Elvált a trágya a májtól

A Denver Broncos 3-0-val kezdte a szezont a liga legrosszabb csapatai ellen, majd a következő három fordulóban jött három kijózanító pofon. A Browns szintén 3-3-mal kezdett, de a Chiefs és a Chargers ellen azért sikerült tisztesen helytállni, a nagyobb probléma inkább a dögrováson lévő rosterrel volt. Mindkét csapat számára fontos volt tehát a találkozó, és bár a színvonal messze nem volt az igazi, de legalább elvált a szar a májtól.

A Broncos viszonylag magabiztosan várhatta a clevelandi meccset, ugyanis nemcsak Teddy Bridgewater, de a left tackle Garett Bolles is vállalni tudta a játékot. Ezzel szemben a Brownsban nem volt ott többek között csak az offense-ből Baker Mayfield, Nick Chubb, Kareem Hunt, Jack Conklin, és mindössze annak lehetett örülni, hogy a félholt Odell Beckham és az IR-ről tegnap visszatérő Jarvis Landry pályára tud lépni. Ehhez képest zongorázni lehetett a különbséget a két csapat között.

A Browns egy kiváló gameplannel érkezett, már rögtön az első támadásból sikerült TD-t szerezni egy hét playes, 2:40-es drive után. Ezzel egyébként el is lőtte a csapat az összes nitróját, a mérkőzés hátralévő részében mindössze egyetlen egyszer nem égetett el legalább három percet az órából a csapat (a második negyed legvégén), összesen 36 percig birtokolta a labdát a Browns. Igaz, ez idő alatt csak 17 pontot sikerült feltenni a táblára, de a szoros végeredmény ellenére egy pillanatig nem érződött, hogy ezt a találkozót a Broncos meg tudja fordítani.

A Denver nullázott az első félidőben és már annak is örülhetett, hogy csak 10 ponttal vezet a hazai csapat. A második félidőt ugyan sikerült erősen kezdeni egy 15 playes, 7:12-es TD-drive-val, de erre azonnal reagált a Browns egy TD-vel, és a clevelandi csapat okos játéka miatt hiába tudott ismét végigmenni a vendég gárda, egyszerűen elfogyott a mérkőzés. A végeredmény 17-14 lett a Browns javára, de ritkán látni ennyire egyoldalú és ilyen kis különbségű meccset. Tanulságok.

• D’Ernest Johnson, a névtelen hős

A Browns offense alfája és ómegája a nagyon erős futójáték, de kérdéses volt, hogy egy nem 100 százalékos támadófallal és a két kezdő futó kiesésével mire megy az offense. Mint kiderült, emiatt kár volt aggódni. A korábbi draftolatlan, pályát csak elvétve látó D’Ernest Johnson 6,6 yardos átlaggal futott 146 yardot és egy TD-t, de mellette John Kelly és Demetric Felton is 6,5 yardos átlaggal futott, igaz ők összesen csak négy labdát kaptak – ezzel együtt úgy tűnt, mindegy, ki áll fel a backfielden, az haladni fog előre.

A kiváló futójátéknak volt köszönhető az, hogy a Browns hibátlanul tudta menedzselni az órát, a mérkőzés végén például 5:17-et égetett el a csapat úgy, hogy a Broncosnak még három időkérése volt, még egy 3&7-et is sikerült megfutni (és nem mellesleg a Browns eljutott a saját 36 yardosáról a Denver 12-esére, csak pontszerzés helyett térdelt a végén). Ebben Johnson mellett óriási szerepe volt egyrészt a támadófalnak, ahol mindenki remekül blokkolt, illetve természetesen a denveri védelemnek, de erről majd később.

• Ideje rájönni, hogy Teddy Bridgewater ennyit tud

Mindig örömteli, ha a csapat szert tesz egy franchise CB-re, de lassan Denverben is kénytelenek belátni, hogy egy franchise irányítót csak nehezebb találni, mint egy jó cornert. A csapatnál azt hitték, csak egy stabil, keveset hibázó, legalább átlagos szintet hozó QB kell ehhez a bomba rosterhez és meg is lesz a rájátszás – hát nem.

