Tom Brady impozáns karrierjét vizsgálgatva könnyű lenne degradálni az eredményeit. Hisz ha valaki ennyire sikeres, akkor óhatatlanul felmerül a gondolat, hogy egyszerűen csak beleült a tutiba, ha rosszmájúak akarunk lenni, akkor csalással is vádolhatnánk vagy mondhatnánk simán azt, hogy nem volt ellenfele. Sok utálója az előbbi két opciót bőségesen használja is, de azt senki nem mondhatja, hogy nem volt méltó ellenfele – egy olyan nemezis, aki sok tekintetben teljesen más, mint ő, de mégis minden téren felnőtt hozzá és folyamatosan arra kényszerítette, hogy átlépje a saját határait és évről-évre magasabb szintre emelje a játékát. Nem volt még ilyen rivalizálás az NFL történetében!
Brady kezdő karrierje első négy szezonjában háromszor jutott be a rájátszásba a Patriotsszal és ugyanennyiszer nyerte meg a Super Bowlt. 9-0-s mérlege volt a rájátszásban, sőt 2005-ben is nyert egy meccset, így az első veresége 10 győzelem után jött. Eközben az alapszakasz-mérlegére sem lehetett panasz, az 58-18-as győzelmi mutatója természetesen a legjobb volt a ligában. Mindezt ráadásul úgy érte el, hogy a Coltsban ott játszott Peyton Manning.
Ennél jobb rivalizálást elképzelni sem lehetett volna. Adott volt a futball családból származó, az egyetemen félistenként kezelt, 1/1-es szupertehetség és a 6. körös srác, aki igazából a kutyának sem kellett, de mégis extrém sikeres lett nagyon rövid idő alatt. Arról nem is beszélve, hogy az egymás elleni párharcokat is Brady nyerte: a 2005-ös szezonig 6-0 volt a Patriots irányítójának a mérlege az addigra kétszeres MVP Manning ellen, ráadásul egyszer a divíziós körben, egyszer pedig az AFC-döntőben ütötte ki a Coltsot.
Reálisan nézve ekkoriban túlzás volt rivalizálásról beszélni. Brady jött, látott és mindig győzött, az pedig üres lózungnak tűnt, hogy Manning kell az alapszakaszba, TB12 pedig a rájátszásba. A futballvilág és Brady örökségének szerencséjére azonban a helyzet 2005-ben megváltozott, és olyat láthatott a közönség, amit soha nem fog elfelejteni.
Kezdődik

Legfrissebb cikkeink
- Russell Wilson csak akkor keresheti meg a $21 millióját, ha a Giants veretlen lesz idén
- Veterán cornert igazolt a Ravens
- Ezeket a szabályokat vezetné be a Versenybizottság
- No Fun League: Már orrot törölni sem szabad ünneplésként
- Ennyi volt? – Chargers FA-értékelő
- Valami kezdete – Jaguars FA-értékelő
- Triple Coverage #592 – Mock Draft egy hónappal az igazi előtt (2. rész)
- BREAKING: Stefon Diggs a Patriotsban!
- A jövő sztárjai – Cam Ward
- Mindent egy lapra feltéve – Titans FA-értékelő
- BREAKING: Russell Wilson aláírt a Giantshez!
- Változtathat a kickoffokon az NFL
- Zach Wilson nem adta fel, hogy újra kezdő legyen
- Leonard Floyd karriercsúcsra készül
- Tom Brady: A köztem és Belichick közötti ellentétet csak a szakítás oldhatta fel
Legutóbbi hozzászólások
- Csakeztne on BREAKING: Stefon Diggs a Patriotsban!
- Hurrá Torpedó on BREAKING: Stefon Diggs a Patriotsban!
- Jani_Kovacs on No Fun League: Már orrot törölni sem szabad ünneplésként
- Jani_Kovacs on Ennyi volt? – Chargers FA-értékelő
- Jani_Kovacs on BREAKING: Stefon Diggs a Patriotsban!
- Jani_Kovacs on BREAKING: Stefon Diggs a Patriotsban!
- Jani_Kovacs on BREAKING: Stefon Diggs a Patriotsban!
- Hurrá Torpedó on Russell Wilson csak akkor keresheti meg a $21 millióját, ha a Giants veretlen lesz idén
Hm. Emlékeztek mi felháborodás volt a helmet catchnél a no callon? Amikor Eli mezét már rángatták, de ki tudott szabadulni, mert 2 Pats játékoson volt bődületes holding. Az egyiknek még a torkát is szorongatták. Megvan az a felháborodás? We are robbed kampány? Legyen visszanézhető? Legyen challengelhető? Stb stb.
Megvan?
Ja. Nekem sem rémlik.
Nagy rivalizálás volt, de sportemberhez méltóan…mindketten elismerték a másikat. Ritka az ilyen manapság…