Rodgers még mindig a Bears ura, nagy előny után alaposan megizzadt a Bucs és a Cowboys

Még mindig Rodgers a Bears ura, a Buccaneers és a Cowboys majdnem kiengedte a kezéből a biztosnak tűnő győzelmet egy-egy igen fontos meccsen, a Chiefs pedig megint kiütötte a Raiderst. 

Chicago Bears @ Green Bay Packers 30-45

A végére ugyan könnyed sikert könyvelhettünk el az ősi rivalizálás legújabb fejezetében, de félidőig nagyon nem így nézett ki a történet. Az első negyedben három punt mellé egy field goalt láthattunk, de utána alaposan beindultak a csapatok, a második játékrészben 42 pontnak lehettünk szemtanúi.

Mindkét csapat szerzett két támadó- és egy védő/special team hatpontost, plusz a végén a Bears még egy mezőnygólt. Ráadásul a chicagóiak voltak másfél percet leszámítva végig előnyben!

A Bearsnél Justin Fields két hosszú passzolt TD-t osztott ki Jakeem Grantnek és Damiere Byrdnek (amik összesen 3 yardot haladtak a levegőben, de 100 yardot értek elkapás utáni yardokkal együtt), illetve Grant szerzett egy 97 yardos punt return TD-t is, ami franchise rekordot jelent egy olyan csapatnál, ahol Devin Hester is játszott.

A Packersnél Allen Lazard és Davante Adams (10 elkapás, 121 yard, 2 TD) kaptak egy-egy hatpontost, illetve volt egy pick-6 is attól a Rasul Douglastől, akit két hónapja a Cardinals gyakorlócsapatából hozott el a Packers és már a negyedik turnoverét, illetve második touchdownját jegyezte a csapatban.

A nagyszünet után aztán hamar megfordult minden. A Packers levezetett egy hosszú TD drive-ot, aztán Preston Smith sack-fumble-t jegyzett Fieldsen, a következő playből pedig Aaron Jones kapott el Rodgerstől egy hatpontost, így hirtelen nyolcpontos előnyben volt a hazai gárda és ugyan az eredményjelző szerint még nem, valójában el is dőlt a meccs.

A Bears inkább a nagy játékokból élt az első félidőben, a Packers viszont konzisztensebben is tudott haladni, ez pedig a második félidőre kiütközött. Ebben a 30 percben ugyanis már nem jöttek a nagy játékok a Bearstől, így a vendég csapat mindössze három three-and-outot, egy mezőnygólt, egy fumble-t és egy interceptiont tudott felmutatni. Ekkora leeresztés pedig nyilván nem fért bele Rodgersék ellen, akik felőrölték ellenfelüket még egy hosszú támadással és feltették az i-re a pontot.

A mérkőzés háromnegyede nagyjából úgy alakult, ahogy vártuk, azonban azért az őrült 42 pontos második negyedért mindenképp megérte felkelni, hiszen csak kapkodtuk a fejünket össze-vissza. Összességében azonban jött a papírforma, a Packers offense végig nagyon szépen tudott haladni a Bears defense ellen, a chicagóiak pedig pár nagy játékot leszámítva nem sokra mentek.

Rodgers (29/37, 341 yard, 4 TD) MVP-formában volt és egy nagy hajrával akár címet is védhet (Bradynek vagy Murray-nek lesz azért még ehhez egy-két szava). Adams mellett a futókat, Aaron Jonest és AJ Dillont is ki lehet emelni, akik 136 yardot és 2 TD-t szereztek A védelemben DeVondre Campbell megint mindenhol ott volt, és kiemelhetjük Preston Smith-t is, aki rémálmokat okozott a második körös újonc Teven Jenkinsnek, aki most mutatkozott be a profik közt Jason Peters meccs eleji sérülése miatt. A speciális egységet viszont mindenképp érheti kritika Green Bay-i oldalon.

A túloldalon Fields nem volt rossz, de jó sem. A számai nem mutatnak valami szépen, ha a sok elkapás utáni yardot kivesszük, a pick-6 is az ő sara, de megcsinált pár szép játékot, a földön is veszélyes volt és nagyot küzdött, sérült bordái ellenére beleállt az ütésekbe. Kellett is, mert a fala semmi segítséget nem adott neki. Jakeem Grant volt a csapat legjobbja egyértelműen, ami kicsit szomorú azért. A védelemre pedig nem mondhatjuk, hogy szépen helytállt volna Rodgersék ellen, persze a sérülések nem segítették az egységet, de akkor sem sikerült lelassítani a Packerst.

