2011 után ismét negatív mérlegű a Seahawks, nagy lépést tett a rájátszás felé az Eagles

Két mérkőzést is játszottak ma hajnalban: a Rams a Seahawkst, míg az Eagles a Washingtont fogadta. Mindkét találkozó esetében a hazai gárda volt a toronymagas favorit, de gála helyett a Los Angeles és a Philly is megmutatta, hogyan lehet minden áron meccsben tartani egy nagyon rossz csapatot. 

Seattle Seahawks @ Los Angeles Rams 10-20

A találkozót azért halasztották el, mert a Ramsnél volt egy elég durva Covid-para, így pedig többek között Odell Beckham, Darrel Henderson és Von Miller is vissza tudott térni. A Seahawks ugyanakkor nem járt jól a módosítással, Tyler Lockett és Alex Collins nem tudott negatív tesztet produkálni, és bár a hazai csapatnak is voltak kezdői Covid-IR-en, de összességében azért jól járt ezzel a Rams. Emellett az is a Los Angelesnek kedvezett, hogy épp jó formában volt az offense, miközben Seattle-ben minden is rossz volt – és mégis volt miért izgulni.

Az első félidő 3-3-mal ért véget úgy, hogy 28 percnyi játék után a Rams már 150+ yardnál tartott, míg a Seahawks még a 30-at sem érte el. Ez a tendencia a második félidőben is velünk maradt: a Rams végül 35 percig birtokolta a labdát és 367 yardot szerzett, míg a Seahawks csak 236-ot, és mégis szoros volt a mérkőzés a negyedik negyed közepéig.

A Rams jól teljesített a támadóoldalon, jó volt a playhívás, működött a futójáték és Matt Stafford is korrektül dobált, de valahogy sikerült mindig a legrosszabbkor hibázni. Az irányítónak volt például egy teljesen homály pickje a Seahawks térfelén (konkrétan az INT a red zone-ban született), de amikor jól passzolt, akkor is sok volt a drop. Pozitívum ugyanakkor, hogy nem roppant össze a csapat, amikor 10-3-as hátrányba került a második félidő elején és végül sikerült eldönteni a meccset.

Stafford 244 yardot és két TD-t passzolt a már említett INT mellett és ő lett a leggyorsabb QB, akinek összejött az 50 ezer passzolt yard (182 meccs). Volt pár nagyon szép dobása, kiválóan működött Cooper Kuppal a kapcsolat, a fiatal elkapó kilenc elkapásból 136 yardot és két TD-t szerzett, továbbra is vezeti a ligát minden releváns elkapóstatisztikában. Mögötte ugyanakkor ezúttal nem igazán volt jó teljesítmény: OBJ-nek csendes napja volt, Van Jeffersonnak két targetje volt, a Robert Woods szerepkörében játszó Ben Skowronek meg a dropja miatt lesz emlékezetes. Ugyanakkor a futójáték rendben volt, Sony Michel nemcsak kiszorította Hendersont a kezdőből, de még több nagy játékot is jegyzett – végül 5,1 yardos átlaggal szerzett 92 yardot.

Természetesen a védelmet is meg kell dicsérni, zseniálisan játszott. Von Miller megszerezte első sackjét, Aaron Donald ismét megállíthatatlan volt, Jalen Ramsey pedig két brutálisan fontos játékot is bemutatott DK Metcalfet őrizve. Egyedül a futás elleni védelem hagyott némi kívánnivalót maga után, de cserébe Russell Wilson élete pokollá volt téve.

A vendégek oldaláról a 10 pontos vereség talán még hízelgő is, legalábbis a játék képe alapján. Russell Wilson továbbra sem játszik jól (17/31, 156 yard, 1 INT), egyáltalán nem találja az összhangot Metcalffel, egy, de akár két TD-t puskázott el azért, mert gyertyákat dobált és Ramsey képes volt a világ végéről is visszaérni. Nagyon hiányzott Tyler Lockett, de ez sem igazi kifogás – mindenkinek van baja és Lockettel sem volt tökéletes ez a rendszer. És persze meg lehet említeni a bíráskodást, amin látszott a hazai pálya előnye, de távolról sem ezen múlt.

A védelem szintén nem teljesített túl jól, a Rams támadói voltak rosszabbak az átlagosnál. Egyedül Carlos Dunlapet lehet kiemelni, akinek három sackje is volt Staffordon, de rajta kívül senki villogott különösebben. A részben emiatt is elveszített találkozó ráadásul azt jelenti, hogy Wilson karrierje során először végez negatív mérleggel.

