Ki lesz az Év Védője?

Sok szó esik az MVP-versenyről így a szezon végéhez közeledve, de jóval kevesebb az Év Védője cím esélyeseiről, ahol idén elég nyílt a harc így négy fordulóval a vége előtt, a legnyíltabb az összes nagy díj közül. Kik a fő jelöltek és ki érdemli meg az elismerést leginkább?

Az utóbbi kilenc évben két játékos dominálta ezt az elismerést, hiszen az utóbbi négy évből háromszor Aaron Donald, az említett időszak első négy évéből háromszor pedig JJ Watt lett az NFL legjobb védőjátékosa – Luke Kuechly, Khalil Mack és Stephon Gilmore tudott beékelődni közéjük. Látható tehát, hogy elsősorban pass rushban erős védőfalemberek viszik haza a címet, és ez idén sem lesz másképp – és beleszólhat a versengésbe egy újonc is!

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

1. TJ Watt

A Steelers sztár pass rushere karrierje legjobbját jelentő 16 sackkel vezeti jelenleg a hivatalos listát, pedig két meccset ki is kellett hagynia sérülés miatt, ráadásul holtversenyben a negyedik helyen van kierőszakolt fumble-ök tekintetében is (4), sőt a pass rusherek közt a második.

Watt érdekes módon csak a 8. az ESPN pass rush win rate mutatójában és csak 41 nyomásgyakorlása van a PFF szerint, tehát nagyon nagy arányban váltja sackre a nyomásait, egész sok a blokkolatlan zsákolása is, amik általában a túlértékeltség jelei szoktak lenni (lásd Vic Beasley), de Watt esetében ez nem igaz. Így is kiválóan játszik és folyamatosan megveri az emberét, emellett sok nagy impacttel rendelkező játékot mutat be, plusz sok magas minőségű sackje is volt. Így tehát annak ellenére, hogy csak a 22. legtöbb nyomásgyakorlással rendelkezik a ligában, a harmadik legjobb a PFF-értékelése. Kicsit fura ez a szezon ebből a statisztikai szempontból Watt számára, de az egyértelműen látszik mindenki számára, hogy most is elit szinten teljesít.

Tovább javítja a 27 éves védő érdemeit, hogy kevesebb segítséget kap a társaitól, hiszen Tyson Alualu és Stephon Tuitt egy meccsen tudott játszani összesen a szezonban, így igazából csak Cam Heyward maradt mellette a falban, mint top játékos (és a back7 sem olyan erős, mint tavaly). Plusz sérülésekkel is küzd, két meccset kihagyott és még háromszor a snapek kevesebb mint felén volt csak bevethető, ráadásul volt olyan mérkőzése, ami előtt egész héten nem edzett, mert covidos volt. A második helyezetthez képest bő 100 snappel kevesebbet volt a pályán és így hozott össze eggyel több sacket.

Mindent egybevetve azért adnám neki a címet a második helyezettel szemben, mert a Steelersnek voltak olyan meccsei, ahol konkrétan Watt jelentette a különbséget a győzelem és a vereség közt – ez pedig elég ritka védők esetében. Nagyon feltűnő a különbség a defense teljesítményében attól függően, hogy a pályán tud-e lenni. Ráadásul mivel a sackek listáját is vezeti, így a szavazóknál is jó esélye lehet a győzelemre a tavalyi lemaradás után, habár egyelőre a Bet365-nél csak a harmadik legesélyesebb az oddsok alapján.

Azt meg már csak halkan jegyzem meg, hogy az elmúlt évek dominanciáját tekintve is kijárna neki egy ilyen díj, de persze ezt nem ezek alapján adják (teljesen jogosan). 

2. Myles Garrett

A Browns pass rushere a második a sack listán karrierje legjobbját jelentő 15-tel (habár ha a fél sackeket is egésznek számoljuk, akkor 17-szer vitte le az ellenfél irányítóját a földre), most hétvégén pedig egy kierőszakolt, majd összeszedett fumble után touchdownt is szerzett a Ravens ellen.

Jelenleg ő a favorit (holtversenyben) a díjra a Bet365-nél, sőt a PFF-nél is ő a legmagasabbra értékelt pass rusher a ligában. A 62 nyomásgyakorlása a harmadik legtöbb idén, az ESPN pass rush win rate mutatója szerint pedig a második legjobb az NFL-ben.

Egész szezonban domináns tudott lenni, három kivétellel minden meccsen volt legalább négy nyomása és háromszor annyira kiemelkedő volt, hogy 8+ alkalommal kergette meg az ellenfél irányítóját. Egy megállíthatatlan erő, aki sebességgel, erővel és irányváltásokkal is meg tudja verni az emberét, a játék minden elemében elit szintet képvisel – mintha csak egy laboratóriumban fejlesztették volna ki.

