Örülhet a Watt-család, kezd kipukkadni a Panthers és a Broncos

A Panthers és a Broncos ismét vereséget szenvedett, ráadásul Teddy Bridgewater és Sam Darnold megint alaposan kivette ebből a részét – kezd kipukkadni a lufi. A Cardinals nagyon simán verte a Brownst, TJ Watt pedig hétfő esti rangadót nyert a Steelersnek, így maradéktalanul boldog lehet a Watt família.

Seattle Seahawks @ Pittsburgh Steelers 20-23 (h.u)

Bár előzetesen nem tűnt jó találkozónak a Seahawkst sújtó sérülések és a Steelers gyenge formája miatt, végül nagyon izgalmas meccset játszott a két csapat, csak a hosszabbításban sikerült eldönteni a találkozót Geno Smith fumble-je után. Értékeljünk!

• A Seahawks kifordult önmagából

Nem akartam hinni a szememnek az első félidő után. Az hagyján, hogy Geno Smith-szel nem szerzett egyetlen pontot sem a csapat, benne volt a pakliban, de az nem, ahogyan ez összejött. A Seahawks ugyanis mindössze négy futójátékot hívott az első 30 percben a csereirányítóval, miközben Russell Wilsonnal a fedélzeten ez a felfogás kuriózumnak számít. (A sors iróniája, hogy az offense akkor kezdett el működni, amikor visszaállt az alapokra a csapat, Alex Collins végül 5,1 yardos átlaggal termelt 101 yardot és egy TD-t.)

Egyébként nekem kifejezetten tetszett az a koncepció, amit a Seahawks próbált. A támadórendszer ugyan le volt butítva, sok volt a viszonylag konzervatív útvonal, de összességében volt elképzelés, ami viszont Wilson bang-bang stílusa miatt gyakran hiányzik. És itt érdemes elgondolkodni azon, hogy bár Wilson önmagában zseniális és rengeteget tud hozzátenni a Seahawks játékához, de nem feltétlenül Pete Carroll elavult filozófiája miatt nem tud kiteljesedni. A LetRussCook csak ideig-óráig működik, mégpedig azért, mert Wilson repertoárjából hiányoznak a pálya közepét célzó rövid- és középtávú passzok.

Nem azért, mert nem tudja megdobni, hanem azért, mert picike és feltehetően nem elég magabiztos ahhoz, hogy félig vakon erőltesse a labdát a sűrűbe (ez egyébként Aaron Rodgersnél is sokszor probléma, csak ő a pálya közepét az ultrabiztonságos hozzáállása miatt mellőzi). Így viszont nem lehet koncepciózuson haladni, nem lehet 5-8 yardos passzokkal megalapozni a harmadik kísérleteket, így Wilson esetében általában “futás-futás-50 yardos passz” forgatókönyv érvényesül. Genóval viszont működik ez a többjátékos építkezés és most is minden pontszerző drive 6-10 játékból állt. Igaz, cserébe eltűntek a nagy játékok, mert Smith nem tud olyan jól mélyet dobni, de szemre ez a koncepció hatékonyabbnak tűnik még egy Geno Smith-szel is. (A QB egyébként 209 yarddal és egy TD-vel, illetve egy OT fumble-lel zárta a meccset).

• TJ Watt egy félisten

Hét tackle, három leütött passz, három negatív yardos szerelés, két sack, mindkettő a hosszabbításban, egyik strip sack a Seahawks 13 yardosánál eldöntve a meccset. Nem túlzás azt állítani, hogy egyedül nyerte meg a mérkőzést. A Steelers védelem egyébként Watton túl is jól teljesített, összesen öt sack és 10 negatív yardos szerelés került a táblára.

Kellett is ez, mert a támadósor még az eddig legendásan gyenge Seahawks védelem ellen sem igazán tudott haladni. A támadófal nem tud futáshoz blokkolni, seattle-i pass rush nem létezik, így azt lenullázni nem volt nagy érdem, Big Bennel pedig csak a világ több. A veterán QB a meccset 229 yarddal és egy TD-vel fejezte be, de volt egy pump fake-ből összehozott fumble-je és pár brutálisan homály passza – egy hosszabb passznál konkrétan úgy vágta hozza Jamal Adamshez a labdát, mint egy felszarvazott feleség a vasserpenyőt a férjéhez (szerencsétlen safety is meglepődött, hogy ez mi volt). Big Ben védelmében azért azt mondjuk el, hogy a játékhívások borzalmasak, az elkapók által futott útvonalak konzervatívak és kiszámíthatóak, ilyen körülmények között egy jól játszó irányítónak is nehéz dolga lenne.

(renningan)

Las Vegas Raiders @ Denver Broncos  34-24

Örök igazság, hogy nagyon nehéz meccset nyerni az NFL-ben, ha elveszted a turnover csatát. Különösen akkor, ha néggyel több labdát adsz az ellenfélnek.