A Green Bay így továbbra is küzd az első kiemelésért, a Bears pedig továbbra is top5-ös pickkel rendelkezik – pontosabban rendelkezne, ha nem adta volna oda a Giantsnek.

(katonadani)

Buffalo Bills @ Tampa Bay Buccaneers 27 – 33 h.u.

Őrült playoff hangulatú mérkőzést játszott egymással a két csapat, pedig az első félidő alapján még úgy tűnt, hogy sima kiütés lesz. A Buccaneers a legelső snapjét elrontotta, utána viszont 4 egymást követő drive-ot fejezett be pontszerzéssel. Előbb Fournette szabadult el 47 yardos TD-ért, majd Brady szerzett 2 hatpontost (egyet Evansnek passzolva, egyet pedig QB sneakből), illetve Succop is értékesített egy mezőnygólt.

Míg a Buccaneers 24 pontot pakolt fel a táblára, addig a Bills összesen hármat. A hazaiak védelme teljesen kikapcsolta az ellenfél támadósorát, igaz ebben az is segített, hogy a Bills offense teljesen egydimenziós volt. Csak és kizárólag passzjátékot hívtak be, illetve néha Allen megiramodott, de ezt a pár esetet leszámítva a futójáték teljesen hiányzott a vendégek playbookjából. Így pedig a Buccaneers védelemnek nem volt nehéz kitalálnia, mi is fog következni.

Az első félidőt a hazaiak fölényesen megnyerték, de ez a 21 pontos előny kicsit túl nagy nyugalmat is adott nekik. A második félidőbe ugyanis a teljes csapat belealudt. A támadók alig-alig tudtak egy-egy first downt összekaparni, és egy mezőnygól mellett 3 punt, valamint egy turnover on downs jött csak össze. Míg az első félidőben a támadók 303 yardot termeltek, a második játékrészben a százat is csak szenvedve sikerült összehozni. Ez pedig megnyitotta az utat a Bills fordításának.

A Buffalo tanult az első félidő hibáiból, és megváltoztatta a gameplant. Immár nem csak Allen futott a labdával, hanem handoffot kaptak a futók is (legtöbbször egyébként RPO játékok során). Az első ilyen alkalom annyira meg is lepte a Buccaneers védőit, hogy Singletary 29 yardot hozott vele. Másrészt előtérbe kerültek a screen passzok is a vendégek részéről. Mind a futójáték felélesztése, mind a screen játékok hívása jó döntésnek bizonyult, a hazaiak erőszakos blitze ellen ezekkel a játékokkal sikerült a legtöbbet haladni.

A Bills elkezdte ledolgozni a hátrányát, és ahogy haladt előre a meccs, úgy lett egyre kisebb a különbség a két csapat között. Végül 3 perccel a vége előtt 27-24-es állásnál egy újabb Buccaneers punt után Allen megkapta az esélyt, hogy megnyerje a meccset, vagy hosszabbítást harcoljon ki. A Bills könnyedén el is jutott a biztos mezőnygól távolságba, a vörös zónán belül azonban megrekedt a drive. A Buccaneers a saját 7 yardján levédekezte Allen passzát, és 4&2 következett.

Sean McDermott ezúttal úgy döntött, inkább mezőnygólt rúgat, és hosszabbításban nyeri meg a meccset. A döntés érthető, ekkor a Bills volt ritmusban, és a mentális előny is a vendégek oldalán volt. Minden úgy is alakult, ahogyan azt McDermott remélte, Bass berúgta a mezőnygólt, majd a pénzfeldobást is megnyerték, így Josh Allen vezethette a legelső támadást.

Kisebb meglepetésre azonban a Bills nem tudta kihasználni a mentális fölényét. Hiába támadott először, még first downt sem sikerült elérni és egy gyors 3&outtal ért véget a drive. Bradynek így elég lett volna mezőnygólt szereznie, és valószínűleg ez is volt a terv. A Bills védelem azonban nagyon csúnyán elváltotta magát, és Brady 5 yardos passzából Breshad Perriman 58 yardos TD-t szerzett, amivel nyert a Buccaneers.

