Connect with us

Játékos Portré

Legenda vagy csak egy újabb egyéves tehetség?

“Kommentátor: És Cam Newton kapja a snapet! Úgy tűnik, befuthat a célterületre. És így is van! Cam Newton touchdownt szerez a Panthersnek!

Cam Newton a kamerának: VISSZATÉRTEEEEM!!!”

2021. november 14., Arizona Cardinals – Carolina Panthers

***

Fűzővel kifelé!: Ismét Sam Darnold a Panthers kezdő irányítója

2021. december 30.

***

Cam Newton minden, csak nem egysíkú. Irányítóhoz képest jól fut, viszont rosszul passzol. Megkapta már az év támadójának és az MVP-jének járó trófeát is, de szorult már a kispadra egy újonc irányító mögé. A korábban megszokott üdvrivalgás füttykoncertté fordult át, a kiérdemelt tiszteletből pedig annyi sem maradt, hogy egy mérkőzést végig játszhasson. Newton hullám hegyekkel és -völgyekkel teli, emlékezetes pályafutása a végéhez közeledik, és amilyen szépnek tűnt a hazatérés, olyan csúf lehet a búcsú.

[ppp_patron_only level=”1500″ silent=”no”]

A második esély – először

Newton különös története természetesen sokkal korábban indult. Nem a Patriotsnál, nem az első panthersös időszakában, hanem még a Florida Gators egyetemi futballcsapatánál, ahol 2007 és 2008 között Tim Tebow cseréjeként és Aaron Hernandez csapattársaként kezdte meg a pályafutását.

A tehetsége nem volt kérdés, de az NFL-ig vezető út nem volt zökkenőmentes, amit Newton nagyban köszönhet magának. Nem csinált égbekiáltó dolgot: ellopott egy laptopot az egyetemtől. Az már nagyobb probléma volt, hogy a kollégiumi ajtón kopogtató rendőrök elől úgy próbálta elrejteni a bizonyítékot, hogy a gépet kidobta az ablakon. Ez a rendkívül okos húzás nem jött be: a zsaruk bevitték, de szerencséjére a vádak alól felmentették, így nem kellett ülnie. A lopást viszont nem sok helyen tűrik, így a csapattól és az egyetemtől is búcsúznia kellett.

A fiatal irányító nem adta fel, 2009-ben jelentkezett a Blinn College-ra. A texasi junior college egy olyan intézményrendszer tagja, amely sok olyan sportolónak nyújtott már második esélyt, akik a nagy egyetemi csapatoktól nem kaptak ösztöndíjat. Ez a lehetőség többek között Aaron Rodgersnek, Jason Pierre-Paulnak és Alvin Kamarának is segített abban, hogy a mérkőzéseken megmutathassák az NCAA-s játékosmegfigyelőknek, nagy hibát követtek el, amikor nem adtak nekik esélyt a játékra.

“Nem gondolom, hogy valaki rossz ember lenne amiatt, mert egyetlen hülye hibát elkövet. Mindenki érdemel egy második esélyt. Ha ezt is elszúrja, akkor vége.”

– nyilatkozta Cam Newton 2010-ben már az Auburn Tigers színeiben, miután megverték korábbi csapatát, a Florida Gatorst.

Az irányító nemcsak vaktában beszélt, valóban kihasználta az esélyt, amit a Tigrisektől kapott. A szezonban lejátszott 14 meccsen 280-ból 185 passza ment jó helyre, ezekből összesen 2854 yardot és 30 touchdownt hozott mindössze 7 interception mellett. De nemcsak a karja segítette a csapatot, futásaival még 1473 yardot és 20 hatpontost szerzett, illetve még egy elkapással is sikerült a célterületen belülre jutnia. Nem csoda, hogy ezzel az Auburn veretlen mérleggel megnyerte az SEC -t, Newton pedig kiérdemelte a Heisman-trófeát.

Helló, NFL!

