Connect with us

Összefoglaló

Őrült éjjel LA-ben, pisztolypárbaj Minnesotában, védőfoci Kansas Cityben, kiütés Buffalóban

Bolond fordulót hozott a 11. játékhét is az NFL-ben. Az összefoglalók sorát az éjszakai Los Angeles-i őrülettel nyitjuk, de itt az első adagban kapott helyet a minnesotai pisztolypárbaj, a furcsa mód védőfocit hozó Cowboys@Chiefs derbi és a Bills hazai pályás alapos zakója is. 

Pittsburgh Steelers @ Los Angeles Chargers 37-41

Óriási meccset láthattunk vasárnap éjjel, talán a forduló legjobb mérkőzését. Pedig az első félidő még egy teljesen átlagos, nyugodt mederben csordogált, bár azért a Chargers 98 yardos TD drive-ját és a Steelers negyedik és goal szituációban történő megtorpanását emeljük ki ebből az időszakból is. Mindenesetre a nagyszünetre hétpontos hazai előnnyel mentek a felek, aztán beindult a buli.

A Chargers a harmadik negyed elején harmadik és hosszúra kényszerült, majd jött sorban négy 10+ yardos játék és már a célterületen örülhettek Herberték. Aztán a hazaiak feltettek még egy mezőnygólt a táblára és a harmadik negyed végén már 17 ponttal vezetett a Chargers, itt igazából azt hihettük, hogy eldőlt a mérkőzés. Ha így gondolkodtunk, akkor óriásit tévedtünk.

Egy Steelers mezőnygól után a Chargers puntra kényszerült, de azt sikerült blokkolni, pár játékkal később pedig a TD is összejött Roethlisbergeréknek, szóval pikk-pakk hét pontosra faragták a hátrányt. Egy-egy TD után pedig jött az újabb csavar, amikor Herbert passzába Cam Heyward ütött bele, a labda felszállt az égbe és Cam Sutton be tudott vetődni alá, két játékkal később pedig már egál volt az állás, így 4 perccel a vége előtt kezdődhetett minden elölről.

A Steelers védelme fellépett és negyedikre megállította a Chargerst bőven a hazaiak térfelén, majd egy mezőnygóllal át is vette a vezetést. Csak hogy összefoglaljuk: 10 és fél perc alatt 17 pontos hátrányból 3 pontos előnyt varázsoltak. Azonban benne volt még egy csavar a meccsben, a Steelers elnézett egy coverage-et, Justin Herbert kiosztott egy hosszú passzt Mike Williamsnek, aki begyalogolt a célterületre. És akkor itt fellépett végre a Chargers védelme is, kétszer sackelte Big Bent és four-and-outtal kivédekezte az utolsó támadást, ezzel megnyerte ezt az őrült negyedik negyedes mérkőzést.

A hazaiaknál nem meglepő módon a nagy négyes (és még inkább a QB-RB duó) vitte hátán a csapatot. Justin Herbert 382 yardot passzolt (Keenan Allennek 112-t, Mike Williamsnek 97-et), emellett ő volt a csapat legtöbb futott yardot szerző játékosa 90 egységgel, több hosszú megiramodása is volt. Ezt a két számot egyébként még soha egyetlen irányító sem érte el egy meccsen az NFL történetében. Tegyük hozzá, hogy a támadórendszer most sem segítette, nem épített az erősségeire, hiszen nagyon alacsony átlagos passzmélységgel dolgozott, de az irányító zsenije azért többször is előjött.

A másik hős pedig Austin Ekeler volt, aki 115 scrimmage yardot szerzett (50 futott, 65 elkapott), amellett pedig négyszer is beért a célterületre, kétszer futva, kétszer elkapás után. Ilyen 2+2 TD-kombóra csak nyolcan voltak képesek előtte az NFL történetében. A Chargers offense így feltett 533 yardot a táblára, ami 2000 óta a negyedik legtöbb a franchise-nál.

Ezzel együtt az 533 engedett yard a Steelers történetének nyolcadik legtöbbje. Sok volt a hiányzó védőoldalon (TJ Watt, Minkah Fitzpatrick, Joe Haden, hogy csak a legfontosabbakat említsük), de ez egy borzasztó teljesítmény volt a részükről. Alex Highsmith-t és Cam Heywardot lehet kiemelni pozitív irányba, negatívba jóval több játékost, például Devin Bush-t, aki nagyon gyenge volt most is, de persze nem csak rá lehet ráhúzni a vizes lepedőt.

