Kijött a CFP rangsora! Nézzük, jogosan okozott-e közfelháborodást!

Kijött az idei év első hivatalos egyetemi futball rangsora és a bizottság (ahogy azt várni lehetett) nem mindenhol értett egyet az AP, az edzők, de akár a média rangsorával. Évek óta problémát jelent, hogy Gary Bartra vezette bizottság nagyon szubjektíven, sokak szerint kicsit a múltban élve, címerekre rangsorol, nem pedig a valós események alapján. A rangsorra pillantva lehet ebben igazság, de valóban ilyen ellentmondásos az idei év első rangsora?

Kezdjük az egyetlen egyértelmű döntéssel. A Georgia (1.) náluk is első, amit azt gondolom egyáltalán nem kell megmagyarázni. A Bulldogs leiskolázza a mezőnyt, miközben a védelme historikus számokat produkál, az offense pedig úgy is működőképes, hogy nem is a beharangozott első számú irányítóval játszanak. Talán az eheti első félidejük volt a legszorosabb a Florida ellen, az utolsó 2:30 percig, de aztán ott alig 120 másodperc alatt 21 pontot tettek fel, amivel nem csak eldöntötték a mérkőzést, de unalomba is fullasztották. Elég annyit írni, hogy miközben a védelmük egész évben öt touchdownt engedett, addig hármat szerzett is. A hátralévő sorsolásukat nézve nem lehet gondjuk és még a SEC döntőn (várhatóan az Alabama ellen) egy vereség is belefér, hogy rájátszásba jussanak.

A második helytől aztán a hetedikig jóformán bármivel lehet vitatkozni, én mégis azt gondolom, hogy az Alabama (2.) nem csak a múlt és Nick Saban miatt van ott, ahol. Igaz, van több veretlen csapat is a szezonban, de ha az eye tesztet és az ellenfelek erősségét is megnézzük, akkor a Crimson Tide második helye teljesen rendben van. Az egyetlen vereségük a 14. helyen rangsorolt Texas A&M ellen született egy utolsó másodperces field goallal, de többek között leiskolázták a 16. helyen álló Ole Misst, a 17. helyen álló Mississippi State-et, a nem rangsorolt, de sokáig nagyon jól teljesítő Tennesseet és az azóta pár nagyobb skalpot begyűjtő Miamit is. Ezen győzelmek alkalmával a pontkülönbségük +130 volt. A védelmük és a támadósoruk sem a szokásos ellenállhatatlan Alabama minőség, de azért az sem lenne fair, hogy azért ne értékeljük őket a helyükön, mert nem ezt szoktuk meg tőlük. Amennyiben innentől hibátlanok lesznek és a már említett SEC döntőn megverik a Georgiát, úgy szerintem senki számára nem lesz kérdés, hogy ott a helyük a legjobb négyben.

Na és itt kezdődnek az izgalmak. Van több csapatunk, amely veretlen, van több nagy nevű gárdánk, amelynek egy veresége van, ellenben van nagyobb skalpja is, és ott van a Cincinnati Bearcats (6.), amely veretlen és elvileg van nagyobb skalpja is, ellenben Group of 5 csapat és a bizottság fennállása óta még soha nem volt top4-ben. Mindenki arra volt kíváncsi, hogy végre azok lesznek-e. Hát nem lettek. Vizsgáljuk is meg az esetüket.

Előre leszögezném, hogy nagy Bearcats fan vagyok, de megpróbálom objektívan vizsgálni a helyzetüket. Na most a tények azok, hogy játszottak nyolc csapattal, amelyekből hat alacsonyan rangsorolt és bár végeredmény szerint mindenkit csúnyán megruháztak, az utolsó két mérkőzésük az utolsó negyedig szoros volt. A Navyt például mindössze egy touchdownnal sikerült verni, miközben a Midshipmen mérlege 2-6 és a két győzelmük is igen csak szoros volt. Ezen kívül van az Indiana és a Notre Dame elleni siker, amik már meggyőzőek, ráadásul idegenbeli sikerek, de például a Hoosiers mérlege szintén 2-6 és kikaptak minden valamire való csapattól. Erre mondta csak egyszerűen azt Gary Bartra, mikor megkérdezték tőle, hogy miért nincs a Bearcats a top4-ben, hogy akkor a Notre Dame-en kívül mégis kit vertek meg?

Lássuk be, valahol jogos a fentiek alapján. A 10. kiemelt Notre Dame (10.) idegenbeli megverése kétségtelenül nagyot szól, de magában elég vékonyka, még a hibátlan mérleg ellenére is. És nem is lesz könnyű dolguk bekerülni a legjobbak közé, ugyanis aligha van a saját kezükben a sorsuk. A hátralévő sorsolásukból a Houston és az SMU a két legerősebb és a bizottság rangsora alapján egyik sem rangsorolt csapat. Így csak akkor juthatnak be, ha az előttük lévők buknak, valamint a mögöttük lévő Oklahoma nem kezd el nagyon meggyőző lenni a következő nagy meccsein. Nem fogadnék a kicsi Group of 5 csapatra.

A rangsor többi része innentől kevésbé érdekes, ugyanis minden mellett szólnak érvek és ellenérvek is. A Michigan State (3.) harmadik, amit a hibátlan mérlegének és főleg a hétvégi 7. kiemelt Michigan (7.) elleni sikerének köszönhet. Valahol indokolt, de a hat vereséggel álló Nebraskát csak OT-ben, a fentebb taglalt Indianát pedig éppen hogy csak megverték. Kérdem én, ez hol impresszívebb, mint például az Ohio State (5.), amely a 20. kiemelt Minnesotát és a Penn State-et is simán verte, mindenkit leiskolázott (többek között 54-7-re az Indianát) és az egyetlen veresége a 4. kiemelt Oregon (4.) ellen jött. Nálam ők a harmadikok egyébként jelenleg.

A negyedik hely a bizottságnál az említett Ducksé, ami részben indokolható az Ohio State megverésével, hiszen ez az egyik legnagyobb skalp, ugyanakkor kikaptak a teljesen reménytelen Stanfordtól. Értem én, hogy a nagy győzelem többet ér a vereségnél a bizottság szerint, de lehet érdemes lenne ezeket is súlyozni.

Végül pedig pár gondolat az Oklahomáról (8.), amely a nyolcadik a rangsorban. A Sooners ugyan hibátlan, de a legkevésbé meggyőző győzelmeik nekik vannak. Egészen Rattler lecseréléséig például minden héten megszenvedtek, nem csak offense, de defense oldalon is, amit a bizottság ki is emelt. Nekik már most kezdődik a playoff, ugyanis lehet esélyük bejutni a rájátszásba, ha innentől folytatják azt, amit Caleb Williams vezetésével elkezdtek és az aránylag nehezebb sorsolás részt magabiztosan hozzák, majd végük a BIG XII döntőt is.

Összességében a bizottság véleményem szerint nem nyúlt annyira mellé, mint amit a közfelháborodás mutat. Indokolható a döntésük, amivel bár én sem értek teljesen egyet, de nem a múlt és a címerek miatt él ez a rangsor. Lehetőségük lett volna megmutatni, hogy értékelik a Group of 5-ot is, de nem éltek ezzel. Ez a jövőre nézve nem túl biztató, de amíg ilyen szubjektív alapokon él az egyetemi rangsorolós rendszer, addig el kell fogadni, hogy születhetnek megosztó döntések.