Összefoglaló
Csak Jimmy Garoppolo állíthat meg
A beharangozóban azt írtam, a Titans-49ers meccsből rangadó helyett akár mészárlás is lehet. Egy jó darabig úgy nézett ki, hogy ez így is lesz, de két dologgal nem számoltam/számolhattam: Jimmy Garoppolóval és AJ Brownnal.
A mérkőzést a 49ers kezdte és a csúcsra járatott Kyle Shanahan gépezetet láttuk az első drive-ban: 11 gyönyörűen felrajzolt játék, aminek a vége egy Jeff Wilson futott TD. A védelem is erősen kezdett, a Titansnek esélye sem volt, az egész első félidőben csak nettó 56 yardot sikerült saját erőből megtennie a hazai pályán játszó csapatnak. Eközben a 49ers offense ezer fokon pörgött, vagy legalábbis pörgött volna, ha nincs Jimmy Garoppolo.
Shanahan remek gameplannel érkezett. Működött a futójáték – különösen akkor, amikor Deebo Samuel futott –, a támadófal jól blokkolt a passzhoz is, rendre volt üres elkapó, vagyis minden adott volt egy erős teljesítményhez. Ehhez mindössze annyi kellett volna, hogy Garoppolo legalább egy gyenge közepes teljesítményt letegyen az asztalra, de ez ezúttal nem jött össze.
A Patriots korábbi irányítója a második drive-ban, 2&goal szituációban dobott egy teljesen homály interceptiont George Kittle-t megcélozva (Jackrabbit Jenkins húzta le). A következőkben a teljesség igénye nélkül: nem találta el a teljesen üresen lévő, jó eséllyel TD-útvonalat futó Kyle Juszczyket (a drive mezőnygóllal ért véget), 10-3-as előnyben dobott egy borzasztó amatőr INT-t Amani Hookernek a saját 25 yardosáról (ez után egyenlített ki a Titans), kulcsszituációkban rontott (rossz passzok, benyelt sackek) és mindemellett még szerencsésnek érezheti magát, hogy megúszta két INT-vel, mert Rashaan Evans kezébe is odadobta egyszer a labdát, aki elejtette azt.
Az első félidő alapján a 49ersnek minimum két labdabirtoklásnyi különbséggel kellett volna nyernie, de Garoppolo teljesen eltüntette a két csapat közötti különbséget (praktikusan 17-3 helyett lett 10-10). A Titans ugyanis borzalmas volt az első félidőben: a futójáték nem működött és mégis erőltették, Tannehill vagy nem találta el a szélen lévő elkapóját, vagy dobott egy mínusz 5-10 yardos screent, vagy sackelve lett. Effektíve esélye sem volt a Titansnek a pontszerzésre, de eközben a védelem is tehetetlen volt, a 49ers azt csinált, amit akart. Nem volt pass rush, nem tudta a hazai csapat megállítani a futást, valaki mindig bántóan üresen volt és a turnoverek is inkább az óriási szerencsének, nem pedig a jó rendszernek vagy remek egyéni védőteljesítménynek voltak köszönhetőek.
A fentiek ellenére azonban sikerült szép fokozatosan átvenni az irányítást. Ebben egyrészt nagy szerepe volt annak, hogy kivételesen nem hibázott a Titans támadósora – ugyan nem nagyon haladtak, de legalább a turnovergyártás is elmaradt az első félidőben. Aztán ők is rájöttek, hogy a 49ers CB-sora csak a létszám miatt van a pályán és elkezdett működni a passzjáték. Ez először egy 15 playes mezőnygól drive-ban nyilvánult meg a második félidő elején, majd Garoppolo turnoverének köszönhetően sikerült megszerezni az első TD-t.
A harmadik negyed elején így 10-10 lett az állás és teljesen megfordult a mérkőzés dinamikája. A 49ers támadósora kiesett a ritmusból, Garoppoló és 49ers offense egyre többet hibázott (a már említett rossz passzok mellett jöttek a dropok, 3/4& rövidre a false startok és egyéb büntetések), miközben a Titans mindent a most visszatérő és parádésan játszó AJ Brownra dobálva átvette a vezetést. Ezután a vendégek még össze tudtak pakolni egy TD-drive-ot, de a Titansnek volt bő két perce mezőnygóltávolságig jutni és pár kisebb játék, egy teljesen jogos pass interference és egy 23 yardos Tannehill passznak köszönhetően el is jutott a 49ers 26-osáig, Randy Bullock pedig nem hibázott.
A Titans ezzel 10-5-ösre javította a mérlegét és továbbra is versenyben van az első kiemelésért. A sikerben óriási szerepe volt AJ Brownnak, aki kvázi egyedül döntötte el a meccset: Tannehill 22 jó passzából, 209 yardjából és egy kiosztott TD-jéből 11 elkapást, 145 yardot és egy TD-t vállalt, brutálisan jól játszott. Rajta kívül senkinek nem volt három elkapásnál vagy 38 yardnál többje, a szintén pályán lévő Julio Jones például csak egy elkapást mutatott be hét yardért – igaz, nem is ment felé több labda, a figyelemelterelésen kívül sok haszon nem volt belőle (megint).
A védelmet is meg kell dicsérni egyrészt a turnoverek miatt, másrészt azért, mert sikerült George Kittle-t limitálni. Az elmúlt három meccsen 140 yardot átlagoló tight end felé mindössze három labda szállt, amiből két elkapás lett 21 yardért, illetve egy interception. Persze ebben Garoppolónak is szerepe volt, de a Titans defense így is hozzátette a magáét a sikerhez.
A vendégek részéről túl sok ok nincs az örömre. Bár a védelem nagyrészt rendben volt (a futást sikerült megállítani, négyszer lett becsomagolva Tannehill), de amint rájött a Titans, hogy passzolni is lehet, hirtelen bezuhant az egész. Josh Normanék csak dísznek voltak a pályán, AJ Brown egymaga megette a CB-sort és még a safetyk sem tudtak besegíteni. Pedig rajta kívül nem volt egyetlen potens fegyvere sem a Titansnek, mégsem sikerült kivenni a játékból.
A támadók és a gameplan szintén nagyrészt rendben volt, de Jimmy Garoppolót (322 yard, egy TD, két INT) egyszerűen nem tudták kompenzálni. Deebo Samuel egy szörnyeteg, kilenc elkapásból és öt futásból 191 yardot gyűjtött, Brandon Aiyuknak is volt 40 yardja és egy TD-je, Kyle Juszczyk és Jeff Wilson is hasznosan játszott, tudott is haladni a csapat (405 total yard a Titans 299-ével szemben), de ez a győzelemhez most kevés volt.