Bemutatkozott Lance, kórházcsapat alakul New Yorkban, jött a Winston-élmény, nyert a Bucs

Bemutatkozott kezdőként Trey Lance, habár olyan sok köszönet nem volt ebben. A Giants kikapott a csoportriválistól, de jobban fájhatnak a sérülések támadóoldalon. Megkaptuk az igazi Jameis Winston élményt, a Buccaneers bedarálta a Dolphinst, a Steelers pedig ismét nyerni tudott. 

San Francisco 49ers @ Arizona Cardinals 10-17

Igazi védelmi csatát hozott Trey Lance első kezdő mérkőzése, az újonc irányító nem passzolt valami jól, de Shanahan playhívásai sem voltak meggyőzőek, így a hazaiak 1974 után kezdtek ismét 5-0-s mérleggel.

Az 1/3-as QB rendkívül rosszul kezdte a meccset, első drive-ját egy Budda Bakernek dobott INT-vel zárta le, a következőt pedig egy 1 yardos futással 4.&2-re. A passzjáték egész meccsen akadozott, hiába hiányzott a hazaiaknál Byron Murphy és Marco Wilson is, Lance gyakran túldobta az elkapóit, vagy úgy hagyta el a kezét a labda, hogy az “kacsázott” a levegőben, emiatt pedig a WR nem tudta elkapni, volt elejtett labdája Samuelnek, Sanunak, Ayiuknak is. Cserébe sok futást hívtak Lance-re, többször szépen is megindult, bár a leghosszabb is “csak” 15 yardot ért. Kyle Shanahanék mindent megpróbáltak bevetni. Volt itt zone-read, screen az elkapónak, swing passz, fullback futás center alól(!), ötször is nekimentek a 4. kísérletnek, amiből csak egyet oldottak meg, és összesen egy TD-t sikerült összehozni, azt is egy Samuel futásból. A fiatal irányítónak végül több futása volt, mint sikeres passza (16-15). Még az első félidőben nekimentek 4.&1-re az 1 yardosról, amit végül Vallejo és Simmons állított meg a gólvonaltól kb. 2 centire, pár meccs rutinnal ezt már lehet, hogy meg tudja oldani Lance.

A Cardinals védelem a cornerek hiánya ellenére is remekül állta a sarat, JJ Wattot és Chandler Jonest csak holdingokkal tudták megállítani, a 2. félidő első 49ers drive-jában három holdingot is dobtak a Williams – McGlinchey duóra. A statisztikai lapon csak két sack szerepel, de folyamatosan jött a nyomás a két veterántól, valamint a safety blitzeket is jól időzítette Vance Joseph, láthatóan nem tudta felvenni a ritmust Lance, ami valahol érthető is az első kezdő meccsén, bár az alább linkelt passz egész szépen sikerült.

Az eddig megállíthatatlannak tűnő támadósor azért ma eléggé akadozott a hazaiaknál, főleg a tight end Maxx Williams kiesése után torpant meg az egység, az eddig jó számokat hozó TE-t súlyos térdsérülése miatt kellett levinni az első félidőben. A második félidőben aztán az elit center, Rodney Hudson is kidőlt, a helyére Max Garcia állt be, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Valamint a harmadik negyed elején Kyler Murray is összeszedett egy kisebb vállsérülést, miután Bosa megkergette, ami miatt utána alig volt passzkísérlete. A futás sem működött úgy, ahogy eddig, Rondale Moore lett a legtöbb yarddal záró futó 38-cal, Edmondsnak volt egy csúnya fumble-je a negyedik negyedben, Conner cserébe hozta a first downokat (és egy TD-t), amikor kellett. A “Melyik Cardinals WR lesz a héten Kyler elsőszámú célpontja?” játékot most DeAndre Hopkins nyerte, Josh Normant könnyedén verte meg többször is, végül 87 yarddal és 1 TD-vel zárt, ami könnyen lehetett volna kettő is, ha Murray egy fokkal pontosabban dob a második negyedben. Cserébe Rondale Moore ilyen elkapásokat mutatott be:

Ezt a mérkőzést a hazaiak tehát inkább a védelmüknek köszönhetik, persze a földön így is engedtek 152 yardot, a következő fordulóban pedig a Chubb-Hunt duót kellene lelassítaniuk. A 49ers pedig 2-3-as mérleggel megy a korai pihenőhetére, meglátjuk onnan Lance-szel vagy Garoppolóval jönnek ki újra a pályára.

