Connect with us

Összefoglaló

Brady újra Foxborough-ban, csaták az NFC Westben, öreg Big Ben Green Bayben

Tom Brady győzelemmel távozott Foxborough-ból, a Cardinals megverte a Ramst és ezzel az NFC-ben egyedül maradt veretlen, csoporton belüli győzelmet aratott a Seahawks is, a Steelers pedig továbbra sem tud változtatni támadóoldalon, így kikapott a Packerstől. 

Tampa Bay Buccaneers @ New England Patriots 19-17

Tom Brady visszatért a Gillette Stadiumba, és ugyan győzelemmel távozott (és ezzel mind a 32 csapatot legyőzte már a ligában), igazából nem hengerelt sem ő, sem a Buccaneers úgy, ahogy a legtöbben várták. Ebben persze közrejátszott a szakadó eső is – ami részben végül a csapat győzelmét is okozta –, de még inkább Bill Belichick, akinek a védelme alaposan megizzasztotta Bradyéket.

A GOAT-nak nem volt TD-passza az egész meccsen (24/43, 269 yard, 70,8-as passer rating) és ugyan a passzolt yard rekord hamar meglett, összességében elég sokszor szenvedett a támadósor. Persze amikor nagyon kellett, a végjátékban azért odatette magát az irányító és csak Antonio Brownon múlott, hogy nem egy touchdownnyi, hanem csak két pontos előnyre tett szert a Buccaneers az utolsó Patriots drive előtt, de azért a fordítás a mezőnygóllal is összejött. A győzelem pedig úgy sikerült, hogy Belichick nem bízott meg az egyébként jól játszó újonc irányítójában negyedik és háromra, hanem inkább rábízott egy 56 yardos mezőnygólt Nick Folkra az esőben, aki annak rendje és módja szerint a kapufát lőtte telibe – így ért véget a találkozó.

A védelem kiválóan teljesített New England-i oldalon. Ugyan a futásokkal meggyűlt a bajuk, Leonard Fournette 91 yardig jutott a földön, de a mély labdákat teljesen elvették Bradyéktől – ez egyértelmű rendszerszintű törekvés volt Belichicktől, és tökéletesen is működött. A Bucsnak pedig nem a rövidpasszos haladás a játéka, így ebbe többször is kikényszerített vagy ki nem kényszerített hiba csúszott. A kvázi kötelező 50-70 yardja megvolt Evansnek, Godwinnak és Brownnak is, de igazából egyikük sem tudott kitűnni és átvenni az irányítást, illetve Gronk is nagyon hiányzott.

A Patriots támadósoránál részben ellentétes volt a forgatókönyv. Azt tudtuk, hogy a Bucs front ellen elég nehéz futni, de azt azért nem gondoltuk, hogy a hazaiak mínusz 1 yardot haladnak majd csak a földön, mégis így lett. A levegőben ellenben jól nézett ki a támadósor. A trükkös passzt leszámítva nem voltak nagy játékok, de tudott haladni az offense, Mac Jones az interceptionjén kívül elég magabiztos volt (31/40, 275 yard, 2 TD, 1 INT), a no huddle támadások kifejezetten jól mentek.

A támadófala ellenben megint nem nézett ki valami jól, viszont a tight endeket végre megtalálta 1-1 touchdownnal és szépen osztogatta szét a labdákat (négyen is 50 yard fölé jutottak). A Buccaneers secondary persze nem nézett ki valami jól, hiszen a harmadik kezdő CB is megsérült Carlton Davis személyében, Richard Sherman pedig még láthatóan nem vette fel a fonalat teljesen, egész könnyen lehetett az ő őrizetébe passzolni.

Brady visszatérése Foxborough-ba nem hozta a várt tűzijátékot, nagy izgalmakat viszont annál inkább. Ugyan a győzelmet a Bucs könyvelhette el, összességében a Patriots lehet elégedettebb a teljesítményével (a kulcspillanatokban viszont jobban oda kellene figyelni, mert JJ Taylor fumble-je vagy Matthew Slater büntetése a speciális egységben, mikor egy fumble-lel visszakaphatta volna a labdát a csapat, nagyon sokba került).

(katonadani)

Arizona Cardinals @ Los Angeles Rams 37-20

Az NFC West veretlenek csatáján erődemonstrációt tartott, és végig dominálta ellenfelét az egyik csapat, csak nem az, amelyikre előzetesen gondoltunk.

Pedig jól indult a Rams számára a találkozó, Gay mezőnygóljával és egy Floyd sackkel kezdtek és támadtak a 10 pontos előnyért, azonban Byron Murphy idei 3. interceptionjét szerezte mélyen a red zone-ban, ezután pedig beindult az az offense, amit idén eddig láttunk Arizonában. AJ Green könnyedén megverte David Longot egy 41 yardos TD-ért, majd Maxx Williams kapott egy fantasztikus passzt a két safety közé hat pontért, és egy újabb turnover után Kyler 3rd&16-ra megoldott menekülése után James Conner sétált be még hat pontért. A félidőt egy 17 playes, mezőnygóllal végződő drive-val fejezték be, majd a második félidőt szintén egy hosszú támadással nyitották a vendégek, míg a másik oldalon semmi nem működött a második negyedtől.

