Meddig lehet tolerálni egy őrült zsenit? – A Kyle Shanahan projekt

A 49ers szerzett idén egy új irányítót, a keret viszonylag egészséges, ehhez képest csak a Lionst, a Bearst és az Eaglest sikerült legyőzni, így 3-5-ös mérleggel utolsó a csoportban Kyle Shanahan gárdája. Ráadásul ez nem egy egyszeri kisiklás: 2017 óta mindössze egy pozitív szezont sikerült felmutatni és lassan már a legoptimistábbak is kifogynak a kifogásokból. Shanahan támadókoordinátorként zseniális, de főedzőként egyelőre megbukni látszik –  abszolút jogosan teszik fel a szurkolók és a szakértők is a kérdést: meddig mehet ez így tovább?

A 49ers 2017-ben nevezte ki a csapat élére Kyle Shanahant, aki John Lynchben találta meg a partnerét general managerként. A roster ekkoriban romokban volt: 2016-ban a San Francisco volt az egyetlen gárda, amelynek játékosai egyetlen kósza All-Pro szavazatot sem kaptak. Shanahanéknek nemcsak, hogy ki kellett takarítaniuk a rostert Jim Tomsula, Chip Kelly és Trent Baalke után, de Colin Kaepernick helyére is kellett találniuk egy új franchise irányítót. Ez a legoptimistább becslések szerint is legalább 2-3 éves projektnek tűnt, így a tulajdonos Jed York biztosított mindenkit: nem kell kapkodni, mindenki megkapja a szükséges időt és munkabiztonságot a sikerek eléréséhez.

A Lynch-Shanahan duó ennek megfelelően nyugodtan dolgozhatott, de idén már az ötödik évüket kezdték meg a csapat élén és úgy tűnik, hogy a projekt vakvágányra futott. A helyzet még menthető, de vitán felül változtatásokra van szükség. A következőkben megmutatom, hogyan és milyen koncepció mentén rakta össze az aktuális rostert Lynch és Shanahan, mennyire volt sikeres a csapat draft- és játékospolitkája az elmúlt öt évben, mely hibás döntések miatt került 2021-re gödörbe a projekt, mennyiben hibáztatható ezért Lynch és legfőképp Shanahan, illetve milyen áldozatokat és változtatásokat kellene hozni azért, hogy megmentsék az elmúlt évek egyik legambiciózusabb projektjét.

A csapatépítési filozófia: két év alatt 17 új kezdő

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A 2016-os 49ers annyira gyenge volt, hogy kis túlzással az egész keretet ki lehetett dobni a kukába (Joe Staley-n, a kiöregedő NaVorro Bowmanen, az akkor még átlagosnak tűnő Arik Armsteaden és DeForest Buckneren, illetve a Jimmie Ward-Eric Reid safety pároson kívül nem volt értékelhető játékos a keretben). Lynchék nem is szórakoztak, nagyjából olyan bevásárlást csináltak, mint idén a Patriots. A piacról érkezett többek között az elkapó Pierre Garcon és Marquise Goodwin, a fullback Kyle Juszczyk, a rúgó Robbie Gould, az irányító Brian Hoyer és a guard Brandon Fusco, míg a védelembe az iDL Earl Mitchell és a mai napig kezdő corner K’Waun Williams. Emellett a csapatnak két első körös pickje volt a drafton, illetve az 1/2-es cetlit is eladta a Bearsnek az 1/3-asért, két harmadik körös- és egy negyedik körös pickért.

Összességében ez egy kifejezetten biztató kezdés volt. Juszczyk kulcsfigurája lett Shanahan támadósorának, Gould és Williams még mindig a csapatnál vannak és kezdenek, illetve akkoriban Pierre Garcon elég nagy névnek számított, de Goodwin és Mitchell is hasznos volt (a szezon kezdete előtt ráadásul érkezett még a Lionsban megbukó korábbi első körös Laken Tomlinson is, aki a mai napig kezdő a támadófalban). Egyikük sem sztár, de egy 1/2-es csapatba nincs is szükség rájuk, először a rendszernek kell kiforrnia.

