A 7 gondolatai – Mi lesz a Titansszel? Melyik az AFC topcsapata? Jó ez a win now mentalitás?

Szezon közben sok minden foglalkoztatja az embert, a trade határidő körül meg aztán főleg záporozhatnak a gondolatok a fejekben erről-arról. Úgyhogy most kiválasztottam hét témát, amik foglalkoztatnak, amik érdekesek lehetnek, amikről van véleményem, és összeszedtem róluk a gondolataim. 

• Miért volt kicsi az aktivitás a trade deadline körül, és ki hogyan teljesített a cserékkel?
• Támogatom a win now módot!
• A tankolás és pickgyűjtögetés viszont sokkal nehezebb, mint azt a kitervelőik gondolják.
• Mi lesz a Titansszel Derrick Henry nélkül?
• Melyik az AFC topcsapata a Chiefs hanyatlásával?
• Van egy dolog, amiben biztosan jobb lennék, mint a főedzők fele.
• Végül egy meglepő bandwagon csapatot is választok magamnak a továbbiakra.

1. TRADE DEADLINE GONDOLATOK

Mikor hétfő este kitaláltam a cikk alapötletét és ezt a szegmenst, akkor még reménykedtem, hogy kicsit több mindenről tudok majd írni ebbe a részbe, de sok történés nem volt. Azért egy pár gondolatot így is összeszedtem.

A viszonylag kis aktivitás oka egyrészt az lehetett, hogy a contendereknél nem igazán van felhasználható cap space, úgy meg azért nehéz cserélni. Nem lehetetlen, ezt megmutatta a Rams is, de azért ahhoz plusz ellenértéket kell beáldozni, hogy az eladó átvállalja a játékos fizetését is, még több picket adni meg senki nem szeret. Von Miller esetében arról volt szó, hogy a játékosért adott a Rams egy második körös picket, a pénz benyeléséért pedig még egy harmadik körös cetlit is (legalábbis Albert Breernek így írta le az egyik résztvevő). Tehát a Broncos kvázi megvett egy harmadik körös cetlit $9 millióért.

Ez az a trade egyébként, ami mindkét fél részéről jó. A Ramsről lent kicsit bővebben is írok, de a lényeg, hogy egy win now módban lévő, Super Bowl-esélyes csapatnak szerintem igen is meg kell lépnie ilyen erősítéseket, akár “túlfizetéssel” együtt is. A Broncos oldaláról pedig ugyan elvesztettek egy még mindig nagyon jól teljesítő, de azért már karrierje csúcsán túl lévő klublegendát, ellenben elég jó ellenértéket kaptak érte. A franchise most megrekedt a purgatóriumban, nem lesz sem playoff-menetelés, sem magas draft pick, irányító pedig továbbra sincs. Így ha normális QB-t akarnak, akkor bizony kelleni fognak a pickek, akár egy veteránért mennek (Rodgers), akár a drafton akarnak felmozogni. A második- és harmadik körös cetlik pedig nagyon is értékesek és hasznosak lesznek ebben a törekvésükben.

Ugyan Miller volt az egyedüli nagy bomba itt az utolsó bő 24 órában, én tudok lelkesedni a Melvin Ingram csere kapcsán is, engem az ilyen történések is lázba hoznak. A Chiefsnek nagyon kellett a védőoldali erősítés, és Ingram megmutatta, hogy bőven van még a tankjában, teljesen jól játszott a Steelersben, már ameddig játszatták. Kíváncsi vagyok, mennyit tud javulni a Chiefs védelme ezzel a lépéssel. Egy embertől nyilván semmiféle megváltást ne várjunk, de így azért Chris Jones visszatér majd rendes helyére, középre, a Ingram-Clark kettőssel kiegészülve a fal már nem lesz annyira kutyaütő, mint eddig – átlagon felüli így sem lesz, de Chiefs defense léptékkel mérve ez nagy erősítés.

A Steelers oldaláról furcsa nekem a dolog, mert a nyáron nem értettem, hogy miért igazolták le Ingramet, hiszen Alex Highsmith tök jól mutatott újoncként és azt hittem, vele terveznek TJ Watt túloldalán. Erre jött Ingram, ami nem feltétlen rossz, csak így meg azt nem értem, hogy akkor most miért döntöttek úgy, hogy akkor mégis inkább Highsmith játsszon helyette. Végülis eljutottak oda, ahová szerintem már a nyáron is kellett volna, csak közben kidobtak bő 3 millió dollárt. Jó, mondjuk vettek belőle egy hatodik körös cetlit végülis.