Wattal egyetemben neki sem elérhetetlen egyébként a Michael Strahan által tartott 22,5-ös sack-rekord, de neki kicsit nehezebb a sorsolása a maradék négy körben, mint a Steelers kiválóságának. Persze ha több zsákolással végez, vagy ha még 1-2 meccsen olyan döntő faktor tud lenni, mint a Ravens ellen legutóbb, ezáltal pedig a Browns bejut a rájátszásba, akkor könnyedén megnyerheti az Év Védője díjat, és jelen pillanatban sem húzhatná fel senki a szemöldökét, ha őt ismernék el Watt helyett.

3. Micah Parsons

Bevallom (meg talán emlékezhettek is), én elég szkeptikus voltam Parsonsszal kapcsolatban a draft előtt. Nem tudtam, hogy a hihetetlen atletikusságát igazán jó játékká tudja-e varázsolni a profik közt, főleg a hagyományosabb linebacker feladatkörökben, és azt sem gondoltam, hogy linebackerhez képest kiváló pass rusher képességeit valódi edge rusherként is tudná kamatoztatni. Csúnyán tévedtem / pofára estem mindenben vele kapcsolatban.

Parsons az Év Újonc Védője díjat már rég bezsebelte, és most belehúzott, hogy az Év Védője is ő legyen. Azt gondolom, hogy a fenti két úriember teljesítményéhez felér az övé is, de kevésbé hiszem, hogy a szavazóktól megkapná ezt a díjat is a másik mellé – pedig jelenleg Garrettel holtversenyben a legjobb oddsokkal rendelkezik a Bet365 szerint.

Parsons linebackerként kezdett a Cowboysban, aztán a sérülések miatt full time pass rusher lett belőle, Gregory és Lawrence visszatérésével pedig egy hibrid szerepet játszik, feltűnik itt is, ott is a védelemben, egy mozgatható sakkbábu lett, amit előszeretettel használunk prospectekre, de ritkán sikerül megtalálni a helyüket a pályán a profik közt. Na hát Parsonsnál ez tökéletesen sikerült.

A snapjei nagyjából felét tölti a boxban és a felét a védőfalban az egész szezont tekintve, és ugyan linebackerként is jól játszik, mindenhová odaér, de pass rusherként nyújt igazán maradandót. Az ESPN pass rush win rate mutatójában a harmadik legjobb az egész ligában, a PFF-nél a második legjobb a pass rush értékelése és úgy van a 10. legtöbb nyomásgyakorlása (55), hogy az előtte állóknál 100-150-nel kevesebb pass rush snapje volt.

Az utóbbi időben alaposan rákapcsolt, hiszen a 9. hét óta vezeti a ligát sackekben, QB hitekben és kierőszakolt fumble-ökben is. Már 12 zsákolása van, így csak 3 kell az újonc rekord megdöntéséhez, amit Jevon Kearse tart 1999-ből.

Ronthatja az esélyeit, hogy Gregory és Lawrence visszatérésével kevesebbet lesz edge rusherként a pályán, de ha továbbra is ilyen hatékonysággal használja ki ezeket a helyzeteket, akkor akár be is előzheti a fent említett két vetélytársát. Már most óriási sztár ez a srác, élmény nézni a játékát és alig várom, mire lesz képes a továbbiakban.

A többiek:

Aaron Donald még mindig a liga legjobb védőjátékosa, még ha nincs is akkora űrszezonja, mint az utóbbi években. Ettől függetlenül az ESPN pass rush win rate mutatójában az első helyen áll, a PFF-nél pedig a legjobb értékelést kapta az összes védő közül. Minden évben az esélyesek közt kell lennie a nevének, a Bet365-nél a negyedik helyen áll oddsokban, de mivel van három elképesztő teljesítmény mellette is, így elég jó eséllyel nem fogja megkapni a díjat. Nehéz újat mutatnia, így a szavazók is “belefáradnak” abba, hogy neki adják az elismerést.

Az AFC első kiemelt Patriotsból felmerülhet két védő neve, egyrészt Matt Judon, másrészt JC Jackson, hiszen mindketten kiváló teljesítményt nyújtanak, ahogy az egész védelem is. Judonnak a hatodik legtöbb nyomásgyakorlása van a szezonban, Jackson pedig úgy szerzett 7 interceptiont, hogy mellé nem engedett közel 900 yardot és 5 TD-t (khm, Trevon Diggs). Végül bedobnám még Nick Bosát, aki szintén ellenállhatatlanul játszik a 49ers védőfalában.

[/ppp_patron_only]