Kötelező győzelem = borítékolható bukta?

Ha azt mondom, hogy rájátszás szempontból egy fontos TNF elé nézünk, akkor nem hazudok, hiszen mindkét csapat teper a playoffért, ám teljesen más irányból megközelítve az egészet. Bármennyire is nagy a tét, az egyik félnek kötelező elvárás lenne legyűrnie a másikat, és meg is van rá minden esélye.

New England Patriots (6-4) @ Atlanta Falcons (4-5)

Tetszik vagy sem, ez a Falcons még bőven versenyben van a playoff helyekért az NFC-ben, mindössze egy győzelemre van a Panthers-Saints kettőstől, akik jelenleg a 6-7. helyen tanyáznak, de ehhez győzni kéne többek között az éjjeli találkozón is. Szeretem az egyszerű dolgokat, és néha a fociban is szeretem a megannyi statisztika és túlgondolás helyett a józan parasztira hagyatkozni, így a Falcons esetében is akkor van esélye a győzelemre, ha az erősségeire épít. Na itt kezdődnek a problémák.

Bármennyire is megmosolyogtató dolog, de el kell ismerni, hogy ennek a csapatnak a legjobb játékosa 2021-ben Cordarrelle Patterson, aki sérülése ellenére még lehet pályára léphet, ez a mérkőzés előtt fog eldőlni. Sebaj, akkor jöjjön a next man up, Matt Ryan következik, akinek több rossz meccse van idén mint jó, nem meglepő módon gyenge csapatok ellen ficánkolt, összességében számomra csalódás. Lehet azért, mert picit mind felültünk az Arthur Smith vonatra, és azt vártuk, hogy Ryan Tannehill után itt is újjáéleszt egy sokak által már temetett irányítót, de messze nem ez a helyzet. Ez többtényezős dolog, ami nagyon sokfelé ágazik:

• a kiválasztott falemberek nem képesek normális védelmet biztosítani Ryannek
• Matt Ryan megöregedett
• a skill playerek kiestek és/vagy lassan vették fel a ritmust

Smith rendszere a támadófalon áll vagy bukik, amely sem passz-, sem futásblokkolásban nem jó ligaszinten, egyénekre lebontva pedig találunk egészen katasztrofális teljesítményeket is. Ha a fal nem jó, akkor majd a tehetséges csapattársak felhúzzák az egységet, gondolnánk, de erről sem beszélhetünk. Pattersonról már volt szó, az újonc Kyle Pitts az utóbbi hetekben kezdett el végre úgy játszani, ahogy azt elvártuk volna tőle, ellenben más opció cornerbackek megalázására nincsen, Mike Davis nem találja a formáját amit tavaly a Panthersben láthattunk, így a futójáték sem tudja segíteni a támadásokat. És akkor Ryan, akiről sokan elfelejtik, hogy már 36 éves, ebből fakadóan pedig simán benne van a visszaesés a játékában, és ez úgy tűnik be is következett idén, de még így is akkor van a legjobb esélye a Falconsnak, ha rá bízzák magukat.

Amíg Atlantában elég borúsak a kilátások, főleg a múlt heti kiütést követően, addig New Englandben fesztiválhangulat van. Zsinórban négy győzelmen vannak túl Belichikék, ráadásul mindegyikben látszott az egyenes arányú fejlődés, leginkább Mac Jones játékával kapcsolatban. Nagyon tetszik, hogy nem akarnak belőle olyan dolgokat kisajtolni, amire nem képes, helyette teljesen az erősségeire építenek (screen játékok, check downok), amivel folyamat növelik az önbizalmát, de tudnak is ezekkel haladni, ami az igazán nagy szó ebben. Teszik mindezt úgy, hogy a szezon előtt a liga egyik leggyengébb skill személyzetének tituláltuk a Patriots legényeit, de Josh McDaniels remekül keveri velük a kártyáit, ráadásul a futójáték nagyon komolyan hasít – ennyit tesz, ha van egy jó támadófalad. Eddig csillagos ötös, ahogy építik Jones karrierjét.

Bár az irányító egyre jobb, az erősebb csapategység szerintem továbbra is a védelem. Sokan meglepődtek, hogy Belichick dollármilliókat költött edge rusherre, holott korábban rendre elengedett mindenkit, de jól tette, hogy szemléletet váltott. Judon brutálisan sok nyomást gyakorol jóval kevesebb snapen mint a nevesebb kollégái, Barmore elég komoly újonc évet produkál a fal közepén, és a Wise-Uche kettős is remek szituációs segítséget nyújt a passzsiettetéshez, tavaly ez nagyon hiányzott. Főleg úgy, hogy a coverage kissé átalakult tavalyhoz képest egyénekre lebontva. JC Jackson továbbra is jó, cserébe Devin McCourthy vagy Jonathan Jones visszaesett, Jalen Mills borzasztóan gyengén játszik (nem is értem, hogy mi mást vártak), összességében nem mondanám, hogy ez lenne most az erőssége a csapatnak, de a hatékony passzsiettetés megkönnyíti az ő dolgukat is.

Nem igazán látom, hogy a Falcons hogy tudja két vállra fektetni soron következő ellenfelét, mert nagyon kevés dolog működik a támadósorban. Nincsenek nagy, mélyre dobott passzok, a Patriotsszal ellentétben a rövid játékokkal Smith-ék nem tudnak haladni, rettentő kevés pontot szereznek (meccsenként 19,8), és ezen az sem segít, hogy a védelmük képtelen megállítani a nem átlag alatti offense-eket. Nincsenek turnoverek, átlag 29,2 pontot kapnak meccsenként, playenként lebontva konkrétan csak a Lions és a Jets védelme rosszabb náluk. Bár motiváló erőnek ott lehet az a bizonyos Super Bowl vereség, nehezen tudom elképzelni, hogy a csúcson pörgő Patriots ne húzná be ezt a meccset, de ugyanezt gondoltuk múlt héten a Ravens Dolphins elleni meccséről, aztán…