Azt nem teljesen értem, hogy DeSean Jacksonért miért nem adott senki egy 2024-es hetedik kört vagy valami minimálisat, a Chargers, a Raiders (helló, Ruggs) vagy akár a Colts helyében is beruháztam volna rá ennyit meg azt az 1,4 millió dollárt, amit ki kell neki fizetni. Ennyit simán megért volna. Most kíváncsian várom, ki csap le rá a waiveren vagy szabadügynökként. Ez is mutatja egyébként, hogy a szűkös cap helyzet miatt mennyire nehéz is volt cseréket összehozni.

A legjobban viszont azt hiányoltam, hogy a Chargers miért nem cserélt egy belső védőfalemberért. Nagyon kellett volna oda egy használható ember és erre rámehet a szezonjuk, mert szó szerint tátong egy lyuk ott a védelem közepén, amin bárki bármikor átgyalogol.

Ami még érdekes a deadline kapcsán, hogy Odell Beckham megint el akarta magát cseréltetni, most apjával és LeBron Jamesszel végeztette a piszkos munkát és indított egy #freeOBJ kampányt az utolsó pillanatban. Óriási meglepetés lenne, ha jövőre is a Brownsban játszana.

2. ÉN TÁMOGATOM A WIN NOW MÓDOT

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Részben a fentiekhez kapcsolódik ez a tételmondat, hiszen a Rams az utóbbi években is, de főleg idén tökéletesen megtestesíti a win now szemléletet, amit én nagyon is támogatok. Hiszen ha van egy ténylegesen jó csapatod, akkor miért ne hajtanál rá a győzelemre?

Hogy a példánknál maradjunk, a Rams már most topcsapat, jelenlegi formájában is elég közel áll a Super Bowlhoz. Ebben a pillanatban 7-1-es mérleggel áll és +77-as pontkülönbséggel második az NFC-ben, a támadósora EPA/drive mutatóban első a ligában, szerzett pontokban harmadik. Ehhez kellett Matt Stafford a holtszezonban, ami szintén egy nagyon win now lépés volt két első körös picket feladva, mikor sokan még egyet is csak vonakodva adtak volna oda a Lionsnek.

A védelem viszont ahogy várni lehetett, kicsit visszaesett a tavalyi évhez képest, engedett pontokban a 8., engedett EPA/drive-ban a 9., engedett sikerességi rátában a 21., nyomásgyakorlásban pedig a 18. helyen áll jelenleg. Ezen az egységen még lehetett javítani.

És ha van rá lehetőséged, miért ne tennéd meg? Miért ne próbálnál meg mindent, hogy megszerezd a hőn áhított bajnoki gyűrűt? Miért ne maxolnád ki a lehetőségeid, akár cap space, akár elköltött drafttőke formájában? Mire mész azzal, ha ott van még 10 millió dollár meg pár draft pick a tarsolyodban? Idén semmire. Az meg egyáltalán nem biztos, hogy a mostani jó csapatod jövőre is az lesz, és ha az idei nem elég jó egy Super Bowlra, akkor jó eséllyel jövőre sem lesz az.

A játékosok és edzők mindent megtesznek azért, hogy minél több győzelmet szerezzenek és megnyerjék a Super Bowlt. Ezzel együtt neked a front office-ban kutya kötelességed mindent megtenni, hogy a lehető legtöbbet kihozd a csapatból, az edzőknek és játékosoknak pedig a lehető legjobb esélyeik legyenek egy menetelésre. Ezt pedig csak úgy lehet megtenni, ha minél jobb játékosokkal rakod tele a keretet. Ezt meg nem lehet úgy kimaxolni, hogy közben ott hagysz dollármilliókat a fizetési keretben, vagy épp nem próbálod meg felhasználni a későbbi draft pickjeidet – amiket szokás túlértékelni, akár általunk is.

