Csacsi barna medve

Egy napon, mikor Negimackónak semmi dolga nem akadt
Eszébe jutott, hogy szerezni kéne pár hatpontosat
Elment tehát Derek barátjához, hogy meglesse mit csinál
De hatpontos playt akkor éppen nála sem talált

Las Vegas Raiders @ Cleveland Browns 16 – 14

A Covid miatt szombatról áttett meccs a vártnál nagyobb izgalmakat hozott, ahol valójában a győztes vesztett, és a vesztes nyert. A Browns számára sokat nem segített a meccs eltolása, csupán egy játékosukat tudták aktiválni. Stefanski, Mayfield, Landry, Hooper és még sokan mások csak otthonról nézhették a meccset, így arra lehetett számítani, hogy a Raiders ezt a meccset viszonylag könnyedén behúzza majd. Az első drive alapján még úgy tűnt, ez is fog történni. Ekkor Carr könnyedén felőrölte a Browns védelmét, nyolc passzából mind sikeres volt, és a drive végén megtalálta Bryan Edwardsot a célterületen belül.

Az első támadás meggyőző volt a Raiderstől, viszont ez volt az utolsó alkalom, hogy a célterületen belül láttuk őket. A meccs hátralévő részében érthetetlen módon a Las Vegas támadósora teljesen visszavett a lendületből, és csak puntok, mezőnygólok, vagy eladott labdák jöttek. Sok más csapat ellen ez a látványos visszaesés problémát okozott volna, de a Browns ellen sokáig úgy tűnt, még ez is beleférhet. Végül azonban majdnem sikerült kikapni.

A hazaiaknál Nick Mullens lépett pályára irányítóposzton, akit a gyakorlócsapatból kellett aktiválni. Senki nem várt semmit Mullenstől, és az első félidőben nem is kaptunk semmit. Pár checkdown passztól eltekintve csak adogatta a labdákat Chubbnak, akit azonban sokszor már a handoff pillanatában elértek (a Browns támadófalában is sok volt a hiányzó). Nem túl meglepő módon az első félidőben 29 percig nem sikerült még csak a Raiders térfelére sem eljutni. Az utolsó egy percben már igen, de a pontszerzés elmaradt, Chase McLaughlin ugyanis kihagyta a 47 yardos FG-t.

10-0-s Raiders vezetéssel kezdték meg a második félidőt a felek, és kezdetben nem volt semmi jele annak, hogy itt még komolyan vehető meccset láthassunk. De érkezett Jeremiah Owusu-Koramoah, aki kitépte a labdát Carr kezéből, és ezután hirtelen minden megváltozott. A Browns félpályáról indíthatta a támadást, és Mullens ezúttal nem okozott csalódást. Több kulcspasszt is megdobott, majd Chubb 4 yardról befutott a célterületre.

A Browns offense feltámadt, a Raidersnél azonban továbbra sem történt semmi. Egy mezőnygólt sikerült még rúgni, de abban a drive-ban is több lehetőség volt. A Browns azonban élt a lehetőséggel, és a meccs hajrájában levezetett egy 90 yardos majdnem 9 perces drive-ot, aminek a végén Mullens Harrison Bryantet találta meg egy 6 yardos TD passzal.

A semmiből a Browns vezetést szerzett, viszont csak 1 pont volt az előny, a Raidersnek elég volt 4 perc alatt mezőnygólig eljutnia. Kezdetben úgy tűnt a Cleveland kivédekezi ezt a támadást, Carr ugyanis túldobta Zay Jonest, és a labda Greedy Williams kezében kötött ki. Ezzel az INT-tel véget érhetett volna a meccs, a Brownsnak egy first downra volt csak szüksége, hogy lepörgesse a hátralévő időt. Ez azonban nem jött össze, Chubbot mindháromszor megfogták (nagyon konzervatív hívások voltak a Browns részéről), és Carr kapott egy második esélyt a game winning drive-ra. Másodszorra már nem hibázott, és időkérés nélkül is elvezette a csapatot a Cleveland 30-asáig, ahonnan Daniel Carlson belőtte a 48 yardos győzelmet érő mezőnygólt.

