Beharangozó
Lesz visszavágás az egyetemi döntőn? – Alabama vs. Georgia
Egyet pislogtunk és már el is telt az idei egyetemi szezon és ahogy sokan valószínűsítettük, a döntőbe a két SEC powerhouse, az Alabama Crimson Tide és a Georgia Bulldogs jutott. Sokan fanyalognak a két nevet látva, de még a leginkább kételkedők sem vonhatják kétségbe, hogy az NCAA football idei két legjobb csapata lesz ott Indianapolisban.
Az idény közben az Alabamáról a kétkedők már olyan mondatokat fogalmaztak meg, hogy nincs ott a helyük a playoffban, ez a csapat nagyon inkonzisztens, csak a nevük tartja ott őket a legjobbak között és nem tündökölnek régi fényükben. És bár ez utóbbi állítás igaz is lehet, a mondat első fele teljes reménykedés és rosszindulat volt csupán. Nick Saban legénysége még ha valóban mutatott is bizonytalanságot egy-két mérkőzésen, végig ott volt a tűzközelben és végül pont az ellen a Georgia ellen mutatta meg, hogy ki is az úr a háznál, amely az egész szezont végigdominálta. Végül pedig a két elődöntőben a két csapat egy szemernyi kétséget sem hagyott afelől, hogy a két ellenfelük nincs velük egy súlycsoportban.
Most jöhet a SEC döntő visszavágója, ami nagyon sima Alabama győzelmet hozott és bár a Georgia 2007 óta nem tudta legyőzni a Crimson Tide-ot, most mégis van némi esély arra, hogy megtörténjen a visszavágás.
Hol dőlhet el a találkozó?
Nagy football közhely, de talán nincs nagyobb igazság jelen esetben, hogy mind az Alabama, mind a Georgia a line of scrimmage-en verte halálra eldöntős ellenfelét. Mellesleg a két csapat első találkozásakor is ez volt az egyik legmeghatározóbb párharc, így joggal gondolhatjuk, hogy most is elkerülhetetlen faktor lesz a meccsen.
Georgia támadófal vs. Alabama pass rush
Az egyik oldalon a liga legjobb pass rushere fog rohamozni Will Anderson személyében, aki önmagában meccsdöntő ember lehet. Az Alabama linebackere félelmetes 17,5 sackkel és még elképesztőbb 34,5 negatív yardos szereléssel zárta az évet. Mondanom sem kell, hogy mindkettőben az élen végzett. Hogy kicsit kontextusba kerüljön mennyivel jár a többiek előtt, szerepeljen itt a második és harmadik legtöbbet szerzők neve is. Sackben Andre Carter 15,5-tel a második, Aidan Hutchinson, a drafton 1/1-re várt játékos pedig 14-gyel zárt. Negatív yardos szerelésben pedig még nagyobb a különbség. A második Devin Lloyd, a Utah első körbe várt linebackere lett 22 egységgel, azaz 12,5-tel kevesebbel mint Anderson. A harmadik játékos ezen a listán el se érte a 20-as számot, Nick Heninger csak 19-cel zárt.
Rá egészen biztos, hogy külön gameplan szükséges a Georgia részéről, mert egy ilyen game changert egyszerűen nem hagyhatsz figyelmen kívül. A két csapat első találkozóján teljesen nem sikerült likvidálni, de csak egy sacket és két negatív yardos szerelést tudott felmutatni, ami azért részben megmutatja, hogy a Georgia már akkor is kiemelt figyelmet fordított rá.
Anderson azonban nem egyszemélyes veszély. Rajta kívül még három embernek van legalább öt sackje a szezonban. A Bearcats elleni elődöntőben villogó Phidarian Mathis például méltatlanul keveset emlegetett név, pedig már 9,5 sacket jegyzett idén és fontos pillanatokban is meg tud villanni. Szintén érdekes Dallas Turner helyzete, ugyanis a Crimson Tide-nál nem bejáratott, hogy fresman játékosok kezdenek, de Turner sérülés miatt mégis a kezdőben találta magát és 6,5 sackkel hálálta meg a bizalmat. Végül pedig pass rush szempontból még érdemes megemlíteni a transzfer által hazára találó Henry To’oTo’o-t is, aki az egyik legjobb blitzelő linebacker a ligában és nagynevű társa árnyékában is öt sackig jutott.