Persze a túloldali védelmet sem lehet megdicsérni. A Steelers offense-t stratégiailag nem olyan nehéz megállítani, fel kell húzni a védekezést és elvenni a rövidebb játékokat. Azt tudtuk, hogy ez testidegen Brandon Staley-től, de ettől még nagy hiba, hogy nem alkalmazkodott az ellenfélhez. Ugyan a futójáték nem működött Pittsburghben, a levegőben elég jól tudtak haladni, Ben Roethlisberger 273 yardig és 3 TD-ig jutott, a Diontae Johnson, Chase Claypool duóra támaszkodott most is (101 és 93 yard), de a két tight endje is kapott el touchdownt.

Összességében a Chargers volt a jobb csapat a mérkőzésen, de a blokkolt punttal és a szerencsés interceptionnel visszajött a mérkőzésbe a Steelers és egy igazán izgalmas, fordulatos, szórakoztató találkozó alakult ki ebből a végére. A Chargers így 6-4-gyel jelenleg 6. kiemelt, a Steelers 5-4-1-gyel 8. kiemeltként lecsúszna a rájátszásról, de ebben az AFC-ben még bármi megtörténhet – és annak ellenkezője is.

(katonadani)

Green Bay Packers @ Minnesota Vikings 31 – 34

875 total yard és mindössze 185 futásból. Ez egy igazi pisztolypárbaj volt két remekül játszó irányító és két sztárelkapó vezérletével.

A meccs eleje pedig nem így indult. A Packers az első 4 labdabirtoklásából mindössze 3 pontot tudott a táblára írni. Egy sikeres field goal mellett Crosby ismét kihagyott egyet és két puntra futotta a vendégektől. A Vikings már jobban kezdte a találkozót: az első 3 labdabirtoklásukból 17 pontot szereztek és úgy nézett ki Justin Jefferson akár a 200 yardos meccset is megcélozhatja, miután az első negyedben már 100 fölött volt.

A Packers azonban felébredt még az első félidő végén. Touchdownnal zárták az első játékrészt, amit további három követett a 2. félidőben. Ezzel a Packers az utolsó 4 labdabirtoklásának mindegyikéből touchdownt szerzett és utolérte a Vikingst. Azonban a hazaiak egy 1 pontos különbség kivételével egyszer sem adták ki a kezükből a vezetést. A meccs legvége igazi adok kapok lett. A 7 második félidős drive-ból 5 TD, egy punt és végül a meccsnyerő field goal született.

Mindkét csapat szerette volna, ha a futói kezébe tudja adni a labdát, de a meccs elején látszódott, hogy a támadófalak nem tudnak utat nyitni a futóknak. Félidőig a Packers 3, míg a Vikings 1,75 yardot átlagolt a földön. A második félidőben ezek a számok javultak, de elsősorban a passzjáték dominált. Azonban mind Cook, mind Dillon képes volt fontos 3. és rövid yardos szituációkat megoldva segíteni a csapatukat, még ha a nagy rohanások most el is maradtak.

A levegőben azonban remekeltek a gárdák. Cousins 341 yarddal és 3 TD-vel fejezte be a meccset. Jefferson az első félidő után kicsit lelassított de egyáltalán nem állt meg: a yardokat felcserélte touchdownokra és végül 169 yarddal és 2 TD-vel fejezte be a meccset.

A túloldalon Rodgers is felvette a kesztyűt. 385 yard, 4 TD annak ellenére, hogy a meccs végén elmondta, hogy egy elég fájdalmas lábujjsérüléssel bajlódik. Bár a legnagyobb játékot és ezáltal a legtöbb yardot Marquez Valdes-Scantling hozta, a legjobb elkapója ezúttal is a 2 TD-ig és 115 yardig jutó Davante Adams volt. A Vikings védelmét szétszedte a Rodgers-Adams duó, amikor nem embereztek Davantén.

A 4. negyedes bomba MVS TD-t leszámítva nem igazán működött LaFleur elképzelése, hogy a gyorsléptű elkapóval szedik szét a Vikings védelmét. Valdes-Scantling a 75 yardos TD-t leszámítva 9 targetből szerzett 3 elkapást 48 yardért. Remekül őrizte a meccs nagy részében Breeland. Míg ő a coverage-ben, Harrison Smith a box körül csinált játékokat. A Covid-IR-ről visszatérő safetyt több alkalommal küldte blitzre a Vikings, amiből egy sacket szerzett és ezen felül több alkalommal is sikerült megütni Rodgerst.