Stafford játéka közelében nem volt a múlt hetinek, a két safety Budda Baker és Jalen Thompson fantasztikusan játszott, remekül vették el McVay hosszú opcióit, és a labdákat is kritikus szituációkban veszítette el a Rams. A mérkőzés elején azért még futásokkal sikerült haladni (Henderson 14 futás 89 yard), de a nagy hátrányban ezt nyilván fel kellett adniuk. Stafford eddigi kedvence, Cooper Kupp 13 célbavételből mindössze 5 elkapást és 64 yardot hozott össze, helyette Van Jefferson zárt a legtöbb elkapással és yarddal. A védelem hiába sackelte háromszor Murray-t, Aaron Donaldot szinte teljesen semlegesíteni tudta a két cserével is felálló támadófal, valamint Ramsey is remek párharcot vívott Hopkinsszal, de a Cardinalsnak annyi célpontja van, hogy a mérkőzés nagy részében érthető módon inkább nem az elit CB-t támadták.

Kyler Murray most nem passzolt 300 yardot, cserébe nem adta el a labdát, és az első négy hét alapján nem túlzás kijelenteni, hogy szintet lépett a fiatal irányító játékolvasás tekintetében. A futóknál Edmonds és Conner is boldogította a fantasy játékosokat, előbbi 120 yardot szerzett (nagy részét garbage time-ban), utóbbi pedig két TD-t.

Igazi outcoachingolás volt ez a javából, Sean McVay karrierje során most kapott ki először a Cardinalstól, utoljára még 2017. január elsején sikerült a csoportriválisnak nyernie ellenük, az előző nyolc találkozót mind a Rams nyerte.

(löfli)

Seattle Seahawks @ San Francisco 49ers 28-21

Russell Wilsonék életben tartották a PO-álmaikat, nagyon kellett ez a győzelem (pláne, hogy csütörtökön a Cardinalstól csúnyán kikapó, az idei szezon legrosszabb meccsét ezzel letudó Rams ellen kellene pozitívba hozni a mérleget). A 49ersnél nincs még veszve semmi, Shanahanék pont a veretlen Cardinals ellen bizonyíthatnak jövő héten, egy újabb keresztbeverés után még bármi lehet a csoporton belül. Na de nézzük a mérkőzést.

A 49ers jól kezdett, a második számú tight end, Ross Dwelley egy gyönyörű TD-vel hozta előnybe 49erst. Eközben a védelem módszeresen elpusztította Russell Wilsont – szinte csoda volt, hogy az irányító egyben maradt. Mindezt ugyanakkor nem sikerült kihasználni: egyrészt Garoppolo dobott egy pocsék INT-t, majd megsérült Robbie Gould, így a punter Mitch Wishnowskynak kellett rúgnia, és ki is hagyott egy 41 yardos mezőnygólt. Az igazi csapás viszont csak ezután jött: a második félidőben már Trey Lance irányított Garoppolo vádlisérülése miatt.

Tény, hogy a veterán irányító nem játszott jól. Ez mondjuk annyira nem meglepő, az ugyanakkor már igen, hogy a támadófal nem akart működni, a futójáték is inkább csak oké volt, mint a korábban megszokott “WOW”. Így Garoppolo sérülése után Lance-nek úgy kellett beállnia, hogy az offense igazából nem működött és neki kellett volna valami extrát nyújtani. Erre viszont egyelőre képtelen: egyáltalán nem passzol jól, nem tudja olvasni a védelmeket és a nyomást sem kezeli jól. Ráadásul a futójátékon sem javít sokat: ugyan nem várok egy Kyler Murray vagy Lamar Jackson féle dominanciát kapásból, de ennél a Sam Darnoldra vagy Trevor Lawrence-re hívott futójátékok is jobban néztek ki.

A gyenge közepes támadójátéknak ráadásul az lett az eredménye, hogy lassan a védelem is elfáradt. Pedig ez a Seahawks bőven verhető lett volna, gyakorlatilag egy jó negyeddel sikerült megnyerni a meccset. Azt nem állítom, hogy Garoppolóval meg lett volna, de jelenleg vele nagyobb az esély a győzelemre. Az biztos, hogy jövő héten már egy Lance-re írt gameplan kell majd, ami az irányítónak is sokat segíthet – az Arizonát pedig szét lehet futni, Shanahannek illene végre megvillantania a zsenialitását.

