Bradyt lenullázták, utolsó pillanatban majdnem kikapott a Packers, a Titans maga alatt vágta a fát

Tom Bradyt 15 év után nullázta le egy csapat (hazai pályán pedig először), a Packers majdnem kikapott 14 pontos negyedik negyedes előnyről, a Titans pedig négy saját térfélen eladott labdával maga alatt vágta a fát. 

New Orleans Saints @ Tampa Bay Buccaneers 9-0

Tom Bradyt hazai pályán még soha senki nem nullázta le – mostanáig. De idegenben is csak kétszer sikerült ez a bravúr, ráadásul legutóbb 15 éve volt erre példa. A Saints viszont most megcsinálta és egyetlen egy pontot sem engedett a Buccaneersnek, így pedig egy részükről is gyenge, TD nélküli offense produktum is elég volt a győzelemhez.

Ahogy az eredményből sejteni lehet, a Buccaneers támadósorát teljesen lenullázták – nem csak pontok tekintetében, de a játék minden elemében. Brady folyamatos nyomás alatt volt, négyszer sackelték és fumble-t is kierőszakoltak rajta egy futásnál. Persze nem segített, hogy a mérkőzés közben megsérült Chris Godwin, Mike Evans és Leonard Fournette, tehát a Bucs legjobb négy bevethető fegyveréből három, de az így fennmaradó skill sor is jobb volt, mint amit a túloldalon megszokhattunk. Úgy tűnik Brady kriptonitja ez a Dennis Allen vezette Saints védelem, hiszen az alapszakaszban egyetlen egyszer sem tudta még legyőzni őket a Bucs színeiben (0/4).

A Saints védelméből elsősorban Cameron Jordant kell kiemelni, aki a mérkőzés MVP-je volt két harmadik kísérletes sackkel, egy kierőszakolt fumble-lel és folyamatos nyomásgyakorlásával. A falból Davenport és Onyemata is hozzátette a magáét, hátul pedig Marshon Lattimore, CJ Gardner-Johnson és Malcolm Jenkins játszott nagyot. De nem csak egyéni szinten, hanem a rendszerben is keresendő a siker titka, a Sean Payton helyett most ideiglenes főedzőként debütáló Dennis Allen valahogy mindig megkeseríti Brady életét.

Ilyen védőteljesítmény mellett pedig belefért az is, hogy a támadósor szenvedjen. Mindössze 212 yardot haladt a Saints offense, egyetlen TD-t sem sikerült szerezni, Taysom Hill 50%-os pontosság alatt maradt, Kamara éppen átlépte a 30 yardot a meccsen, a támadósor 3,5 yardot átlagolt játékonként és 16-ból csak három harmadik kísérletet tudott megoldani. Ez szinte minden  meccsen a semmire lenne elegendő, a védelem viszont alaposan kisegítette őket (a Bucs többet birtokolta a labdát és több yardot is szerzett a mérkőzésen, de a turnovercsatát 2-0-ra elvesztette). Egyedül Marquez Callawayt lehet kiemelni pozitív irányba, aki 100 elkapott yard fölé jutott.

A Buccaneersnél egyébként a speciális egységet is lehet kritizálni, hiszen volt egy kihagyott mezőnygól, a puntok elég rosszra sikeredtek, ahogy a visszahordások is, de volt egy roughing the punter büntetése is az egységnek, ami első kísérletet adományozott a Saintsnek. Bruce Arianst sem fogják megdicsérni, nem csak az offense 0 pontja miatt, de például a negyedik negyedes félpályás negyedik és 1-es puntja miatt sem.

A Buccaneers így egyelőre nem nyerte meg a csoportját (de ehhez már csak egy győzelem kell), ellenben visszacsúszott a 3. kiemelt helyre és egy meccsel le van maradva a Packerstől, így most már elég jó eséllyel lemarad a bye weekről. A Saints ellenben visszajött 50%-os mérlegre és még bőven van esélye a 7. kiemelésre (a fivethirtyeight.com szerint 49%) – a Dolphins, Panthers, Falcons trió pedig nem épp leküzdhetetlen feladat a maradék három körben.

(katonadani)

Green Bay Packers @ Baltimore Ravens 31-30

Szorosan indult, szorosan ért véget a meccs annak ellenére, hogy a 4. negyed elején még 14 pontos előnye is volt a Green Baynek. A Ravens edzői gárdája ismét bebizonyította, hogy az egyik legjobb az egész ligában. A kezdő irányító, a támadófal széle és nagyjából a teljes corner sor nélkül is képesek voltak egy remek meccset játszani, ahol az utolsó pillanatig izgulni lehetett az NFC első csapata ellen.

