Igazi sakkjátszmát ígér a hétvége legkiélezettebb párharca – 49ers @ Cowboys

A hétvége legizgalmasabb párharca a 49ers és a Cowboys között fog zajlani, ami az egyetlen olyan Wild Card mérkőzés, ahol mind a két csapat a top10-ben van a Football Outsiders DVOA mutatójának egyaránt az offense és a defense oldalán is.

Amikor a 49ersnél van a labda

Két kulcskérdés van akkor, amikor a 49ers támad. Az egyik természetesen Jimmy Garoppolo, aki finoman fogalmazva sem volt meggyőző egész szezonban. A vendégek irányítója talán a leginkonzisztensebb kezdő QB a ligát tekintve, amikor kisebb súly nehezedik rá, akkor nagyon jól teljesít, ellenben amikor egyértelműen neki kellene előlépni, akkor katasztrofális megmozdulásokra képes. Nem véletlen, hogy Kyle Shanahan csak akkor támaszkodik rá, ha nagyon muszáj. A 49ers a korai kísérletek mindössze 42,7%-ában passzol, ami legalacsonyabb szám az egész ligában.

Nagyon fontos lesz a 49ers számára két dolog is a passzjátékkal kapcsolatban. Az egyik, hogy el tudják adni a play actionöket, a másik pedig hogy meg tudják védeni Garoppolót. Amikor ugyanis a 49ers play actionből támad, akkor az egyik leghalálosabb a ligában. Ekkor ugyanis a vendégek passzjátéka 7%-kal pontosabb, majdnem két teljes yarddal megnő az átlagos passzmélység (a második leghosszabb a ligában) és majdnem másfél százalékkal megnő Jimmy big time throwjainak is a száma.

A Dallas ellen ez azért is fontos, mert a hazaiak linebacker sora nagyon szeret gyorsan játszani. Ugranak a futásra, robbannak a lyukakba és könnyebben támadható a mögöttük hagyott terület. Különösen fontos az újonc Micah Parsons esetében, aki ha tisztán támadhatott gondolkodás nélkül, akkor kevesen tudták idén megállítani. Ellenben a gyors játékoknak megvannak a hátulütői is. Már tíz elhibázott szerelésnél jár a szezonban, ami ugyan nem katasztrofális, de nem is jó statisztika. Mellette Randy Gregory szintén kiugrasztható a bokorból. Neki úgy van hat elrontott szerelése, hogy jóval kevesebbet játszott társainál, százalékosan minden negyedik szerelési kísérletét elrontja, amivel az egyik legrosszabb a ligában.

A passzjáték másik fontos szerepe Garoppolo megvédése. Amikor ugyanis nincs nyomás, akkor 7,4 yardról 9 yardra nő Garoppolo passzmélysége (megint csak az egyik legmagasabb a ligában) és tíz big-time throwjára kilenc labdaeladást ígérő passz érkezik, miközben nyomás alatt Jimmy fiú még nem dobott egyetlen értékelhető labdát sem, a kockázatos kísérleteinek a száma ellenben csak nőtt.

Szerencséje van a 49ersnek, mert a támadófaluk az egész ligában az egyik legjobb. Trent Williams ihletett formában játszik, az idei év legjobb tackle-je, de Tom Compton sincs nagyon lemaradva a másik oldalon. Hatalmas csata várható köztük és a Cowboys passzsiettetői között, mert a dallasiak kiváló erőket tudnak felmutatni. A már említett Parsons, Gregory duó mellett természetesen DeMarcus Lawrence is nagy fenyegetés a szélen, hárman együtt közel 140 nyomást generáltak már.

A fal szélén tehát nagy csata várható, de közel kiegyenlítettek az erőviszonyok. Ellenben más a helyzet a fal belsejében. Itt a 49ers egysége egy hangyányit bizonytalanabb. A leggyengébb pont a jobb guard Daniel Brunskill, aki már 36 nyomást engedett a szezonban (viszonyításképpen Williams és Compton ketten együtt se engedtek ennyit). Ez azért rossz jel a vendégek számára, mert a Cowboys középső védőfala igencsak jól teljesít idén.

Osa Odighizuwa kiváló újonc szezon fut, a harmadik legtöbb nyomást generálta a csapaton belül. A Cowboys pass rush elsősorban hatalmas fizikai fölényével és a sebesség erővé alakításával operál, fizikálisan elnyomják az ellenfél egész támadófalát, amit nagyon nehéz egész mérkőzésen bírni. Mind a kezdők, mind a rotációs emberek nagyon jó fizikai állapotban vannak, így a mérkőzések vége felé jobban bírják a tempót.

