Connect with us

Minden ami NFL

Miért nem néz ki úgy Trevor Lawrence, ahogy mindenki beharangozta?

A legjobb irányító prospect Andrew Luck / Peyton Manning / John Elway óta. Így kezdtem a “Jövő sztárjai” prospect-ismertetőt Trevor Lawrence-ről, akit megváltóként, generációs tehetségként volt szokás emlegetni tavasszal. Ehhez képest a Jaguars 2-9-cel áll, Lawrence pedig a PFF értékelése szerint a 32 kvalifikáló irányítóból (minimum 200 dropback) a 29. helyet foglalja el. Ennyire mellélőtt volna vele kapcsolatban a teljes szakma? Vagy most is látszik a zsenije, csak lehetetlen helyzetbe van hozva? 

Trevor Lawrence irányába hihetetlenül magasak voltak az elvárások. A Clemsonon már true freshmanként parádés szezont produkált, bajnoki címre vezette a csapatot, onnantól pedig mindenki félistenként kezelte és olyan piedesztálra emelte, amihez nagyon nehéz ténylegesen felérni. Még legalább két szezont kellett az egyetemen töltenie, de már akkor egyértelmű 1/1-esnek titulálták. A hype óriási volt körülötte (általunk is): ő lesz a megváltó, igazi generációs tehetség, fixen sztárirányító lesz az NFL-ben is.

Mindenkit ámulatba ejtett a tökéletes, prototípus felépítése, az atletikussága, a karereje, a karizmája, a zsebben való jelenléte, stb. Ha egy laborban raktunk volna össze egy irányítót, akkor pont így nézett volna ki. Persze nem volt tökéletes ő sem, nem volt mindenek felett átívelő tehetség, a pontossága például nem egy Drew Brees kategória, de ettől függetlenül egyértelmű volt, hogy ő a legbiztosabb választás 1/1-re, nála van a legkevesebb kérdőjel és a legtöbb erősség, ilyen prospectet pedig tényleg nem láttunk Andrew Luck óta.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Ez mind szép és jó, de nem jelenti azt, hogy akkor ő egyből meg is fogja váltani a világot, és ezt talán elfelejtettük és túl hamar vártunk el túl sokat tőle, ami irreális volt. Az újoncok ugyanis pár kivételtől eltekintve tipikusan gyengén teljesítenek az NFL-ben, legalábbis szinte mindenki átlag alatt, és az 1/1-esekre ez ugyanúgy igaz (ha nem hatványozottan a csapat erősségét is figyelembe véve).

Az utóbbi 20 év 1/1-es irányítói átlagosan 58,1%-os pontosságot, 13-12-es TD-INT arányt tudtak felmutatni. És oké, nem fair egy Trevor Lawrence-t egy Cam Newtonhoz vagy Jameis Winstonhoz hasonlítani, de Andrew Luck újonc éve sem volt egyéni teljesítményben kifejezetten fényes 53,9%-os pontossággal és 23-19-es TD-INT aránnyal (hogy Peyton Manningről ne is beszéljünk). Oké, Luck passzolt yardokban (4662) köröket vert mindenkire, de ez leginkább annak köszönhető, hogy sokat passzoltatták, nem annak, hogy kifejezetten sikeres is lett volna. Persze a Colts akkor playoffba jutott, ami rengeteget segít megítélésben, de azért azt is hozzá kell tenni, hogy az a Colts keret egyértelműen erősebb volt az idei Jaguarsnál, például egy jövőbeli Hall of Famer Reggie Wayne-nek dobálhatott Luck.

Lawrence jelenleg 12 fordulót követően ilyen statisztikákat tud felmutatni (zárójelben a bevezetőben említett idei 32 irányító közt elfoglalt helyét tüntettem fel):

  • passzpontosság: 58% (31.)
  • kiigazított passzpontosság: 70,3% (30.)
  • passzolt yardok: 2369 (22.)
  • YPA: 6.0 (31.)
  • TD: 9 (27.)
  • INT: 10 (7. legtöbb)
  • passer rating: 72,3 (29.)