A Seahawks részéről a csoporton belüli győzelem mindenképpen örömteli, de a támadófal, illetve az offense inkonzisztenciája bőven ad okot az aggodalomra. Wilsont az első félidőben bucira verték, és a harmadik negyedet leszámítva gyakorlatilag semmit nem csinált az offense. Eddig is volt meccsenként 2-3 óriási passza és jó drive-ja, de ennyi nem elég – az offense teljesen ad hoc, nem képes folyamatosan haladni és menedzselni egy találkozót, egyedül Wilson nagy játékaira épít, ami egy szerencsés 2-2-ben csúcsosodott eddig ki. A védelem sem tetszetős különösebben, nem mindig egy újonc, egész karrierje során 15-20 egyetemi/profi meccsel rendelkező irányítót vagy Jimmy Garoppolót kell lenyomni (a Ramsnek sem lesz kétszer egymás után ilyen rossz napja), így mindenképp kell a fejlődés, mert jelenleg a Cardinals és a Rams is jóval potensebbnek tűnik.

(renningan)

Pittsburgh Steelers @ Green Bay Packers 17 – 27

Hosszú idő után érte el az első touchdownt a Steelers nyitódrive-ból – az erős kezdés után azonban határozott visszaesés következett. A TD passzon túl Ben Roethlisberger csak adta a handoffot a futóknak vagy kereste a LoS körül mozgó elkapóit. A garbage time-ot leszámítva nem volt több olyan passza ami 10+ yardot töltött volna a levegőben. Amikor próbálkozott volna ilyesmivel, akkor is alá- fölé dobta az elkapóit és nagyon erősen látszódott, hogy Big Ben már megöregedett. Több ilyen nagy játékra lett volna szüksége a Pittsburghnek.

Az eredmény után futva a Steelers több alkalommal kényszerült 4th&3-4-5 yardos kísérletekre, de egyszer sem hívtak be olyan játékot, ahol az irányító a first down vonalon túlra passzolt volna. Swing passzok a futónak és quick slantek, amikből nagy meglepetésre egy sem ért first downt. Külön érdekesség, hogy ezzel Roethlisberger az egyetlen QB az elmúlt 20 évben, akinek több sikeres passza is volt 4. kísérletre, amikből yardokat vesztett a csapata.

A Packers pont ellentétes utat járt be, mint a Steelers. A nyitódrive-os punt után indult be igazán az offense, és a következő 5 labdabirtoklásukból 3 TD-t és 2 FG-t értek el. Ezután az első sikertelen drive egy fumble volt Jonestól, de ekkor már 3 labdabirtoklásos előnye volt a hazai csapatnak.

A Packers támadófal továbbra is két legjobb játékosát volt kénytelen nélkülözni, így LaFleur próbált sok gyors passzt hívni, hogy ne kelljen tesztelnie a támadófal képességeit. A Steelers pass rush azonban akkor sem nagyon ért át, amikor 5-7 lépéses passzokat hívtak be. Meglepően jól tartott a hazai támadófal.

A vendégeknél Chase Claypool hiányában Diontae Johnson volt az első számú elkapó, aki 9 elkapásból 92 yarddal zárt. Mellé úgy csatlakozott fel Najee Harris 6 elkapással, hogy az első félidőben egy felé szálló labda sem volt még. A földön Najee 15 carryből 61 yardig és egy futott TD-ig jutott. A védelemből Devin Bush jelentkezett egy sackkel, de a kiemelt védőfaljátékosok sem futásban, sem pass rushban nem tudtak kiemelkedni.

A Packers oldalán a futójáték dominált, Dillon is és Jones is remek átlaggal futott és ezúttal elosztották a labdacipeléseket is 15-15 carryvel, a futott TD-t azonban Aaron Rodgers magának tartotta meg. A levegőben ugyan a legtöbb elkapást ezúttal is Adams jegyezte, 6 elkapásból 64 yardért, a pontszerzéseket Randall Cobb szállította, aki nemcsak az első, de a második TD-jét is megszerezte, miután visszatért Green Baybe.

A hazaiak védelméből Stokest próbálta a legtöbbször keresni Big Ben, a corner adott is yardokat és elkapásokat, de 1-1 szép jelenetet is láthattunk az újonctól, köztük a mérkőzést lezáró interceptiont. Jaire Alexander a meccs eleji engedett TD után remekül játszott, míg egy 4th&4 szituációban jövő negatív yardos szerelésbe bele nem sérült. Mellettük a futójátékot jól fogta a Packers, amiben Kenny Clark és De’Vondre Campbell dicsérhető elsősorban.

A mérkőzés krónikájához tartozik, hogy mindkét irányító előre lépett az TD örökranglistán. Roethlisberger a 400-asok klubjához csatlakozott, míg Rodgers beérte Dan Marinot a 6. helyen 420 egységgel.

(alatriste)

Related Topics

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!