Trónfosztás az AFC-ben, őrület LA-ben, flúgos futam Cincyben

Az utóbbi pár évben a Chiefs számított az AFC etalonjának, azonban a Bills éjjel megmutatta, hogy idén bizony trónfosztás van kialakulóban. A konferencia két másik nagyágyúja őrült meccset vívott Los Angelesben, Cincinnatiben igazi flúgos futamnak lehettünk szemtanúi, a Texans pedig újonc irányítóval majdnem borsot tört Belichickék orra alá. 

Buffalo Bills @ Kansas City Chiefs 38-20

Trónfosztás az AFC-ben! Josh Allen a mérkőzés előtt úgy beszélt a Chiefsről, mint a konferencia etalonja, azonban a Billsnek sikerült Kansas Cityben legyőznie az AFC címvédőjét, ráadásul magabiztosan. Olyannyira különleges volt ez a meccs, hogy ez volt a Chiefs első 10+ pontos veresége az alapszakaszban 2017 óta.

Pedig másfél negyedig nem így nézett ki azért a dolog, fej-fej mellett haladtak a csapatok. Aztán a félidő végén megvillant a Bills védelme, negyedikre megállította Mahomesékat, ebből Allenék két játékból TD-t csináltak és két labdabirtoklási előnnyel mehettek a szünetre. Ez a szünet pedig elég hosszúra nyúlt, az időjárás miatt el kellett tolni a második félidő kezdetét, a későbbiekből pedig kiderült, hogy ez a vendégeknek kedvezett. A harmadik negyedben ugyanis kétszer is lehalászták Mahomes passzát, az egyiket ráadásul Micah Hyde vissza is hordta touchdownra, amivel 18 ponttal elhúztak. Persze a Chiefst sosem szabad leírni, de a meccs képe alapján ez szinte behozhatatlannak tűnt. És így is lett, ugyan egy touchdownt még tudott szerezni a hazai csapat, Josh Allenék is feltettek egy TD-t a táblára és behúzták a győzelmet.

A Bills támadósora leginkább a nagy játékokra épített, amihez nagyon is asszisztált a Chiefs defense. Josh Allen 15/26, 315 yard, 3 TD lőlapot hozott össze, ami azt jelenti, hogy sikeres passzonként 21 yardot (!!) haladt a támadósor, ami egészen hihetetlen adat. Ráadásul félidőben 31 yard volt ez az átlag. Jöttek tehát a bombák, ezek fogadó végén kivette a részét a győzelemből elsősorban az idén berobbanó tight end Dawson Knox (117 yard, TD), de Emmanuel Sanders (54 yard, 2 TD) és Stefon Diggs (69 yard) is. Allen a földön is hozzátett még 59 yardot és egy TD-t és Zack Moss is betett a közösbe 92 scrimmage yardot. Mondanám, hogy lehengerlő volt a támadósor, és végülis az volt, de mindeközben ezt a Chiefs védelmet borzasztó volt nézni Daniel Sorensennel az élen, de persze nem csak őt lehetne kiemelni negatív irányba, mert teljes csőd volt ez a produktum.

Ráadásul a Billsnek a védelme is fellépett a meccsen! Ahogy várni lehetett, leginkább hátraálltak két safetyvel és elvették a mély labdákat: Mahomesnak egyetlen egy 15+ yardos sikeres passz volt mindössze a meccsen. A Bills az ESPN adatai alapján Mahomes 54 passzkísérletéből 30-szor cover2 formációt választott és egyetlen egyszer sem blitzelt. Ezzel sikerült elérni, hogy nem csak a Kelce-Hill duó egyikét vették le a pályáról, hanem mindkettőt: egyikük sem jutott 65 yard fölé. A buffalói pass rush is kifejezetten jól működött (elégedettek lehetnek a tavasszal befektetett erőforrásokkal), Mahomest nagyrészt a zsebben tudták tartani, és megkönnyítették a secondary dolgát, hogy kevesebb ideig kellett fedezniük az embereket.

A Chiefs támadósorának ilyen védelem mellett egyszerűen hiba nélkül kellene működnie, ez pedig most egyáltalán nem jött össze. Sok volt a büntetés, volt fumble, volt két interception (egy Hill dropból, egy bravúros Rousseau-megmozdulásból), de ezeken kívül sem sikerült mindig megfelelően haladni a nagy játékok hiányában. Persze 0-4-es turnover mutatóval nem sok mérkőzést lehet megnyerni az NFL-ben.