És persze könnyen lehet, hogy így sem sikerül felülni a trónra. De legalább elmondhatod, hogy te mindent megtettél ennek érdekében. Nem lenne sokkal rosszabb az, hogy ott voltál a siker kapujában, de nem tettél meg mindent, nem maxoltad ki a lehetőségeid, és elbuktál? Szerintem ezzel sokkal nehezebb együtt élni.

És persze, megvan ennek az árnyoldala is. Ami viszont nem azt jelenti, hogy évekre elásod magad, ha nem jön össze a Super Bowl, és adóssághegyekbe halmozod magad, hiszen a fizetési sapkában nagyon sok mindent meg lehet oldani. Hanem azt, hogy nagyon kicsi lesz a hibázási lehetőséged, legyen szó a megköttetett cserékről, a maradék draft pickekről vagy az igazolásokról. Ugyanis ha ezekkel az erőforrásokkal rossz játékosokat szerzel, rossz üzleteket kötsz, akkor már sokkal nehezebb kihozni a dolgokból a maximumot. A Ramsnél egyelőre jól mennek a dolgok, és arra figyelnek is, hogy kompenzációs pickek és hátsó körös cetlik formájában tudjanak azért fiatalokat szerezni (az utóbbi három évben mindig legalább 9 pickjük volt).

3. A SOK PICK CSAK AKKOR ÉR VALAMIT, HA JÓL FEL TUDOD HASZNÁLNI

A másik véglet pedig az, amikor valaki tankol és gyűjtögeti a pickeket, miközben eladja veterán játékosait és pénzt szabadít fel a sapkában. Pár évente jön egy ilyen csapat, legutóbb a Dolphins, és mindig nagy lelkesedéssel várjuk, mi sül ki belőle. Aztán általában nagyot koppanunk, mint most a Miami. Ugyanis tök jó, ha sok magas picked van, de ha azokból rossz játékosokat választasz, akkor nem ér semmit.

A Dolphins az utóbbi három évben 10 játékost választott ki az első két kör valamelyikében, most mégis úgy áll, hogy saját jogon a harmadik helyen választhatna a 2022-es NFL Drafton, ha nem adta volna oda azt a cetlit az Eaglesnek. Mi vezetett idáig? Leginkább az, hogy jó játékosok elcseréléséből nem tudtak újabb jó játékosokat draftolni és a piacon is mellényúltak.

Mike Sando összeszedte az alábbi táblázatba, hogy posztonként milyen veteránokat cserélt el a Dolphins, milyen újoncokat draftolt a másoktól kapott, illetve a saját pickekkel, és hogy milyen veteránok érkeztek draft cetlik révén a csapathoz.

Not great, Bob!

Oké, Tannehill kapcsán nem láthattuk előre, hogy meg fog táltosodni, így azt talán érdemes kihúzni, Tuáról pedig nem lehet hosszú távú következtetést levonni, de egyelőre nem feltétlen neki áll a zászló, főleg a Watson-helyzettel együtt. Futó poszton nem sikerült előrelépni, elkapóban igen, de nem drasztikusan, a támadófalban pedig sikerült a minőségi Tunsil helyett hozni egy rakat korai körös újoncot, akik közül konkrétan senki nem tud kezdő szinten teljesíteni – ennyi ráfordított erőforrással ennyire rossznak lenni óriási blama.

A védelemben sem igazán jobb a helyzet, főleg hogy jelenleg a liga alsó negyedébe tartozik az egység. A védőfalon (ha Phillipset is ide vesszük, ahogy kéne) egy kicsit talán sikerült javítani, de itt sem jött meg az átütő erő, linebacker poszton szintén nem történt előrelépés, és a defensive backeknél is elcserélték az azóta All-Pro Minkah Fitzpatrickot és csak rosszabb játékosokat hoztak (legalábbis a pickekkel).

Az egész táblázatot elnézve óriási bravúr ennyi picket ennyire rosszul felhasználni, konkrétan nem javult a keret, ha csak ezeket a tranzakciókat nézzük.