(löfli)

New York Giants @ Dallas Cowboys 20 – 44

Egy meccs, ahol a Giants azzal járt volna a legjobban, ha le sem játsszák. Elsősorban nem az eredmény miatt (bár az se szép), hanem mert számos kulcsjátékosát elveszítette a gárda. Andrew Thomas, Sterling Shepard és Darius Slayton be sem tudott öltözni, Kenny Golladay gyorsan kidőlt, az egyébként parádésan játszó Kadarius Toney a meccs végén kiállítatta magát, miután ököllel behúzott Kazeenak. A legnagyobb veszteség azonban Saquon Barkley és Daniel Jones. A futó bokája egy szerencsétlen esetnél kifordult, és nagyon csúnya duzzanat nőtt rajta. Az irányító pedig miközben megpróbált befutni a célterületre kapott egy kemény ütést, és minden bizonnyal agyrázkódást szenvedett. Miután felállt a földről alig bírt megmaradni a lábán, és csak segítséggel tudott lemenni a pályáról. A Giantsnek így Mike Glennonnal, Barkley és elkapók nélkül kellett volna csodát tennie.

Ez értelemszerűen nem sikerült, igaz, míg Jones és Barkley a pályán volt, akkor sem ment nagyon a játék. Az irányító első 6 passza sikertelen volt és később sem lett sokkal jobb (a sérüléséig 5 jó passzt és 98 yardot tudott összehozni). Barkleynak pedig 2 futásból volt 9 yardja, igaz ő sokkal korábban az oldalvonal mellé kényszerült. Glennon annyit tudott tenni, hogy kiosztott egy TD passzt (már garbage time-ban), de kétszer is INT-t dobott, amiből egyet a Cowboys vissza is hordott. A Giants offense-nek eleve nem sok esélye volt, de a kezdőinek kiválása után már alig volt esély a győzelemre. Legfeljebb, ha a védelem megfogja a Dallas offense-t.

Kezdetben úgy tűnt erre van esély, hiszen a Giants defense mindjárt egy INT-t szerzett Prescottól, majd egy fumble-t is összeszedett (igaz ez inkább a Cowboys bénázása volt). Csakhogy ezek után a hazaiak megrázták magukat, és a továbbiakban már nem hibáztak. Prescott egyik jó passzt osztotta a másik után, és háromszor is megtalálta a társait a célterületen belül. Még a 300 passzolt yardot is átlépte. Elliottnak is erős napja volt, 110 futott yard és 2 TD (egy futott egy elkapott).

A Cowboys lényegében a harmadik negyed közepén lezárta a meccset, és csak annyi kérdést hagyott a nézőknek, hogy mekkora lesz a pontkülönbség. Ez végül 24 lett, de a két csapat között ennél sokkal több volt. Még Trevon Diggs érdemel említést, aki egész meccsen a labda közelében volt, és kétszer is majdnem ellopta Jones passzát. Végül Glennontól tudott elcsípni egy átadást, így idén már 6 INT-je van, amivel magasan vezeti a ligát.

(jarred)

New Orleans Saints @ Washington Football Team 33 – 22 

Igazi hullámvasút volt a Saints offense teljesítménye, Jameis Winston egy az egyben visszaadta nekünk karrierje eszenciáját. A New Orleans úgy szerzett 33 pontot, 369 yardot, hogy mindössze 18 first downjuk volt a meccsen, a leghosszabb drive-juk is csupán 8 playből állt. Vagy leparancsolták őket 1-2 percen belül vagy jött a nagy játék. Winston végül 279 yardot passzolt 4 TD-vel és 1-1 interceptionnel, fumble-lel.

Alvin Kamara ezúttal is főleg a hagyományos módon volt játékba vonva, 16 futás mellett 5 elkapást jegyzett, kombinált 122 yardért és 2 TD-ért. Az igazán nagy játékokat azonban nem vele, hanem Deonte Harrisszel és Marquez Callaway-jel hozta össze az irányító. Előbbi a meccs első TD-jét szerezte egy 70 yardos bomba után, utóbbi pedig a két szerzett hatpontosából az egyiket a szezon első sikeres Hail Mary-jével szerezte az első félidő legvégén.

