Jót szórakoztunk a Jaguars-Jetsen, a Bucs simán, az Eagles pocsék első félidő után nyert

Pocsék első félidőt követően a második 30 percben hengerelt az Eagles, a Falcons majdnem kikapott a csereirányítós Lionstől, a hét legszórakoztatóbb meccsét a Jaguars-Jets szolgáltatta, Bradyék pedig a sok fontos sérültjük ellenére is simán verték a Pantherst.

New York Giants @ Philadelphia Eagles 10-34

Nagyon sima lett a vége, de ez nagyon nem így nézett ki az első félidőben. Az Eagles úgy kezdte a meccset, hogy az első 9 labdaérintéséből két fumble, egy visszafújt interception és két drop jött össze, de csak az első félidőben volt még legalább két elejtett labda és egy kihagyott mezőnygól is. Mindkét csapatot figyelembe véve az első 30 percben volt 9 punt és három mezőnygólkísérlet, szóval nem volt valami eseménydús félidő.

Hurts nagyon gyengén kezdett, 7/17, 94 yard állt a neve mellett, de volt az interceptionje, amit végül visszafújtak, a yardjai felét pedig egy elkapásból DeVonta Smith szerezte, akit jelentősen aluldobott és a WR mentette meg. Ja, és nem vette észre Dallas Goedertet tök üresen a célterületen. Patrick Graham védőkoordinátor eléggé össze tudta zavarni, már az első összecsapásukkor is legrosszabb meccsét hozta az Eagles irányítója, és ez most is így volt az első félidőben, egyáltalán nem érezte komfortosan magát a fal mögött.

Kisegítette a Sasokat, hogy ez a Giants nagyon gyenge, főleg harmadik számú irányítóval. Jake Fromm 17 kísérletből 25 yardot ért el az egész meccsen, ami katasztrófa. Be is állt a helyére Mike Glennon, de ketten együtt hoztak össze 118 yardot, 1 TD-t és 2 interceptiont, és ha lehet ilyet mondani, a statisztika még jobban is néz ki, mint amit a pályán láttunk. Persze ilyen fallal és elkapósorral nincs könnyű dolguk, de akkor is.

Aztán a második félidő elején egy Fromm-interception beindította a hazaiakat, összejött az első TD és utána a következő három támadásból még 17 pont, hogy aztán Alex Singleton egy pick-6-szel feltegye a pontot az i-re (majd 34-3-nál jöjjön egy garbage time Giants TD).

A Sasoknak megszakadt a 175 futott yardos szériája, most az első félidős bénázásnak köszönhetően csak 130 egységet sikerült elérni, ami nem rossz, de nem is a megszokott lehengerlő futójáték. A második félidőben azért sikerült már haladni a földön és a levegőben is. A labdacipeléseket a sérülések miatt elosztották egymás közt (Sanders és Howard is kiesett meccs közben), elkapásoknál pedig DeVonta Smith-t lehet kiemelni a 80 yardjával és a touchdownjával (nagyon jól érzi az oldalvonalat és mindig benn tudja tartani a lábát). Emeljük még ki a jobb oldali tackle Lane Johnsont, aki elkapott TD-t szerzett a meccsen, illetve az Óriásölő Boston Scott szerzett még hatpontost (karrierje 12 TD-jéből 8-at a Giants ellen ért el).

A Giantsnél sok jó dolgot nem lehet elmondani a meccs kapcsán. Az első félidős védekezés szép volt, bár az Eagles maga alatt is vágta a fát. A támadósorból csak Devontae Booker lépte át a 30 scrimmage yardot, Barkley nagyon lassúnak tűnik, az elkapóknak meg esélyük sincs ilyen QB-játék mellett (és amúgy sem játszanak jól). Ráadásul még a Bears is nyert, rontva ezzel a Giants másik első körös pickjét.

Az Eagles ellenben jelenleg 7. kiemelt, tehát rájátszás helyen áll az NFC-ben.

(katonadani)

Detroit Lions @ Atlanta Falcons 16-20

Izgalmas meccset játszott a két csapat, és ahogy a Lions meccseken általában, úgy most is az utolsó pillanatokban dőlt el a találkozó. Mindez kifejezetten biztató az 1/2-es cetli birtokosának szempontjából, ugyanis úgy tudott végig meccsben maradni, hogy nem játszott D’Andre Swift, TJ Hockenson és Jared Goff sem, és a dögrováson lévő védelmet még nem is említettem.