A csapatok úgy kezdték a meccset, hogy akár egy pisztolypárbajra is számíthattak a nézők. Mindkét csapat TD-t ért el a nyitódrive-ból, de már ekkor látszódott, hogy a Raiders passzjáték sebet tud ejteni a denveri secondaryn. Greg Olson újdonsült play caller nem sokat változtatott azon, ami jól működött az idei évben. Carr előszeretettel engedte el a karját és a nagy játékok sorát Henry Ruggs kezdte meg egy majd 50 yardos TD-vel.

Ruggs végül 3 elkapásból szerzett 97 yardot, és azt csinálta, amihez a legjobban ért: megnyújtotta a pályát. Nem csak ő büntette azonban a denveriek hátsó alakzatát. Bryan Edwards is kapott el egy 50-es átadást, de a 20-30 yardos játékokra Darren Waller is jó volt, bár neki összességében csöndesebb estéje volt. Derek Carr és a Raiders offense 17 pontot tett fel mindkét félidőben a táblára – mindezt úgy, hogy minden drive-juk 6-8 játékból állt maximum. A földön nem voltak olyan effektívek most sem, de a red zone-ban működött a futójáték: Jacobs egy TD-t ért el, míg Kenyan Drake futva és elkapva is szerzett 1-1 hatpontost.

A védelemből egyértelműen a 3 sacket szerzőt Maxx Crosbyt kell kiemelni, de a labdaszerzéseket a secondary szállította. Facyson a meccs elején, a Moehrig-Abram safety duó pedig a 4. negyedben szedte le az eredmény után futó Bridgewater passzait – utóbbival le is zárult a mérkőzés.

A denveri oldalon nem volt igazából sok gond. Több first downt értek el mint a Raiders, a yardokban pedig szinte ugyanannyit termeltek. Azonban Teddy 3 interceptiont dobott és Tim Patrick még egy negyediktől is megmentette, amikor cornereket megszégyenítő módon ütött le egy labdát. Emellett még egy fumble-t is vétett az irányító, így egyértelműen ő volt ma a leggyengébb láncszem.  Egyedül annyi pozitívum volt vele kapcsolatban, hogy a Sutton-Fant duót jól vonta be egyébként a játékba és összességében 334 yardot termelt. A futójáték nem volt olyan hangsúlyos a folyamatos hátrány miatt: a carryken osztozott a Williams-Gordon kettős és mindketten ~10 kísérletből jutottak 50+ yardig.

A Raiders az ellenfél rengeteg hibája miatt végig kézben tartotta a meccset, és bár -10 pontra feljött a Denver a 4. negyed végén és sikeresen hajtott végre egy onside kicket is, a Las Vegas egy utolsó labdaszerzéssel lezárta a meccset.

(alatriste)

Arizona Cardinals @ Cleveland Browns 37-14

Az eredményt látva furcsa lehet ilyet írni, de a Cardinals most elsősorban nem a támadóknak, hanem a védőknek köszönheti, hogy megmaradt a veretlensége. Pedig a támadók is jól játszottak, csak éppenséggel ez most nem róluk szólt. A védelem ugyanis egy nagy megingást leszámítva teljesen leradírozta a pályáról az ellenfél offense-ét. Az első 4 drive konkrétan 3&out, turnover on downs, fumble, INT volt a Browns részéről. Ezután érkezett két váratlan TD (köztük az a bizonyos Hail Mary a félidő végén), de a második félidőt újra az Arizona védelme dominálta. Előbb jött egy olyan 3&out, ahol a Browns 8 yardot haladt hátra, majd egy fumble és még két turnover on downs.

Mindkét oldalon sok hiányzó volt, de ezt inkább a Browns érezte meg, ugyanis nem játszott a két kezdő tackle Wills és Conklin sem, Blake Hance és James Hudson próbálta tartani JJ Wattékat, nem sok sikerrel. Chubb hiánya is érezhető volt, sokkal kevesebb futó playt hívott Stefanski (és végig hátrányban játszottak), viszont a tackle-ök hiányában a liga aljába tartozó futás elleni védelem ellen is csak 73 yardot sikerült összehozni a földön, ráadásul a negyedik negyedben még Kareem Hunt is megsérült.

Mayfield állandó nyomás alatt volt, ötször sackelték, ebből két strip-sack volt, és bár a statisztikái nem annyira rosszak (19/28, 219 yard, 2 TD, 1 INT), de nem tudott sokat haladni vele a Browns (illetve a második félidőben ő is megsérült, onnantól kezdve pedig már esélytelen volt bármit is csinálni). Egyedül Donovan Peoples-Jonest lehet kiemelni ebből a támadósorból, aki 4 elkapásból 101 yardot és 2 TD-t szerzett. Igaz, ennek a felét az a bizonyos Hail Mary hozta. A Cardinals védelmében JJ Watt ismét parádésan játszott, megszerezte első sackjét a csapatban, Vance Joseph egysége pedig nem érezte meg a hiányzókat, pedig a front 7-ben három kezdő sem játszott.