Ha teljes szezonra vetítjük, akkor az 58%-os pontosság mellé 3661 yard, 14 TD és 15 INT jönne ki (bár a 10-ből 7 interception az első három fordulóban jött).

Kétségtelen, hogy az “output” nem túl jó, ha a ligához viszonyítjuk (ha újoncokhoz az utóbbi 20 évben, akkor már sokkal kevésbé rossz). De csak Lawrence hibája lenne ez? Ő játszik ilyen rosszul és húzza le a Jaguarst? Ezt nem mondanám.

A 3P modell – Playcallers, Protection, Playmakers

A Közgázon elég sok hangzatos modellről tanultunk, mindenféle számos és betűs kombinációk vannak, amikkel le lehet írni bizonyos dolgokat. Ennek mintájára létezik az NFL-ben a 3P modell az irányítók kapcsán, ami azt mutatja meg, hogy mi kell ahhoz, hogy egy QB-t sikerre lehessen vezetni egy franchise által. A három P pedig a következő: Playcallers, Protection, Playmakers.

Azaz egy irányító sikerességéhez kelleni fognak jó támadóedzők, egy jó támadófal és jó skill playerek. Nézzük meg, hogy mi a helyzet ezzel kapcsolatban a Jaguarsnál, mennyire tudják segíteni Trevor Lawrence fejlődését, munkáját.

Protection

Kezdjük a támadófallal, ez lesz a legrövidebb szekció, ez ugyanis a legegyszerűbb. A támadófal rendben van. Egyáltalán nem kiemelkedő, de egy ligaátlag szintet megüt összességében. A PFF értékelése szerint a csapat passzblokkolása a 10. legjobb, amit kicsit túlzónak gondolok, de nagyon egyben van a liga közepe, szóval maradjunk annyiban, hogy nagyjából egy ligaátlag szintet megütnek. Nincs kiemelkedő játékosuk, de durván lefelé kilógó sem, ez pedig egy átlag szituációban pontosan elég. Még ha különösebben nem is segítik Lawrence munkáját, nem is hátráltatják. Ha a támadófal megüt egy közepes szintet, az már elég ahhoz, hogy sikeresen tudj működtetni egy támadósort. Már amennyiben a többi kirakós a helyén van, és hát itt kezdődnek a gondok.

Playmakers

Ugh. Ez a reakcióm, ha ránézek a Jaguars skill playereire. A földön James Robinson jó, de Lawrence szempontjából ez mellékes, itt az elkapókra és a tight endekre kell koncentrálni. Erre pedig mondanám, hogy a legrosszabb a ligában, de a jelenlegi Saints és Titans azért nagyobb joggal nevezne be erre a címre.

Ha gyorsan előkapjuk a PFF értékeléseit, akkor nincs top50-es elkapója a Jaguarsnak. Tehát a Jacksonville legjobb elkapója egy átlagos csapatban 3. számú opció lenne. És ezt teljességgel alátámasztja az is, amit a pályán látunk. Oké, az elméletben első számú DJ Chark IR-en van, de azon a három meccsen, amikor idén pályán volt, szintén gyenge volt.

A Jagsnek temérdek pénze volt a piac nyitásakor, bárkire be lehetett volna ruházni, rá lehetett volna ígérni bármelyik másik csapatra, erre mindössze egy Marvin Jones és egy Jamal Agnew érkezett. Jonesról idén lerí, hogy egész egyszerűen már nem képes elszakadni az őrzőjétől, így pedig hiába szánták második számú elkapónak, nem tud ilyen teljesítményt nyújtani. Agnew pedig egy cornerbackből és visszahordóból elkapóvá alakított játékos, és nagyon sokat elmond a csapat állományáról, hogy ő számít a gárda legveszélyesebb fegyverének.