A Bills 4-1-es mérleggel áll jelenleg (hogy a fenében kapott ki ez a csapat a Steelerstől?) és alaposan bejelentkezett az AFC első kiemelésére is (persze ehhez lesz egy-két szava például a Chargersnek). Olyannyira jól megy a csapatnak, hogy az első öt meccset figyelembe véve az évezred negyedik legjobb pontkülönbségét tudja felmutatni a Buffalo. A Chiefs mindeközben negatív mérleggel divíziója utolsó helyén áll. A támadósorral persze nincs probléma összességében, de a védelemre rámehet a csoportelsőség, mert amit eddig művelnek, az kritikán aluli.

(katonadani)

Cleveland Browns @ Los Angeles Chargers 42 – 47

WOW, micsoda meccs volt ez. Egymást érték a szebbnél szebb megmozdulások, a találkozó teljes mértékben felnőtt a várakozásokhoz. 10-szer változott a vezető csapat kiléte. 14 ponttal is vezetett a 3. negyed elején a Browns, de azonnal válaszolt a Chargers és végig fej-fej mellett haladtak a gárdák.

A Chargers a levegőben, a Browns a földön volt megállíthatatlan. Justin Herbert 398 yardot és 4 TD-t dobott eladott labda nélkül. Keenan Allennek most egy csöndesebb 75 yardos meccse volt, ellenben Mike Williams karrier napot tartott. 8 elkapásból 165 yardot és 2 TD-t szerzett, köztük két 70 yardosat.

A Brownsnál Baker Mayfield 305 yardig jutott és a labdára ő is vigyázni tudott. A Herberthez képest való lemaradását a földön hozta a csapat. Nick Chubb 161 yardot és 1 TD-t, Kareem Hunt 61 yardot és 2 touchdownt futott. A nagy passzjáték a túloldalon sem maradt el, bár itt nem került úgy a védelem mögé David Njoku mint Williams, de lerázta magáról Adderley béna szerelési kísérletét és meg sem állt az end zone-ig. Njoku végül ennek a nagy játéknak is köszönhetően karrierje során először jutott 100 elkapott yard fölé, egészen pontosan 149-et szerzett.

Az epikus meccsen a 4. negyedben szabadultak csak el igazán a csapatok. 15 perccel a vége előtt még 27-21-re vezetett a Browns. Pár punt után pedig egymás után 5 drive-ban válaszolgattak egymásnak a csapatok touchdownokkal. A Chargers egyenlített, a Browns megint ellépet. Ismét egyenlítés, megint egy Cleveland TD. Majd 3. alkalommal is egalizálni tudott a Los Angeles, azonban az extra pont – mint oly sok esetben vasárnap – kimaradt. Bő 3 perccel a meccs vége előtt azonban villant a hazai védelem és kivédekezték a vendég drive-ot.

Ekkor indult meg a vezetésért a Chargers, Ekeler vezérletével meg is érkeztek a 2 yardos vonalra. A running back okosan letérdelt és nem futott be egyből, hogy az offense lepörgethesse az időt már 2 percen belül. Azonban a következő playben nem sima térdelést választott a Chargers, ismét Ekeler kezébe adták a labdát, aki csak oldalirányba futott volna, de a Browns védők szó szerint betolták TD-re.

Rendkívül élelmes hívás a vendégek részéről, de a Los Angeles ha csak letérdel 3 alkalommal és berúgja a field goalt, könnyű győzelmet könyvelhetett volna. Nyitva hagyták a kiskaput, amit ki is használt a Browns védelem és megadta az esélyt az offense-nek. Azonban időkérés nélkül nem tudott átmenni a pályán a Browns, így az idény talán legjobb meccsét nyerte meg a Chargers. Elképesztő meccs volt, a két csapat 1.025 total yardot szerzett, 24 drive-ból 12 TD-t láthattunk és egy olyan 4. negyedet, amit nehéz lesz elfelejteni.

(alatriste)

Green Bay Packers @ Cincinnati Bengals 25-22 h.u.

Arra nehéz szavakat találni, hogy mi történt Cincinnatiben az utolsó negyedben a two minute warning után, mert ha csak annyit mondanánk, hogy dráma a Bengals-Packers hajrájában, még az is csak enyhe kifejezés lenne arra, hogy mit láthattunk a képernyőn keresztül.

