Tom Brady impozáns karrierjét vizsgálgatva könnyű lenne degradálni az eredményeit. Hisz ha valaki ennyire sikeres, akkor óhatatlanul felmerül a gondolat, hogy egyszerűen csak beleült a tutiba, ha rosszmájúak akarunk lenni, akkor csalással is vádolhatnánk vagy mondhatnánk simán azt, hogy nem volt ellenfele. Sok utálója az előbbi két opciót bőségesen használja is, de azt senki nem mondhatja, hogy nem volt méltó ellenfele – egy olyan nemezis, aki sok tekintetben teljesen más, mint ő, de mégis minden téren felnőtt hozzá és folyamatosan arra kényszerítette, hogy átlépje a saját határait és évről-évre magasabb szintre emelje a játékát. Nem volt még ilyen rivalizálás az NFL történetében!
Brady kezdő karrierje első négy szezonjában háromszor jutott be a rájátszásba a Patriotsszal és ugyanennyiszer nyerte meg a Super Bowlt. 9-0-s mérlege volt a rájátszásban, sőt 2005-ben is nyert egy meccset, így az első veresége 10 győzelem után jött. Eközben az alapszakasz-mérlegére sem lehetett panasz, az 58-18-as győzelmi mutatója természetesen a legjobb volt a ligában. Mindezt ráadásul úgy érte el, hogy a Coltsban ott játszott Peyton Manning.
Ennél jobb rivalizálást elképzelni sem lehetett volna. Adott volt a futball családból származó, az egyetemen félistenként kezelt, 1/1-es szupertehetség és a 6. körös srác, aki igazából a kutyának sem kellett, de mégis extrém sikeres lett nagyon rövid idő alatt. Arról nem is beszélve, hogy az egymás elleni párharcokat is Brady nyerte: a 2005-ös szezonig 6-0 volt a Patriots irányítójának a mérlege az addigra kétszeres MVP Manning ellen, ráadásul egyszer a divíziós körben, egyszer pedig az AFC-döntőben ütötte ki a Coltsot.
[ppp_patron_only level=”1500″ silent=”no”]
Reálisan nézve ekkoriban túlzás volt rivalizálásról beszélni. Brady jött, látott és mindig győzött, az pedig üres lózungnak tűnt, hogy Manning kell az alapszakaszba, TB12 pedig a rájátszásba. A futballvilág és Brady örökségének szerencséjére azonban a helyzet 2005-ben megváltozott, és olyat láthatott a közönség, amit soha nem fog elfelejteni.
Kezdődik
A kétszeres címvédőnek nem indult jól az idény. Hiába kapott top 5-ös fizetést Tom Brady, a passzjátékkal nem tudta kompenzálni a sérülések miatt visszaeső futójátékot és a lassan kiöregedő védelmet – bár karrierje során először 4000+ yard fölött passzolt, messze nem volt annyira meggyőző a Patriots, ahogy azt sokan várták. Az első nyolc találkozó után mindössze 4-4-es volt a csapat mérlege, közte a Coltstól hazai pályán elszenvedett 40-21-es zakóval – ez volt Peyton Manning első sikere a Brady vezette Patriots ellen.
“Peyton egy személy volt számomra, akit mindig is csodáltam. Mindig is felnéztem rá, mert kicsit idősebb volt és mindig mindent helyesen csinált. A csapatai mindig ott voltak a szeren. Amikor ellene léptél pályára, akkor mindig a liga legjobb gárdájával kellett megküzdened”
– mondta Brady még egy 2021-es interjúban a legnagyobb riválisáról.
Utólag persze okos az ember, de háromszoros bajnokként és 6-1-s mérleggel talán még ő sem gondolta komolyan, hogy Peyton Manning komoly ellenfele lehet. Szerencsénkre nem kellett sokat várnunk arra, hogy igazán beinduljon, vagy még inkább elkezdődjön a régóta várt rivalizálás.
2006-ban a Patriots 6-1-es mérleggel kezdett, míg a Colts 7-0-s győzelmi mutatóval rendelkezett az első nyolc forduló után. Gigászi párharcra volt kilátás a két élcsapat között Bostonban a kilencedik körben és talán kisebb meglepetésre, de Peyton Manning ismét győzni tudott Brady pályáján. És itt még nem ért véget a történet: a két gárda Indianapolisban találkozott az AFC-döntőben, ahol a Colts 18 pontos hátrányt dolgozott le a második félidőben és egy felejthetetlen 38-34-es győzelemmel kiverte a Patriotstot, majd megnyerte története második Super Bowlját.
A buli beindul
Soha nem tudjuk meg, mi történt volna a két irányítóval, ha a 2006-os AFC-döntő máshogy alakul. Azt sem tudjuk, hogy mi játszódott le Tom Brady fejében élete legfájóbb veresége során, de az biztos, hogy magában nem zárta le annyival, hogy “Nem csináltunk elég játékot”.