Ráadásul a piacon sem jöttek be a lépések, az alábbi táblázat is Mike Sando jóvoltából érkezik a csapat utóbbi három évének legnagyobb összegű igazolásairól:

Mindössze négyen vannak rosteren ebből a kilenc játékosból, és többen úgy távoztak egy év után, hogy több évre szóló, relatíve magas garantált tartalommal bíró szerződéseket kötöttek. Egyedül Ogbah-ra és Brissettre mondom azt, hogy megszolgálják a pénzüket, és az egyikük a csereirányító… (oké, Fitzpatrick is jó volt arra az egy évre, az megérte). Byron Jones egyáltalán nem rossz, de nem is ér fel a liga legjobban kereső CB-i mellé, Will Fuller meg nem tud pályára kerülni eltiltások és sérülések miatt. Azonban Van Noy, Lawson, Flowers és Howard már az igazolás pillanatában is hülyeségnek tűnt ennyi pénzért, és így is lett.

Így tehát bármennyire is tűnik jó ötletnek és analitikus hozzáállásnak a pickek gyűjtögetése, ez az egész mit sem ér, ha utána nem tudod őket jól felhasználni. És sajnos általában olyan csapatok vágnak bele egy ilyen újjáépítésbe, ahol nincs meg a kellő hozzáértés és szellemi tőke a front office-ban (sem).

4. MI LESZ A TITANSSZEL HENRY NÉLKÜL?

Ezen tépelődök, mióta kiderült, hogy Henry kiesett, és nem igazán tudok dűlőre jutni. Egyrészt ott van a hangzatos “Running Backs Don’t Matter” analitikai tézis, ami valójában azt jelenti, hogy a futók könnyen helyettesíthetők, ezért ne áldozz rájuk nagy erőforrást. Másrészt viszont Derrick Henry talán az egyetlen, aki kivételt képezhet ez alól.

Talán nincs olyan nem-irányító (de futó biztosan), aki annyira fontos lenne a csapatának, mint Henry a Titansnek. De azt is láttuk már sokszor, hogy ha neki nincs jó meccse (lásd az utóbbi két hétben a Chiefs és a Colts ellen), akkor is nyerni tudnak, hiszen Tannehill és a passzjáték jól muzsikál.

Újabb kontrázásként pedig azt tudom mondani, hogy várhatóan nagyon máshogy fognak viszonyulni a védelmek a Titanshez így, hogy nem lesz ott Henry a pályán. Mert ő már a jelenlétével, a veszélyével diktálta, hogy hogyan fognak a csapatok védekezni ellenük. Tele kellett tömni a boxot, harapni kellett a play actionökre is, mert ha megkapja a labdát és nem figyelünk eléggé, akkor 80 yardos TD-t szerez. Ez pedig azt eredményezte, hogy kevesebb ember volt hátul coverage-ben, tehát a passzjátéknak könnyebb dolga volt.

Na már most Henry kiesése azt eredményezheti, hogy a védelmek kevesebbet fognak felállni single high safetys felállással (és többet két mély safetyvel), amivel elveszik a mélyebb passzok lehetőségét Julio Jonestól és AJ Browntól, plusz talán a középső keresztező útvonalakat is jobban tudják majd levédekezni, ha kicsit kevésbé kell tartani egy domináns futótól.

Sok mindenre választ fogunk kapni a szezon további részében a Titans támadósorával, Derrick Henryvel és Ryan Tannehillel kapcsolatban is, én pedig alig várom, hogy okosabbak legyünk ebben a vonatkozásban. Az elején biztosan lesznek nehezebb időszakok, amíg alkalmazkodnak ehhez és kicsit átalakítják a stílusukat, a kérdés az, hogy pár hét múlva mi lesz a helyzet. Sikerül egy másik futóval is domináns futójátékot hozni egy fizikális, agresszív falnak köszönhetően?* Ha nem, akkor Ryan Tannehill tudja tartani a rendkívül hatékony és magas színvonalú játékát? Nagy kérdések ezek.

Annyi előnye van a Titansnek, hogy bőven belefér a próbálgatás, hiszen a csoportot már szinte biztosan behúzzák (a fivethirtyeight.com szerint 97% az esélyük erre), így a negyedik kiemeltnél rosszabbak nem lehetnek.

*Side note: A futók kontakt utáni yardjai is részben támadófal statisztikák, hiszen nem mindegy, hogy az első kontakt az csak egy lágy érintés egy alig odaérő védőtől vagy egy full erőteljes ütés, ami a legtöbbeket megállít. Henrynek sokszor az előbbivel kellett találkoznia, mert a falemberek is jól takarítottak előtte. 

