Megszerezte első győzelmét a Lions, védelmével nyert a Chiefs, hullámvasút Cincinnatiben

Nem lesz nyeretlen csapat idén, a Lions ugyanis drámai körülmények közt megverte a csoportrivális Vikingst! A Chiefs furcsa mód a védelmének köszönhetően nyert a Broncos ellen, Cincinnatiben igazi hullámvasútnak lehettünk szemtanúi, aminek a végén a Chargers játékosai örülhettek, a Rams pedig visszatért a nyertes útra. 

Denver Broncos @ Kansas City Chiefs 9-22

Chiefs meccsen talán furcsa leírni, de védőcsatát láthattunk vasárnap éjjel, és még ez sem a Broncosnak kedvezett. A Kansas City defense ugyanis az év eleji nézhetetlen kategóriából nagyon magas szintre fejlődött, az utóbbi hat fordulót figyelembe véve top5-ös egység képét mutatják EPA/play alapon. Most pedig ez a csapatrész volt a döntő a mérkőzésen.

A Broncos drive-jai így néztek ki a mérkőzés során: punt, punt, mezőnygól, turnover on downs, félidő vége, punt, interception, pick-6, garbage time touchdown, turnover on downs. Az első turnover on downsnál ráadásul egy 20 játékos támadást sikerült megállítani, amikor már a seggükön vehették a védők a levegőt. Fun fact: az utóbbi 20 évben ez volt az 5. drive, amelyik 20+ játékból állt, de pontszerzés nélkül ért véget. 

Bridgewater (22/40, 257 yard, TD, 2 INT) szörnyű volt a meccsen, sok hibát vétett, emellé alig volt pozitívan értékelhető megoldása, a Chiefs védelme teljesen összezavarta, a sok nyomás miatt pedig ritmusba sem tudott kerülni. Az offense-ben egyedül az újonc Javonte Williamst lehet kiemelni pozitív irányban, aki a földön megtett 100+ yardot, el is kapott emellé 76 egységet, és sok szerelést rázott le magáról. Ezenkívül viszont tényleg szinte nulla, a támadójátékok nagyrészt ötlettelenek voltak, az elkapókat egy az egyben elég jól levették a cornerek és a támadófal is többet szenvedett, mint nem.

És hát ha Daniel Sorensen szerez pick-6-et ellened, akkor tudod, hogy valamit nagyon rosszul csináltál.

A Chiefs offense sem volt sokkal jobb, a különbséget annyi jelentette, hogy Andy Reid a bye week alatt felrajzolt egy jó első 15-20 játékot, amivel a meccs elején 10 pontot fel is pakolt a táblára a hazai csapat. Utána viszont Mahomeséktól is punt, punt, interception, mezőnygól, punt, elejtett punt utáni rövid mezőnygól, punt volt a mérleg. A sztárirányító 184 yardon maradt passzolt TD nélkül (azért futott egy hatpontost) és dobott egy interceptiont is, habár az egyáltalán nem az ő hibája volt (Hill kezéről felpattant és az újonc Patrick Surtain szedte le).

A Broncos védelme összetett 50 yard alatt tartotta Tyreek Hillt és Travis Kelcet, ami óriási fegyvertény. Sok volt a drop a Chiefstől, ez is közrejátszott a gyenge teljesítményben, de a denveri védelem a futóknak szánt passzokon kívül igazából mindent el tudott venni Mahomeséktól – az 5,4 yardos playenkénti haladás elég rosszul mutat, ettől a támadósortól meg aztán pláne. A két RB-t, Clyde Edwards-Helaire-t és Darrell Williamst azért meg lehet dicsérni, hiszen mindketten elérték a 80 scrimmage yardot ezen a védelmek által irányított meccsen.

Spagnuolót óriási dicséret illeti, nagyon jól néz ki ez a Chiefs defense az utóbbi hetekben. Jót tett Melvin Ingram érkezése, aki önmagában is jól játszik a szélen, és Chris Jones is bemehetett középre, ahol sokkal pusztítóbb. Most a linebacker Willie Gaynek volt például elég jó napja még, de a secondaryt is mindenképp ki kell emelni – Sorensen mellett Juan Thornhill is szerzett egy picket.