A holtszezon első része tehát korrektül sikerült a csapatnak, azonban a drafton rögtön válaszúthoz érkezett a vezetőség: érkezzen-e irányító az 1/2-es cetlivel, vagy sem. Utólag persze könnyű okosnak lenni (és erre később vissza is térünk), de akkoriban nagyon nem volt egyértelmű a dolog: Mitch Trubisky elég jó prospectnek tűnt, de nem volt különleges, míg Patrick Mahomes és Deshaun Watson amolyan boom or bust játékosok voltak, akiknek a legtöbb szakértő szerint legalább egy évet a padon ülve tanulniuk kellett volna (Mahomes esetében ez is történt). Nem volt körülöttük akkora hype, mint akár csak idén Trevor Lawrence, Mac Jones, Justin Fields, Trey Lance vagy Zach Wilson esetében és sokak szerint egyikük sem ért egy top 5-ös választási jogot.

Feltehetően így gondolta ezt a 49ers is, ami előbb elcserélte az 1/2-est a Bearsnek, majd a harmadik választással kihúzta a védőfalember Solomon Thomast. Tekintve, hogy az első körben olyan játékosok mentek ki később, mint Jamal Adams, Tre’Davious White vagy TJ Watt, így extrán rosszul néz ki a választás, de ismétlem: az akkori tudásunk alapján ez teljesen rendben volt (a Thomas pickre Chester A+, míg Dani A értékelést adott, de a többi szakértő is imádta).

A csapat a másik első körösével kihúzta a linebacker Reuben Fostert, aki a pályán kívüli dolgai miatt csúszott, pedig top öt tehetség volt. A pályán ez látszott is, bár nem sokat játszott a sérülései és off field ügyei miatt, de 2017-es draft első napjának egyik legnagyobb nyertesének a 49ers tűnt. Ráadásul a jónak tűnő sorozat folytatódott, mivel olyan játékosok érkeztek még a többi napon, mint a CB Ahkello Witherspoon, a tight end George Kittle, a belső védőfalember DJ Jones és a safety Adrian Colbert, akik mind voltak kezdők a csapatban (Kittle és Jones még mindig az).

A kezdet tehát jó volt, ráadásul Lynch megoldotta a QB-kérdést is a szezon közben: egy második körös pickért cserébe megszerezte Jimmy Garoppolót a Patriotstól, akivel a kezdőben a csapat öt meccset nyert sorozatban. Ekkor kevés szurkolótábor volt optimistább a 49ersénél.

Shanahan első szezonjában 6-10-es mérleggel végzett és folytatódott az építkezés. A piacról érkezett a kezdőbe Richard Sherman (CB), Weston Richburg (C) és Mike Person (G), míg a draftról az RT Mike McGlinchey és a linebacker Fred Warner (illetve még FA-ról a futó Jerick McKinnon, aki nem játszott sérülések miatt, és a draftolatlan Emmanuel Moseley (CB), aki csak később lett kezdő). Velük kiegészülve két év alatt 17 kezdő játékos érkezett a piacról vagy a draftról, ami elég radikális beavatkozás.

Jimmy Garoppolo sérülése miatt ugyanakkor nem jött össze az áttörés, a 49ers csak 4-12-es mérleggel végzett. Ez viszont lehetőséget adott a csapatnak arra, hogy behúzzák a hihetetlenül tehetséges Nick Bosát az első kör elején, ráadásul ekkor lett draftolva az idén All-Pro szinten játszó Deebo Samuel és a linebacker Dre Greenlaw, míg a piacról érkezett Kwon Alexander (LB), Jason Verrett (CB), Tevin Coleman (RB), Ben Garland (C) és Daniel Brunskill (G). Sőt Lynch cserélni sem volt rest, ugyanis Dee Ford (Edge) és Emmanuel Sanders is a 49ers játékosa lett (utóbbi a szezon közepén érkezett). A rengeteg beruházás meg is hozta az eredményét: a csúcsra járatott Shanahan rendszerrel és Robert Saleh elit védelmével a 49ers egészen a Super Bowlig menetelt. Ezzel abszolút legitimálva lett a Shanahan-Lynch projekt és mindenki arra számított, hogy a következő 1-2 évben a bajnoki gyűrű is összejöhet. Hát nem.

A 2020-as és 2021-es szezon igazolásait/draftjait érdemes egy kalap alá venni, ugyanis itt már nem csapatépítés, hanem szinten tartás, sőt valamilyen szinten dinasztiaépítés zajlott. A piacról értékelhető játékosból mindössze három érkezett, mindegyikük a támadófalba: Tom Compton, Alex Mack és Trent Williams. A draftról minőséget (legalábbis papíron) csak az első körös DT Javon Kinlaw és az elkapó Brandon Aiyuk jelentett, illetve idén húzott egy Chiefst a csapat, amikor három első körért behúzta az irányító Trey Lance-t.