A Packers támadófal összességében nem zárt jó napot. Bár nem engedtek sok sacket vagy ütést, rengetegszer kellett Rodgersnek kidobnia a labdát, elmozognia a nyomás elől. Nehezítette a helyzetet persze, hogy az idei évben kényszerből LT-t játszó Elgton Jenkins kivált a 2. félidőben és mint kiderült ACL szakadás miatt idén már nem is fog visszatérni.

A Packers offense feléledt a 2. félidőben, de az elmúlt hetekben remeklő védelem most nem segítette őket győzelemhez. A front7 jól vette el a futást a Vikingstól és az egyetlen normális pass rusher Preston Smith érezte, hogy elő kell lépjen. Ő és Kenny Clark többször verték meg a Vikings támadófalát, bár Cousinshoz csak Smith ért most oda és szerzett 2 sacket. A secondary azonban nem ott folytatta, ahol az elmúlt hetekben. King és Stokes sem tudott mit kezdeni a Thielen, Jefferson duóval. Hős ettől még lehetett volna a védelem. Darnell Savage kis szerencsével 3 picket is szerezhetett volna: egyet egy (jogos) roughting the passer büntetés vett el tőle, egy másikat Thielen ütött ki a kezéből, de a legfájóbb, hogy a meccs legvégén nem tudta megtartani két perccel a vége előtt azt a labdát, ami már a kezében volt.

A 700 passzolt yard és 7 passzolt TD két irányítótól eladott labda nélkül 2018 óta az első találkozó volt ezekkel a számokkal. Ezzel a Vikings visszatért a wild card helyekért folytatott versenybe és fontos győzelmet aratott. Matt LaFleur mindössze második alkalommal kapott ki a csoporton belül, mindkétszer a Vikingstól. A Packers még így is 3 meccsel vezet a csoportban, így aggodalomra nincs nagy ok és ha pár kulcsjátékos visszatér, javulhat is a csapat.

(alatriste)

Dallas Cowboys @ Kansas City Chiefs 9 – 19

Két erős támadósorral rendelkező csapat összecsapásától sok pontot és rengeteg izgalmat reméltünk, de ezek közül egyiket sem kaptuk meg. Ezen a meccsen nagyrészt a védelmek domináltak, noha az elején még úgy tűnt, legalább a Chiefs támadói hozni fogják a pontokat. Mahomes és az offense ugyanis az első 3 drive-ot mind pontszerzéssel fejezte be, és 16 pontot pakolt fel a táblára. Ezután azonban ez a támadósor teljesen megtorpant és érkeztek a puntok, valamint a szerencsétlen turnoverek. Sok másik meccsen ez a megtorpanás fájhatott volna, de ezen a találkozón bőven belefért, mert a Cowboys offense képtelen volt áttörni a Chiefs védelmét.

A mérkőzést mindjárt egy 3&outtal kezdte a Cowboys, majd a következő drive-ban Frank Clark kiütötte a labdát Prescott kezéből. Ezzel pedig elindult a lavina, és a meccs további részében a Dallas offense csak küszködött, de képtelen volt eljutni az ellenfél célterületére. Pedig lehetősége lett volna rá bőven. Az első félidő végén Micah Parsons is labdát szerzett, ráadásul a Chiefs térfelén, így egy jó 2 minute drive-val esélye lett volna a Cowboysnak, hogy megkezdje a zárkózást. Prescott azonban INT-et dobott, így a jó mezőnypozícióból nem lett pontszerzés.

Hasonlóan nagy ajándékot kapott a Cowboys offense a 2. félidő elején. Mahomes egy jó passzt dobott Kelcenek, aki azonban nem tudta megszelídíteni a labdát, az pedig továbbpattant Jayron Kearse kezébe. Újabb labdaszerzés, és ezúttal a Chiefs 36-osáról kezdhette meg a támadást a Cowboys. Ez a drive azonban csak a 12 yardig jutott el, ott 4&5-nél a Dallas inkább mezőnygólt rúgott 16-6-ra módosítva az állást.

