Connect with us

A 7 játékai

Így nyerte meg a Rams a Super Bowlt – Defense

Az egész Super Bowlt megelőző hét arról szólt, hogy a Rams védőfala szét fogja szedni a Bengals támadófalát és megsemmisítik Burrow-t az egész támadósorral együtt. Az első félidőben azonban ebből szinte semmi nem teljesült – a második félidőben viszont változtatni tudott a Rams és ezzel megnyerte a Super Bowlt. No meg kellett egy meg nem énekelt hős, aki egy szinte láthatatlan, de zseniális játékkal lezárta a meccset. 

A Rams támadósorának elemzése után megnézzük, hogy a védelemben

  • miért nem látszott semmi az első félidőben Donaldék dominanciájából,
  • mit talált ki Raheem Morris a nagyszünetben,
  • milyen koncepciókkal alakítottak ki Donald számára egy-az-egyeket,
  • miért volt a szinte no-name nickel corner, David Long a Super Bowl meg nem énekelt hőse. 

Miért nem jött ki Donaldék dominanciája az első félidőben?

Az első félidőben mindössze hétszer érkezett nyomás Joe Burrow-ra és ebből csak egy sack lett, ami nagyon kevés annak fényében, mekkora tehetségkülönbség volt a falak csatájában. Két dolognak volt köszönhető ez a kevés nyomás.

Egyrészt annak, hogy Burrow baromi gyorsan szabadult a labdától. Az első félidőben 2,35 másodperc volt ez a szám, ami a leggyorsabbja volt az irányítónak idén – viszonyításképp a teljes szezont figyelembe véve Ben Roethlisberger szabadult leggyorsabban a labdától, átlagban 2,39 másodperc alatt.

Másrészt a Bengals nyilván nagyon félt Donaldtól, úgyhogy megmondták a center Trey Hopkinsnak, hogy amikor csak lehet (tehát ha neki nincs külön embere protectionben), a snap után azonnal forduljon Donald irányába és segítsen be a guardnak. Mivel a Rams főleg egy sztenderd négy emberes rush-sal operált az első félidőben, így ez működött is. Így tehát a félidő jelentős részében duplázva volt Donald, ezt kombinálva a gyors passzokkal pedig sikerült semlegesíteni a liga legjobb játékosát és a Rams védőfalát.

[ppp_patron_only level=”1500″ silent=”no”]

Íme egy példa:

A fal balra tolódik, ami azt jelenti, hogy a fal jobb oldalán a tackle és a guard egy az egyben lesz, a bal oldalon pedig hárman lesznek két védőre.

Alább látható, hogy Hopkins a snap után egyből balra lép, de még kitárja a karját a jobb oldali guard felé, hátha átjön ott a falember és oda kéne besegíteni, de alapvetően Donaldra figyel, aki ha megveri befelé Spaint, akkor még egy emberbe ütközzön.

Ráadásul ez a play azért is volt jó példa, mert Burrow gyorsan szabadult a labdától – még ha itt épp nem is volt ez sikeres a Bengals számára, de a falat akkor is kivették a játékból.

Mit csinált máshogy a Rams a második félidőben?

Raheem Morris védőkoordinátornak tehát ki kellett valamit találnia a félidőben, ő pedig arra helyezte a hangsúlyt, hogy Donaldnak minél több egy az egyes lehetősége legyen. Nem egy olyan hihetetlenül különleges vagy zseniális ötlet ez önmagában, de rejtett magában kockázatot. Ez ugyanis nagyrészt azt jelentette, hogy öt embert küldött az irányítóra, azaz eggyel kevesebb védő maradt hátul coverage-ben, ami egy ilyen elkapószekció és egyébként blitz ellen kiváló irányítóval szemben egyáltalán nem volt veszélytelen. De bejött, hiszen 11 nyomás, 6 sack és 1 gyűrű lett a jutalma.

Szóval hogyan igyekezett egy az egyeket kialakítani Donaldnak Morris? Mutatok pár példát a második félidőből.

Itt öt emberes frontot mutat a Rams, ami azt jelenti, hogy ha öt ember marad bent blokkolni (és itt így volt), akkor mindenkinek egy védő jut, tehát mindenki egy az egyben lesz. Ez a legegyszerűbb módja ennek, de itt fixen egy emberrel kevesebbed lesz coverage-ben.

Lehet ezt egzotikusabban is egyébként, itt például két védőfalember és három OLB volt a vonalon. Az eredmény alapvetően ugyanaz, bár itt volt egy tight end plusz blokkolóként, aki Donaldra segített be (pozitív értelemben érdekes koncepció a Bengalstól).