A Georgia támadófala azóta azonban fejlődött, a Michigan elleni elődöntőben például Harbaugh legénységének passzsiettetését, élén a már említett Hutchinsonnal és a szintén első körbe várt David Ojabóval nem csak sack nélkül tartották, de a nyomások számát is minimalizálták. A legnagyobb nyomás várhatóan a két tackle, Jamaree Salyerre és Warren McLendonra vállára fog zúdulni, ugyanis az ellenfél elsősorban a széleken félelmetes. A két szélső támadófalember azonban az egész szezonban stabil volt és múlt héten megmutatták, hogy a nagyobb nevek ellen is helyt tudnak állni.
Alabama támadófal vs. Georgia pass rush
Ha megfordítjuk a felállást, akkor talán még érdekesebb a sztori. A Georgia defense ha nem is rendelkezik annyira kiemelkedő egyéniséggel mint a túloldal, de mint egység több veszélyt tartogat. Itt ugyan senki nem került hat sack fölé, ellenben nyolc játékos is szerzett legalább hármat a szezon során. És a fal közepe ugyanolyan erős, ha nem erősebb, mint a széle. Középen ugyanis az első körbe várt duó, a robosztus Jordan Davis és a kisebb termetű, de technikás Devonte Wyatt riogat, miközben szélen olyan tapasztalt játékosok jönnek, mint Nolan Smith vagy Nakobe Dean. Ezen kívül ami még az egység valódi erőssége, hogy nem csak sokrétű, de nagyon mély is. Az említett neveken kívül Robert Beal, Travon Walker és Jalen Carter is produktív éven van túl, így a Georgia megteheti, hogy egész meccsen rotálja a sorát, így mindig lesz friss erő a falban.
A Crimson Tide-ot azonban nem kell félteni, a támadófaluk azt gondolom az egész ország leginkább domináns és fizikális egysége, a szintén fizikális Bearcats falat gond nélkül rakták odébb, még akkor is, ha a Group of 5 csapatnál viszonylag könnyebb súlyú játékosokról beszélünk. Evan Nealről sok szó esett az év folyamán, az 1/1-re is esélyes left tackle aligha lesz könnyen támadható, egész évben egy darab sacket és három nyomást engedett. De hasonlóan jó Chris Ewans és Javion Cohen statisztikai lapja is. Ha gyenge pontot kell keresni, akkor talán a right guard poszton Emil Ekiyort kell említenünk.
Kik dönthetik el a találkozót?
Az egyértelmű válasz, hogy a Heisman győztes Bryce Young lesz a mérleg nyelve (persze a már említett Will Andersonon kívül), aki a két csapat első találkozóján 421 yardig és három touchdownig jutott lényegében megingás nélkül. Young nem csak teljes nyugodtsággal, de nagyon pontosan is vezeti a gépezetet. Közel 70%-kal passzolt a szezon során és az ESPN passzolási mutatójában (ami a passzpontosságot, a passzolt TD-ket és dobott interceptionoket gyúrja egy mutatóba) is az ötödik legjobb volt. Amennyiben hasonlóan higgadtan és hiba nélkül tud játszani, mint egész évben, úgy nagyon nehéz dolga lesz a Bulldogsnak.
A győzelemhez vezető úton azonban biztosan szüksége lehet Jameson Williamsre, aki év elején még John Metchie árnyékában inkább második számú elkapó volt, de a szezon során bebizonyította, hogy jóval több annál. Az egyik legveszélyesebb mélységi célpont a ligában, de gyorsaságának köszönhetően underneath, crossing route-okon is verhetetlen. 1507 yardja az ötödik legtöbb volt a ligában, 15 touchdownja pedig a harmadik legtöbb. A Bearcats védelem megmutatta, hogy a mélységi játékot el lehet venni tőle, de kivenni a játékból teljesen lehetetlen. Még mikor keveset villog, akkor is fontos harmadik kísérleteket old meg. Nem mellesleg a mostani ellenfél ellen 184 yardot és két touchdownt szerzett.