A koncepció egyszerű volt: 2020-ban bajnokságot akart nyerni a 49ers, de a sérülések közbe szóltak, ráadásul végérvényesen kiderült, hogy Jimmy Garoppolo (aka Alex Smith) nem megoldás, így húztak egy új irányítót (aka Mahomes), aki majd egy sikeres, pozitív 2021-es idény után átveszi a stafétát. A sikeres idény viszont ahogy tavaly, úgy idén sem akar összejönni és ma már csak nagyon kevesen gondolják úgy, hogy Shanahan az új Andy Reid. De maradva a csapatépítésnél (szürkével a 2017 előtt is a rosteren lévő játékosokat jelöltem, míg pirossal a 2017-ben, naranccsal a 2018-ban, sárgával a 2019-ben, zölddel a 2020-ban, kékkel pedig a 2021-ben érkezetteket – a képre kattintva ki lehet nagyítani):

A 49ers nem csinálta nagyon rosszul, de igazából jól se. Olyan óriási mellényúlások köthetők Lynch nevéhez, mint Thomas és Foster draftolása, az évi 14 millióért igazolt, majd 1,5 év után elküldött Kwon Alexander, a Dee Fordért adott 2. kör és a 18 millió dolláros szerződése, ami miatt nem maradt pénz Bucknerre, de a Shanahan kívánságára leigazolt Jerick McKinnon vagy Tevin Coleman sem volt jó döntés. Richard Sherman vagy Jason Verrett leigazolása, Trent Williams vagy Laken Tomlinson megszerzése, George Kittle, Fred Warner, Nick Bosa, Deebo Samuel, Dre Greenlaw és Mike McGlinchey draftolása ugyanakkor nagyon is rendben volt, de egy második körös pickért Jimmy Garoppolo is korrekt vétel.

Ha értékelni kellene, akkor maximum egy átlagos osztályzatot lehetne adni Lynchnek (pláne, hogy Shanahan sok húzásában vastagon benne volt). Nem jó, de láttunk nála rosszabb GM-eket is, bár ez alighanem sovány vigasz a szurkolóknak. A nagyobb problémát viszont nem ő, hanem Shanahan okozta, ugyanis még azt sem tudta kihozni a keretből, ami amúgy benne lett volna.

Zseniális koordinátor, de rossz főedző és pocsék GM

A 49ersszel kapcsolatban tudni kell, hogy bár Shanahan nem egy de facto GM, de alapos beleszólása van a roster összerakásába, legalábbis ami a támadósort illeti. Ami az offense-ben történik, az leginkább az ő döntése, és ahogy minden pozitívum hozzá köthető, a tengernyi negatívum szintén az ő lelkén szárad. És míg Lynch több hasznot csinált, mint kárt, ezt egyre nehezebb elmondani Shanahanről, sőt: Lynch sok melléfogása csak és kizárólag Shanahan lelkén szárad.

Kinek mond az a név valamit, hogy Joe Williams? Esetleg Dante Pettis? Jalen Hurd? Aaron Banks? De mondhatnánk Brandon Aiyukot, Trey Sermont vagy akár Trey Lance-t is az elmúlt években. A közös bennük az, hogy ők Shanahan kiválasztottjai és eddig vagy ordas nagy bustok lettek, vagy egyelőre nem néznek ki olyan jól, mint vártuk.

Williams a csapat 4. körös játékosa volt 2017-ben úgy, hogy eredetileg nem szerepelt a 49ers által összeállított big boardon. Shanahan viszont kijelentette, hogy kell neki a villámgyors futó, mert csodás lesz. Pettisért felcserélt a gárda a 44. helyre, Hurd 2019-ben harmadik körös volt, Sermon és Banks idei harmadik és második körös pickek, Aiyuk tavalyi első körös, míg Lance ugye idei 1/3-as egy felcsere után. És mi bennük a közös?

• Williams nem lépett pályára az alapszakaszban,
• Pettist két év után vágta ki a csapat,
• Hurd szintén nem lépett pályára,
• Sermon, akiért fel is cserélt a csapat, lassan az aktív keretbe sem fér be,
• Banks olyan játékosok miatt nem kap szerepet, mint Tom Compton vagy Daniel Brunskill,
• Aiyuk a tavalyi remek teljesítménye után kispadra szorult,
• Lance meg hiába a jövő, Shanahan egészségesen is inkább azt a Jimmy Garoppolót preferálja, aki semmi extrát nem nyújt és vele is kikap a csapat.

