Connect with us

Összefoglaló

Csoportrangadót nyert a Ravens, a Bengals és a Giants is

Éjjel nagyon furcsa AFC North csoportrangadót láthattunk egy olyan négyperces periódussal, amit nehéz lesz kitörölni az emlékezetünkből. A divízió másik mérkőzésén pedig akkora pofont kapott a Steelers a Bengalstól, hogy azt még sokáig megemlegeti. A NFC Eastben mindeközben a Giants vissza tudott vágni az Eaglesnek a tavaly év végi tankolásért. 

Cleveland Browns @ Baltimore Ravens 10-16

Nem mondhatjuk, hogy szép és magas színvonalú mérkőzés volt a vasárnap esti rangadó, ami különösen igaz az első félidőre (és még inkább a második negyed végére). Már a kihagyott mezőnygól – punt – punt – mezőnygól – punt – mezőnygól sorozat sem néz ki valami jól a felektől, de az ezt követő utolsó négy perc valami egészen elképesztő volt.

Előbb a wildcatben felálló Jarvis Landry kezéből ütötte ki a labdát Odafe Oweh, aztán Lamar Jackson passzát húzta le Denzel Ward, majd jött egy (kapufás) Browns mezőnygól és egy újabb Lamar Jackson interception (Grant Delpit halászta le), hogy aztán Baker Mayfield egy fumble formájában visszaadja a lasztit, amit Lamar ismét átadott a Brownsnak (Ronnie Harrison volt a harmadik INT gazdája). A fumble – interception – mezőnygól – interception – fumble – interception sorozatot a Browns megfejelte egy punttal és 6-3-as Ravens vezetéssel mehettek a felek a szünetre.

Csodálatos négy játékperc volt ez, a két irányító pedig borzalmasan játszott eddig a pontig. Mayfield 10/22, 128 yard, 64,2-es passer rating, míg Lamar Jackson 10/17, 74 yard, 3 INT, 29,7-es passer rating mutatót tudott felmutatni a nagyszünetig.

A harmadik negyedben mindkét csapat végig tudott vinni egy-egy TD-drive-ot, azonban a Browns offense ennyiben ki is merült a mérkőzésre, pedig Lamar azért megpróbálta meccsben tartani a Clevelandet egy negyedik interceptionnel is. A puntok sorát végül egy mezőnygóllal véget érő óraégető Ravens támadás tudta lezárni, amivel 16-10 lett a mérkőzés végeredménye.

A különbséget az jelentette a két csapat közt, hogy Lamar Jackson meg tudott villanni kétszer improvizációból (Mark Andrews volt mindkétszer az elkapója), míg Baker Mayfield ilyesmire amúgy sem gyakran képes, a rengeteg sérülésével pedig aztán pláne nem. Mindezekkel együtt a támadósorokat egyik oldalon sem lehet megdicsérni ezért a produktumért.

Ha már a támadókat nem, a védelmeket azért ki lehet emelni, hiszen a Browns lehúzott négy labdát a levegőben és a nem Lamar általi futójátékot is megsemmisítette, hiszen 2,7 yardot átlagoltak csak a Ravens futói. Az újonc Jeremiah Owusu-Koramoah például óriásit ment, de Myles Garrett vezetésével a védőfal is dominálni tudott a meccs nagy részében. A Ravens D# is hasonlóan jól teljesített, a clevelandiek futójátékát szinte nullára redukálta még Calais Campbell nélkül is. Az egész meccset figyelembe véve a 156,8 yardot átlagoló Brownst sikerült mindössze 40 futott yardon tartani, ami emberfeletti teljesítmény. Emellett folyamatosan ott voltak Mayfield arcában, az újonc Oweh-t külön dicséret illeti kiváló játéka miatt, de Justin Madubuike vagy Tyus Bowser is említést érdemel ugyanezért.

Nem volt ez egy szép győzelem baltimore-i oldalról, és idén már nem először sikerült kiszenvedni egy csúnya W-t, ami sokat jelent majd a végelszámolásnál – jelenleg ugyebár első kiemelt a gárda. Olyanra pedig 2013 óta nem volt példa, hogy egy irányító négy interceptiont dobva is nyerni tudjon (az utóbbi 41 alkalommal vereség lett a vége ennek). A Browns oldaláról ugyan a szezonnak nincs vége a 6-6-os mérleggel, de ebben a telített AFC-ben ilyen rossz Mayfielddel még ezt a fél meccses hátrányt is nehéz lesz behozni, főleg hogy tiebreakerekben nagyon rosszul áll a gárda.

(katonadani)

Pittsburgh Steelers @ Cincinnati Bengals 10-41

Csoportrangadónak indult, kivégzés lett a vége. A Bengals két vereséget szenvedett el a bye weekje előtt, de úgy tűnik nagyon jókor jött a szünet. A visszatérés után két igazán fontos győzelmet aratott a Raiders és most a Steelers ellen. Utóbbi már csak azért is volt fontos, mert 2009 óta először tudták oda-vissza megverni a nagy riválist.

A Cincinnati már a meccs elején egyértelműsítette, hogy milyen mederben fog zajlani ez a találkozó. Egy Mixon dominálta nyitódrive után Joe Burrow futott be TD-re.

Mixon az egész meccsen komoly terhelést kapott ezek után is. A nyitódrive utáni következő 3 labdabirtoklásából további 17 pontot ért el a Bengals. A szériájukat a szünet előtt egy red zone-ba dobott interception szakította meg, de a csapat még ebből is profitálni tudott. A labadaeladás után ugyanis Big Ben egykori csapattársának, Mike Hiltonnak dobta a labdát, aki meg sem állt a célterületig. Pick6. A szünetben ezzel már el is dőltek a fontosabb kérdések. 3-31 volt az állás és míg a Steelers csupán 5 first downra volt képes, a Bengals 18-at csinált.

A második játékrészre már kissé visszább vettek a csapatok. A Bengals is elővette a punterét, de további 10 pontot így is összeszorgoskodtak. A Pittsburghnek még a garbage time-ban összejött egy touchdown, de ez már igazából a cserecsapat ellen született.

Burrow a domináns játék ellenére elég szolid napot fogott ki. 190 yardig jutott 1 TD és 1 INT mellett. Legjobb elkapója a másodéves Tee Higgins lett, aki a touchdown mellett 114 yardot kapott el. A támadósor legjobbja azonban a futó Joe Mixon volt: 165 yardig és 2 TD-ig jutott, de már az első félidőben 117-en állt a számlálója.

A védelemből ki lehet emelni a Hubbard – Hendrickson duót, mindketten regisztráltak 1-1 sacket, utóbbi pedig egy fumble-t is kierőszakolt. A secondaryben Mike Hiltonon kívül Eli Apple-t kell kiemelni, aki majd’ egész meccsen követte Chase Claypoolt, akin egy picket is szedett.

A túloldalon semmi sem működött. Roethlisberger nehezen találta az elkapóit és két nagy Claypool összjátékot leszámítva csak a meccs végi garbage time TD volt kiemelhető tőle. Ellenben többször is túlerőltette Claypool felé a nagy játékokat. Diontae Johnson volt az elsődleges célpontja (9/95 yard), de három elkapásból a látványos játékok Claypoollal jöttek össze, aki végül 82 yarddal fejezte be a meccset.

A védelemben hiába volt pályán Watt és Hayward, egy-egy játék kivételével nem tudtak odaérni Burrow-hoz, de ami fontosabb volt, hogy nem tudták tartani Mixont. Az egyetlen labdaszerzésük Minkah Fitzpatrick nevéhez fűződött.