Mindeközben a Carolina Panthersnek nem alakult túl jól a szezonja, Jimmy Clausen és Matt Moore irányítói munkája (nyolc TD, 19 interception) még mindig kísérti a Panthers drukkereit. 2-14-es mérleggel a liga utolsó helyén végzett a csapat, így övé volt az első választás a 2011-es drafton. Nem is volt kérdés, kit fognak elvinni az első helyen. Ekkor kezdődött el a Panthers és Cam Newton közös története, amely mára már szétválaszthatatlanná vált.

Cam Newton ligába érkezése tökéletes folytatása volt annak a Donovan McNabb és Michael Vick által elindított új trendnek, ami egyre nagyobb teret enged a dual threat irányítóknak – akinek már nemcsak a passzolásban kell megállnia a helyét, hanem tudnia kell futni is. Newton ennek tökéletesen megfelelt: 4051 yardot és 21 TD-t passzolt 66 százalékos pontossággal, és ugyan 17-szer eladta a labdát, de emellett szerzett 686 yardot és 14 hatpontost a földön. A Panthers ugyan 6-10-es mérleggel nem jutott be a rájátszásba, de Newtont beszavazták a Pro Bowl és az All-Pro keretbe, sőt az év újonc támadója címet is megszerezte.

A következő három évben kétszer vezette rájátszásba a Pantherst, majd jött a legendás 2015-ös szezon. Az offense Newton vezetésével agyondominálta a ligát: 3837 passzolt yard, 35 touchdown és mindössze 10 interception, mellé 731 futott yard és 12 TD a földön. A Panthers 15-1-es mérleggel zárta az alapszakaszt, első kiemeltként várta a rájátszást, míg Newton kiérdemelte az MVP címet. A playoffban először a Seattle Seahawkst, majd az Arizona Cardinalst is maguk mögött hagyva jutottak be a Super Bowlba, ahol aztán véget ért a tündérmese, összedőlt a fellegvár: a Denver Broncos lesöpörte a Pantherst a pályáról, Newton pedig karrierjének legborzasztóbb mérkőzését hozta le. Ki gondolta volna, hogy a vereséggel megkezdődött a csapat és az irányító mélyrepülése?

A Newton-jelenség

Az évek során Cam Newton egyre inkább kibontakozott, megmutatta, ki is ő valójában. A személyisége pedig az NFL egyik legmegosztóbb játékosává tette. A legszembetűnőbb és legismertebb vonása a cifra öltözködése. Egyre érdekesebb ruhaneműk kerültek elő a gardróbból, színesebbnél színesebb sálak, kalapok, lábbelik. Elmondása szerint soha nem viseli kétszer ugyanazt a darabot (ez pazarlásnak tűnhet, a ruhákat azonban elárverezi, a befolyt összegből pedig jótékonykodik.) Az összeállítások minden ízléses ember szemét kiszúrják: viselt már virágos overált, szőrös és sajt-cipőt is, egy cifra fejfedő pedig soha nem maradhat le – kétség sem fér hozzá, sokszor túlságosan is extravagáns a megjelenése.

Ez a szélsőséges öltözködés pedig azt a szélsőséges karaktert mutatja be, amit a pályán megismerhettünk tőle. Ha jól megy a játék, a fellegekben jár és fülig ér a szája. Olyan pozitív energiákat sugároz, ami nemcsak a csapattársaira, hanem a tévénézőkre is átragad. És persze ilyenkor jönnek elő a már védjegyévé vált ünneplések is. A táncok leggyakoribb eleme a Superman mozdulat, ami után (és a mutatott játékkép után) jogosan kapta meg a Supercam becenevet. De természetesen nem maradhat el a csapattársakkal való pacsizás és az sem, hogy egy fiatal Panthers szurkoló megkapja a pontot érő labdát.

Azonban az ünneplésnek is megvan a határa. Amikor az ellenfél orra előtt lejti a mozdulatokat, akkor jogosan kérdőjelezhetjük meg a sportszerűségét. Vagy említhetném azt a mozzanatot is, amikor a 2015-ös NFC döntőben a mérkőzés derekán összehívta a csapatot egy pózolós csoportképhez. Ugyan a Cardinals elleni mérkőzést gond nélkül lehozták, a jó öreg karma visszaütött a Super Bowlon a korai ünneplésért.

