Tom Brady a 2007-es szezon után vált igazi sztárrá, a Peyton Manninggel folytatott rivalizálása is ekkor vált legendássá. A sikerek ugyanakkor elkerülték – kilenc éven keresztül nem nyerte meg a Super Bowlt, ami a játékosok 99 százalékánál teljesen szokványos állapot, de az esetében ez már-már felfoghatatlan volt. Meg kellett újulnia, áldozatokat kellett hoznia, egy új Bradyvé kellett válnia – nem volt egyszerű, a botrányok sem kerülték el, de végül sikerült neki. Mint a Főnix, évről évre képes volt újjászületni és barátjához, Peyton Manninghez hasonlóan az abszolút mércévé válni. Teljesen alárendelte magát a sportnak és a sikernek, így karrierje utolsó harmada minden képzeletet felülmúlt – olyat vitt véghez, amihez foghatót talán soha többé nem látunk.
Brady 22 évet húzott le a ligában, és mint a Gyűrűk Ura (a sors iróniája), ez is három részre osztható. Karrierje első hét évében egy korrekt teljesítményt nyújtó irányító volt, aki leginkább egy nagyon hasznos láncszem volt a gépezetben. 2007-ben ez megváltozott: ő került a középpontba, a Patriots egy volt vele és a defense oldaláról átkerült a hangsúly a támadósorra. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy 2010-ben kapott egy 4 éves, 72 millió dolláros szerződést, ami a liga valaha volt legjobban fizetett játékosává tette.
Persze nem lehet azt mondani, hogy a 2013-as idény végéig tartó hét éves periódus alatt ne lett volna jó a Patriots, sőt! Ugyanakkor a minőséget elsősorban Brady játéka, nem pedig úgy általában a csapat és a rendszer ereje szolgáltatta, és ahogy Peyton Manning (vagy Aaron Rodgers) karrierje megmutatja, egyszemélyes hadseregként nagyon nehéz bajnokságokat nyerni. Ezt idővel a Patriots irányítója is belátta és úgy döntött, hogy alárendeli magát a csapat és a siker oldalán.
Ahogy az öreg Peyton csinálta