Az első 30 percben két teljesen ellentétes negyedet láthattunk. Az enyhe kifejezés, hogy a Packers támadó egysége bent maradt az öltözőben, hiszen az első 15 perc alatt négy alkalommal kapták meg a labdát, hogy támadhassanak, de ezekből mindösszesen 67 yardot haladtak előre és egy alkalommal még Rodgers a labdát is eladta, amikor egy hosszú átadását Davante Adams felé Chidobe Awuzie leszedte. Hazai oldalon azonban ezt nem teljesen tudták kihasználni, hiszen azt láthattuk a Bengalstól sokáig, hogy egy támadásban vagy végigmennek a pályán vagy három támadó játék után jöhetnek vissza a védők. Az első negyedben a jó támadásaikból egyet láthattunk, amikor végül Mixon ért be a célterületre, ezzel előnyhöz juttatva a Bengalst.

A második negyedre azonban a fordult a játék és a Rodgers vezette Packers támadók magukhoz tértek. Három támadást vezethettek a második 15 percben és ebből 16 pontot fel is tettek a táblára. AJ Dillon és Davante Adams hatpontosára a végén főszereplővé váló Mason Crosby értékesített egy field goalt a kihagyott extra pontja mellett. Erre a Bengalsnak egy válasza volt, mondjuk az elég emlékezetesre sikerült, hiszen Ja’Marr Chase egy 70 yardos touchdownnal hozta vissza csapatai reményeit. Chase és Adams amúgy is kitett magáért és megmutatták, hogy a ligában ők bizony ott vannak a legjobb elkapók között. Adams a meccset végül 11 elkapásból 206 yarddal zárta, Chase pedig hat alkalommal kapta meg a labdát, amiből 159 yardot szerzett.

A második félidőre hazai oldalon nem változott sok minden, most is azt láthattuk, hogy negyedenként egy jó támadásuk van, amiből TD született, kivéve a harmadik játékrészt, amikor nem sikerült pontot feltenniük a táblára. Ráadásként első nekifutásra Adrian Amos le is szedte Joe Burrow passzát a második 30 perc elején. Azonban a Packers pontgyártása is leállt, hiszen a második negyedben látott jó támadó játékot nem tudták folytatni és nem tudtak végigérni a pályán, két field goal jött csak össze, amivel Mason Crosby 27 zsinórban értékesített három pontosnál tartott. Hazai oldalon azonban sikerült kihasználni a pontszegénységet és a hajrába érve Samaje Perine touchdownjával, valamint Tee Higgins kétpontosával 22-22 állt az eredményjelzőn, amikor is elkezdődött a flúgos futam.

Azt már láthattuk idén is, hogy Rodgerséknek nem kell sok idő, hogy végigérjenek a pályán, itt pedig még majdnem három és fél perc volt az órán, amikor megkapták a labdát. Aaron Jones 57 yardos futása megalapozta ezt a támadást, aki a mérkőzésen is jó formát mutatott, ahogy már megszokhattuk tőle, hiszen 14 kísérletből 103 yardig jutott el. Azonban a támadás végén Crosbynak nem sikerült a 28. mezőnygól-kísérlete, hiszen kihagyta 36 yardról. Felcsillant a győzelem esélye a Bengalsnál, eljuttatták McPhersont egy 57 yardos rúgásig, de ő sem talált a póznák közé, az egyik kapufát találta telibe. A félpályánál megkapott labda után egy 20 yardos Adams elkapásnak köszönhetően a mérkőzés vége előtt Crosby újra odaállhatott egy 51 yardos kísérletre, amit megint kihagyott, így jöhetett a ráadás.

Nem éppen álomszerűen indult ez a 10 perc a Bengalsnak, hiszen második játékra Burrow csúnyán eladta a labdát De’Vondre Campbell kezébe, aminek köszönhetően jó mezőnypozícióba került rögtön a Packers. Crosbynak ez se volt elég, hiszen a harmadik mérkőzést nyerő rúgását is elhibázta, most éppen 40 yardról, így támadhatott a győzelemért a Bengals. McPherson mezőnygól próbálkozása 49 yardról megint csak mellé ment, pedig a rúgó már elhitte, hogy bent van. Végül azért mégis csak Crosby vált “hőssé”, hiszen ő tudta lezárni a mérkőzést, zsinórban három elhibázott rúgása után 49 yardról bevágta a labdát.

A ritkán látott kaotikus végjáték után a Bengals sajnálhatja a kihagyott lehetőségeket, hiszen közel álltak, ahhoz 4-1-re módosítsák a mérlegüket, de ez most McPherson lábában maradt.