Szintén elméletileg a tavaly draftolt Laviska Shenault lett volna a slot elkapója a gárdának, amiben használható is lenne talán, ha rá írnának játékokat, de neki meg korántsem fejlett az útvonalfutása és a hagyományos WR skilljei, így amikor Chark sérülése miatt kikerült a szélre, ahol ezek a hiányosságok csúnyán kiütköznek. És akkor ott van még két óriási bust, Laquon Treadwell és Tavon Austin, akik bizonyos heteken vezették a csapatot targetekben – ez is nagyon sok mindent elárul erről az egységről. Végül pedig a tight end Dan Arnold kap még nagyobb szerepet, akitől szintén nem igazán kell a védelmeknek tartania.

Számszakilag és százalékosan is a negyedik legtöbb drop fűződik a Jaguars skill playereinek nevéhez, ezzel együtt Lawrence az egyik legtöbb EPA-t bukta el a ligában a dropok miatt, ami mondanom sem kell, hogy nem segíti az irányító munkáját, sőt, egyenesen hátráltatja. Tele van a filmje ilyen dobásokkal, amikből nem lesz semmi…

A másik probléma, hogy nem tudnak elszakadni a játékosok. Rengeteg olyan játékot találunk, ahol Lawrence szépen végigmegy a progressionön, és egész egyszerűen senki nincs üresen. Itt mégis hová kellene dobni a labdát?

Sokszor előfordul egyébként azt is, hogy nem jól futják meg az útvonalakat, túl mélyen, vagy nem elég mélyen, vagy megállnak közben, mikor nem kellene, szóval ilyen problémák is megtalálhatók a Jagsnél. Plusz hiányzik a sebesség és a playmaking képesség, amikből ki lehetne hozni hosszú játékokat, és olyan elkapó sincs, aki egy az egyben nyerni tudna akár passz előtt, akár amikor a labda már a levegőben van.

Ha pedig az elkapók nem tudnak elszakadni és nem tudnak elkapni, akkor abból olyan sok mindent nem lehet kihozni, emiatt pedig minimális Lawrence-nek a hibázási lehetősége, mindent tökéletesen kellene csinálnia. Ami persze nem elvárható tőle.

Az egész offense legnagyobb problémája, hogy semmi sem jön könnyen. És ez már átnyúlik az edzői felelősség témakörébe is.

Playcallers

Kezdjük azzal, hogy Lawrence bekerült a liga egyik, ha nem legrosszabbul működő franchise-ába, ahol csak hallásból ismerik a győztes kultúrát, a jól működő szervezetet, vagy hogy miképp is kellene felépíteni egy franchise irányítót. Folytathatjuk azzal, hogy Urban Meyer egyelőre alkalmatlannak tűnik NFL-főedzőnek, és ami talán még fontosabb, hogy a személye, tekintélye körül is elég nagy kérdőjelek vannak, amivel elég nehéz elvezetni egy 53 felnőttből álló futballcsapatot. És ezek csak a magasabb szintű problémák, hiszen a játékokat nem Meyer, hanem Darrell Bevell hívja. Bevell irányítása alatt voltak már jó támadósorok, de eddig olyan QB-kkal dolgozott együtt, mint Brett Favre, Russell Wilson és Matt Stafford, és nem véletlen az sem, hogy előbb-utóbb mindenhonnan kirúgták, nem pedig előléptették.

A Jaguars támadósora Bevell irányítása alatt rendkívül fantáziátlan. Koncepciókat és sémákat figyelembe véve nagyon sztenderd NFL rendszer, nincs semmi forradalmi vagy újító benne, nincsenek könnyű játékok felrajzolva az irányítónak. A formációkat nem variálják eléggé, kevés a bootleg játék, RPO-ból is lehetne több, ellenben sok az izolációs útvonal, ahol az elkapóknak egy az egyben kellene nyerniük, csak hát ahogy fentebb taglaltam, ilyen WR nincs a csapatban. Ha lenne egy Diggs, aki könnyen elszakad útvonalfutásból, vagy egy Evans, aki védővel a nyakán is lehúzza a labdát, akkor ezek jobban működnének, így viszont semmi esélyük.

