Már nem nyeretlen a Jaguars, erőt demonstrált a Ravens, kedvenc pályáján nyert a Packers, dráma New Englandben

Izgalmas hetünk volt, az már biztos. A Jaguars egy végtelenül kiélezett meccsen szerezte meg első győzelmét, hol másutt, mint Londonban. A Ravens feltörölte a padlót a Chargersszel, Aaron Rodgers még mindig uralja Chicagót, a Patriots pedig szívfacsaró módon kapott ki a Cowboystól.

Miami Dolphins @ Jacksonville Jaguars 20-23

Ha két jó csapatot nem is, de egy jó meccset láthattak azok a néző, akik kiutaztak Londonba a Tottenham stadionjába. A Dolphins azonnal megmutatta, nem féltik Tuát, és már az első drive-ban 10-szer hívtak passzjátékot, az irányító pedig majdnem mindet jó helyre dobta, és Waddle-nak adott TD passzával át is vette a vezetést. Utána azonban a Dolphins offense nagyon eltűnt, csak mezőnygól vagy punt drive-ok jöttek, pedig a Jaguars védelem sokszor teljesen vakon volt.

Trevor Lawrence Tuával ellentétben lassan rázódott bele a mérkőzésbe, igaz se az elkapói se a playhívás nem segítette őt. A meccs során a Jaguars játékosai nagyon sok labdát ejtettek el, több közülük sima first downt ért volna. Playhívások terén pedig Meyer eleinte futni próbált 1-2. Downokra, amikből nem lett sok pozitív yard, így Trevornak folyamatosan 3&hosszúakat kellett megoldania. Másfél negyed után azonban Meyer is rájött, hogy ez a Dolphins ellen nem megy, és már merte passzoltatni az irányítóját első kísérleteknél is. Meg is lett az eredménye az új felfogásnak, a félidő végén már a Jaguars is eljutott a célterületre.

Mivel a második félidőt a Jaguars kezdte, ezért esélye volt egy dupla pontszerzést összehozni, és ez sikerült is, amivel 17-13-ra átvette a vezetést. Ezután azonban a “hazai” csapat kicsit hátradőlt, és jöttek a droppok meg az újabb furcsa playhívások. Még Tua teljesen érthetetlen INT-jét sem tudták kihasználni. A nyitva hagyott ajtón pedig Tua és a Dolphins végül bement, és az utolsó negyed elején újra a “vendég” csapat vezetett.

Ezek után jött egy őrült végjáték. Az egész azzal kezdődött, hogy a Jaguars rúgója egy labdarúgásból ismert csavart “gólt” lőtt be 54 yardról, amivel összejött az egyenlítés. Mivel kevés idő volt hátra, ezért a Dolphinsnak elég lett volna mezőnygól távolságba jutnia, de a drive a saját 46-son megakadt. Flores azonban úgy döntött nekimegy 4&1-nek is. Alapvetően nem volt rossz ötlet, a Jaguars defense egész meccsen képtelen volt 2 yardon megfogni a futásokat. Egészen eddig. A legfontosabb 1 yardot a Jacksonville védelme megfogta, és esélyt adott Lawrence-nek az első győzelemre.

A Jaguars offense azonban két kísérletből 10 yardot veszített, és 3&20-ra csak 12 yard jött össze. A mezőnygól távolság még nem volt meg, így maradtak a támadók a pályán. Meyers pedig húzott egy hatalmas blöfföt. Szándékosan lepörgetett 20 másodpercet az órából, és csupán ötöt hagyott. Ezzel elhitette a Dolphinsszal, hogy Trevor Hail Maryt fog dobni, és a középső területet teljesen üresen hagyták. Csakhogy Lawrence nem az end zone-ba dobta a labdát, hanem az üres területre, megszerezve ezzel a first downt, és biztosítva a mezőnygól távolságot. Matthew Wright pedig 52 yardról sem hibázott, nyert a Jaguars.

A meccs egy nagyszerű utolsó negyedet hozott, ahol a két edző megpróbált merész lenni. Meyernek bejött a kockáztatás, Floresnek nem. A Dolphins edzőjét nem lehet hibáztatni azért, hogy a 4&1-nek miért ment neki, abban a helyzetben logikus döntés volt. Ami viszont nem volt logikus, az a két challenge. Flores kétszer is olyanra dobott pirosat, ahol semmi esélye nem volt nyerni. A punt esetén még érthető valamennyire, mert sokat nyert volna, ha esetleg igaza lesz. De a másik piros zászlónak semmi értelme nem volt. Eddig még nem volt challenge tőle idén, lehet nem véletlenül.

A Jaguars ha gyengén is kezdett, de erősen fejezte be a meccset, és az a blöff a végén tökéletes lezárása volt egy nagyon hosszú nyeretlenségi sorozatnak.