Nemcsak a cselekedeteiben, szavakkal is ki szokta fejezni, ha éppen élvezi a játékot. Sokan emlékezhetünk egy 2018-as visszaszólására. Egy alapszakasz mérkőzésen közeledtek ahhoz, hogy touchdownt szerezzenek a Packers ellen. Clay Matthews pedig úgy gondolta, ismeri a játékot, így elkezdte rendezgetni a Green Bay védelmét. Cam Newton erre csak annyit reagált:

“Sok filmet néztetek, mi? Akkor ezt nézzétek”

Majd nemes egyszerűséggel odapasszolta a labdát McCaffrey-nek, aki touchdownt szerzett. A jól ismert mosoly azonban igen gyorsan átfordul egy semmibe meredő, morcos tekintetté, amint a játék nem úgy megy, ahogy Newton gondolja. Az a típusú játékos, akinek ha egyszer nem megy, akkor nagyon nem megy, nem képes a hibákon túllépni.

Nem azért játszunk, hogy versenyezzünk. Azért játszunk, hogy nyerjünk” – nyilatkozta egy sajtótájékoztatón.  Ez jól mutatja, hogy kicsit olyan mint egy kisgyerek. Utál veszíteni, és ezt látványosan ki is mutatja. De legalább soha nem keresi a kifogásokat, sőt talán olyankor is magára vállalja a vereséget, amikor nem feltétlenül neki kellene.

Egy személyiségét mi mutatná jobban, mint az, hogy a csapattársaival hogyan viselkedik. Ebből Newton jelesre vizsgázott: soha nem látni, hogy valakivel veszekedne a pálya szélén, sokkal inkább a motivációkat és a dicséreteket osztogatja. Egy igazi csapatjátékos és vezéregyéniség. Nincs olyan társa, akinek ne adott volna becenevet vagy akivel ne talált volna ki egy közös kézfogást.

„Ő a legjobb dolog, ami velem történhetett a pályán és azon kívül is”

– mondta kedvenc csapattársáról a tight Greg Olsen visszavonulása után.

A mélyrepülés

Az elveszített Super Bowl óta egyre gyakrabban látjuk azt a bizonyos bizonyos kedvetlen arckifejezést, amitől a Panthers drukkerek minden egyes meccsen tartanak. 2017-ben ugyan megvolt a rájátszást érő hely, de ’16-ban és ’18-ban is negatív mérleggel zárt a csapat. És igaz, Newton nem játszott olyan vészesen, kezdett érződni rajta, hogy egyre nehezebben bírja az ütéseket. 2019-ben pedig már a sérülések sem kerülték el és azzal , hogy Ron Riverát menesztette a vezetőség, sejteni lehetett, hogy Newton sem marad már sokáig. A csapat újjáépítésében már nem találtak neki helyet és szerepet.

Mivel Carolinában már nem volt rá szükség, szerencsét próbált New Englandben, ahonnan éppen Tom Brady távozott. Persze ahhoz, hogy játszhasson is, meg kellett küzdenie a vetélytársakkal a kezdő pozícióért – bizonyítania kellett Belichicknek, hogy megérdemli az esélyt.

Az öröm nem volt felhőtlen a szurkolók körében, amikor mindez sikerült. Ráadásul Newton nem hozta azt a szintet, amire számítottak: nyolc touchdown és 10 interception a levegőben, amit az sem mentett meg, hogy 592 futott yard és 12 touchdown került a neve mellé futásból. Így hát egy év kínkeserves házasság után megtörtént a válás, Cam Newtont kiszorította az újonc Mac Jones.