5. MELYIK AZ AFC TOPCSAPATA A CHIEFS KIESÉSÉVEL?

A Chiefs top favoritként kezdte az évet az AFC-ben, azonban a visszaesésük megnyitotta az utat a trónkövetelők előtt. De ki fogja betölteni a Mahomesék által hátrahagyott űrt? Jelenleg öt csapatnak is legalább öt győzelme van a konferenciában, úgyhogy szoros lesz a verseny. Mindegyiknek vannak gyengeségei, egyik sem teljes mértékben meggyőző, de szerintem azért van egy top csapat, amelyik a többi fölé emelkedik.

Ez pedig a Buffalo Bills, amely az egyetlen csapat a konferenciában, amely a liga felső felében van DVOA-t tekintve passzolásban, futásban és védekezésben is. Emellett a liga legjobb pontkülönbségével is rendelkezik a csapat. Tegyük gyorsan hozzá, hogy a sorsolásuk nem volt eddig sem és nem is lesz a szezon hátralevő részére túl kemény, és még így sem tűnnek olyan ellenállhatatlan erőnek, mint a Chiefs volt korábban. A védelem ugyan előrelépett, de az meg főleg az ellenfelek miatt van, és a futójáték is jobb, viszont a pass offense és Josh Allen gyengébb teljesítménye miatt nem olyan félelmetesek, mint várnám vagy szeretném egy top contendertől.

És igazából a Bills mögött lenne egy kisebb szakadék az én erősorrendemben, majd a Ravens következne a második helyen, annak ellenére, hogy a védelemnél és a futójátéknál nagy kérdőjelek vannak a sérülések miatt (Marcus Peters, Ronnie Stanley és a futók). Ellenben Lamar jobban játszik, mint mikor MVP volt, passzban legalábbis mindenképp, és senki más nincs a konferenciában, aki szerintem meggyőzőbb lenne a Hollóknál. A védelem ennél rosszabb nem hiszem, hogy lesz, inkább jobb lehet, ha Martindale kicsit megtanulja kezelni, hogy nincs meg a top secondaryje és nem lehet orrba-szájba blitzelni, a támadósornak meg Lamar ad egy elég jó alapot. A konzisztens top teljesítmény a Ravenstől sem várható viszont.

Mögöttük pedig mindenkinek van valami nagy hátulütője. A Titansnél egyrészt a védelem, másrészt a Henry-nélküliség (lásd feljebb), a Chargersnél a futás elleni védelem teljes hiánya (és a korai downos támadófelfogás), a Raidersnél az edző nélküliség. A Bengalst egy Mike White vezette Jets elleni vereség után nehéz igazán komolyan venni, már ha eddig elhittük azt, hogy tényleg SB-contenderek, és nem csak a rájátszásba mehetnek be. A Steelersnél ilyen támadósorral Super Bowlig fixen nem lehet menetelni, maximum a wild card helyek egyikére, és ez igaz a Brownsnál Mayfield sérülésével is, plusz a Patriots sincs azon a szinten még. Sötét lóként azért én a Chiefst amúgy még idevenném, mert potenciálban biztosan az előbb említett öt csapat előtt vannak, még ha a padlójuk meg talán a legalacsonyabb is jelenleg – tehát ha ők beevickélnek valahogy a playoffba, jobban kinézem belőlük, hogy végigmennek, mint a Raiders, Bengals, Steelers, Browns, Patriots ötösből.

6. AMIBEN JOBB LENNÉK, MINT A FŐEDZŐK NAGY RÉSZE

Az NFL főedzői kismillió dolgot jobban tudnak csinálni, mint én. Van viszont egy olyan, amiről magabiztosan állítom, hogy jobban tudnám csinálni, mint az NFL-főedzők mondjuk legalább fele. Ez pedig a game management, ami magában foglalja az óra menedzselését és a negyedik kísérletes döntéseket is.

Minden héten rengeteg példát látunk olyan edzői hibákra, amik banálisan egyértelműek. Hétfő éjjel Joe Judge az év talán legrosszabb edzői teljesítményét produkálta ilyen téren, kezdve az időkérések felesleges korai ellövésével, folytatva a timeout ki nem kérésével és az óra futásának engedésével, mikor a Chiefsnél volt a labda, vagy épp a félidő végi 2 minute drive-kezdeménnyel, bezárva a kört a rossz és inkonzisztens negyedik kísérletes döntésekkel.