A végére említsük még meg, hogy a speciális egységben is ellenfele fölé nőtt a Chiefs, ami leginkább a Broncos egész éves szerencsétlenkedésének újabb fejezete volt.

A Chiefs így 8-4-es mérleggel áll, mint az összes AFC-s csoportgyőztes ebben a pillanatban (ez egy Patriots-győzelemmel változhat ma éjjel). Megnyugodni persze még nem lehet, hiszen a Chargers csak egy meccs hátrányban, a wild cardról pedig ilyen telített konferenciában könnyen ki lehet utána pottyanni. A támadósor továbbra is döcög, de most már a védelem kisegíti őket, és ha sikerül valahogy visszatérnie Mahomeséknak a régi formához, akkor nagy menetelés is lehetne még ebből. A Broncos mindeközben visszaesett 6-6-os mérlegre és az AFC 12. helyére, így (a menetrendre is rápillantva) a playoff már messzinek tűnik.

(katonadani)

Los Angeles Chargers @ Cincinnati Bengals 41 – 22

Nagyobb hullámvasút volt ez a mérkőzés, mint a Formula Rossa. A Chargers remekül kezdte a meccset, az első 5 labdabirtoklásukból 24 pontot szereztek, miközben a Bengals egyet sem. A hazaiak ugyanis egy fumble-lel és egy interceptionnel kezdték a meccset, ami után bár javulni tudtak, ez csak két puntban mutatkozott meg. A Chargers azonban úgy kezdett, ahogy kevesen számítottunk rá. Joe Lombardi támadókoordinátort valószínűleg bezárták az öltözőbe, mert Justin Herbert egész meccsen szórta a mély labdákat. Elsősorban Mike Williams volt ezek célpontja, aki az első negyedben már 4 elkapásból 92 yarddal állt. Míg Williams a yardokat szállította, Keenan Allen a pontokért volt felelős és végül két touchdownnal zárt. Rajtuk kívül a 4 elkapásból 90 yardig jutó Jalen Guytont kell kiemelni, elsősorban ezért az összjátékért.

A Bengals felforgatott támadófalát (a center Hopkins, az RG Carmen és az RT Reiff is hiányzott) végig dominálta a Los Angeles védelme. A futás nem működött és Burrownak sem tudtak időt nyújtani. Különösen dicsérhető ez annak fényében, hogy Joey Bosát már az első negyedben elvesztette a Chargers. Hiányában Chris Rumph II és Uchenna Nwosu lépett fel, utóbbi 2 sackkel.

Ekkor úgy tűnt, óriási kiütést kell végignéznünk, de a mérkőzés még az első félidőben megfordult, méghozzá teljes mértékben. A magabiztosan játszó Chargers vette fel a hazaiak turnover mentalitását és egymás után 3 labdát adtak el két Ekeler fumble és egy Herbert interception révén. A lehetőségekkel pedig tökéletesen tudott élni a Bengals, amely 24-0-ról 24-22-re jött fel és csak egy sikertelen 2 pontoson múlt, hogy nem lett egál a mérkőzés a 3. negyedben. Burrow Higginsszel játszott össze remekül, aki az egész meccsen a legjobb elkapója volt. 9 elkapásból 138 yardot hoztak össze és egy olyan TD-t, amit a túloldali QB is megirigyelt volna.

Amikor pedig azt hittük a Chargers régi önmagát idézi, jött az utolsó fordulat. Joe Mixon is felköhögött egy labdát, amivel Tevaughn Campbell futott vissza, ezzel újabb nagyobb előnyt adva a vendégeknek, ebből a pofonból pedig már képtelen volt felállni a Cincinnati. A Chargers a meccs végéig további 10 pontot szerzett. A szög a hazaiak koporsójában pedig egy Burrow interception volt az end zone-ban.