Persze szögezzük le, hogy mint támadókoordinátor, Shanahan még mindig zseniális. A 49ers rendszere szinte minden körülmények között kiváló és egy top irányítóval alighanem a liga egyik legjobbja lenne. A gond ezzel természetesen az, hogy nem elég kitalálni egy jó playbookot – mint főedző, menedzselnie kell a csapatot, tudnia kell motiválni a kollégáit és a játékosait, képesnek kell lennie magasan tartani az öltözői morált, és ami talán a legfontosabb, tudnia kell, hogyan hozhatja ki a legtöbbet a keretből. Ez egy főedző dolga és ebben elbukni látszik.

Az idei holtszezonban a legtöbb szakértő előbb azt várta, hogy a 49ers megszerzi Matt Staffordot vagy Deshaun Watsont, majd azt, hogy a drafton behúzza Mac Jonest. Előbbi forgatókönyvet nem kell magyarázni, de utóbbira érdemes kitérni, ugyanis Jones mellett az egyik legnyomósabb érv az volt, hogy vele kell a legkevesebbet foglalkozni.

Az azért fontos adalék, mert elit rendszer ide vagy oda, Shanahan nem egy Andy Reid, Sean Payton vagy akárcsak Sean McVay. Utóbbi hárommal ellentétben a 49ers mestere nem tud mit kezdeni a fiatal játékosokkal: túl nagyok az elvárásai, türelmetlen és bizalmatlan, a hibákat pedig kispaddal honorálja. Elég csak megnézni Brandon Aiyukot, akinek volt pár hibája az edzőtáborban és Shanahan emiatt a veterán Trent Sherfield mögé tette a depth charton (írjon egy kommentet az, akinek ismerős ez a név). Ugyanez volt Pettisszel és most ugyanez van Sermonnal is, akiből érhető módon nem lett azonnal egy Alvin Kamara és a rookie hibái miatt a pálya közelébe se nagyon van engedve.

“Minél kevésbé használja ki a lehetőségeit, annál kevesebb lehetőséget fog kapni”

– mondta Shanahan még 2019-ben a 2. körös Pettisszel kapcsolatban. És tartja is magát ehhez: ha az újoncok újonc hibákat követnek el, akkor folyamatosan kikerülnek a pikszisből és inkább a veteránok kapnak szerepet. És Shanahant azt sem zavarja, ha a veteránok ugyanolyan rosszak, egyszerűen jobban megbízik bennük.

Emiatt érthetően aggódhatnak a szurkolók, mert Shanahan az a fajta edző, aki például Ja’Marr Chase-t nem engedte volna a pályára az előszezonban bemutatott végtelen mennyiségű dropja után. Őt csak az eredmények érdeklik: a játékosai elé tesz egy Ferrarit, de nem tanítja meg őket vezetni, és még büntetést is kapnak, ha neki tolatnak a kapunak.

Ennek a hozzáállásnak köszönhetően a csapat tele van első és második napos tehetségekkel, akiket no name veteránok szorítanak ki és szép lassan bebustolódnak. És hiába vált be Kittle vagy Samuel, ez önmagában kevés a boldogsághoz. Ráadásul idén már a védelembe is belekontárkodik: az ötödik körös Deommodore Lenoir hiába lehetne már rookie-ként a csapat legjobb cornere, pár újonchiba miatt a pálya közelébe sem mehet, míg a helyén a veterán Dre Kirkpatrick és Josh Norman van erőltetve.

Csak hogy lássuk, ilyen téren mennyire vakon van Shanahan. Lenoir a harmadik hét után lett leültetve a padra, miközben 128 coverage snapen a 18 felé szálló labdából csak kilenc elkapás született 161 yardért és egy TD-ért, ami 99,5-ös passer ratinget eredményezett. Eközben a helyén szerepet kapó Kirkpatrick felé 144-es passer ratinggel dobálnak, míg Josh Norman 75 százalékos elkapási arány mellett már 211 yardot és négy TD-t engedett 181 coverage snapen. Túlzás azt állítani, hogy zongorázni lehet a különbséget, de Lenoir minden hibája ellenére nem rosszabb a veteránoknál és ennél csak jobb lehet. Csak hát nem kap esélyt a bizonyításra és a fejlődésre, amivel aztán végül Shanahant igazolja, csak épp a főedző teszi tönkre.