“A bye weekünk során Los Angelesbe utaztunk és ott készültünk a playoffra. A repülőn nekiálltunk backgammonozni. Pénzben játszottunk és az első pár játékot meg is nyertem, nagyjából 200 dollárral lógott nekem Tom ezek után. Elkezdtem hergelni és láttam, ahogy egyre csak nő a frusztrációja, mire megfogta a táblát és úgy ahogy van, a repülőgép végébe hajította. Teljesen meglepődtem és nem tudtam hova rakni a dolgot. ‘Tesó, ez most komoly?’ – gondoltam magamban. Később folytattuk a játékot, ekkor már megállás nélkül nyert, 300 dollár pluszban volt, ez pedig a világ legboldogabb emberévé tette, olyan kedve volt, amilyen azelőtt még soha. Viszont amikor fizetni szerettem volna, egy fülig érő mosollyal a száján utasította vissza. Neki nem a pénzem kellett, csupán nyerni akart”
– mesélt a Bradyben tomboló elképesztő győzni akarásról Wes Welker.
Persze nem kizárt, hogy ennek semmi köze nincs semmihez és Brady pályafutása a Manning ellen elszenvedett vereség ellenére is hasonló ívet követett volna. Az ugyanakkor biztos, hogy 2007-re megváltozott valami és azt nem lehetett csak Randy Moss érkezésének betudni.
A Patriots irányítója rárúgta a ligára az ajtót. Olyan magas szinten játszott, amivel még az akkor a PFF értékelése szerint karrierje legjobb teljesítményét nyújtó Peyton Manning sem tudta tartani a lépést (az alapszakaszban 24-20-ra nyert a Patriots a kilencedik héten). 16-0-s alapszakasz-mérleget produkált, vezette a ligát passzpontosságban, passzolt yardokban és ő volt a történelemben az első, aki 50 TD-t osztott ki egy szezonban és eletében először MVP-nek választották.
Ezt követően a liga másról sem szólt, csak a Manning-Brady párharcról. 2007 és 2013 között csak kétszer nem kettőjük közül került ki a liga legértékesebb játékosa, sőt: 2007 és 2010 között csak ők nyertek. És milyen ironikus, hogy ezen lenyűgöző időszak alatt egyetlen bajnoki cím sem került a nevük mellé, ráadásul Brady élete legnagyobb kudarcát is ekkor volt kénytelen átélni.
A Majdnem Tökéletes Szezon
A 2007-es alapszakasz végére a Patriots lett a negyedik veretlen csapat a liga történetében és az első, amelyik ezt már 16 mérkőzésen tette meg. Mindezt úgy, hogy az idény első mérkőzésén (a Jets ellen) kirobbant a Spygate, ami miatt többek között a Patriots a 2008-as első körös választását is elvették.
A botrány ellenére még a rájátszásban is jöttek a sikerek: a divíziós körben a Jaguarst verték meg 31-20-ra Bradyék, majd az AFC-döntőn a Chargers ellen is nyertek 21-12-re, így 18-0-s mérleggel várhatták a Super Bowlt. Érthető módon mindenki a veretlen New Englandet várta győztesnek, szinte senki nem adott esélyt annak a Giantsnek, amely mindössze 10-6-os mérleggel csoportmásodikként jutott be a rájátszásba, ráadásul az alapszakaszban egyszer már ki is kapott a Patstől (még ha szoros is volt a párharc).
Miközben mindenki sorra tette az overeket és azt számolta, hány TD-vel küldi haza a Giantset a Tom Brady vezette offense, a megállíthatatlannak tartott Patriots támadósor csődöt mondott. A Giants rögtön egy rekorddal kezdte ezt a döntőt, hiszen az első drive 9 perc és 59 másodpercig tartott (és így is csak mezőnygól lett belőle), így már csak öt perc volt az első negyedből, amikor Brady először pályára lépett. A Patriots első támadása ennek ellenére jól sikerült és TD-vel végződött, viszont ezzel véget is ért a show: a mérkőzés hátralévő részében már csak hét pontot szerzett a csapat, miközben az ezt megelőző 18 meccsen egyszer sem maradt 20 pont alatt a támadósor.
Az extrán fájó az egészben az, hogy még ezzel a 14 ponttal is vezetett a Patriots három perccel a meccs vége előtt. Eli Manning viszont tudta, hogy csak egy esélye van arra, hogy megfordítsa a mérkőzést. A tét és a védelem által generált brutális nyomás ellenére azonban a fiatalabb Manning és David Tyree 1:10-zel a vége előtt összehozta minden idők leghihetetlenebb játékát.
@fuzovelkifele Ezen múlt a Patriots tökéletes szezonja! #helmetcatch #giants #patriots #2007 #nfl #superbowl #amerikaifoci #americanfootball #fűzővelkifelé
A Helmet Catch után közel volt a fordításhoz a Giants, majd 35 másodperccel a vége előtt Plaxico Burress meg is szerezte az ehhez szükséges TD-t. Bradynek még volt egy esélye, hogy legalább egyenlítsen és még a legvérmesebb Giants szurkolók sem merték elhinni, hogy legalább egy mezőnygól ne jönne össze. De nem jött: Eli Manning lett a 17-14-re megnyert meccs embere, miközben a rekordokat halmozó, regnáló MVP vesztesként hagyta el a pályát karrierje talán legfontosabb meccsén.