A védelemből három nevet kell kiemelni. A LB duó remekül játszott, az újonc Pete Werner 13 tackle-lel a legtöbbet érte el a meccsen, míg Demario Davis többször tudott nyomás helyezni Heinickere és egyszer földre is vitte. Az igazi hős azonban Marshon Lattimore volt. Szinte végig Terry McLaurinon védekezett és nem kevesebb mint 6 (!) leütött labdát hozott össze a meccsen. A Football Team sztárelkapóját csupán 4 elkapás, 46 yardra limitálta.

A túloldalon Taylor Heinicke bár időnként tudta mozgatni a csapatot és a meccs elején még vezettek is 13-7-re, de azután bármikor közelebb jöttek volna a Saintshez, a túloldal egyből válaszolt, rendszerint TD-vel. 248 yardot ért el végül Heinicke, de TD passza nem volt, ellenben két csúnya, aluldobott interceptiontje igen. A földön most is veszélyes volt, 5 futásból 40 yardot szerzett. Nem volt már ennyire sikeres Antonio Gibson. Bár csapata összes hatpontosát ő szerezte, 20 futásból mindössze 60 yardot ért el, rendszerint megfogta a Saints védelme a line of scrimmage környékén. Scary Terry nélkül próbált minél több elkapót bevonni a játékba a csapat, de senki se emelkedett ki igazán.

A védőket tekintve Chase Young idei első sackjének lehetett örülni, ami egyből egy strip sack lett. Alapvetően jól tudta limitálni a Saints offense-t a védelem, nem tudott a vendég csapat konzisztensen haladni, de a nagy játékokat nyelte a secondary rendesen.

A meccs krónikájához hozzátartozik, hogy Taysom Hill egy célbavétel alkalmával hatalmas ütést kapott és kisautón kellett levinni a pályáról, így a trükkös hívások ezen formája elmaradt. A két csapat szinte ugyanannyi yardot szerzett a meccsen, de a Washingtonnak ehhez 20-szal több play és 8-cal több first down kellett. Jamies Winston villanásai eldöntötték a meccset.

(alatriste)

Denver Broncos @ Pittsburgh Steelers 19-27

A Broncos sorozatban második meccsét veszítette el nem nyeretlen ellenfél ellen, míg a Steelersnek sikerült megszakítania a három meccses vereségsorozatát. Érdekes mérkőzés lett ebből, még ha a harmadik negyed közepén úgy is tűnt, hogy nagyon sima hazai siker lesz.

Úgy tűnik, hogy a Steelersnek sikerült visszatérni az alapokhoz, vagyis a hatékony futás + Big Ben lemenedzseli kombinációhoz. Az más kérdés, hogy eddig erre most először láttunk példát, az pedig egyenesen érthetetlen, hogy pont a Broncos ellen sikerült 5,3 yardos átlaggal futni. Pedig ez történt, a Steelers dominálta a falak csatáját, Najee Harris 122 yarddal és egy TD-vel fejezte be a találkozót. Így Roethlisbergernek nem kellett túl sokat vállalnia, mindössze 25-ször passzolt (kettővel többször, mint ahányszor Harris futott), abból is csak 15 labdája lett jó, de így is összejött 253 yard és két TD.

A kedvenc célpontja ezúttal Chase Claypool volt (bár ebbe alighanem Juju Smith-Schuster sérülése is közre játszott), akinek 5 elkapásból 130 yard és egy TD jött össze, de Diontae Johnsonnak is kiosztott egy gyönyörű hosszú TD-passzt. Ezzel együtt a rendszer, a támadósor koncepciója nem tűnt másnak, mint az, amivel korábban szenvedett az offense, egyszerűen csak most minden működött. Túlzottan tehát nem kell optimistának lenni a jövőt illetően, a következő héten könnyen lehet, hogy megint egy 3 yardos átlaggal futó, kilátástalanul játszó pittsburghi támadósort fogunk látni.