Amit még érdemes itt megemlíteni, az Dan Quinn szerepe. A Falconsnál megbukott szakember nagyszerűen használja a védelmét. A védőfalban és secondaryben is az emberei erősségeire épít, valamint a nagy playekre. Ezért van az, hogy a Cowboys védelem egyszer nagyon sebezhetőnek tűnik és hatalmas játékokat enged, a következő játéknál meg labdát szerez (á lá Trevon Diggs szezonja). A pass rusherek többnyire egy lyukat támadnak, de azt hezitálás nélkül és ha az emberük nem tudja őket feltartóztatni vagy a futójáték arra folyik, akkor annak sack vagy negatív yardos szerelés is lehet a jutalma.

A secondary pedig általában emberezik (harmadik legtöbbet a ligában), aminek megvan az a bája, hogy ha a védők jól látják el a dolgokat, akkor képesek lenullázni az ellenfelet, ellenben ha valakit megver az embere, akkor abból nagy játék lesz. A 49ers ellen ez különösen fontos lehet, mert Jimmy Garoppolo képes hibázni, emberezés ellen például csak 17. legjobb EPA mutatója van a ligában és az egyik legtöbb labdaeladást ígérő átadása.

A 49ers várhatóan passzjátékkal a középső zónákat keresheti a 10-20 yardos távolságban, ahol elsősorban Kittle-re támaszkodva szeretnének majd haladni. A Cowboys ez ellen egy robberrel védekezhet, akinek ebben a felosztásban fura módon nem az irányítóra kell majd figyelnie, hanem Kittle vagy Deebo Samuel megiramodásaira. Ha a linebackerek túlságosan megugranak a futásra (ami meg fog történni), akkor a mögöttük nyíló területen legyen ember, aki elvágja a passzsávokat, jó esetben labdát szerez.

Ahhoz hogy a 49ers passzjáték működjön, a futójátékot kell megalapozni. A 49ers top3-as EPA/playben futójátékoknál és ezt száz különböző módon tudja futtatni. A Cowboys defense ezzel szemben nem rossz futás ellen, de nem is hibátlan. Ahogy fentebb tárgyaltuk, ha erőből gyorsan megcsinálják a játékot, annak sok negatív yard a jutalma, ellenben ha elhibázott szerelés van vagy egyszerűen túlfutnak az emberen, akkor annak nagy futás lehet a jutalma. Nem véletlen, hogy a hazaiak csak középmezőnyben vannak futás ellen és már 14 darab 20+ yardos futást engedtek, ami a harmadik legtöbb a ligában.

Elijah Mitchell nagyon stabilan teljesít idén, a hátsókörös rookie 4,7 yardot átlagol futásonként, ami a tízedik legjobb és már 29 darab 10+ yardos futása volt, ami a negyedik legtöbb a ligában. A lényeg azonban nem ő lesz, hanem Shanahan rendszere. A fiatal mester ugyanis az egyik legnagyobb agytröszt futójátékoknál, az outside zone legnagyobb mestere és pont a Cowboys ellen sokat számíthat, hogy a kapkodó linebackerek belesétálnak a csapdáiba, hiszen rengeteg figyelemelterelő elemet alkalmaz a snap előtt és közvetlen után. A szezon második felében kijött azzal a koncepcióval, hogy leghalálosabb playmakere, Samuel kezébe adja a labdát futójátékoknál is, ezzel egyrészt egy plusz blokkolót teremtett magának, másrészt még nagyobb mismatchet generált a védelmek számára.

Ezekből a játékokból az úgynevezett Zorro playeket erőlteti Shanahan, amik outside zone koncepciók az erősebbik oldalra. Nagyon egyszerűen elmagyarázva egy külső zónablokkolás megy a tight end irányába és plusz blokkolónak a futót tudják használni, mert Samuel is backfieldről indul. Így abba az irányba erőfölényt alakítanak ki, a tight end általában az ő oldalán álló szélső passzsiettető külső oldalát tudja blokkolni, mert belülről a futótól kap segítséget, így pedig egy jó blokk után tud feljebb is lépni. Mint mondtam a Cowboys ellen ez azért lehet fontos, mert a védelem tagjai szeretnek első megindulásból támadni, így nem várják ki türelmesen merre folyik majd a játék, ezt pedig könyörtelenül kihasználhatja a 49ers.

Amikor a Cowboysnál van a labda

Itt egy fokkal egyszerűbb a képlet talán. Itt is mindkét gárda a top10-ben végzett az összesített DVOA mutatókat tekintve a saját oldalán, de míg a Cowboys pont passzjátékoknál top5, addig a 49ers passzvédelem csak középmezőny és futójátékoknál, ahol a Cowboys csak középmezőny, ott a 49ers futásvédelem top3. Nem nagy meglepetés, hogy a 49erst a secondaryben lehet megverni, ami talán a csapat leggyengébb pontja.