A Bengals comebackje már csak azért is nagy szó, mert Joe Burrow dobókezén a kisujj megsérült még az első félidőben és látszólag komoly fájdalmak közepette tudta csak folytatni a meccset. Ennek ellenére a dobásain nem lehetett nagyon érezni a sérülést és elsősorban neki köszönhetően tudtak visszajönni a meccsbe. Nem segítette a dolgát, hogy a Chargers egyébként gyenge futás elleni védelme jól vette ki a meccsből Mixont és Ja’Marr Chase ezúttal is gyenge napot fogott ki. Két dropjából az első egy interceptiont eredményezett. A túloldalon is Herbert cipelte a hátán a csapatot. Mindkét irányító átlépte a 300 passzolt yardos határt, de míg Burrow csak egy, addig Herbert három TD passzt osztott ki. Ez az összecsapás az év végén is fontos lehet a wild card kiemelések szempontjából. Fontos meccset nyert meg a Chargers ráadásul olyan játékkal, amit már rég szerettünk volna látni tőlük.

(alatriste)

Minnesota Vikings @ Detroit Lions 27-29

Megvan az első! A Lions egy végtelenül izgalmas és látványos meccset játszott a Vikingsszal, és ahogy idén már oly sokszor, ismét jött a végén a dráma, de kivételesen a Lions jött ki jól ebből. Nincs már nyeretlen csapat a ligában.

A Vikings offense átaludta az első félidőt: hat pontot tett fel a táblára, abból is hármat csak azért, mert Dan Campbell megint nekiment 4&rövidnek a saját térfelén (hihetetlen, hogy még mindig nincsenek normális játékai a Lionsnek a rövidyardos szituációkra). A két mezőnygól mellett két puntot, egy turnover on downst és egy fumble-t sikerült felmutatni, a Lions pedig kihasználva a hibákat 20 pontot (két TD és két mezőnygól) tett fel a táblára.

Láttunk már ilyet idén párszor: a Lions elhúz az első félidőben (vagy minimum jól tartja magát), aztán a másodikban összezuhan minden. Úgy tűnt, így lesz ez most is, ugyanis két turnover és sok punt után 1:50-nel a meccs vége előtt már a Vikings vezetett 27-23-ra. A hazai csapatnak időkérése sem volt, Jared Goffnak mégis sikerült eljuttatni az offense-t a Vikings 11 yardosáig, ahol négy másodperccel a meccs vége előtt, 4&2-re kiosztott egy 11 yardos TD-t, ezzel megszerezve nemcsak a Lions első győzelmét idén, de az ő első sikerét is Sean McVay nélkül.

A Lions oldaláról mindenkit megillet a dicséret. Bár sérülés miatt nem tudott játszani Dalvin Cook és Adam Thielen sem (az elkapó a meccs elején sérült meg), de a Vikings offense így is túl nagy falatnak tűnt, pláne Trey Flowers hiányában. Ennek ellenére nemcsak két turnovert szerzett a csapat, de sikerült lerontani a Minnesota játékát.

Érdekes dolog ez, mert Alexander Mattison 4,1 yardos átlaggal 90 yardot és egy TD-t szerzett, Cousins pedig 340 yardot és két TD-t passzolt, de mégsem volt hatékony a Vikings. Nehéz ezt megfogni, de a Lions védelme nagyjából arra épül, hogy a kulcsszituációkat megnyerje. A Minnesota tudott haladni, de amikor a legfontosabb lett volna, akkor mindig jött egy negatív yardos szerelés, egy coverage sack, egy leütött labda vagy sack (Charles Harris egymaga kettőt szerzett, az egyik ráadásul fumble lett). A detroiti D effektíve töri és ütemtelenné teszi az ellenfél játékát és ez ellen a legjobb offense-ek is megszenvednek (fura ezt 27 benyelt pont után leírni, de nem lepne meg, ha Glenn egy kicsit tehetségesebb egységből azonnal top 10-est csinálna).

A támadók részéről meg kell dicsérni Goffot, aki bár dobott egy buta INT-t az ellenfél térfelén, illetve valami irgalmatlan homály volt a Lions második saját térfeles, 4&rövid kísérleténél (meg úgy általában a harmadik downoknál), de azért csak passzolt 296 yardot és három TD-t. Ráadásul a game winning drive-ja olyan parádés volt, hogy bármelyik top QB megirigyelhette volna. Neki kifejezetten jót tett amúgy Josh Reynolds, aki ezúttal négy elkapásból 69 yardot termelt, illetve végre az újonc Amon-ra St. Brown is úgy játszott, ahogy vártuk tőle: 10 elkapásból 86 yard és a mindent eldöntő TD fűződött a nevéhez.