(kronikk)

New England Patriots @ Houston Texans 25 – 22

Két rossz formában lévő csapat találkozójából sokszor borzalmas meccs kerekedik ki, de azért arra is van példa, hogy egy fordulatos mérkőzést láthatunk. Nos, ez a találkozó valahol a kettő között volt. David Mills múlt héten megjárta a poklot a Bills ellen, most viszont a mennyben érezhette magát. Az első félidőben legalábbis biztosan. Ebben a 30 percben ugyanis 3 drive-ot vezetett le, amiből mind pontszerzés lett. Az első támadássorozatnál ráadásul 10 percig volt nála a labda, és egy 18 playből álló 79 yardos TD drive-ot hozott össze. Aztán a következő drive-ban kiosztott egy 67 yardos TD passzt. Gyakorlatilag nem volt rossz passza, és azt csinált a Patriots védelmével, amit csak akart.

Míg a Texans irányítója parádézott, addig a túloldalon Mac Jones is hozta a tőle elvártat. Az első drive-ból itt is TD lett, és a második drive is majdnem az lett, viszont a Patriots futója, Damien Harris pár centivel azelőtt hagyta el a labdát, hogy átért volna a gólvonalon. Innentől kezdve pedig a Patriots offense elveszítette a lendületét, és már csak mezőnygólt tudott rúgni. Aztán a második félidőben Jones azonnal INT-t dobott, a Texans pedig egy flea flicker TD-vel büntetett.

22-9-nél kevesen gondolták volna, hogy a Patriotsnak van bármi esélye, főleg mivel a csapatnál visszaálltak az ultrakonzervatív játékhívásra. Míg az INT előtt Jonesnak több hosszabb átadása is volt, ezután már csak a biztonsági screenek jöttek, amikkel semmit nem haladt a Patriots. A Texans azonban szintén visszavett és mindent megtett azért, hogy visszahozza az ellenfelet a meccsbe. Kezdődött ez azzal, hogy összehoztak egy elég furcsa trükkös puntot, ahol a punter belerúgta a labdát a saját csapattársába, és nagyjából a punt helyszínéről jöhetett a Patriots. Viszont itt ütközött ki az ultrakonzervatív támadófelfogás, McDaniels hívott két futást 0 yardért, majd 3&10-re egy RB screent, amivel megint nem jöttek a yardok, így maradt a mezőnygól.

Egy gyors Texans punt után érkezett még egy Patriots mezőnygól, így 22-15-re módosult az eredmény. A Houston könnyen lezárhatta volna a meccset, ha ismét pontot szerez, mert idő már nem volt sok, de csak egy 56 yardos mezőnygólt tudtak megpróbálni, ami azonban kimaradt. Ezzel a Patriots megkapta az esélyt az egyenlítésre, és a szurkolók nagy meglepetésére éltek is vele. A playhívások továbbra sem voltak megfelelőek, de most működtek a futások (és egy zászló is jókor jött), aztán a vörös zónában végül Jones is el mert dobni egy olyan labdát, ami nem a LoS-re ment. 13 yardos TD is lett a vége.

A lélektani előny innentől a Patriotsnál volt, és a Texansnak csak egy 3&outra futotta a következő drive-ból, ami megnyitotta a kaput a vendégek győzelme előtt. Az órán még 7 perc volt, a Patriots azonban a meccsen talán először okosan hívta a játékokat. Lassan, de biztosan haladva ment egyre közelebb a Texans célterületéhez, de nem a TD szerzés volt a cél, hanem biztos FG táv elérése, és minél több idő égetése. Végül a Houston 3 yardosáig jutottak el, és 17 másodpercet csak hagytak az órán, mielőtt Nick Folk berúgta volna a győzelmet érő mezőnygólt.

Nehéz értékelni, ki érdemelte meg a győzelmet, mert mindkét csapatnak voltak kihagyásai. A Patriots defense 3 negyeden keresztül nem létezett. David Mills 311 yardig és 3 TD-ig jutott eladott labda nélkül. De az utolsó negyedben történt valami, amit talán senki nem ért, és az addig parádézó Texans offense tűnt el teljesen. Patriots részről megvan a győzelem, de nehéz megindokolni, miért a vendég csapat nyert. A végén koncentráltabbak voltak és összehoztak két jó drive-ot ez tény, de ez a győzelem mondhatni a semmiből jött.

Akárhogy is, a Patriots túlélte ezt a meccset, de ez nem lesz elég az erősebb ellenfelek ellen. A Texans vesztett, de nekik mondhatni mindegy volt. Legalább összehoztak egy szoros meccset.

Még érdemes megemlíteni, hogy a rúgók nem nagyon parádéztak, az első 3 extrapont például kimaradt, de ezen a héten ezen már senki nem lepődik meg.

(jarred)