Lawrence várható pontossága a hatodik legalacsonyabb az egész ligában, amiből látszik, hogy nincsenek könnyű passzok kreálva a QB számára, nincsenek meg azok az ingyen játékok, azok a mankók, amik segítenek egy újonc irányítónak, hogy ne mindig neki kelljen a hősnek lennie, ne neki kelljen megoldania mindent, hanem támaszkodhasson a rendszerre és az elkapóira.

Persze Lawrence is hibás

Nyilvánvalóan nem lehet mindent a körülményekre fogni és nem kizárólag azok felelősek Lawrence visszafogott teljesítményéért, hanem ő maga is. Azt tudtuk prospectként is (ez volt nagyjából az egyetlen negatívum vele kapcsolatban), hogy nem a legpontosabb QB, ez pedig azért megjelent most is. Egész sok az elkaphatatlan labdája, ami főleg rövid passzoknál feltűnő.

A turnoverek viszont új hibák, ezt nem vártuk tőle, a szezon első három meccsén rögtön 7 interceptionje (és ezzel együtt 9 labdaeladást érő játéka) volt. Ezek közt ráadásul voltak kifejezetten buta dobások is, amiket nem engedhet meg magának egy jó QB. Persze újoncként tipikusak ezek a hibák és a magasabb INT-szám, még tanulja az NFL-coverage-eket, próbálgatja, hogy mi fér bele és mi nem. Azóta egyébként elég kevés csúnya hibája volt, a harmadik forduló után 3 INT és 8 TWP került a neve mellé. Mindenesetre érthető módon neki sem lassult még le a játék kellőképpen fél szezon után, nem látott még mindent, amit ellene küldhetnek a védők, de ez természetesen folyamat az újoncoknál és Lawrence előrébb is jár ebben, mint az átlag.

Ezenkívül a rovására írhatjuk, hogy nem elég türelmes. Ilyen kritikát fogalmazhattunk meg idén Patrick Mahomesszal és Josh Allennel kapcsolatban is, szóval a világ még nem dől össze ezzel, de ettől függetlenül túl agresszív, próbálja beerőszakolni a labdákat kis lyukakba mélyebben, miközben lehet hogy ott lenne egy biztonságos checkdown opciója. Tegyük gyorsan hozzá, hogy ez még mindig a jobbik probléma, hiszen ezt sokkal egyszerűbb lejjebb csavarni, mint valakibe beleverni, hogy ugyan passzoljon már mélyebbre is, próbáljon meg haladni és ne csak a checkdownokat dobálja.

A hátán kell cipelnie a csapatát, és ezt ő is pontosan tudja. Neki nincs ott egy erős védelem vagy egy kiváló futójáték, mint mondjuk Mac Jonesnak, akinek nem kell minden felelősséget magára vállalnia, hanem beleülhet a kényelmesebb kocsiba és nyugodtabban vezényelheti a csapatát. Jacksonville-ben semmi ilyesmi nincs, Lawrence-nek kell mindent megcsinálnia, ami érthető módon nem igazán megy.

De látszanak a magas szintű dolgok

Ha kicsit elvonatkoztatunk a győzelmektől, a statisztikáktól, és csak Lawrence játékára koncentrálunk, azaz megpróbáljuk kvázi játékosmegfigyelőként értékelni, akkor összességében szerintem nagyon is pozitív képet kapunk. Magas szintű képességekről tett tanúbizonyságot újoncként ilyen rossz környezetben is – rendszeren belül és rendszeren kívül improvizálva is.