Őt várhatóan a Clemsonról transferelő corner, Derion Kendrick fogja őrizni, aki a Michigan elleni elődöntőben két interceptionnel lett a mérkőzés hőse. Ennek ellenére fontos kiemelni, hogy alapvetően a Georgia védelmének a secondary a gyenge pontja. Fontos szerepe még a free safety Lewis Cine-nak lehet, akinek az Alabama veszélyes mély játékát kellene limitálni.
Metchie hiányában Williams mellé a fiataloknak kellene fellépni. A freshman Ja’Corey Brooks például már kétszer villant idén, amikor kellett. Egyszer az Iron Bowlon, amikor az Auburn ellen kis híján kikapott a csapat, ám a végső egyenlítő drive-ban ő szedte le csodás mozdulattal Young passzát, majd az elődöntő első félidőjének a végén is ő növelte megbízható két touchdownosra az előnyt. A többiek, Slade Bolden vagy a tight end Cameron Latu vagy Jahleel Billingsley már inkább csak epizódszerepeket kaphatnak.
Végül pedig az Alabama futójátékáról. A Bearcats ellen ugyan 301 egységig tepert az Alabama egysége a rutinos Brian Robinson vezérletével, de a Bulldogs nagydarab defensive linemanjei és Nakobe Dean ellen nem hiszem, hogy akkora faktor lehet, ahogy a két csapat előző összecsapásán sem volt. Persze fog futni az Tide, megpróbálják majd megalapozni a passzjátékot, de meglepne, ha 150 yard felé tudnának menni.
Ellenben a másik oldalon már jóval érdekesebb a futójáték kérdése. Itt nincs olyan egyértelmű lead back mint a túloldalon, ellenben van kettő olyan futó is, aki fontos szerepet játszhat. Zamir White és James Cook is átlépte a 650 futott yardot, együtt több mint 5,5 yardos átlaggal futnak. A két csapat első találkozóján az Alabamának sikerült 70 yard alatt tartani kettőjüket és meg is törték az ellenfél haladását.
A legfontosabb név azonban Brock Bowers lehet, aki az utóbbi négy hét legnagyobb csillaga. A freshman tight end egészen brutális időszakot hoz és ezzel az egész Georgia passzjátékát magával rántja. Ezen időszak alatt összesen 330 yardot és hat touchdownt szerzett, köztük pont az Alabama elleni 139 yard, 1 TD-s meccsel. Valami elképesztő mismatch a védelmek számára, így az Alabamának is ismét meggyűlhet vele a baja.
Ha pedig ő nem lenne elég, akkor meg kell említeni, hogy nemrég visszatért az egész évet kiülő, de ennek ellenére első körbe várt George Pickens elkapó is, aki az előző meccsen már bizonyította, hogy ha egészséges, akkor ember legyen a talpán, aki megállítja.
A másik irányítóról még nem esett szó, pedig Stetson Bennett teljesítménye is megér egy említést. Az idényt még JT Daniels cseréjeként kezdte, de az ő sérülése miatt a kezdőben találta magát, amit meg is őrzött. Olyannyira, hogy a Georgia offense az ország legjobb 10 egysége között végzett a legtöbb hatékonysági mutatóban, Bennett pedig maga is a legjobbak között volt a kevés terhelés ellenére. A fentebb említett ESPN hatékonysági mutatóban például Youngot is verte, a harmadik legjobb volt az egész szezont tekintve.
Összefoglalva egy sztároktól és elsőkörös tehetségektől hemzsegő döntőt fogunk látni, ahol egyértelműen az idei két legjobb csapat fog összecsapni. Mindkét keretnek megvannak az erősségei a másik megállításához és mindkettő keretnek megvannak a sztárjai, hogy eldöntsék a találkozót. Nehéz Nick Saban ellen fogadni, főleg olyankor, mikor sokadszorra bizonyítja, hogy ez az ő ligája, de talán kicsit a változatosságra vágyó szívem is mondatja azt velem, hogy Metchie hiányában nem lesz elég az Alabama passzjátéka és a Georgia visszavág a SEC döntőért.