Már az első drive-ban is látszódott, hogy nem érzi meg annyira Lamar Jackson hiányát az együttes. A Ravens ugyan pont nélkül maradt, de csak mert nekimentek egy 4&goal szituációra is 3 yardra az end zone-tól. A tendencia pedig folytatódott szinte végig az egész meccsen. A Ravens remekül tudott haladni és az edzői kar kellően bevállalós volt minden szituációban. Miután a Packers támadósora csupán 3 play erejéig jött fel a pályára, beindult a pontgyártás. A Ravens 2 TD-t szerzett, amire a Packers is válaszolni tudott, így a szünetre 14-14-es döntetlen mellett vonultak a csapatok.

A félidő után azonban megváltozott a helyzet. Míg a Packers Jones elkapott és Dillon futott TD-jével, valamint egy field goallal 17 pontot szerzett egymás után, addig a Ravens csak egy 3 pontost tudott felmutatni és 10 perccel a meccs vége előtt komoly hátrányban volt, mint már sokszor az idei szezonban. De nem omlott össze a gárda. Huntley futásával zárkózott a csapat, a védelem pedig egy 3&out után visszaadta a támadósornak a labdát. 2:30 perccel a vége előtt pedig a félpályáról kezdhette meg a drive-ot a Ravens. Hála az egész meccsen ismét pocsékul játszó Packers special teamnek, amely több rövid yardos szituációt is adott a hazaiaknak. Ezt ki is használták és kevesebb mint két perc elég volt egy újabb Huntley futott touchdownhoz. 31-30 állt az eredményjelzőn és furcsa deja vu érzésünk lehetett. A Ravens akárcsak két hete, ismét nem az egyenlítést választotta, hanem nekiment a kétpontos kísérletnek és megpróbálta átvenni a vezetést.

Hibáztatni itt nem nagyon lehetett őket, az egész meccsen agresszívek voltak (volt saját térfélen bevállalt 4.down – amit végül nem sikerült megcsinálniuk). A kétpontos kísérlettel is azt az embert keresték, akibe nem lehetett belekötni egész este. Mark Andrews valószínűleg rémálmaiban fog előjönni a Packers védőknek, főleg a safety Savage-nek. A kiváló TE 10 elkapásból 136 yardot és 2 TD-t szerzett, minden fontos pillanatban megcsinálta addig a játékot. A kétpontossal is őt kereste Huntley, de a passz pontatlan volt, így levédekezte azt Eric Stokes és egy sikertelen onside kick után véget ért a mérkőzés. A Ravens nem szerette volna a hosszabbításra bízni a meccset és újfent bevállalós volt. (Bár 14 pontos hátrányban akár már az első TD után is megpróbálhatták volna a kétpontost).

A Ravens támadósor Jackson hiányában is remekül működött, pedig a meccs közben a 2. számú RT Tyre Phillips is lesérült. Andrews tarthatatlan volt, a másik legveszélyesebb játékos pedig maga Tyler Huntley volt. Végül a csapat 26 futáskísérletéből 13-at ő vállalt 73 yardért és 2 TD-ért, miközben a labdát egyszer sem adta el. A túloldalon sem lehetett panasz az irányítójátékra. Aaron Rodgers 268 yardig jutott 3 TD-vel, amivel beállította Brett Favre franchise rekordját – mindkét irányító 442 TD-t osztott ki a Packers színeiben. A vendégeknél Adamsnek ezúttal csendesebb meccse volt, bár 6 elkapást jegyzett egy TD-vel, csupán 44 yardig jutott. A Ravens több alkalommal is kettőzte és látszólag komolyan tartottak tőle. Emiatt mások előtt nyít meg a lehetőség, amivel Marquez Valdes-Scantling élt elsősorban, ő 98 yardig és egy TD-ig jutott.

Az győzelmével a Packers bejutott a rájátszásba (elsőként az idei szezonban), hiszen megnyerte a csoportját, a túloldalon a vereség pedig azt jelentette a Ravensnek, hogy beelőzte őket a Bengals, így különösen izgalmas lesz a két csapat jövőheti összecsapása.

(alatriste)

Tennessee Titans @ Pittsburgh Steelers 13-19

Úgy tűnik az NFL-ben felütötte fejét az AFC South betegség: amelyik csapat abból a csoportból egy félidőig minden tekintetben jobb az ellenfelénél és kialakít egy kétszámjegyű különbséget, az vagy nem tudja megtartani az előnyét vagy nehézzé teszi saját dolgát. Szombatról vasárnapra a Colts a Patriots ellen csak majdnem adta el 20 pontos előnyét a negyedik negyedben, most a Titans a 10 pontos előnyt adta le a második félidőben csak is saját maguknak köszönhetően.