Washington Football Team @ Philladelphia Eagles 17-27

A mérkőzés forgatókönyve és előtörténete nagyon hasonló az előző mérkőzéshez, pár apróbb csavarral. A találkozót a Washington miatt csúsztatták el, ugyanakkor ebből nem sok előnye szármázott a gárdának: rengeteg kezdő hiányzott, de  a prímet így is az viszi, hogy az első és második számú irányító, Taylor Heinicke és Kyle Allen nem tudott visszatérni, így a héten igazolt, egyetlen kezdő meccsel rendelkező Garrett Gilbertnek kellett irányítania. Az Eaglesnél is lett ugyan két covidos, és a Washington védőfalába visszatértek többen is, de a fővárosiak a hét elejére még a fél edzői stábjukat is elvesztették, így igazából nem volt előnyük az eltolásból.

A meccset a Washington kezdte jobban, 10-0-ra vezetett az első negyed után két turnovernek köszönhetően (az első kifejezetten vicces volt, hiszen Goedert sarkáról pattant fel Landon Collins kezébe a labda), de már itt érezni lehetett, hogy ez nagyon távol áll a valós erőviszonyoktól. Az Eagles őrült módjára termelte a yardokat, végül 534-nél álltak meg, míg a Washington 257-t jegyzett, ennek ellenére a negyedik negyed közepéig még szoros volt a meccs és végül csak 10 ponttal nyert a sokkal jobb csapat.

Az Eagles problémája pont ugyanaz volt, mint a Ramsé. Jó playhívások, remek gameplan, működött minden, de a legfontosabb pillanatban dropok és turnoverek miatt mégsem sikerült pontot szerezni, sőt még 10 pontos hátrányt is le kellett dolgozni. Ha már fennmaradtunk, ne unatkozzunk.

Hurts 26 passzából 20 ment emberhez egy TD-ért és egy INT-ért. Kifejezetten jól passzolgatott az esőben és ennél még jobb is lehetett volna, ha Dallas Goedert nem ejt el két nagyon fontos labdát. Ezzel együtt a fiatal QB játékára sok panasz nem lehetetett, hisz még volt nyolc futása 38 yardért és két TD-ért is. Igaz az offense elsősorban nem rá, hanem a futójátékra épült: a dögrováson lévő washingtoni védelem semmit nem tudott kezdeni a futással, Hurt mellett Miles Sanders  7,3 yardos átlaggal 131 yardot, míg Howard 4,6 yardos átlaggal 69 yardot termelt. A levegőben a már a hibái miatt említett Dallas Goedert volt a csúcs, aki összességében azért elég sokat tett hozzá a csapat sikeréhez, hét elkapásból 135 yardot gyűjtött (más nem igazán említésre méltó, bár a lenti elkapás az újonc DeVonta Smith-től nem volt csúnya).

A hazai védelem is jól teljesített. A futást sikerült teljesen megölni, a Washington mindössze 63 yardot szerzett 21 kísérletből, bár a két engedett TD azért nem ideális. Mellé jön Gilbert 200 yard- és folyamatos nyomás alatt tartása, ami bár nem egy lehetetlen feladat, de egyáltalán nem volt triviális, hogy erre képes az Eagles védelme. Végül nem volt gond, Fletcher Cox a régi fényét idézve 1,5 sacket jegyzett és sikerült egész gyakran nyomás alá helyezni az ellenfél irányítóját (főleg a második félidőben).

A Washington oldaláról leginkább a szerencsét lehet kiemelni. Az Eagles ki nem kényszerített hibáiból születtek a pontok, saját erőből szinte semmire nem volt jó a csapat. Ami persze érthető azok után, hogy a futójáték halott volt, Gilbertnek meg kvázi két napja volt a csapattal. Ehhez képest a QB nem is volt teljesen vállalhatatlan, 194 yardot passzolt turnover nélkül, csak épp az átlagon felüli passzok sem jöttek. A legjobb elkapója így a futó Antonio Gibson lett, aki hat labdát is lehúzott, míg a többiek például Terry McLaurin egyetlen 46 yardos elkapást leszámítva még biodíszletnek sem voltak túl jók.

Az Eagles ezzel a győzelemmel 7-7-re javította a mérlegét és ezzel fontos lépést tett a rájátszás felé, de két hét múlva visszavágó a Washington ellen, ami szintén kulcsfontosságú lesz – persze az egész csoporton belüli rivalizálás értelmetlen is lehet, ha a Saints behúzza a maradék meccseit.