Nagy kiütésnek indult a mérkőzés, de végül mégis csak hosszabbításban sikerült a Buccaneersnek nyernie. Hatalmasat küzdött a Bills, és bár a végén nem ők nyertek, de megérdemlik a dicséretet. Egy borzalmas első félidő után is képesek voltak összeszedni magukat, rájöttek arra, mit kell változtatni, és az utolsó pillanatig küzdöttek. A Buccaneers ugyan nyert, de nagyon kevésen múlott, hogy egy 21 pontos félidei előny után kikapjon. A teljes második félidő katasztrófa volt mind offense, mind defense oldalon. Ennyire nem lehet ráülni egy eredményre, még akkor sem, ha 21 pontos az előny. De a hosszabbításra sikerült felébredni, és elkerülték a nagy bajt.

Nehéz megítélni melyik csapat játszott jobban, mert az első félidőben egyértelműen a Buccaneers, a másodikban pedig egyértelműen a Bills. Itt ma igazán egyik csapat sem érdemelt volna vereséget, igaz győzelmet sem feltétlenül.

(jarred)

Las Vegas Raiders @ Kansas City Chiefs 9-48

Nem ezt vártuk előzetesen két rájátszásért küzdő csapat összecsapásán, de végül egy nagyon sima hazai győzelmet láttunk, ami gyakorlatilag már az első játék után eldőlt. A Raiders nagyon csúnya verésbe szaladt bele Kansas Cityben, amivel elég nehéz helyzetbe hozták magukat.

Már az első játék után átkerült a helyzeti előny a hazaiakhoz, hiszen Josh Jacobs futásánál Mike Hughes szerezte meg a kiütött a labdát, amivel meg sem állt az end zone-ig. Mahomes még pályára sem került, de már vezetett a Chiefs, de amikor pályára került abban sem volt sok köszönet, hiszen az első félidő hajrájába fordulva 35-0 állt az eredményjelzőn.

Ezt pedig mind úgy, hogy a statisztikára nézve senki nem hozott űrszámokat. Mahomes 258 passzolt yardot és két touchdownt ért el 83%-os pontosság mellett. Ha a futókat nézzük, ott sem láthattunk extra teljesítményt. Edwards-Helarie 37 yardja mellett két TD-t is futott, Derrick Gore ért el 66 yardot és egy hatpontost, de ebből egy hosszú 51 yardos megiramodás tette ki szinte az egészet. Az elkapóknál pedig senki nem jutott 100 yard fölé, Hill 76 yardja és Hardman 59 yardja érdemes említésre. Mégis ilyen nagy különbség alakult ki, mert igazából amikor pályára kerültek, akkor abból szinte mindig végig is értek: ha a mérkőzés végi térdelést nem számoljuk, akkor nyolc támadásból csak az első drive-ban nem sikerült pontokat feltenni a pályára.

Ebből a győzelemből igazából a védelem is kivette a részét rendesen, hiszen rögtön az első playben egy touchdownt vittek vissza Hughes révén, és ezen kívül még négy alkalommal szereztek labdát. Carr, Zay Jones, Renfrow és Josh Jacobs is vesztett labdát fumble formájában, valamint Carr egyszer egy interceptiont is dobott. A labdaszerzés Mathieu (2x), Watts, Hughes és Thornhill nevéhez fűződik. Carr dolgát nagyon megnehezítették, hiszen rendkívül nagy nyomást helyeztek az irányítóra, négy sack mellett többször is menekülnie kellett. A futás a Raiders oldalon egyáltalán nem működött, hiszen 12 próbálkozásból 3,7 yardos átlagot értek el. Az egyetlen kiemelhető játékos Hunter Renfrow, aki 117 yardot és a vendégek egyetlen TD-jét jegyezte.

A Raiders védelménél igazából csak annyi kiemelhető, hogy három sacket szereztek, de az sokat elárul, hogy csak egy támadást tudtak úgy kivédekezni, hogy ne legyen belőle pont. Gus Bradley védőkoordinátor úgy döntött, nem változtat a legutóbbi taktikán, amivel megégette magát és nem próbálja meg a Chiefs ellen bevált két mély safetys védekezést, ez pedig nagy hiba volt a részéről, hiszen Mahomesék simán gázoltak át ezen a defense-en.

A Chiefs idén 89-23-ra verte meg oda-vissza a Raiderst. Győzelmével a KC megerősítette vezető helyét a csoportban, míg a Raiders nincs jó formában és vereségével már negatív mérlege is van a szezont jól kezdő csapatnak. A 48-9-es végeredmény pedig scorigami lett, azaz sosem volt még ilyen az NFL történetében.