Lett volna lehetőség a jó irányba fordulni

A probléma egyértelműen Shanahannel van, akiről lassan végleg beigazolódik, hogy nem igazán illik egy nulláról kezdő csapathoz. Nem tudja beépíteni a tehetségeit, nem türelmes a fiatalokkal és nem tudja fejleszteni őket, ami egy egyetemi szinten is rendkívül tapasztalatlan irányítóval nem túl jó előjel. Emellett alighanem túlságosan fontosnak és sokra tartja a rendszerét (vagy akár a saját tudását) és emiatt beleszól olyan dolgokba, amikhez szemmel láthatóan nem ért (lásd a draftok vagy a védelem). Mert bár ő az oka annak, hogy Super Bowlba jutott a csapat, de ő az oka annak is, hogy 2019 után nem sikerült a szintlépés, és akkor itt ki is emelhetjük azokat a pontokat, ahol megfordíthatta volna a szerencséjét a csapat, de ehelyett csak egyre nagyobb gödörbe került.

•  Nem jól becsülte meg Jimmy Garoppolo és a saját kvalitásait

Ez egy fiatal főedzőnél nem ritka, McVay is azt hitte a Super Bowlba jutás után, hogy ő szarta a spanyol viaszt és Les Snead vezetésével megkínálta Jared Goffot egy brutális szerződéssel. Később persze mind a ketten belátták a tévedésüket, de míg a Rams az első adandó alkalommal lépett, addig Shanahanék elszúrták életük lehetőségét 2020-ban.

Nem tudni, mi játszódhatott le Shanahan fejében akkor, amikor nemet mondott Tom Bradynek. Talán azt hitte, hogy a veterán irányító a Patriots nélkül nem lesz jobb, mint Garoppolo. Esetleg úgy gondolta, hogy legfeljebb 1-2 jó év lehet benne, ezért pedig nem éri meg feláldozni a hosszú távú terveket. Az is elképzelhető, hogy olyan sokra tartotta a saját rendszerét, hogy félt Bradytől és attól, hogy a veterán köré kell építeni mindent (ahogy azt megtette a Bucs vagy korábban a Broncos Peyton Manninggel). Így vagy úgy, de ez borzalmas döntés volt, mert Brady nem volt zsákbamacska.

• Nem mondott all int Matt Staffordra

Nem Stafford a történelem legjobb irányítója, de egy olyan kaliber, akivel a Rams 2020-ban legjobb esetben is középszerű támadósora top 3-as lett. Alighanem fele annyiból meg lett volna, mint Lance, Stafford is szívesen ment volna San Franciscóba, de a 49ers még csak hivatalos ajánlatot sem tett.

• Kiválasztotta azt az irányítót, akivel a legtöbbet kell foglalkozni

Ez történik akkor, ha elhiszi valaki magáról, hogy ő a helikopter. Látta a végtelen potenciált Lance-ben, megvolt a fejében a koncepció, de aztán kénytelen volt rájönni, hogy a fiatal irányító nagyon messze van attól, amit ő elvárna. És ahelyett, hogy foglalkozna vele, hogy erőltetné, fejlesztené, inkább Garoppolót nyomja továbbra is.

Nem kételkedek abban, hogy ha Shanahan mondjuk Dan Campbell támadókoordinátora lenne, akkor Lance már rég kezdő lenne és minimum olyan szintű fejlődésen menne keresztül, mint Justin Fields. Alighanem jobban járt volna Shanahan és a 49ers is, ha némi önkritikát gyakorol és kiválasztja például Mac Jonest, akit jóval kevesebbet kell nevelgetni, cserébe viszont lehet annyival jobb Garoppolónál rövid és hosszú távon is, hogy egy akár évtizedig meghatározó csapatot építsenek köré.

Mi lesz most?

Shanahannek nem kell aggódnia, az állása a Lance trade miatt biztosan nincs veszélyben, bármilyen rossz is legyen az idei szezon. Ellenben jövőre muszáj lesz villantania, mert hatból egy értékelhető szezont már nehéz lesz megmagyarázni (ha egy Bill O’Brien Jimmy Garoppolónál rosszabb irányítókkal és a 49ersénél nem rosszabb kerettel ért el egymás után három 9-7-es szezont, akkor az egy Shanahantől is elvárható lenne). Ehhez az kellene, hogy valaki elmondja neki, hogy “Kyle, dolgozz azzal a kerettel, amit kapsz és ne foglalkozz olyasmivel, amihez nem értesz”. Ha hajlandó visszalépni a félállású GM-pozíciójától és csak a csapattal foglalkozni, akkor még bőven menthető a dolog, de csak akkor. De ismerve a maximalizmusát, a mentalitását és a hozzáállását, jelenleg nem tennék nagy összeget arra, hogy működni fog ez a projekt.

[/ppp_patron_only]