Valami eltört
Ugyan Brady a mérkőzést követően nem omlott össze, nem hagyták el a száját véleményes nyilatkozatok vagy úgy bármi, az nem kérdés, hogy brutálisan fájt neki a vereség. Nem véletlenül mondta hosszú évekkel később, hogy két gyűrűt is odaadna az egy tökéletes szezonért.
“Nem vagyok egy hipotetikus srác, de nem kizárt, hogy a tökéletes szezon után máshogy alakult volna a karrierem. Nem azt mondom, hogy azonnal visszavonultam volna, de talán játszok még hét vagy nyolc évet, és úgy éreztem volna, hogy elértem mindent és beteljesítettem minden vágyam. Az a meccs meghatározta volna a csapat szerepét az NFL történetében, meghatározta volna, hogy mit jelent a nagyság. Úgy gondolom, hogy a 2007-es Patriots volt a valaha volt legjobb csapat, ami ezt a játékot játszotta”
– emlékezett vissza a majdnem veretlen gárdára Brady 2021-ben.
Tény, hogy a tökéletes szezonnál nehéz lett volna jelentősebbet elérni, ahogy az is egyértelmű volt, hogy valami megváltozott New Englandben. A 2008-as idény elején Brady megsérült és kihagyta a teljes szezont, és hiába volt zseniális az azt követő években, hiába voltak olyan csapattársai, mint Wes Welker és Rob Gronkowski, hiába jöttek a jobbnál jobb egyéni szezonok és egy újabb MVP cím, hiába volt minden korábbinál élesebb a Manninggel szembeni rivalizálás (ki ne emlékezne a 2013-as Broncos-Patriots klasszikusra, amikor Brady 24-0-s hátrányból nyerte meg a meccset), a következő hat évben csak egyszer jutott el a Super Bowlba, ahol ráadásul ismét kikapott a Giantstől (egyszer pedig a Peyton Manning vezette legendás 2013-as Broncos ütötte el az AFC-döntőben).
Az utolsó felvonása egy megismételhetetlen rivalizálásnak
2005 és 2013 között úgy tűnt, hogy a dinasztiának vége és Brady igazából nem különb a többiektől. Ekkoriban nem arról szóltak a viták, hogy ő a GOAT vagy sem, hanem arról, hogy miért nem tudott nyerni kilenc éven keresztül – ráadásul ott volt a Spygate is, ami a korábbi sikereire is árnyékot vetett (arról nem is beszélve, hogy Manningék ellen 3-7-es volt a mérlege, a rájátszásban pedig 0-4). Nem mintha Peytonnak sokkal több sikerélménye lett volna a rájátszásban: ő is csak két Super Bowl vereséget tudott felmutatni, ráadásul nem csak átélte egy legendás csapattal azt, amit Brady 2007-ben, de sikerült mindezt leírhatatlanul kínosan megtenni (a Seahawks 43-8-ra nyert).
Mindkét legendának szüksége volt valamilyen szikrára, amivel megváltoztathatják a lefelé ívelő pályafutásukat – és milyen sorsszerű, hogy szinte egyszerre sikerült ezt megtalálniuk. Brady kezdte a sort, aki karrierje során 11. alkalommal is legyőzte Peyton Manninget, ennek is köszönhetően pedig sikerült kiharcolni a bye weeket az alapszakasz végén, majd a rájátszásban remek játékkal bejutott a döntőbe, ahol Malcolm Butler segítségével csírájában fojtotta el a Seahawks dinasztiaképződményét (a labda-leeresztős botrány egy másik történet).
Eközben Manning teste szép lassan feladta, 2015-ben már meccseket is kellett kihagynia, a Broncos pedig Brock Osweilerrel jutott be a rájátszásba (többek között sikerült vele a Patriotsot is legyőzni egy emlékezetes havas meccsen). Az utolsó szezonjára készülő legenda aztán a rájátszásra visszatért, és bár nem sokat tett hozzá a játékhoz, a No Fly Zone segítségével sikerült legyőzni a Brady vezette Patriotst az AFC-döntőben, majd megnyernie az 50. Super Bowlt.
“Minden mérkőzését láttam. Számtalan mappám van arról, mit csinál a pályán, hogyan játszik. Amit Denverben véghez vitt, az hihetetlen. Tökéletes így befejezni egy ilyen pályafutást. Ő volt a legjobbra értékelt gimis játékos, majd ő volt az egyetemi futball legjobb irányítója és 1/1-es lett a drafton. Senki nem volt, aki olyan mértékben meg tudott felelni az elvárásoknak, mint Peyton. Olyan méltóságteljesen, olyan csodálatra méltón csinálta. Ő állította fel a mércét ahhoz, hogyan kell irányítót játszani”
– búcsúzott el legnagyobb riválisától és egyik legjobb barátjától az akkor 37 éves Tom Brady. Ki gondolta volna 2016-ban, hogy a Patriots legendájának legnagyszerűbb évei még előtte állnak?
Folytatás következik.
Az első rész pedig itt olvasható.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások