Connect with us

Összefoglaló

Jordan Love bemutatkozott, a Broncos és a Cardinals szinte felmosta a padlót ellenfelével

A Packers szurkolói bepillantást nyerhettek a jövőbe, hiszen bemutatkozott Jordan Love – sok köszönet mondjuk nem volt benne. A Broncos felmosta a padlót a Cowboysszal, és így tett a sztárjait nélkülöző Cardinals is a 49ersszel. A Dolphins pedig egy igazi színvonaltalan turnover-csatában múlta felül a Texanst. 

Denver Broncos @ Dallas Cowboys 30-16

A héten felültem a Cowboys bandwagonra, erre az rekordgyorsasággal siklott ki. Nagyon lapos volt a dallasi csapat hazai pályán a Broncos ellen, semmi energia nem látszott a játékosokon. A meccs elején gyorsan elrontottak két negyedik kísérletet is, ez sem segített a motiváltságon, de nyilván nem csak ezen múlt. Sokáig úgy nézett ki, hogy nullázhat otthon a Cowboys, de 30-0 után sikerült garbage time-ban kozmetikázni kicsit.

Régen láttam ilyen rosszul játszani Dak Prescottot, pontatlan volt, nem érezte jól magát a zsebben. Az első félidőben 5/14, 75 yard volt a mérlege, ami gyalázatos egy 40 pontot átlagoló támadósortól. Persze nem segített Prescottnak a fala sem, hiszen Tyron Smith kiválásával az eddig jobb oldalon jól játszó Terence Steele pocsék volt a bal szélen, 10+ nyomást engedett, emellett az elkapók is elejtették vagy 5-6 labdáját. Harmadik és negyedik kísérletekre 5/17 volt a csapat mérlege, és ebben már benne vannak a sikeres garbage time drive-ok is, egy szóval az offense teljességgel leszerepelt.

Persze a Broncos védelmének is volt ehhez köze, Vic Fangio fiai kifejezetten jól játszottak most egy erős ellenféllel szemben is. Von Miller hiányában is jól nézett ki a pass rush, Jonathon Cooper megszerezte karrierje első két sackjét, Caden Sterns szerzett interceptiont, Kareem Jackson mindenhol ott volt, Justin Simmons is jól teljesített, ahogy a nemrég megszerzett Kenny Young is, szóval bőven lehet sorolni a kiváló denveri védőteljesítményeket.

A túloldalon hasonló volt a helyzet, a denveri támadósornak nagyon ment, míg a dallasi védelemnek nagyon nem. Javonte Williams erőfutásait élmény nézni (most 111 yardig jutott), de Tim Patrick is nagyot ment (85 yard, TD), a támadósor pedig 407 yardot pakolt fel a táblára a futók és Teddy Bridgewater vezetésével. A Cowboys futás elleni védelme teljes csődöt mondott (191 engedett yard a földön), de a passzvédekezésre sem lehetnek büszkék, az pedig kritikán aluli, hogy ha sikerült is egy nagy játékot megcsinálni és hátraküldeni a Broncost, ötből öt esetben oldották meg Teddyék a 14+ yardos szituációkat. Trevon Diggs például több fontos zászlót szedett be és fontos elkapásokat, plusz TD-t is engedett, nagyon sokszor verték meg. Egyedül Micah Parsonst tudom pozitív irányba kiemelni, ő most is jól nyomta.

Volt egy furcsa jelenet is a találkozón, amit talán érdemes elmagyarázni, mert őszintén én sem tudtam ezt a szabályt. A Cowboys blokkolt egy puntot, azonban utána ismét a Broncos jöhetett támadással. Ez úgy alakulhatott ki, hogy a blokkolás után már a line of scrimmage-en túl is hozzáért egy dallasi játékos, a labdát pedig egy denveri vette fel, így pedig kvázi elejtett puntnak minősül a helyzet. Elég hülye szabály, na, de jól mutatja, milyen vasárnapja is volt a Cowboysnak.

(katonadani)

Green Bay Packers @ Kansas City Chiefs 7 – 13

A forduló slágermeccsének indult, de az egyik legpocsékabb találkozó lett belőle. Aaron Rodgers kiesése után talán még egy plusz izgalomfaktort is kapott ez a találkozó, hiszen végre tétmeccsen láthattuk mit sikerült kihoznia a Packers vezetőségének másfél év alatt Jordan Love-ból. Röviden: nem túl sokat. Love nagyon idegenként mozgott a pályán, kapkodott, sok pontatlansága volt és csak a szerencséjének köszönhette, hogy nem zárta több eladott labdával a meccset. Végül 190 yardig jutott 1 TD és 1 interception kíséretében. Bár akadt pár szép átadása is, ezekből volt kevesebb. A csapat egyetlen pontszerzése is ugyan az ő passzából származott, Lazard egyéni képességének hála lett belőle touchdown.

A nagy játékok szinte teljesen eltűntek a playbookból. LaFleur az 5-10 yardos passzokat gyakoroltatta be a fiatal irányítóval, így lett, hogy 6 elkapásból Adams 42 yarddal zárt, de Randall Cobb is csupán 50-nel lett a legproduktívabb receiver. Ami jól ment, az a futójáték. Kissé érthetetlen is, hogy a csapat ilyen keveset használta. A futók közül Jones 4,4-es, Dillon 5,8-as átlaggal futott, de ketten együtt is csak 20 labdacipelést kaptak. Love 34 passzkísérlete mellett ez elég kevésnek tűnik, hisz a 13 pontos hátrány volt a maximum a meccsen, így talán belefért volna több futókísérlet. A Chiefs tudta, hogy ki az ellenfél, Spagnuolo folyton küldte a blitzet Love arcába, különösen kulcsszituációknál. A terv annak ellenére működött jól, hogy csupán egyszer vitték földre a másodéves QB-t, de többször meg tudták ütni vagy megzavarni a döntéshozatal közben. Ennek köszönhetően is borzalmas 2/12-es 3rd down hatékonysága volt a vendégeknek. A Chiefs védelemből nehéz külön személyeket kiemelni, de Chris Jones és Frank Clark sokat profitált a felforgatott támadófalból, bár az egyetlen sacket egy blitz után Tyrann Mathieu szerezte. Love első pickjét L’Jarius Sneed szedte le, miután az irányító nyomás nélkül tudta jócskán túldobni Davante Adamst.

A győztes oldalon sem lehet felhőtlen az öröm. A Chiefs támadósorban megszakadt valami két hete. Addig csak szórták a labdákat, de közben hatékonyan tudtak haladni. Azóta azonban már utóbbival is problémájuk van, most is rendkívül rozsdás volt a csapat. Mahomesnak több pontatlan labdája volt, egyesek ráadásul csúnyán. A Packers védők is ejtettek el könnyű interceptiont, de Mahomes is többször dobta bántóan túl a célpontját vagy annyira alul, hogy az elkapó lába előtt leesett a labda. Bár furcsa lesz kimondani, Mahomes olyan gyenge estét fogott ki, hogy még Love statisztikái is jobbak lettek nála (ha minimálisan is). 37 passzkísérletéből csupán 20 lett sikeres, ami 54%-os pontosság. 166 yardot passzolt, ami 4,5-ös átlag játékonként. Ilyen alacsony átlaggal pedig sosem zárt még meccset a Chiefs kiválósága. Hill és Kelce nem volt sűrűn üresre játszva, legalábbis nem annyiszor, mint amihez Chiefs meccsen hozzászokhattunk. Kelce a pálya közepén negyedenként egy 10-15 yardos átadásra jó volt, de ezekből is csupán 68 yardot termelt. A kulcs az volt, hogy most nem adta el a labdát a csapat, ellenben a védelem kettőt is szerzett.

A házifeladatot a Packers is elvégezte. Azzal próbálkoztak Mahomesék ellen, amivel az egész liga, nem blitzelték és visszaálltak zónázni rendszerint két safetyvel. Bár látható, hogy ez az idei Chiefs támadósor nem ugyanaz, mint amihez hozzászoktunk, jár a dicséret a Packers védelemnek. Hosszú ideig tartották a nyílt találkozó illúzióját és egy kicsit is értékelhető támadósorral talán keresnivalója is lett volna a meccsen a Green Baynek. Külön kiemelendő ez a teljesítmény úgy, hogy Za’Darius Smith és Jaire Alexander továbbra sem volt bevethető és a meccs során Eric Stokes és Kenny Clark is kivált. Darnell Savege, Khris Barnes és De’Vondre Campbell remek meccsen vannak túl. Bár Darrel Williams 70 yardig jutott a Chiefsből, ezt 19 kísérletből tette meg.

A vendégek bár csalódáskeltően játszottak, hozzá kell tenni, hogy a legnagyobb ellenségük saját maguk voltak. A special team 9 pontot vett el a Green Baytől. Mason Crosby 2 field goalt hagyott ki (egyet mellé rúgott, egyet blokkoltak), míg egy punt után Amari Rodgers ért úgy a labdába, hogy aztán a Chiefs szedhesse össze és támadhatott a red zone-ból, ami után módosították 10-0-ra az állást. Egy nagyon alacsony színvonalú meccsen vagyunk túl, ami után a Chiefs felzárkózott a csoportriválisaihoz és mindenki 5 győzelemmel áll a divízióban, míg a Packersnek kvázi belefért egy vereség, így is utcahosszal vezetik az NFC északi csoportját.

(alatriste)

Arizona Cardinals @ San Francisco 49ers 31-17

A Cardinals Kyler Murray, DeAndre Hopkins, AJ Green és JJ Watt nélkül, Colt McCoy, James Conner és Christian Kirk vezetésével verte bucira a 49erst. Ez pedig nagyon sokat elmond mindkét csapatról.

A 49ers egy punt-fumble-punt-fumble sormintával nyitott, amit a Cardinals könyörtelenül ki is használt és elhúzott 17-0-ra, ahonnan már igazából nem volt visszaút, főleg hogy a szépítés után gyorsan még két TD-t felpakolt az arizonai együttes a táblára, a harmadik negyed közepén 31-7-nél le is zárhattuk a mérkőzést.

A Cardinals a sztártámadói nélkül is jól tudott haladni, ami nagyrészt Kliff Kingsbury érdeme, aki úgy tűnik beérett főedzőként és támadóstratégaként is. Nem bonyolította túl a hívásokat, a futások ültek, a levegőben pedig csak a biztosra ment. Colt McCoy nem vállalt sokat, 26 passzából 22 volt 10 yardon belüli, elvette, amit a védelem felkínált és rövid játékokkal operált – így is összejött 249 yard. James Conner volt a másik hős, aki a földön 21 futásból 96 yardot és 2 TD-t ért el és a levegőben is hozzátett 77 yardot és egy hatpontost.

Ezzel együtt meg kell szidni a 49ers védelmét, ami 437 yardot és 31 pontot engedett egy Kyler és Nuk nélküli Cardinalsnak. Felkészületlenül érte őket bármi is jött szembe velük, hiszen az első hat drive-ból ötször pontokat (és négyszer TD-t) engedélyeztek.

A támadókat sem lehet nagyon dicsérni, még ha számokat sikerült is feltenni a táblára, hiszen ezek nagy része már lefutott állásnál érkezett. Így tehát nem ér sokat Garoppolo 326 yardja sem, és bár Kittle és Aiyuk együtt 190 yardot szállított, a meccs eleji egy-egy fumble-jük végzetesnek számított. A Cardinals védelme most is parádés volt, ötször sackelték Jimmy G-t (Markus Golden egymaga háromszor, Chandler Jones pedig átvette a franchise rekordot), az említett két fumble mellett pedig egyszer interception formában is labdát szereztek.

A 49ers nagyon kiábrándító vereségbe szaladt bele, és Kyle Shanahan kapcsán ismét megindultak a negatív hangok, hiszen egyértelműen outcoacholta őt Kingsbury és Vance Joseph. A San Franciscó-iak az utóbbi 12 hazai meccsükből 11-et elbuktak egyébként, ami szintén nagyon csúnyán mutat. A Cardinals ellenben vezeti az NFC-t, ráadásul támadóoldalon első, védőoldalon második EPA/play mutatóban az egész szezont tekintve, tehát igazán komplett, jó csapatról van szó, ha eddig bárkiben kérdés merült volna fel ezzel kapcsolatban.

(katonadani)

Houston Texans @ Miami Dolphins 9 – 17

Tyrod Taylor visszatért, és látva az ő és a Texans teljesítményét a szezon elején, nem volt túl merész vállalás egy az eddigieknél jobb Houstont jósolni, ami akár könnyedén legyőzheti az elmúlt hetekben egyre nagyobb gödörbe kerülő, kezdő irányítóját nélkülöző Dolphinst. Nos, aki erre számított, az nagyon meglepődhetett.

A Texans nem szerzett a TD-t a meccsen, mindössze három mezőnygólra futotta. Taylor borzalmas volt, három INT-t dobott, köztük pár egészen arcpirítót. Persze tegyük hozzá, hogy ez nem csak az ő sara volt: a futójáték nem működött, a támadófal csak sackből ötöt engedett, és még Jordan Akinsnek is volt egy elveszített fumble-je. Davis Mills szintjén játszott Taylor, ezt kár vitatni, de hogy egy fikarcnyi segítséget nem kapott, az is biztos.

Ezzel szemben a Texans védelme meglepően jó volt. Persze ezt helyén kell kezelni, Jacoby Brissett volt az ellenfél, de a négy szerzett sack, a Myles Gaskinnek engedett futásonkénti 1,7 yard és az öt szerzett turnover önmagáért beszél. Konkrétan a Texans úgy kapott ki, hogy még a turnovercsatát is megnyerte.

Ennyiből egyébként ki is derülhetett, hogy a meccs színvonala kritikán aluli volt. A Dolphins védelem rendben volt a körülményekhez képest, de a támadósor csak annyival tett többet le az asztalra, mint a Texans, hogy még a meccs elején volt egy értelmes TD-drive-ja. Ezt leszámítva csak nettó szenvedés a szurkolók része: Brissett egy TD mellett két INT-t és egy fumble-t jegyzett (nem kérdés, hogy kell ide Tua, még ha nem is nagy a különbség), illetve volt elhagyott labdája Gaskinnek és Jevon Hollandnak is (utóbbinak punt returnből).

A korai előnyszerzés miatt nem igazán volt veszélyben a Dolphins győzelme, de ezzel csak azt sikerült elérni, hogy az 1/2 helyett egy kicsit hátrébb fog majd draftolni 2022-ben az Eagles.

(renningan)

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!