Vic Fangio tehát DC-ként leszerepelt. Nem sikerült Big Bent nyomás alá helyezni, nem volt jó a coverage, nem jöttek a védelemtől a nagy játékok – leginkább azért lett szoros a vége, mert 24-6-os előnyben a Steelers leeresztett. Ezzel együtt azért dicsérjük meg a denveri támadókat és különösen Teddy Bridgewatert, aki teljesen új arcát mutatta és a gyenge kezdés után elő tudott lépni és a hátára vette a csapatot.

Nagyon jó volt az összhang közte és Courtland Sutton között, amire szükség is volt, ugyanis csak ő tudja konstansan üresre játszani magát. Mellette még Tim Patricknak volt relatíve jó meccse, de rajtuk kívül senkinek nem sikerült 25 yardnál többet szerezni a levegőben – Jerry Jeudy nélkül azért nem néz ki olyan jól ez az elkapószemélyzet. Ezzel együtt Bridgewater az utolsó 20 percben több harmadik és negyedik kísérletet megoldva vezetett egy 14 playes, 85 yardos, illetve egy 5 playes 72 yardos TD-drive-ot, majd a meccs végén 19-27-es állásnak 2:18 alatt eljutott a saját 25-öséről a Steelers 9 yardosára. Harmadjára már nem sikerült a csoda, a negyedik kísérletes passza végül INT lett, de ezzel együtt is üdítő volt látni, hogy Bridgewater ilyet is tud.

(renningan)

Miami Dolphins @ Tampa Bay Buccaneers 17-45

Három negyeden keresztül egy meglepően jó mérkőzést láthattunk, aztán megérkezett a Bucs a meccsbe és egy negyed alatt több pontot tett fel a táblára, mint a Dolphins az egész meccsen. Kár az utolsó negyedért, legalábbis a Miami szempontjából, a múlt heti Pats-Bucs után ez elég nagy csalódás egy Bill Belichick tanítványtól.

Bármilyen meglepő, de a meccs elején abszolút pariban volt a Dolphins: két 60+ yardos drive-val és 10 ponttal kezdett a gárda. Egész jó volt a futójáték, Jacoby Brissett is jól osztogatott, összességében a szezon legkreatívabb első negyedét hozta a csapat. Sajnos a második negyedre elfogyott a playbook, a Bucs folyamatosan bedarálta a Dolphinst, a negyedik negyedben pedig aztán jöttek a hibák is a vendég oldalról és óriási verés lett a vége.

A 17 feltett pont nem sok, de nem igazán lehet a vereséget az offense nyakába varrni. Brissett 275 yardot, két TD-t és egy INT-t dobált össze, de utóbbi is az elkapója hibája volt, elkapás helyett felütötte a labdát a levegőbe. Nemcsak hozta tehát a kötelezőt, de talán még túl is teljesített, kis szerencsével 20-27 pont is benne lett volna ebben a Dolphinsban. A probléma az, hogy ezzel sem ment volna semmire a gárda.

Mióta Brian Flores átvette a csapat vezetését, a győzelmeket vagy Ryan Fitzpatrick, vagy a speciális egység/védelem hozta. Most is a defense-ben lehetett volna bízni, pláne azok után, hogy Bill Belichick megmutatta, hogyan lehet lelassítani a Bucsot. Ehhez képest Brady 411 yardot és öt TD-t passzolt INT nélkül, a két benyelt sackjén kívül nagyon kényelmes meccse volt. Az amúgy rendkívül tehetséges Miami secondary abszolút tehetetlen volt, semmilyen szinten nem tudott ellenállást kifejteni, pedig minimum a hosszú játékokat illett volna megoldani.

Ezúttal Antonio Brownnak és Mike Evansnek volt jó napja, mind a ketten két TD-t és 110+ yardot szereztek, illetve Leonard Fournette ért még el 100+ total yardot. Utóbbi egyébként kifejezetten jól játszik, ami nem jó hír a szerződésért küzdő Ronald Jonesnak  – gyakorlatilag csak akkor jön fel a pályára, ha a korábbi első körös elfáradt. A védelemből Shaq Barrett és Vita Vea játszott különösen jól, de nem nagyon lehetett panasz különösebben senkire, összességében korrekt teljesítmény volt ez a defense-től.

(renningan)