A Falcons kezdte a meccset, de a Lions védelem gyorsan leparancsolta Matt Ryanéket a pályáról. A védőkoordinátor Aaron Glenn ezúttal is varázsolt, pedig az emberállomány alapján nettó átjáróháznak tűnik a detroiti defense. Ryanen folyamatosan volt nyomás (Alim McNeill, Austin Bryant és Derrick Barnes is szerzett egy sacket, akiknek a neve a legtöbb szurkolónak aligha mond sokat), a futójáték teljesen ki lett véve a játékból (47 yard, egy TD 18 futásból) és még a passzjátékot is sikerült limitálni. Ráadásul ismét jött a nagy játék, 2:28-cal a mérkőzés vége előtt, 20-16-os hátrányban a védelem kiharcolt egy fumble-t a Falcons 37 yardosán, tálcán kínálva ezzel a győzelem lehetőségét.

Az egész meccsen korrektül játszó Tim Boyle hozta is kötelezőt, szépen elvezette a csapatot a Falcons 9 yardosáig, ahol négy kísérlete volt a TD-szerzésre. Pontosabban négy lehetősége lett volna, ha nem dob egy borzalmasan homály INT-t rögtön az első próbálkozásnál. Pedig volt idő (39 másodperc), nem kellett kapkodni, de nem véletlenül csak csere.

Boyle 34 passzából végül 24 volt jó 187 yardért, egy TD-ért és egy INT-ért. Egy cserétől ez rendben van, de így is kár a végéért. A futójáték is eldöcögött, Jamaal Williams 77 yardig jutott, nem igazán volt tényező a játék ezen aspektusa. Ami igazán jó volt, az a levegőben történt és Amon-Ra St. Brownnak hívják. Az újonc elkapó egyre komolyabb teljesítményt tesz le az asztalra, ezúttal kilenc elkapásból 91 yardot és egy gyönyörű TD-t tett a közösbe, illetve volt két futása is 19 yardért. Az elmúlt négy meccsen 35 elkapást, 340 yardot és három TD-t jegyzett – nem egy Ja’Marr Chase, de egy negyedik körös újonctól nem rossz teljesítmény, szép jövője lehet.

A Falcons részéről egyetlen embert lehet pozitívan kiemelni, mégpedig Kyle Pittset, aki hat elkapásból 102 yardot gyűjtött. Rajta kívül senkinek nem volt még csak 40 yardja sem, tight endként egyedül cipelte a hátán ezt a csapatot. Ami egy kicsit meglepő, ugyanis Cordarrelle Patterson is játszott, de az egy futott TD mellett összesen 13 yardja volt nyolc labdaérintésből, ami még a Lions erőn felül teljesítő védelme ellen sem túl indokolt. Ami a védelmet illeti: a pályán volt 11 ember, de az ezer sebből vérző, csereirányítóval felálló Lions offense csak egyetlen nagyon rossz Boyle passz miatt vérzett el, a Falcons D legjobb esetben is csak asszisztált a vendégek bukdácsolásához, de sok kihívást nem jelentett.

(renningan)

Jacksonville Jaguars @ New York Jets 21-26

Alsóházi rangadó a javából! A Jaguars nagyot küzdött azért, hogy elveszítse az 1/1-es picket, de végül négy kísérletből nem sikerült öt yardot megtenni a győzelemért (igaz, ebből az egyik egy spike volt 3&1-re, amit még mindig nem értek). A Jets így a covidos főedzője és rengeteg hiányzó ellenére is megszerezte a szezonbeli negyedik győzelmét.

Igazi pörgős, izgalmas és szórakoztató meccs volt ez, puntból csak kettő volt az egész találkozón, és ugyanennyi támadófalember által elért TD. A Jaguars kezdte a meccset egy 14 játékból álló FG drive-val, majd jött egy gyors TD-váltás, majd 9-6-es vendég előnyben a Jets szerzett egy 102 yardos kick return TD-t Braxton Berrios jóvoltából. Ettől a pillanattól kezdve (9-13) egyetlen pillanatig sem vezetett a Jaguars, mindig csak közelíteni sikerült (hol egy pontra, hol ötre). A végén így is izgulnia kellett a Jetsnek, Trevor Lawrence-éknek négy esélyük volt TD-t szerezni az 5 yardosról: de egy rossz, majd egy 4 yardos passz után Lawrence spike-olt egyet 13 másodperccel a meccs vége előtt, amit egy újabb rossz passz követett (de ha jó lett volna, illegal shift miatt az sem számít). Értékeljünk.