De nem kell feltétlen öt védőfalembert feltenni a pályára, lehet az egyik védő a line of scrimmage-en egy linebacker is, aki ugyanúgy lefoglalja a centert.

Ebből konkrétan sack lett, Donald ugyanis fogta Adenijit, felkapta és betolta Burrow ölébe.

 

De úgy is lehet egy az egyet kialakítani, ha négy embert raksz a vonalra, csak az egyik oldalt túltöltöd, tehát Donald oldalára három embert raksz, a másikra csak egyet. Így a túloldalon az RG és az RT lesz Millerrel, Donald oldalán pedig három a három ellen. Ezzel ráadásul coverage-ből sem veszel el embert.

Erre lehetne a válasza a Bengalsnak, hogy bent tartja a futót protectionben. De Morrisnak erre is volt válasza, és elővett egy jó kis koncepciót, ahol sikerült elvesztegetnie egy támadófalembert:

A Rams öt emberes frontot tett fel a pályára, ebből három a támadók bal oldalán helyezkedett el, Donald ellenben a jobbon. Ez a felállás azt eredményezi, hogy a támadófalnak balra kell tolódnia, hogy azon az oldalon felvegyék a három embert. Így tudják, hogy Donald egy az egyben lesz, ennek kivédésére a Bengals azt találta ki, hogy akkor Mixon bent marad protectionben és besegít Donaldra.

Csakhogy Morris egy lépéssel előrébb járt. Ugyan öt embert küldött az irányítóra, de máshogy. Floyd visszalépett coverage-be, ezáltal a bal oldalon három Bengals támadófalember volt két Rams védőfalemberre, tehát sikerült valakit “elvesztegetni” a nem-Donald oldalon, és eggyel több ember lett coverage-ben is. És hogy Mixon ne segíthessen be Donaldra, elküldték Earnest Jonest blitzre, akit nyilván a futónak kellett felvennie, Donald pedig így egy az egyben maradt.

Itt végül Jones oldotta meg a dolgot, nem Donald, de attól még jó koncepció volt a double team kivédésére.

Az utolsó játék: Donald mellett David Long a hős

Az utolsó play kapcsán is mindenki Aaron Donaldról beszél, ami persze tök jogos, hiszen baromi gyorsan verte meg az emberét, de ez sem lett volna elég, ha nincs egy kvázi no-name játékos, aki a meg nem énekelt hőse lett a Super Bowlnak. Ő pedig a nickel corner David Long.

Negyedik és egy volt a szituáció, így a Bengals egy rövid játékot hívott be a bal oldalra (a jobb oldalon Chase vs. Ramsey egy az egyben mélyen, negyedik és egyre nem egy valós opció). A slotból Boyd egy sit route-ot futott, ez volt az első olvasása Burrow-nak. A szélen pedig egy slant-flat kombinációt láthatunk, ami a második olvasás.

A Rams két mély safetyt mutatott snap előtt, de a snap pillanatában/után Weddle felmozgott és így kialakítottak egy bracketet Boydon, tehát gyakorlatilag beduplázták, hogy felé ne mehessen a labda – várható volt, hogy ilyen helyzetben támaszkodhat rá Burrow. Ezen kívül is emberezés volt egyébként a hívás.

Az első olvasást tehát elvette a Rams, jöhetett a másik. Mivel emberezés volt, így a helyes döntés a slant megdobása volt Burrow-tól elméletben. Igen ám, de Long egy kicsit hátralépett, belépett a passzsávba. Mindezt anélkül, hogy a QB-ra nézett volna, tehát csak az elkapók mozgásából tudta, hogy slant-flat kombináció van és ebben az esetben a slant lesz a QB olvasása.

Burrow nem tudta megdobni a slantet, és ezután a flatbe is nagyon nehéz lett volna megdobni a labdát, mert távoli dobás és Long azért arra is figyel még, úgyhogy az irányító nem tudta elereszteni a dobást.

Mindeközben pedig Aaron Donald gyorsan megverte Spaint és megérkezett Burrow-ra, aminek hivatalosan nem lett sack a vége, de gyakorlatilag igen és ezzel a Rams megnyerte a Super Bowlt.

Ha nincs ez a zseniális, kvázi láthatatlan megmozdulás Longtól, akkor a Bengals jó eséllyel mezőnygóltávolságba került volna és McPhersont ismerve készülhettünk volna a hosszabbításra. Így viszont a Rams emelhette magasba a Lombardi trófeát.

[/ppp_patron_only]

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2024 FK Media Group