12 év után győzte le újra régi riválisát a Colts

1997 után úgy vághattunk neki egy Colts-Patriots mérkőzésnek, hogy sem Tom Brady, sem Peyton Manning nem játszik. De az elmúlt évtized egyik legpikánsabb párharca mára átalakult, hiszen most nem a két irányítón volt a reflektorfény, hanem a futójátékon és az oldalvonal mellett, ahol Reich és Belichick sakkjátszmáját vártuk. Végül egy sokáig egyoldalú mérkőzésből az utolsó negyedre kaptunk egy kis izgalmat, amelynek végén 2009. november 15-e és zsinórban nyolc elveszett mérkőzés után újra a Colts örülhetett győzelemnek a két csapat összecsapása végén. 

New England Patriots @ Indianapolis Colts 17-27

A Coltstól már megszokott mérkőzéskezdetet láthattunk, hiszen az első félidőben a labda mindkét oldalán dominálták a játékot, és még a lehetőséget sem adták meg annak, hogy a Patriots megmutassa erősségeit. A szokásos jó első drive most elmaradt, de a másik oldalon sem volt sokkal több az első támadásban, ezek után pedig kezdetét vették az izgalmak. A második támadásra már elővette a hazai csapat a cilinderből az idei legerősebb fegyverét: a futást és Jonathan Taylort helyezte főszerepbe. Az első drive three and outja után, ahol mindhárom alkalommal Wentz passzolt, a Taylor vezette támadás már sokkal jobban nézett ki és a kirobbanó formában lévő futó szokásához híven az első szerelésekről rendre lejött plusz yardokat szerezve, majd a red zone-ba érve egy trükkős játékot behívva Nyheim Hines ért be a célterületre megszerezve a vezetést a kék mezeseknek.

A következő Patriots drive sem tartott sokáig ráadásul Jake Bailey puntját blokkolta Matthew Adams, amiből E.J. Speed szedte össze a labdát a célterületen, ezzel 14 pontos előnyt szerezve. Nem nézett ki jól sem a támadóoldal, sem a védőoldal a Patriots oldalán az első félidőben. Offense terén a futás náluk nem akart beindulni, Stevensonékat rendre 1-2 yardon vagy még negatív irányba megfogták, passzjátékban pedig Mac Jonesnak is akadtak problémái. Több passza is rosszul nézett ki, vagy nem találta meg a kiszemelt elkapót vagy a védőknek volt több esélye megszerezni. Az egyetlen alkalommal az első félidő végén, amikor a red zone-ba értek, Darius Leonard le is szedte a labdát a levegőből senkitől sem zavartatva. 30 perc után az öltözőben nagyon össze kellett kapni a vendég csapatot mindkét oldalon, hogy esélyük legyen a hosszú győzelmi sorozatot folytatni, de mellettük szólt, hogy már idén nem egyszer láthattuk, hogy a Coltsnak problémát okoz a második 30 percben a mérkőzés lezárása.

A második játékrész elején nem úgy tűnt, hogy sikerült rendet tenni a fejekben Belichickéknek, hiszen rögtön a harmadik negyed elején Jones elkésett a passzával és újra eladta a labdát, ezúttal Bobby Okereke szerezte meg a levegőben úszva. Nem hiába láthattuk a pályán az idei szezonban a szerzett labdák terén két csapatot a legjobb háromból, de a mérkőzés közepéig csak a Colts mutatta meg, miért is jók ebben. Badgley egy berúgott és egy kihagyott field goalja után a harmadik negyed végén 20-0 állt az eredményjelzőn, mindez úgy, hogy a Patriots legutóbbi 99 meccsén mindig szerzett pontot az első három játékrészben. Az elmúlt évtizedben tapasztalt rivalizálás és a két franchise között kialakult feszült viszony végül a pályát is elérte, Michael Pittman és Kyle Dugger esett egymásnak, aminek következtében a játékvezetők mindkét felet kiállítottak. Végig látszott a mérkőzésen az izzás, és csak idő kérdése volt, mikor alakul ki egy ilyen összecsapás, aminek a végén a kiállításokkal a bírók a mérkőzést próbálták megfogni.