A támadósor pedig Kliff Kingsbury hiányát nem érezte meg, az elkapók edzője Spencer Whipple hívta a playeket, rendkívül hatékonyan, főleg az első két drive-ban, utána pedig a második félidőben sikerült hosszú drive-okat vezetni, amivel tudták pörgetni az órát. Rodney Hudson kiesését inkább megérezte Kyler, akinek annyi TD passza volt, ahány fumble-je (4), ennek nagy része a Max Garciával való kommunikáció hiányának tudható be, mivel mindegyik rossz snapek után történt, de mindet össze tudta szedni a harmadéves irányító. Murray most nem volt annyira veszélyes a földön, de most nem is kellett, hiszen hatékonyan működött a passzjáték, egész egyenlően osztotta el a három kedvenc célpontja között a labdákat: Green 5/79/TD, Kirk 5/75/TD, Hopkins 3/55/2 TD, utóbbi mindkét hatpontosa borzalmas védekezési hibák után jött össze, Joe Woods egységében talán csak Jeremiah Owusu-Koramoah játékát lehet kiemelni, aki megint mindenhol ott volt, és igazi stealnek tűnik.

A Cardinals megérdemelten nyert, és talán csak a Hail Mary utáni pár játékig volt kérdéses, behúzzák-e ezt a meccset. Utána már semmi kérdést nem hagytak. A Cardinals 1974 után először kezd 6-0-s mérleggel, a következő fordulóban pedig a Texans lesz az ellenfél, a Brownsnál pedig gyorsan össze kell szedni a csapatot, mert csütörtök este a Broncos ellen játszanak, a csoportellenfeleknek hála pedig az AFC North utolsó helyén állnak jelenleg.

(Jarred + löfli)

Minnesota Vikings @ Carolina Panthers 34-28 h.u.

Lassan indult be, és a Vikings jó szokásához híven nehezen is tudta lezárni a mérkőzést, de a hosszabbítás végére kijött a 270 yardnyi különbség, és sorozatban második héten nyert az utolsó másodpercben a Minnesota.

Dalvin Cook visszatért, az első félidőben még azért akadozott a támadóegység, de aztán Klint Kubiak rájött, hogy ha jobban bevonják a futót, akkor Kirkkel a play action passzjáték is működni fog, és láss csodát, így is lett. Cook végül 140 yarddal és egy TD-vel zárt, Cousins pedig 373 passzolt yarddal és 3 TD-vel, az egyik például egy ilyen csodálatos elkapás volt Adam Thielentől.

A Panthers védelem igazából így is erőn felül teljesített, 11 perccel többet kellett a pályán lenniük, mint az ellenfélnek, az első félidőben többször is megállították a red zone-ban a Vikings támadásait, labdát szereztek, valamint a sok vendég büntetés miatt (11 zászló, 98 yardért) sok hosszú yardos szituációt kaptak, amit könnyebb volt kivédekezni. A végére viszont elfáradtak, a hosszabbításban Cook és Thielen megállíthatatlan volt, a végső döfést pedig KJ Osborn 27 yardos elkapása vitte be.

Sam Darnold két drive-ot leszámítva borzalmasan játszott, egyből az első playben eladta a labdát interception formájában, majd a védelem és a speciális egység labdaszerzései (fumble, blokkolt punt return TD) miatt tudtak meccsben maradni. Az elkapói sem segítették, Robby Andersonnak több elejtett labdája volt, mint elkapása, Patrick Peterson pedig remekül fogta egész meccsen DJ Moore-t, aki a labdát is elvesztette egyszer, a futójáték pedig McCaffrey hiányában minimális volt.

28-17-es vendég vezetésnél Darnold megint eladta, ezúttal egy strip sack után, azonban nem a Vikings lenne, ha nem hagynának ki egy mezőnygólt, így minimális esélyük maradt az egyenlítésre a carolinaiaknak, amivel éltek is. Először Darnold csinálta meg a meccs leghosszabb futását 30 yardért, ami után szépíteni tudtak, majd egy tökéletes Vikings punt után egy 96 yardos TD drive-ot vezettek, aminek a végén Robby Anderson végre el tudta kapni a labdát, majd Tommy Tremble két pontosával ki is egyenlítettek. Azonban maradt még 42 másodperc az órán, ami bőven elég volt Cousinsnak és Greg Josephnek is, hogy egy újabb meccsnyerő mezőnygólt elrontson, ezúttal 47 yardról, szóval jöhetett a hosszabbítás. Ott viszont esélyt sem adtak Josephnek, hogy rontson, inkább szereztek egy TD-t és behúzták a maratoni hosszúságú (3 óra 41 perces) mérkőzést, így mind a két csapat 50%-os mérleggel várhatja a következő fordulót.

(löfli)