(Jarred)

Los Angeles Chargers @ Baltimore Ravens 6-34

Az elmúlt hetek szoros meccsei után a Ravens lejátszotta idei legsimább meccsét, és kérdés nélkül hazaküldte a Chargerst. Meglepő módon azonban ezúttal nem Lamar emberfeletti számai miatt (“csak” 218 scrimmage yardig és 1 TD-ig jutott), hanem mert a védelem semmit nem hagyott a Chargersnek. Justin Herbert valószínűleg eddigi karrierje leggyengébb meccsét játszotta, a passzai pontatlanok voltak, és kulcshelyzetekben rendre rossz döntéseket hozott. Igaz, a fal sem védte meg, és a playhívások is furcsák voltak az elején, ugyanakkor ezek a korábbi meccseken is megvoltak, ezúttal valamiért Herbert nem érezte a játékot.

Staley ismét nem hazudtolta meg magát, és punt helyett folyamatosan nekiment a 4. kísérletekre. Akár saját 20 yardos vonalról is. Csakhogy ezek a 4. kísérletek most nem működtek. És talán ezeknél a kísérleteknél ütközött ki a legjobban, mennyire rossz napja van Herbertnek. Kétszer is olyan passzt dobott, ahol nem oda ment a labda, ahová az elkapó várta.

Mivel ezek a 4. kísérletek nem sikerültek, ezért a Ravens folyamatosan rövid pályát kapott, amit TD vagy mezőnygól formájában ki is használt. A Chargers védelem alapból nem tudott mit csinálni a Ravens támadásaival, főleg a futójátékkal (186 yardot szerzett a hazai csapat földön), így sok esély nem volt egy váratlan fordításra. Az egyetlen pillanat, amikor úgy tűnhetett, a Chargersnek talán van valami esélye a 2. negyed végén volt, mikor Lamar egy csúnya INT-et dobott, és utána Herbert TD-t dobott. Ekkor 17-6-ra módosult az állás. Utána viszont a Ravens nem hibázott többet, a Chargers pedig amit csak el lehetett rontani, azt el is rontotta.

Összességében teljesen megérdemelten nyert a Ravens, ezen a napon nem volt kérdés, melyik a jobb csapat. Az egyetlen igazi meglepetés talán az volt, hogy a Baltimore egy sima meccset játszott. Nem ehhez szoktak hozzá a szurkolók idén.

(Jarred)

Green Bay Packers @ Chicago Bears 24-14

Úgy kezdte a hazai csapat a találkozót, hogy a néző valóban azt hitte, lesz keresnivalója a Bearsnek a meccsen. Egy Packers punt után ugyanis végigment a pályán a Chicago és a többi futó sérülése miatt kezdő Khalil Herbert meg is szerezte karrierje első NFL touchdownját. Herbert végül három híján 100 yardig jutott a földön 19 kísérletből, de 2 elkapás révén még 15 yardot szerzett. Az újonc Justin Fields ugyanakkor most sem lett teljesen szabadjára engedve. Mióta Bill Lazor átvette a játékhívást talán egy picit meglendült a Bears offense, de továbbra se látjuk azt a dinamizmust amit vártunk volna.

Fields 174 yardig jutott a levegőben és 43-at szerzett a földön. A labdát jól osztotta el a Robinson, Mooney, Kmet sor között. A touchdown ezúttal azzal a Mooney-val jött össze, akivel már hetek óta látszódik, hogy jól kapcsolatot ápol. Nem könnyítette meg a dolgát, hogy mindkét oldalon domináltak a védőfalak, a Packers pass rush gyakran megérkezett rá. Jonathan Garvin többször tartotta jól a containt, a meccs végén pedig Kenny Clark gyűjtött be két kulcsfontosságú sacket, amivel le is zárta a meccset a Packers.

Fieldsnek most is voltak villanásai, ami miatt lehet reménykedni, de előkerültek a hibák is. A mély labdái nem ültek minden esetben. Dobott egy INT-t a Packers end zone-ba és egy másiktól is csak centik választották el. Olvasása kissé lassúnak tűnt időnkét és túl sokszor kereste a hosszú játékot. A zsebben való mozgása továbbra sem komfortos. Egyedül a védelem miatt tudott meccsben maradni a csapat, a Mack, Quinn, Hicks trió meg tudott ölni 1-1 Packers drive-ot.

Ami a Packerst illeti: Aaron Rodgers 195 yardig, 2 passzolt és 1 futott TD-ig jutott kedvenc pályáján. A múlt héten karrier napot tartó Davante Adamst egész jól kivette a játékból a sokat press manben felálló Bears secondary, élükön Jaylon Johnsonnal. Adams azonban 4 elkapásból így is 89 yardot szerzett. Több alkalommal mozgatták be a sztár WR-t a slot pozícióba, ahol Johnson kevésbé érezte magát komfortosan és sikerült pár nagyobb játékot kivitelezni.

Ami a ground game-et illeti, Aaron Jones és AJ Dillon osztoztak a carryken és bár időnként nagyon jól jött Dillon power stílusa az agilisabb Jones még mindig hatékonyabb játékos, ami főleg a passzjátékoknál látszott meg. Rodgers ismét 21 pont fölé jutott a Bearsszel szemben, ami mindig jó előjel, ugyanis még sosem kapott ki karrierje során a chicagóiaktól, amikor legalább ennyi pontot tettek fel a táblára ellenük.