De a Panthersnek sem alakult a legjobban a szénája. A 2019-es szezont Newton sérülése után Kyle Allen és Will Grier fejezte be, de mindketten borzalmasak voltak. 2020-as szezonra ezután leigazolták Teddy Bridgewatert, cseréjének pedig az XFL-ben remeklő P.J. Walkert. Ám Bridgewater sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így a QB-keringő folytatódott: a csapat a 2021-es holtszezonban megvált a Vikings korábbi első körösétől és cseréltek a Jets első körös bustjáért, Sam Darnoldért. Aki úgyszintén jól kezdett, aztán előbb visszatért a Jetsbeli formája, majd meg is sérült, így pedig csak P.J. Walker maradt az irányítók listáján. A Panthersnek tehát lépnie kellett szezon közben, hogy fenntartsa a rájátszásba jutás esélyét – nem maradt más hátra, Tepper félretette a büszkeségét és megkereste Newtont.

Itt érkezünk meg a cikkünk elejére. Cam az Arizona Cardinals elleni mérkőzésen lépett először újra pályára Panthers mezben. Nem játszott sokat, de amikor ő kapta a labdát, nem tétlenkedett: első futó- és passzjátékából is touchdown lett és ennek is köszönhetően a Panthers legyőzte az NFC egyik legjobb csapatát.

A felejthetetlen belépőt és a Washington elleni szép teljesítményt (77,8 százalékos pontosság, két TD, nulla INT) követően mindenki úgy gondolta, hogy az újraegyesülés mindkét félnek meghozza az eredményeket és a sikert. Azonban ez nem így lett: Newton az azóta lejátszott három mérkőzésen a jó futójáték ellenére borzalmasan dobál (46%-os passzpontosság, egy touchdown és négy interception került a neve mellé). Matt Rhule ugyan próbálkozott két QB-s gameplanekkel, de ezek sem váltak be, így ott tartunk, hogy a korábbi MVP-t kiszorította Sam Darnold a kezdőből.

Mit ér a név?

Newton nem játszik úgy mint a 2015-ös szezonban. De vajon mennyire érdemelte ki ezt a kellemetlen helyzetet magának? Elvégre évekig egy olyan csapatból sikerült rájátszás-képes egységet varázsolnia, ahol nem volt tehetség az offense-ben. Olsentől és Steve Smithtől eltekintve egyetlen egy épkézláb célpontnak sem passzolhatott és valószínűleg többet kellett a védelem elől menekülnie, mint bármelyik másik irányítónak.

Nem fiatal már, a futásaival már nem tudja fenntartani a játékában az kiszámíthatatlanságot. Jobban fél az ütésektől, mint korábban és valóban nem teljesít jól. Ugyanakkor még így sem játszik rosszabbul, mint Sam Darnold, akit Rhule korábban minden hibájáért megvédett, de Newtonért nem hajlandó kiállni. Persze érthető a logika a döntés mögött, hisz a korábbi MVP már úgy nyilatkozik, mint aki visszavonulásra készül, Darnoldnak pedig 18 milliós garantált fizetése van jövőre, de ez akkor is méltatlannak tűnik.

Cam Newton egész lénye és pályafutása megosztó. Játéka vagy Mount Everest-i magasságokban vagy pokoli mélységekben járt. Nincs olyan amerikai futball kedvelő, akinek ne lenne meg róla a véleménye. A ruháival, az ünnepléseivel, MVP trófeájával pozitív és negatív rekordjaival kisatírozhatatlanul beírta magát a futball történelmébe. Még mindig minden egyes meccsen vére folytáig küzd azért, hogy visszaszerezze a tiszteletet a drukkerektől és az edzői gárdától. Ha már mást nem is, de egy szép búcsút megérdemelne.

[/ppp_patron_only]

1 Comment
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Notify of
1 Comment
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
d zoli
d zoli
2 years ago

Érdekes felvetés, hogy mit érdemel Cameron? Amit a pályán régen nyújtott azt visszakapta a NE és Panthers 2 vel. Amit még emberileg arról 2 dolog jut eszembe. “meglepő hogy egy nő a futballról beszél” “hát te hány éves vagy hogy ilyen kicsi vagy?” elsőt egy riporternek nyilvánosan. A másodikat egy bírónak pár cimborájával.

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

1
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x