Teljesen mindegy, hogy épp Ambry Thomas, K’Waun Williams vagy Emmanuel Moseley volt a célpont, a végeredmény ugyanaz. A feléjük szálló labdák közül 70%-a célba ért és több mint 350 yard süllyedt el mellettük fejenként.

A Cowboys két outside elkapója, CeeDee Lamb és Amari Cooper pedig igazi mismatch számukra. Cooper fizikális játékával egyik sem tudja felvenni a versenyt, miközben Lamb mozgékonysága szintén megoldhatatlan feladatnak tűnhet. Nem szabad hagyniuk, hogy a két elkapó kezébe jusson a labda, mert akkor keresztet vethetnek magukra. Itt még ki kell emelni, hogy Williams a slotban az egyik legrosszabb corner elkapás után, közel 200 yardot engedett miután a WR-ek megkaparintották mellette a disznóbőr.

Azt, hogy eljusson az elkapók kezébe a labda, kétféleképpen akadályozhatja meg a 49ers. Az egyik természetesen a pass rush, ami sok nyomás generálva lelassíthatja a hazaiakat. Dak Prescott teljesítménye ugyanis radikálisan visszaesik nyomás alatt. Az egyik legnagyobb változás látható nála, amikor tiszta zsebből passzolhat, mint mikor siettetve van. Passzpontossága 74%-ról 52%-ra csökken miközben az átlagos passzmélysége két egységgel kerül lejjebb.

Balszerencse a 49ers számára, hogy a két fal csatáját itt aligha ők nyerik. A dallasi támadófal az egyik legjobban passzblokkoló egység a ligában. A kezdők közül nincs olyan játékos, aki 21 nyomásnál többet engedett idén és átlagosan hét nyomást engednek mérkőzésenként, ami ligaelső. A 49ers pass rush ezzel szemben csak kapargatja a liga közepét, egyedül Nick Bosa a konstans veszély. Ő a 75 szerzett nyomásával ugyan a második az egész ligát tekintve, de a Dallas könnyedén duplázhatja vagy akár kerülheti a fiatal pass rushert, ugyanis a többiek már jóval lemaradva követik.

A másik fegyvere a 49ersnek az lehet, hogy snap után sokat változtatják a védelem felállását. A ProFootballFocus elemzője, John Owning kimutatása szerint ugyanis Dak Prescott az egyik leggyengébb irányító, ha a védelem a snap után változtat a coverage-en. DeMeco Ryans védőkoordinátornak az lesz tehát az egyik legfontosabb feladata, hogy a sémákat sokat változtassa, snap előtt elrejtse Dak elől, mit is akar, és várja, hogy hibázik az irányító.

Az egyik kulcsszereplő ebben Fred Warner lehet, aki nem csak az idén sok TD-t termelő Dalton Schultz ellen lehet hatásos semlegesítő, de sokat maradhat hátul, amolyan Tampa 2 szerepkörben, hogy a Dallas középtvávoli útvonalait elvegye és kisegítse a cornereket, akik így többet tudnak outside leverage-dzsel dolgozni. A másik pedig Jimmie Ward, aki two high safetys felállásból sokat szállhat alá a boxba, ekkor pedig a két corner felveheti a Cover 3-ban a helyét, ezzel rövidebb játékokra kényszerítve a Cowboyst.

A futójáték itt tehát elhanyagolhatóbb lesz, de ne gondoljuk hogy Elliottéknak nem lesz szerepe. A 49ers nagyon jó futás ellen, de Tony Pollard sebességét kihasználhatja a Cowboys. A fiatal futó a liga egyik leggyorsabb játékosa kezében a labdával, a 49ers pedig a szélre irányuló futásoknál gyengébb, mint amik középre mennek. Ha itt sebességből előnyt tud kovácsolni magának Pollard, akkor az fontos drive-okat dönthet el.

Összeségében ez lesz a hétvége legkiélezettebb párharca, amit a vegasi oddsok is mutatnak. Mindössze 3 pontos favorit a Cowboys hazai pályán, ami azt jelzi, hogy nagyjából teljesen azonos erősségűnek ítélik meg a két csapatot. A Cowboys mind offense, mind defense szinten nagyon boom or bust csapat képes lenni, a 49ersnél viszont az irányító sebezhetősége a nagyobb kérdés. Izgalmas párharc lesz és nagy sakkjátszma az edzők között is.