(alatriste)

Philadelphia Eagles @ New York Giants 7-13

Alsóházi rangadó a javából, és te jó ég, hogy mi volt itt! Ha ezt a meccset a szezon végén rendezték volna meg, simán rá mondhattuk volna, hogy mindkét gárda az 1/1-es pickért küzd és a világért sem akar nyerni senki. Nem hiszitek? A Giants egész meccsen vezetett, de három interception és egy fumble ellenére is csak azért nyert, mert Jalen Reagor Nelson Agholorra itta magát:

Ennek ellenére azért voltak tanulságai a mérkőzésnek. Nem túl sok, de azért érdemes róluk beszélni:

  • Jason Garrett kirúgása semmit nem segített

Általában ha kirúgnak egy edzőt, akkor a játékosok felszabadulnak, jön 1-2 hétnyi örömfoci, mielőtt minden visszaáll egy normálisabb kerékvágásba. A Giantsnél ilyen nem volt, pedig kevés jobb dolog történhetett a támadósorral, mint a korábbi Cowboys főedző kivágása.

A csapat mindössze 264 yardot tette meg összesen 4,6 yardos átlaggal, pedig néggyel többször támadhatott, mint az Eagles. Futójáték nem létezett, hiába volt a pályán Saquon Barkley és hiába próbálkozott Daniel Jones is kilencszer. Cserébe a passzjáték sem működött – ugyan nem játszott Toney és Shepard, de azért a Golladay – Slayton – Engram – Barkley négyes nem néz ki olyan rosszul. Jones 202 passzolt yardjában és egy TD-jében csak az a jó, hogy nem adta el a labdát, de ez egy nettó szenvedés volt.

Ebben természetesen nagy szerepe van a támadófalnak, ami nem a legstabilabb egység a világon, de emellett a rendszer sem produkál folyamatosan üres elkapókat, a Jones-Golladay összhang meg olyan, hogy konkrétan nincs (az idei FA egyik legnagyobb bustja egyelőre kétségtelenül az ex-Lions elkapó). Ami kreativitás itt van, azt Toney őrült zsenije jelenti, minden más csak salak. És ez elég nagy baj, mert egyszerűen nem lehet megmondani, hogy Daniel Jones egy Ryan Tannehill, akit tönkre tett a környezet, vagy egy Sam Darnold, akin az isten sem tud segíteni.

  • Jalen Hurts nem most győzte meg a népet, hogy nem kell ide Deshaun Watson

Ugyan Hurts eddig sem tűnt elit irányítónak, de nem volt egy életképtelen elképzelés, pláne másodévesként, nagyjából egy szezonnyi tapasztalattal. Amit viszont most művelt, az mindennek a legalja. 31 passzából 14 volt jó 129 yardért és három INT-ért, és persze mondhatjuk, hogy Reagor fenti dropja nélkül megnyerhette volna a meccset, de legyünk őszinték: ilyen eladott labdákat nem lehet megmagyarázni.

Ráadásul a három INT még hízelgő. Reagor előtt konkrétan két Giants játékos ejtette el Hurts passzát, több eladott labda is állhatott volna a neve mellett. És ezt már a földön megtett 77 yard sem szépíti – ez a győzelem Hurtsön ment el.

Az Eagles akkor tudott haladni a meccsen, amikor a futójátékára épített, ahogy tette ezt az utóbbi hetekben is. A Hurts-Boston Scott-Miles Sanders trió által szerzett 205 yard jól mutat, főleg hogy csak Scott maradt 7,1 yardos átlag alatt (szerény 4,3 yardot tett a közösbe), de ha itt ténylegesen a futásokkal igyekszik haladni a csapat, akkor simán megnyerhette volna a találkozót – az volt az ember érzése, hogy minden futás sikeres és szinte minden passz halva született ötlet. Ehhez képest erőltetve voltak a passzok folyamatosan.

  • A védelmekről

A Giants védelem futás ellen teljesen hatástalan volt és kvázi nem csinált mást, minthogy az össze-vissza szálló labdákat lehalászta. Statisztikailag szép a hét engedett pont és a négy turnover (és a két turnover on downs), de nem volt ez annyira jó, Hurtsék módszeresen szabotálták magukat. Az Eagles egy fokkal jobban mutatott, kilenc támadásból nem rossz a 13 benyelt pont, de offense nélkül nem lehet a végtelenségig húzni.

(renningan)

Related Topics

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!