végeredmény így 28-22 lett, a Bucs könnyedén javította 5-1-re a mérlegét, míg az Eagles nagyon nehéz helyzetbe került a 2-4-es győzelmi mutatójával. Tanulságok.

• Tom Brady egy állat

Jó, ez nem igazi tanulság, de ami tény, az tény. Egész meccsen kvázi egyetlen rossz labdája volt, ami egy csúnya INT-vel végződött, de emellett 297 yardot és két TD-t passzolt. 44 évesen már 2064 yardnál, 17 TD-nél és három picknál tart, soha nem kezdett még ilyen jól. Sem rajta, sem a Bucson nem látszik a jólakottság, a mutatott játék alapján egy NFC döntő lesz idén is a minimum.

• Jalen Hurts oké lenne, ha segítenének neki

Elég érdekes gameplannel érkezett az Eagles. Annyira tartott a Bucs amúgy tényleg jó futás elleni védelmétől, hogy a futójátékot 14-21 pontos hátrány összeszedéséig el is engedte, így pedig nem maradt más, minthogy Hurts ezerrel passzoljon. Meg is tette a fiatal irányító (már amikor épp nem csomagolták be), csakhogy a koncepció nélküli dobálásból nem igazán sikerült haladni. Az szuper, hogy nem fél mélyre passzolni és a Richard Sherman sérülése miatt tovább gyengülő secondaryt kellett is tesztelni, de azért jó lenne ésszel csinálni. Persze nem csak rajta múlott a dolog, Nick Sirianni egyáltalán nem könnyítette meg a dolgát, egyetlen kicsit is kreatív hívást sem tudok felidézni.

• Mike Evans már csak WR3

Soha nem voltam igazán oda Mike Evansért, mert bár termeli a yardokat és a TD-ket, de valójában nem egy elit elkapó. Az ő karrierje igazából abból áll, hogy szezononként kétszer-háromszor szerez 180-200 yardot (általában gyenge csapatok ellen), 8-10 meccsen betesz a közösbe átlag 50-60 yardot, ha pedig találkozik egy kicsit is jó, fizikálisabb cornerrel, akkor egyszerűbb lenne be sem öltöznie. Az Eagles ellen ez utóbbi történt meg, Darius Slay egyszerűen elpusztította: ha valaki csak az összefoglalót nézi meg, simán hihette volna azt, hogy nem is volt ott a pályán. Végül öt csapattársának volt több elkapása nála és négyen több yardot is tettek be a közösbe.

Emellett úgy tűnik, hogy a top célpontok közül neki van a legrosszabb kémiája Tom Bradyvel. Nyilván lesznek hihetetlen számokat hozó meccsei, de ebben az offense-ben nemcsak Chris Godwin, de Antonio Brown is fontosabb láncszemnek tűnik – sőt AB lassan nemcsak a pályán kívül, de a pályán is Brady kedvenc pajtása lesz. Most is 13 labda ment felé, amiből kilenc elkapás, 93 yard és egy TD született, az elmúlt három meccsen pedig már 23 elkapást, 280 yardot és három TD-t szerzett.

• Leonard Fournett a Bucsban teljesíti be azt, amiért a Jaguars draftolta

Úgy tűnik, hogy playoff Lenny nemcsak fellángolás volt. Fournett idén az alapszakaszban is viszi a prímet a csapatnál, Ronald Jonesnak pedig egyszerűen annyi. A korábbi első körös futó 81 yardot és két TD-t szerzett a földön, emellett volt hat elkapása is 46 yardért úgy, hogy egyetlen felé szálló labdát sem ejtett el. Tampában már nem létezik lehetetlen, sikerült egy egysíkú, bust futóból minden téren potens fegyvert csinálni.

• Az Eagles falai megbuktak

Nyilván nem a Bucs a legkönnyebb ellenfél (sőt, nagyon nem), de az túlzás, hogy Hurtsnek ne legyen gyakorlatilag egyetlen nyugodt perce sem. Ám talán ennél is nagyobb meglepetés, hogy az Eagles amúgy jónak tartott védőfala az eddig elit szinten játszó Javon Hargrave-vel nem tudott egy fikarcnyi nyomást sem generálni, miközben futás ellen sem sikerült hatékonyan fellépni. Pedig a Bucs támadófala idén közel sem olyan jó, mint tavaly, de még ha hirtelen sikerült is formába lendülni, a nagy semminél azért lehetett volna többet mutatni.