A Raiders nyert, de a mutatott játék egyáltalán nem volt meggyőző. A nyitódrive után az offense teljesen elakadt, és csak mezőnygólokat tudott rúgni. Egy nagyészt cserékkel kiálló Brownst ennél sokkal simábban kellett volna megverniük, és 2 perccel a vége előtt nem azon kellett volna izgulni, vajon Carr kap-e esélyt egy GW drive-ra. A Browns ugyan kikapott, de erre a küzdelemre büszkék lehetnek. Senki nem várt ettől a „csere”csapattól semmit, ők mégis képesek voltak szorossá tenni a meccset, és a győzelem is majdnem meglett. A körülményeket figyelembe véve a Browns egy győzelemmel felérő vereséget aratott. A probléma csak az, hogy a rájátszásesélyeik jelentősen csökkentek ezzel, így a csoport első helye (azaz a 4. kiemelés) helyett az utolsón találják magukat (a 12. kiemelt helyen).

Minnesota Vikings @ Chicago Bears 17 – 10

A Brownshoz hasonlóan a Bearsnél is több hiányzó volt a Covid miatt, viszont itt elsősorban a védelemből hiányoztak többen, főleg a secondaryből. Mivel a secondaryt többnyire cserejátékosok alkották, ezért arra lehetett számítani, hogy Cousins kihasználja ezt, és szétpasszolja a hazaiak védelmét. Ebből azonban nem lett semmi. Cousins 24 passz kísérletből összesen 87 yardot dobott csak. Ugyan két TD átadása volt, de ez a 87 yard nagyon kevés. Főleg egy ilyen megtépázott secondary ellen. Levegőben nem nagyon tudott haladni a Vikings, és földön sem sikerült sok yardot hozni. Cook 28 futásból 89 yardig jutott, ami ismételten csak nem túl erős.

A Bears védelem a rengeteg hiányzója ellenére képes volt megfogni a vendégeket, és folyamatosan esélyt adni a saját támadósorának. Annak a támadósornak, ami statisztikailag sokkal jobb volt, mint a Vikings. Míg a vendégek összesen 197 yardot tettek meg, addig a hazaiak 370-et. Majdnem kétszer többet. Mégis a Vikings neve mellett szerepel több pont, ugyanis a Bears képtelen volt befejezni a támadásait. Amint elértek a Vikings térfelére, és pontszerzés lehetősége merült föl, valami mindig elromlott. Vagy Fields dobta rosszul a labdát, vagy az elkapó ejtette el, vagy a playhívás volt botrányos, vagy az irányító kezéből kiütötték a labdát. Így 7 ígéretes pontszerző drive-ból összejött egy mezőnygól, egy fumble, egy kihagyott rúgás, három turnover on downs, és egyetlen egy TD. Az is a meccs legutolsó játékából született, amikor már minden mindegy volt.

Ezek a kihagyott lehetőséges azért is fájhattak a Bearsnek, mert az ellenfél mindent megtett azért, hogy meccsben maradjanak. A Vikings féltucatszor lezárhatta volna a mérkőzést, de folyamatosan adogatták vissza a labdát a Bearsnek. Rengeteg volt a 3&out vagy az 1 first downos drive. A legbeszédesebb ilyen eset egyértelműen az volt, mikor Damiere Byrd elejtette a puntot, és a Vikings a Bears 37-eséről indíthatott támadást. Ebből a jó mezőnypozícióból sikerült -4 yardot összehozni, majd puntoltak.

A Bears védelemnek jár a dicséret (főleg Akiem Hicksnek, aki 2 sacket is szerzett, illetve a koordinátor Sean Desai-nak), hiszen a rengeteg hiányzója ellenére volt képes értékelhető teljesítményt nyújtani. A támadók azonban képtelenek voltak pontokat szerezni, így ennek a nagy helytállásnak nem lett győzelem a vége. A Vikings ezúttal úgy nyert, hogy az utolsó pillanatokban nem kellett a szurkolóknak azon izgulniuk, vajon kikapnak-e. Viszont nem azért, mert ennyivel jobban játszott volna. Sőt! A Vikings valójában egész meccsen próbált segíteni az ellenfelének, és a támadók mindent megtettek azért, hogy a vége megint szoros legyen. Csak ezúttal a Bears nem volt partner ebben.