A snap előtti és a snap utáni olvasásai is általánosságban nagyon jók, ő kezeli a pass protection hívásokat, jól megy végig a progressionökön sokféle koncepció alkalmával is. A sackeket jól kerüli el, egyrészt azzal, hogy zsebben nagyon jól navigál, másrészt hogy beleáll az ütésekbe is, miközben gyorsan elengedi a labdát. Ha már az elkapók nem tudják üresre játszani magukat, ő “üresre dobja” őket és oda teszi a labdát, ahol csak ők érhetik el, hátha néha elkapják.

Konklúzió

Még mindig úgy gondolom, hogy Trevor Lawrence top irányító lehet a ligában, és ha nem lesz, akkor az leginkább a Jaguars hibája. Egyre inkább hiszem, hogy egy QB prospect sikeressége nagyobb részben múlik azon, hogy milyen csapathoz kerül, mintsem hogy ő maga milyen tehetséges, milyen a munkamorálja. Nyilvánvalóan ezek is szükségesek, hogy valaki a csúcsra jusson, de ha rossz helyre kerül, akkor ezt megette a fene. A Patriots például Lawrence-szel már idén Super Bowlba jutna…

[/ppp_patron_only]

4 Comments
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Notify of
4 Comments
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
Krisztian Fekete
Krisztian Fekete
2 years ago

Lassan kezdek félni, hogy valamelyik fórumtárs is üzen nekünk: My nude pics here.
Attól meg még jobban, hogy véletlenül rákattintunk. :D

bjeela
bjeela
2 years ago

Azé, mer lófejű kislányokból nem szokás az NFL-ben sztárnak lenni. Csírlédernek csúnyácska, QB-nak meg gyámoltalan.

Szvsz túl van hájpolva. Bár megjegyzem a felhozott párhuzamok – Luck, Elway, PManning – sem volt jók az első szezonjukban, holott sokkal jobb csapatokba kerültek, mint a lófejű kislányka. Tehát még akármi is lehet belőle, más kérdés, hogy mennyire rombolja le az önbizalmát ez a szezon és ennek milyen kihatása lesz a pszichéjére, a magabiztosságára, a bátorságára, a tudatosságára.

Megjegyzem az egyetemen is épp ez volt a gond. Első szezonban bajnokság, és attól kezdve mindenki ezt várta tőle, aminek nem tudott megfelelni. 2019-ben az LSU és Burrow söpörte el őket, 2020-ban meg az Ohio State állt bosszút rajtuk és a lófejű kislány egóját ez garantáltan megráncigálta. Nem tudta teljesíteni az elvárást, hogy újra nyerjen, ami beleégett a tudatába. És ez most is látszik. Ő már nem a győztes típus, hanem a vesztes. És ez nagyon nem mindegy.

Fetyke
Fetyke
2 years ago

“Itt mégis hová kellene dobni a labdát?”

Hát azért. A játékost még el is találta. Csak a tempót és a helyet nem. :) Viszont az is szembetűnő, hogy mennyire nincs ennél a játéknál biztonsági opciója.

“…Lawrence-nek kell mindent megcsinálnia, ami érthető módon nem igazán megy.”

Azért ez egy 1/1-es esetében nem ritka elvárás. Legutóbb épp tavaly, Burrow került ugyanebbe a helyzetbe. És egészen más, sokkal biztatóbb teljesítményt nyújtott. Pedig hogy félt tőle mindenki, hogy csak 1 jó szezonja volt az egyetemen….

Ezzel együtt a cikk jó és adom is. Trevor szörnyű helyre került (mint ahogy többnyire az 1/1-es irányítók), nincs könnyű helyzetben. És simán benne lehet egy P.Manning, ha kicsit összekapja magát, meg valaki a franchise-t is körülötte.

Csabesz20
Csabesz20
2 years ago

Nagyon jó cikk. Azért is sajnálom szokszor a Top5ben húzott irányítókat, mert a legtöbb esetben olyan bántóan rossz helyre kerülnek, hogy nem tudják kihozni belőlük a tehetséget,majd az újonc szerződésük végére bustként lesznek elkönyvelve, holott sok esetben csak a megfelő coaching hiányzott mellőle.

4
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x