Persze koránt sem ő az egyetlen, aki hibázik ilyen esetekben, példának okáért ott van csak ebből a fordulóból Mike Zimmer dupla időkérése, vagy Mike Vrabel challenge-e, ami ugyan sikeres volt, de annyit ért el vele, hogy 5 yarddal közelebbről puntolhatott. És ez csak ami hirtelen eszembe jutott, ami nem negyedik kísérletes döntéshozatal, mert abból meg rengeteg rossz döntést látunk minden héten – és összességében nem is az egy-egy kiragadott hibáról van itt szó, hanem a döntések mögötti koncepcióról, illetve annak hiányáról.

És értem, hogy a meccs hevében ezeket nem egyszerű mindig jól megítélni, meg sok mindenre kell figyelnie ilyenkor az embernek, de akkor meg alkalmazzon valakit, aki fenn ül a lelátón és onnan kommunikál felé, hogy mit kellene csinálni. És egyébként ez a kritika különösen igaz azokra a főedzőkre, akik nem hívnak támadó- vagy védőjátékokat, hiszen nekik még csak nincs is annyi dolguk, nem vonja el más a figyelmüket, arra kell összpontosítaniuk, hogy rendesen levezényeljenek egy meccset.

Illetve azt említeném még meg, hogy az olyan támadóguruknak még csak-csak elnézed ezeket, mint Andy Reid, Sean McVay vagy Kyle Shanahan, mert ők letesznek egy olyan dolgot mellette az asztalra, amire mások nem képesek, így megpróbálsz együtt élni ezekkel a hiányosságaikkal. De aki nem ilyen, az mit is csinál az oldalvonal mellett abban a 60 játékpercben?

7. A BANDWAGON CSAPATOM: DALLAS COWBOYS

Az Eaglesben sok kilátás nincs, már ami az idei szezont illeti, úgyhogy választanom kell egy csapatot, amelyiknek januárban is tudok majd szurkolni. A legtöbben biztos megrökönyödtök, hogy hogyan lehet ez a csapat a rivális és legtöbb Eagles-szurkoló által szívből gyűlölt Cowboys, de nekem ez az eszme, hogy a csoportriválist utálni kell, mert csak, sosem jött be. Ha valaki szép, szerethető, kreatív, hatékony, eredményes, fiatalos focit játszik, azt elég jó eséllyel bírni fogom. A Dallas Cowboys pedig pontosan ilyen.

Az offense lehengerlő, ráadásul kreatív is, ami nekem nagyon fontos. Prescott elit szinten játszik, a fal a liga egyik legjobbja, az elkapószekció úgyszintén, és igaz ez a running backekre is – ráadásul mindenkinek sokkal jobban áll ez a kétfejű szörnyeteg, mint amikor csak Zeke-et erőltették. Ami szintén fontos nekem: Kellen Moore koordinátor az egyik legjobb, legkreatívabb edző jelenleg – hamarosan főedzőként fog tevékenykedni.

Ráadásul nem csak az offense, hanem a defense is tetszik. Ez nem egy elit egység, mint a támadók, év elején azt hittük, hogy nagyon gyengék lesznek, ráadásul legjobb játékosukat, Demarcus Lawrence-t is elvesztették. Sőt, falconsos múltja alapján attól is lehetett tartani, hogy Dan Quinn semmi látható javulást nem hoz majd. Ehhez képest nem a begyöpösödött merev cover3-as rendszert alkalmazza, hanem sokoldalúbb a védelem. De ez a kisebb ok talán arra, hogy miért lehet szeretni az egységet, a nagyobb a fiatal játékosokban rejlik. Trevon Diggs, Micah Parsons, Osa Odighizuwa kiválóan játszanak és Randy Gregory is pusztít a falban, hogy azt a négyest emeljem ki, akiket a legjobb nézni. Nagyon gyors ez a védelem, repülnek a pályán a játékosok (főleg Parsons), élmény nézni őket.

Úgyhogy ha egy SB-contender csapatot kell választanom, akkor a Cowboys mellett teszem le a voksom, mint szurkoló.

[/ppp_patron_only]