A Chiefs offense ezután egy gyors 3&outtal visszaadta a labdát, így újabb esélyt kapott a Cowboys, hogy ledolgozza a hátrányát, de ismételten nem lett belőle semmi. Három játékból csak nyolc yardot sikerült haladni, így itt is 3&out lett a drive vége. A defense 3 nagy lehetőséget adott a támadósornak, hogy felzárkózzanak, de összesen 3 pontot sikerült csak szerezni belőle. Ezek után már nem volt kérdés, ki fogja megnyerni a meccset, és a negyedik negyedben McCarthy lényegében belengette a fehér zászlót, mikor félpályán is puntolt. 10 pont volt ekkor a Cowboys hátránya és már csak 9 perc volt hátra a meccsből.

A Chiefs nyert, de szokatlan módon nem Mahomes és az offense miatt. Az irányító önmagához képest rosszul játszott (260 yard 1 INT 0 TD), a védelem viszont az idei szezon legjobb meccsét játszotta, különösen Chris Jones, aki 3,5 sacket, egy kierőszakolt- és egy összeszedett fumble-t jegyzett. Egy erős támadósort sikerült 3 mezőnygólon tartani, pedig többször is jó mezőnypozícióból indulhatott a Cowboys. A szezon elején még a legrosszabb egység voltak, de az utóbbi 3 meccsen hatalmasat javultak.

A Cowboys részéről sok pozitívat nem lehet kiemelni. A védelem az első negyed után összeszedte magát, és megadta a lehetőséget a támadóknak, de azok nem tudtak élni velük. Az offense a teljes meccsen csődöt mondott. Igaz, Amari Cooper nem léphetett pályára, és az első félidőben Lamb is megsérült, de ez akkor sem lehet magyarázat a 9 pontra. Teljesen hiányoztak a nagy játékok, és 3 negyeden keresztül csak alig pár yardos passzok voltak behívva Prescottnak. Ha az utolsó, garbage time-os drive nem lett volna (ami szintén INT-tel zárult), akkor az irányító a 150 yardot sem érte volna el. Ilyen játékkal nem lehet nyerni a Chiefs ellen.

(jarred)

Indianapolis Colts @ Buffalo Bills 41-15

Izgalmas mérkőzést várhattunk Buffalóban, hiszen két rájátszás esélyes csapat esett egymásnak. Sok volt a kérdőjel mindkét oldalról eddig ebben a szezonban, hiszen szinte csak a kötelező győzelmeket hozták a csapatok, de kiemelkedő eredmény nem volt (kivéve a Bills győzelmét a Chiefs ellen), így arra a kérdésre vártuk a választ, hogy mennyire erős a Bills és a Colts. Ezen a mérkőzésen végül egy kiemelkedő teljesítményt láthattunk, ami bőven elég volt a győzelemhez.

Ez volt az a mérkőzés, aminek az összefoglalójába elég lenne egy név is: Jonathan Taylor. A Colts futójára egyszerűen elfogynak lassan a jelzők, és a Bills ellen erre még rátett egy jó pár lapáttal. Derrick Henry kiesésével a jelenleg legjobb formában lévő futó egyértelműen Jonathan Taylor, aki most már átvette a vezetést a legtöbb futott yardban is a szezonban. De térjünk vissza erre a meccsre. Taylor statisztikai lapjára nézve ezt láthatjuk: 32 futás, 185 yard, 4 TD, valamint 3 elkapás, 19 yard és 1 TD. Összeségében scrimmage yardban átlépte a 200 yardot, valamint a Colts összes touchdownját ő szerezte. A Bills védelmének nem volt ellenszere a futó szörnyetegre, aki első szerelés után is szerzett yardokat bőven. Ki lehet jelenteni, hogy ezt a mérkőzést Taylor nyerte meg a csapatának, és amilyen formát mutat az elmúlt hetekben/hónapokban a következő ellenfelek elkezdhetnek félni.

Ilyen futó teljesítmény mellett nem is véletlen, hogy egy run heavy offense lett a nyerő taktika erre a mérkőzésre. Wentz 20 alkalommal indította el a labdát a levegőben, míg a földön 46 alkalommal indulhattak meg. Ennek is köszönhető, hogy enyhe túlzással a Colts dupla annyi ideig támadott, mint a Bills (37:47 – 22:13). A labda mindkét oldalán ellenfele fölé kerekedett a vendég csapat, hiszen a szerzett labdák terén is 4-0-ra nyertek.