• Hatalmas csalódás az 1/1-es

Trevor Lawrence helyzete borzalmas a Jaguarsban: nincs támadófala, minőségi elkapója, mindkét kezdő futója sérült, a védelem sem segíti ki. Ezzel együtt nem lehet csak a csapatra fogni azt, hogy az 1/1-esnek ugyanannyi TD-je van az elmúlt nyolc meccsen, mint tackle-je: EGY! Most is lett volna lehetősége javítani a statisztikán, de nem tudja kihasználni a kevéske adódó alkalmat, illetve a labdára sem vigyáz: volt a meccsen két fumble-je, az egyiket elveszítette, a másikból pedig TD lett, ami így jól hangzik, de aligha azt gyakorolják az edzésen, hogy az 1 yardosnál hagyja el a labdát, majd a támadófalembere szerezze meg (a nagyon rossz meneküléseiről nem is beszélve). Ennél sokkal több kell tőle.

• Az 1/2-es élete meccsét játszotta

Zach Wilson rövid karrierje talán legjobb teljesítményét nyújtotta. Ugyan a nem létező elkapósornak csak 102 yardot és egy TD-t passzolt (abból is egy yard és a TD egy támadófalembernek ment), de a földön 91 yardot és egy TD-t még betett a közösbe, közte egy 52 yardos TD-futással. Ehhez természetesen a Jaguars védelme is kellett, de minden hibája ellenére kifejezetten üdítő volt látni, előbb-utóbb hátha belejön ebbe a QB-dologba.

• A védelmek otthon maradtak

Egyik defense sem nyújtott semmi extrát, még ha a Jetsnél volt is 1-2 nagyobb játék. A Jaguars tudott a levegőben haladni és a futójátékot sem sikerült kellőképp limitálni, míg a túloldalon a Jets ugyan lájtos volt a levegőben, de 273 yardot szerzett a földön, amit leírni is sok. Wilson mellett Michael Carter is nagyot ment, 16 futásból 118 yardot gyűjtött, míg Tevin Coleman 14 futásból 57 yardot tett a közösbe.

(renningan)

Tampa Bay Buccaneers @ Carolina Panthers 32-6

Leonard Fournette, Chris Godwin, Mike Evans, Lavonte David, Jason Pierre-Paul – csak hogy a legfontosabb hiányzókat említsem a vendég csapatból. Ennek ellenére a Panthers olyan versét kapott, hogy azt még az sem teszi érdekessé, hogy felváltva játszott Cam Newton és Sam Darnold.

A Bucs egy punttal kezdte a mérkőzést, majd jött a Cam Newton vezette Panthers, ledaráltak 59 yardot (ebből 33 yard egy Newton futás volt), majd a Tampa 6 yardosánál megállt a tudomány, jöhetett a mezőnygól. 0-3, egy pillanatig elhihettük, hogy sérülésektől tizedelt Bucs akár megizzadhat. Aztán jött a következő két drive: Bradyék TD-t szereztek egy 55 yardos Ke’Shawn Vaughn futás után, majd Cam Newton eladta a labdát és máris 10-3 volt az állás.

Ezt követően már a Panthers nem tudott ellenállást kifejteni. Tom Bradynek ugyan nem volt jó napja (18/30, 232 yard, TD), de az eldöcögő futójátékkal (Ronald Jones 65 yardot és egy TD-t szerzett kezdőként, a Bucs pedig összesen 159 yardot termelt a földön) végül így sem kellett különösebben izgulnia. A kedvenc célpontja nem meglepő módon Antonio Brown volt, aki 10 elkapásból 101 yardot szerzett, nagyon kellett ő ebbe a megtépázott elkapósorba. Rajta kívül senki nem nyújtott extrát, pedig Rob Gronkowski is végig a pályán volt.

A védelem ellenben odatette magát. A QB-futásokat leszámítva teljesen esélytelen volt a Panthers, de még Newton nagy nyargalásával is csak 67 yard jött össze a földön. A nagy hátrány miatt amúgy se nagyon lehetett futni, így főleg a passzvédelem volt tesztelve, és az is remekül helytállt. Newtonon és Darnoldon is nagy volt a nyomás, a védelem összesen hét sacket jegyzett, ebből William Gholston egymaga 2,5-öt – a két QB összesen 251 yardot tudott termelni TD nélkül.

A Panthers részéről a védelmet fölösleges még említeni is: Bradyn semmi nyomás nem volt, a cseréket sem sikerült különösebben limitálni, ez még a minimumnál is kevesebb volt. A támadósor már egy fokkal érdekesebb a két irányítós koncepció miatt: Newtonnak 13, Darnoldnak 32 passzkísérlete volt. Egyikük sem érte el az 50 százalékos pontosságot, a védelem sem tűnt különösebben zavarodottnak, gyakorlati előnye ennek nem sok volt. Annyi persze megjegyezhető, hogy Darnold talán jobban passzol, de ez nem nagy meglepetés, és összességében vele sincs beljebb a csapat – viszont örülhet, a szemteszt alapján megnyerte magának a kezdő posztot.

(renningan)