A Vikings részéről első sorban a védelmet érheti kritika – aki ellen Goff képes egy ilyen TD drive-ot lenyomni a liga egyik leggyengébb elkapósorával időkérés nélkül, az mehet a sarokba. A futójátékot nem sikerült limitálni, olyan őrült nagy nyomás sem volt a Lions irányítóján, rengeteg nagy játék lett engedve, és általában pont akkor omlott össze minden, amikor nagyon kellett volna a jó teljesítmény.

Az offense rendben volt. 426 total yard, 27 pont, Cousins a végén csak levezetett egy kvázi GW drive-ot és ledolgozott egy 14 pontos hátrányt. Mindezt Thielen nélkül úgy, hogy Justin Jeffersonon (11 elkapás, 182 yard, TD) kívül nem nagyon számíthatott senkire és a futójáték is inkább csak döcögött. A fumble, az elrontott negyedik kísérlet (sackelte Okwara) nem nézett ki jól, de összességében azért ez nem rajta vagy a támadósoron múlt.

(renningan)

Jacksonville Jaguars @ Los Angeles Rams 7 – 37

Kiütéssel tért vissza a győztes útra a Rams, de ez inkább volt köszönhető a könnyű ellenfélnek, mintsem a lehengerlő játéknak. A félidőben még csak 7-16 állt az eredményjelzőn és 3 hazai field goal mellett az egyetlen TD-t a meccs legelején egy James Robinsonon okozott Donald fumble után tudta összehozni a Rams, ahol mélyen a Jaguars térfelén kezdhették meg a támadást.

A döcögős Rams támadójáték folytatódott. Nem segítette a dolgukat, hogy a center Brian Allen az első drive-ban lesérült, a helyette beálló Coleman Shelton pedig lefelé lógott ki az egységből. Kevés elképzelés, erőltetett passzok, sokszor Odell Beckham irányába, és sokszor nagyon pontatlanul játszó Stafford. A labdát nem adta el a Rams, de a Michel által futott TD-t leszámítva a Jaguars védelme remekül játszott és több alkalommal is mezőnygólon tudta tartani a hazaiakat. Michel egyébként jó meccset zárt, 5-ös átlaggal futott és a touchdown mellet 121 yardot szerzett a földön. A Jacksonville a szünetig szokásosan egy drive-ra tudta magát összeszedni, akkor 10 játékból masíroztak át a pályán és szerezték meg Carlos Hyde révén az egyetlen pontjaikat. Ezen a drive-on kívül azonban három 3&outra futotta tőlük és egy eladott labdára az első játékrészben.

A második félidőben azonban lassan elkezdett pislákolni valami. A Jaguars támadósora folytatta 3&out szériáját, amit további eladott labdák követtek. A Rams támadósor pedig beindult. Három drive-ból három TD-t szereztek, mindet Stafford passzaiból, aki végül 295 yardnál állt meg. Bár végül Beckhammal is összejött a TD, a legjobb elkapója ezúttal is Cooper Kupp volt, aki 129 yardot és 1 TD-t szerzett.

A Rams nem jött még ki a vízből, de az elmúlt hetek csalódást keltő eredményei után önbizalom növelő győzelmet szerzett. Ramsey, Donald és Floyd is jelentkezett nagy játékokkal és végül Lawrence-t 145 yardon tartották, míg a földön 25 kísérletből csupán 61 yardot engedtek. A Jaguars továbbra is gyenge gameplannel és játékosállománnyal rendelkezik. Ha Laquon Treadwell a csapatod legjobb elkapója, akinek a legtöbb targetje és elkapása van a meccs végén, akkor valamit nem csinálsz jól. Trevor Lawrence továbbra is nehéz helyzetben van, de most is volt három, a védők által elejtett labdája, ami csak a szerencsének köszönhetően nem lett interception.

(alatriste)