Amíg náluk minden összejött, addig a másik oldalon szinte semmi. Két drive-ot leszámítva semmit nem tudtak mutatni Josh Allenék. A Bills irányítójának ezen a mérkőzésen szinte semmi nem jött össze, habár két eladott labdája mellett azért két touchdownt is kiosztott Diggs felé. Akit még ki lehet emelni, az a tight end Dawson Knox, aki 6 elkapásból 80 yardot szerzett. A nagy hátrány miatt kellett nagyobb rizikót vállalni a támadók oldalán, de ez a nap pont az volt, amikor ezek nem jöttek be.

A védelemre rátérve Taylor statisztikájából és a 41 kapott pontból is láthattuk, hogy ez a nap nem az övék volt. A Colts szépen kihasználta fölényét a támadófal és a védőfal között. Az extra blokkolásokkal szépen nyitottak helyeket így könnyítve a futók dolgát, akik szinte az egész mérkőzést lehozták negatív yardos játék nélkül. A másik extra, ami hiányzott ezen az estén a Bills védelméből, az a szerzett labda, amiben az egyik legjobbak voltak eddig a szezonban. Míg a másik oldalon négy szerzett labda volt (3 interception és egy fumble), addig a Bills nem tudta ilyen módon segíteni támadóit, és a vendégeket is csak két alkalommal tudták megállítani pontszerzés nélkül (abból az egyik a meccs végén volt).

Győzelmével a Colts pont azt a W-t hozta, amit eddig hiányoltak tőlük, hiszen most egy olyan mérkőzést sikerült megnyerniük, amikor nem ők voltak a favoritok. A következő hetekben még lesz jó pár ilyen mérkőzésük, amiken gyorsan kiderülhet, hogy mennyire erős ez a csapat. A Bills oldalán a vereség nem csak a mutatott játék miatt fájhat, hanem mert így már nem vezetik a csoportjukat, hiszen a Patriots már több győzelmet szerzett náluk (eggyel több meccset játszva).

(kronikk)

7 Comments
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Notify of
7 Comments
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
Wide open
Wide open
2 years ago

Chargers már megint megpróbálta elchoke-olni a meccset, hála az égnek a Steelers D a végén ebben nem volt partner. Viszont ahogy nézem a meccseket, egyre inkább beigazolódni érzem azt a félelmemet, hogy Joe Lombardi egyáltalán nem működik OC-nak. Szar választás volt. Ettől független nagyon nagy reményeket fűzök hozzá, hogy legalább a PO idén összejön, utána meg ki tudja… Csak ezektől a leolvadásoktól kéne már tartózkodni a meccs vége felé, mert rosszat tesznek a szívemnek.

Csabesz20
Csabesz20
Reply to  Wide open
2 years ago

Mára kinevezésekor minden valamennyire is hozzáértő szakértő vakarta a fejét, mert amit eddig munkássága alatt mutatott, az nem Herbert sítlusa. Ez be is bizonyosodott, ha nem lenne az irányító hűha faktora, ami sokszor megmenti őket 3. és 4. kisérletre, akkor lehet már ki is rúgták volna. Be kell látni Lombardi stílusa nem az ilyen ágyúkarú irányítókat segíti, sőt csak visszafogja őket.

playmaker90
playmaker90
2 years ago

A közvetítés alatt mondták hogy hiába űrszámok Taylor-tól, mint MVP nem jöhet szóba valószínűleg a posztja miatt. Van benne igazság ez nem kérdés de ebben az idei hektikus szezonban ahol nincs stabil QB teljesítmény bőven lehet esély ha marad ez a forma. Ti mit gondoltok erről? Ha valamikor akkor most megkaphatja egy nem irányító.

Farubcek
Farubcek
Reply to  playmaker90
2 years ago

Áá, nagyon messze van tőle. Amúgy meg van stabil QB-teljesítmény.

Fetyke
Fetyke
Reply to  playmaker90
2 years ago

Jelenleg nincs esélye! És elsősorban azért, mert elég messze van a teljesítménye ahhoz, hogy űrszámoknak lehessen nevezni azokat.

Caselele
Caselele
2 years ago

comment imagecomment image

Zoard
Zoard
2 years ago

A Packers meccsvégi INT-ről “de a legfájóbb, hogy a meccs legvégén nem tudta megtartani két perccel a vége előtt azt a labdát, ami már a kezében volt.”
Hát nemtom hogy nem bírta volna megtartani.. a football move-ból semmi sem látszott, több szögből is mutatták. Valaki mutassa már meg miért nem volt szabályos!

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

7
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x