De ekkor jöhetett a szokásos indianapolisi leolvadás a negyedik negyedben. A kihagyott field goal után csak félpályát kellett haladnia a vendégeknek, aminek köszönhetően Hunter Henry elkapásával felkerültek az eredményjelzőre. Ezek után pont azt kellett volna tenni a Coltsnak, amiben jók voltak, futni. Ennek ellenére a rossz napot kifogó Carson Wentz kezébe került a labda, akinek passzába belenyúltak és Devin McCourty révén gyorsan visszaszerezték a labdát, és egyúttal a reményt is a mérkőzésben maradáshoz. Wentz statisztikai lapjára nézve nem kis meglepetés, hogy három negyedig sima mérkőzésnek tűnt az összecsapás. A Colts irányítója 12 kísérletből mindösszesen öt alkalommal találta meg csapattársait 57 yardért.

Éltek is és nem is az újabb rövid pályával a vendégek, hiszen eljutottak a red zone-ig, de ott egy büntetés miatt negyedik kísérletre kicsit érthetetlen döntés született, hiszen a field goalt választották, ezzel két labdabirtoklásos hátrányuk maradt öt perccel a vége előtt. A Patriots kispadjáról ez a döntés meglepett sokakat, hiszen azt vártuk, hogy nekimennek a touchdownért, de ehelyett Nick Folk mezőnygóljával módosították az eredményt 20-10-re.

Ezek után egy drive-ra szépen fellépett a Patriots futás elleni védekezése, bár ugyan a Colts nem haladt sokat előre, de egy kicsit tudta égetni az órát egy sikeres negyedik kísérletet is megoldva (a Colts három ilyet is megcsinált, Reich jó döntéseket hozott és kifizetődtek, ez is rengeteget jelentett a végelszámolásnál). Aztán egy hosszú Jones passznak köszönhetően, ami N’Keal Harryt találta meg, újra TD-t szerzett a Patriots Hunter Henry révén. Jones az első három negyedben mutatott gyengébb játéka után a negyedik játékrészre szépen összeszedte magát, és végül 57%-os passzpontosság mellett 299 yardot szerzett két touchdown és két interception mellett. Elkapói közül egyértelműen Hunter Henry emelhető ki két hatpontossal, valamint N’Keal Harrynek a hosszú 43 yardos elkapása említhető még meg.

Az utolsó két perchez közeledve a Coltsnak újra futtatnia kellett a labdát és egy-két jó Taylor megiramodásban bízva a mérkőzést lezárhatták. Azt már szinte remélni sem merték, ami ezek után a második játékban történt. Az addig rendkívül sokat taposó Taylor, aki minden egyes yardért megküzdött, most elszabadult és egy 67 yardos futással lezárta a mérkőzést. Az idei év egyik legnagyobb pozitív meglepetése Jonathan Taylor formája, aki Derrick Henry kiesésével a legjobb futó lett a ligában, és ma sem maradt adós a jó teljesítménnyel. Zsinórban tizenegyedik mérkőzésen szerzett touchdownt és most is 170 yardot ért el 29 futásból. Ezzel pedig el is dőlt a találkozó.

Vereségével egy hét mérkőzéses győzelmi sorozatot zárt le a Patriots és 12 év után kapott ki egyik nagy riválisától újra. Emellett azt is jelenti az eredmény, hogy a Patriots a konferencia éléről lecsúszott a harmadik helyre, a jövő heti Bills elleni mérkőzés pedig így jó eséllyel a divízió első helyéről dönt majd. A Colts továbbra is jó formában, és okkal reménykedhet a playoffban, ami ha ilyen játékot mutatnak, meglehet. Egy dolgot azonban meg kell tanulniuk, hogyan tudják a második félidőben izgalommentesen lezárni a mérkőzést.