Bridgewater 187 yardot, két TD-t és egy INT-t passzolt a meccsen. Tette mindezt úgy, hogy óriási nyomás nem volt rajta, a Browns védelme egy teljesen átlagos szintet hozott. Persze túlzás lenne az egész kudarcot a nyakába varrni (az INT-je azért nagyon csúnya volt), az első félidős playhívás ugyanis borzalmasan sótlan és konzervatív volt, de ez legalább megmutatta, hogy Teddy semmit nem tud hozzátenni önerőből a támadósorhoz. Ez a találkozó egy kicsit jobb QB-teljesítménnyel vagy kicsit jobb offenzív gameplannel nyerhető lett volna, így viszont egy pillanatig nem tudtam elhinni, hogy a Broncos megfordíthatja a meccset.

• Landry nagy erősítés, Beckhamet viszont már most el kellene cserélni

Papíron a Landry-Beckham duó az egyik legjobb lehetne a ligában, de ez soha nem volt így. Vagy nem nagyon játszottak együtt, vagy az egyikük borzalmas volt. Ez utóbbi többnyire OBJ-re igaz, aki vagy sérüléssel bajlódik, vagy látványosan nem találja az összhangot az adott irányítóval: most is csak két elkapása volt 23 yardért, pedig hatszor is célba vette Case Keenum. A hat targetből kettőt elejtett, egyszer pedig senkitől sem zavartatva elcsúszott, 25-30 yard és két first down jó eséllyel benne maradt. Vele ellentétben Landry jól szállt be: bár csak öt elkapása volt 37 yardért, de azok fontos elkapások és yardok voltak, illetve futáshoz is rendre jól blokkolt. Neki egyértelműen helye van ebben a rendszerben, de Beckhammel csak a világ több, őt még addig kellene értékké tenni, amíg lehet.

Ami pedig Keenumot illeti: 199 yardig és egy TD-ig jutott, ami alapján azt hihetnénk, hogy nem volt valami jó a csapat passzjátéka. Ez ugyanakkor nem teljesen fedi a valóságot, a csereirányító egész jól játszott, és bár Bridgewaterrel ellentétben őt segítette a rendszer, de azért Keenum is hozzátette a magáét. Volt pár elég szép passza (és pár rossz is persze, de overall így is több hozzáadott értéke volt, mint amennyi kárt csinált), negyedik és háromra egy nagyon fontos futása, nem nagyon hagyott benne a meccsben semmit.

• Vic Fangio és Von Miller is leszerepelt

A Broncostól alapvetően egy dolgot várnánk el: egy jó védelmet. Persze Denverben is vannak sérülések, de egy konkrétan félholt, csereirányítóval és harmadik számú futóval, sérült elkapókkal és csere RT-vel felálló offense-t azért illene limitálni. És nem, a 17 pont az egyáltalán nem számít limitációnak, ugyanis a Browns 7-14-9-14-16-7-12 playes drive-okat vezetett, bármikor tudott haladni, és csak a szerencsének és az érdektelenségnek köszönhetően nem 27-14-re kapott ki a Broncos.

Különösen az utolsó drive volt kínos, ugyanis a Browns úgy szerzett 66 yardot és pörgetett 5:17-et három denveri időkéréssel, hogy az első kivédekezett második (!) down is 1:13-mal a meccs vége előtt jött össze és akkor is egy 3&2-től kellett volna megoldani a Clevelandnek. De persze ezt is megoldotta, ráadásul futva és úgy, hogy egy 5 yardos büntetés miatt végül 3&7-nek kellett nekimenni. Persze ekkor már eldőlt a meccs, legjobb esetben is 20-25 másodperce maradt volna a Broncosnak egy TD-re, de a lényegen ez nem változtat.

És itt külön emeljük ki Von Millert, aki mindenkit tervezett megölni, de a második félidőre megsérült, előtte pedig csak többen voltak vele a pályán. Sem ő, sem a denveri védelem, sem a Broncos nem igazi tényező idén (se).