(kronikk)

Dallas Cowboys @ Washington Football Team 27-20

A Cowboys nagyon erősen kezdte a meccset, a védelem remek teljesítményének köszönhetően 24-0-ra vezetett az első félidőben. Ezután viszont csak három pontra futotta, a Washington pedig szép lassan felküzdötte magát és bő két perccel a meccs vége előtt az egyenlítésért támadhatott (egy kihagyott extra miatt nem a győzelemért). De a Cowboys védelem megint előlépett és eldöntötte a meccset. Tanulságok:

• Zeke Elliott gödörben, Dak Prescott formán kívül

A korábbi első körös futó sorozatban ötödik meccsén maradt 50 futott yard alatt, ami negatív karriercsúcs. Hogy a térdének ebben mekkora szerepe van, azt innen nehéz megállapítani, de szinte semmit nem tesz hozzá a játékhoz, és úgy összességében a Cowboys futójátéka is szenved. Ám ez még a kisebbik probléma, ugyanis az elmúlt négy meccsen Prescott sem nyújtott különösebben sokat.

A Falcons elleni győzelem óta négy TD és öt INT került a neve mellé, a vasárnapi meccsen mindössze 211 yard, egy TD és két INT volt a lőlapja, ráadásul utóbbiakból az egyik egy pick-six lett a negyedik negyedben, ezzel megadva az esélyt a fővárosi csapatnak a fordításra. Nem kizárt, hogy nála is sérülésről van szó, mindenesetre nyoma sincs a szezon első felében mutatott MVP szintű játéknak.

• Taylor Heinicke egyszer ad, egyszer elvesz

Kifejezetten bírom Heinicke-t, egy igazi bang-bang játékos, csak épp a konzisztencia nincs meg hozzá. Amikor jó napja van, akkor képes annyit hozzátenni a meccshez, hogy az győzelmet érjen, amikor viszont nem megy neki, akkor nagyon nem – ráadásul ez periodikusan jön nála. A Washington a szezont vereség-győzelem-vereség-győzelem sormintával kezdte, majd négy vereségre négy győzelem volt a válasz, míg most ismét egy L következett, és mindez nagyon szépen korrelál a QB aktuális formájával.

A Cowboys elleni 25 labdájából 11 volt jó 122 yardért, egy TD-ért és egy INT-ért, valamint volt egy fumble-je a meccs végén. Persze nem csak ő, hanem Kyle Allen és Antonio Gibson is összehozott egy turnovert, szóval más is alaposan benne volt ebben a hazai vereségben, de mégiscsak a QB-val kezdődik minden. Pedig ilyen játékokra is képesek Washingtonban:

• Micah Parsons az év védője címre is bejelentkezett

Az nem kérdés, ki lesz az év újonc védője, de a Cowboys első körös linebackere/pass rushere a veteránok között is kiemelkedő. Már 12 sacknél jár, ebből a Washington ellen kettő jött össze, volt három tackle-je és egy nagyon fontos negatív yardos szerelése, illetve ő harcolta ki azt a fumble-t, amiből Dorance Armstrong TD-t szerzett. Egyszerűen félelmetes, amit művel.

Rajta kívül a sérülésből visszatérő Randy Gregory és Neville Gallimore, illetve DeMarcus Lawrence is jól játszott, mindhárman szereztek sacket, előbbi pedig egy interceptiont is jegyzett. Egyértelműen a védőfal a defense legnagyobb erőssége, miattuk vehető emberszámba a védelem.

• Ezúttal a jobbik arcát mutatta a fővárosi védelem

A WFT defense pont ugyanolyan, mint Taylor Heinicke: a jó és a borzalmas között ingadozik és nincs átmenet. Ezúttal a pozitív irányba mozgott ki és egyedül Ron Rivera egységének köszönhetően lett érdekes a meccs a végéig. Sikerült megölni a futójátékot, négyszer lett sackelve Dak Prescott, két labdáját is lehalászták a védők, egyikből ráadásul pick-six is lett. A turnover csatát viszont így sem sikerült megnyerni, a támadókat most nem lehetett kompenzálni. Van ebben a Wahingtonban potenciál akár még Heinickével együtt is, csak valami konzisztenciaszerűség kellene.

(renningan)