(alatriste)

Dallas Cowboys @ New England Patriots 35-29 (h.u.)

Előzetesen azt lehetett gondolni, hogy egy nagyon sima vendégsiker lesz ezen a meccsen. A vendégsiker össze is jött, de ez minden volt csak nem sima. A Patriots védelem meglepő hatékonysággal állta a Cowboys támadásait. Ez a helytállás nem feltétlenül yardokban mutatkozott meg (a Dallas bőven 500 yard fölé jutott), hanem labdaszerzésekben és kivédekezett 4. kísérletekben. Mindjárt a meccs legelején sikerült megállítani Elliottot 4&1-re, ami egy rövid pályás Patriots TD-t készített elő. Aztán a saját célterületen belül kétszer is sikerült megszerezni a labdát (előbb egy INT majd egy hihetetlen fumble formájában). Így bár nagyon sok yardot kapott a Patriots, de ez pontokban eleinte egyáltalán nem mutatkozott meg.

Hasonló mondható el a Cowboys védelméről is. Ugyan kezdetben 2 TD-t is engedett az egység, utána viszont hosszú időre kikapcsolták Mac Jonest, és a Patriots támadói alig egy perceket voltak csak fent a pályán. Ez egyben azt is eredményezte, hogy a hazai védelem egyre jobban fáradt, és várható volt, hogy örökké nem fogják bírni hárítani a Cowboys támadásait. Nem is sikerült, az utolsó negyedre már meglátszottak a fáradság jelei, és a Cowboys 20-14-re átvette a vezetést.

Meglepő módon Jonesra jó hatással volt, hogy hátrányba kerültek, hirtelen megtáltosodott (meg értelmes játékokat kapott), és egy hosszú, majdnem 7 perces drive-ot sikerült levezetni egy TD-vel. És ezután jött az őrület.

Kevesebb mint 3 perc maradt az órán, mikor a Cowboys mezőnygólt próbált rúgni. Zuerlein azonban melléküldte, így a Patriotsnak csupán annyi dolga lett volna, hogy 1 pontos előny birtokában lefuttassa az órát. A Dallasnak azonban mindhárom időkérése megvolt, így csak futni nem lehetett. Jones passza azonban olyan rosszra sikerült, hogy Trevon Diggs elcsípte azt, és visszafutott vele a célterületre.

Ezt látván a legtöbb Patriots szurkoló biztosan elengedte ezt a meccset, de jött az újabb fordulat. Jones a következő játékból 75 yardos TD-t dobott, amivel újra a New England vette át a vezetést. Alig 16 másodperc alatt 2 TD született, ráadásul mindkettő a semmiből érkezett.

Prescottnak 2 perce maradt, hogy mezőnygólig vezesse a csapatot, és hosszabbítást harcoljon ki. Ez eleinte úgy tűnt könnyen meg is lesz, de a Cowboys már sokadszorra nehezítette meg a saját dolgát. A guard Connor Williams egy játékon belül kétszer is szabálytalankodott, amivel 3&25-re kényszerítette csapatát (egész mérkőzésen nagyon fegyelmezetlen volt a Cowboys, legalább 3 meccsre elegendő zászlót gyűjtöttek be). Végül Prescott összehozott egy 24 yardos passzt, amivel lőtávolba juttatta Zuerleint, aki ezúttal nem hibázott.

A hosszabbítást a Patriots kezdhette meg, és félpálya környékéig sikerült is eljutni, ott azonban megakadt a drive, és 4&3 következett. Belichick úgy döntött puntol, amivel lényegében eldőlt a mérkőzés. A Patriots védelem eddigre már nagyon fáradt volt, kicsi volt az esélye annak, hogy sikerül mezőnygólon kívül tartani a Cowboyst. Végül annyira nem sikerült ez, hogy Prescott egy 35 yardos TD passzal találta meg CeeDee Lambet, amivel lezárta ezt az őrült mérkőzést.

A két csapat a szezon egyik legjobb meccsét játszotta le, ahol fordulatokban nem volt hiány. Mind a Patriots mind a Cowboys sokat hibázott, de minden hibára jött valami váratlan nagy játék. Nehéz lenne megmondani pontosan mi döntött a Dallas javára, de az biztos közrejátszott a New England vereségében, hogy bizonyos esetekben túl konzervatívak voltak. Még 14-10-nél, mikor a defense bírta szusszal elhúzhatott volna az ellenfelétől, ha nem jönnek a szokásos konzervatív futás és screen passz hívások, illetve a hosszabbításban is neki kellett volna menni negyedikre. A Cowboys merészebb volt, és bár nem mindig jött be ez a merészség, de végső soron ez volt a kifizetődő taktika. Akárhogy is, ez egy olyan mérkőzés volt, ami év végén biztos top 10-15 környékén lesz. Pedig nagyon nem ezt vártuk.

(Jarred)