Mindkét csapatnak fontos volt a találkozó, hiszen a Steelers Big Ben búcsú idényében még azért meg akarja lepni veterán irányítóját egy rájátszással, míg a Titans az AFC első kiemeléséért van nagy harcban. Ezt az első 30 percben inkább a Titansen láthattuk, hiszen Vrabel tanítványai két negyed alatt a labda mindkét oldalán domináltak. A futójátékkal nem tudott mit kezdeni a Steelers védelme, nem véletlen, hogy ebben a tekintetben a liga alsó feléhez tartoznak. A Titans 42 futójátékot hívott be a meccs alatt, amiből 201 yardot szereztek 4,8-as átlaggal. Ennek több mint felét az ihletett formában játszó D’Onta Foreman szolgáltatta 109 yarddal. Rá volt a legjobban igaz, hogy nem tudtak vele mit kezdeni a védők több játékban sem. Ezek mellett 32 passza is volt Tannehillnek, de ebből mindössze 152 yardot szerzett 23 sikeres átadásából, ami szintén 4,8-as átlag. Az első harminc percben szinte csak náluk volt a labda, a második negyedben egy több mint 10 perces támadást vezettek, de abból is csak egy field goal jött össze nekik, mellette Bullock berúgott még egy mezőnygólt, valamint Tannehill futott egy touchdownt, ezzel szereztek 13 pontot, amiről nem gondoltuk, hogy a második 30 percben nem tudnak hozzátenni.

A másik oldalon már korántsem sikerült ilyen jól az első félidő. A Roethlisberger vezette offense sem futásból, sem passzból nem tudott előre haladni. A legtöbb esetben három játék után kellett visszaadni a labdát. A védelem azonban a hajrába érkezve megmutatta erejét, és miután Minkah Fitzpatrick kiütötte Firkser kezéből a labdát, jó pozícióba került a Steelers, a támadás végén pedig Boswell be is talált. Hogy a támadás mennyire nem ment a Steelersnek, az jól leírja, hogy 60 perc alatt mindössze 35 yardot futottak és 148 yardot passzoltak.

A harmadik negyedben szépen csordogált a játék, a Titans folyamatos puntjai mellett egyetlen touchdownnal végződő drive-ját vezette végig a Steelers, melynek végén Roethlisberger ért be a célterületre, ezzel 2018 után újra “futott” TD-t szerzett. A Titans játékán itt már látszott, hogy valami megakadt, nem haladtak előre, de itt még a labdára legalább vigyázni tudtak. 13-10-es Titans előnnyel jöhetett a záró játékrész, ami aztán a teljes őrületet hozta.

Mindig nagyon fontos, hogy az eladott/szerzett labdákra nagyon kell figyelni, ez halmozottan igaz idén a Titansre is, hiszen ha több labdát szereznek mint ahányat elvesztenek, akkor nyernek, ellenkező esetben pedig veszítenek. Ilyen kilátásokkal az ami a negyedik negyedben történt teljesen értelmezhetetlen. 10 egymást követő támadó játékból három alkalommal is eladták a labdát, így tálcán átnyújtva a győzelmet a Steelersnek. Az egész őrület Racey McMath fumble-jével kezdődött, ezt a Steelers büntette is 28 yardos Boswell mezőnygóllal, amivel döntetlen állt az eredményjelzőn. A következő vendég támadásban Tannehill interceptionje érkezett, ezt is büntették Boswell 46 yardos mezőnygóljával, amivel már a hazaiaknál volt az előny. A habot a tortára egy újabb fumble helyezte fel, a támadás végén pedig megint Boswell jött 48 yardról, így már hat pontos előny evolt a hazaiaknak.

Hiába nem tudott előre haladni a Steelers a labdaszerzésekből, szinte rendre három játék után jött Boswell. Ennyi hiba nem fér bele egyszerűen, az egy negyed alatt eladott három labdával nem lehet mérkőzést nyerni. A Titans azonban a Steelers offense gyengélkedése miatt még kapott egy esélyt, hogy megnyerje a mérkőzést. Foreman futásaival haladtak is előre, azonban negyedikre egy Westbrook-Ikhine elkapás megpecsételte sorsukat. Egy kis problémát azért okozott ez az elkapás, a TV-ben is tisztán látható volt, hogy nagyjából egy yardra volt a Titans a first downtól, azonban a bírók annyira rossz helyre tették le a labdát, hogy a méréssel meglehetett volna, de a visszanézések végül igazságot szolgáltattak, így a Steelers nyerte az őrült negyedik negyed után a mérkőzést.

(kronikk)