Az egész Super Bowlt megelőző hét arról szólt, hogy a Rams védőfala szét fogja szedni a Bengals támadófalát és megsemmisítik Burrow-t az egész támadósorral együtt. Az első félidőben azonban ebből szinte semmi nem teljesült – a második félidőben viszont változtatni tudott a Rams és ezzel megnyerte a Super Bowlt. No meg kellett egy meg nem énekelt hős, aki egy szinte láthatatlan, de zseniális játékkal lezárta a meccset.
A Rams támadósorának elemzése után megnézzük, hogy a védelemben
- miért nem látszott semmi az első félidőben Donaldék dominanciájából,
- mit talált ki Raheem Morris a nagyszünetben,
- milyen koncepciókkal alakítottak ki Donald számára egy-az-egyeket,
- miért volt a szinte no-name nickel corner, David Long a Super Bowl meg nem énekelt hőse.
Miért nem jött ki Donaldék dominanciája az első félidőben?
Az első félidőben mindössze hétszer érkezett nyomás Joe Burrow-ra és ebből csak egy sack lett, ami nagyon kevés annak fényében, mekkora tehetségkülönbség volt a falak csatájában. Két dolognak volt köszönhető ez a kevés nyomás.
Egyrészt annak, hogy Burrow baromi gyorsan szabadult a labdától. Az első félidőben 2,35 másodperc volt ez a szám, ami a leggyorsabbja volt az irányítónak idén – viszonyításképp a teljes szezont figyelembe véve Ben Roethlisberger szabadult leggyorsabban a labdától, átlagban 2,39 másodperc alatt.
Másrészt a Bengals nyilván nagyon félt Donaldtól, úgyhogy megmondták a center Trey Hopkinsnak, hogy amikor csak lehet (tehát ha neki nincs külön embere protectionben), a snap után azonnal forduljon Donald irányába és segítsen be a guardnak. Mivel a Rams főleg egy sztenderd négy emberes rush-sal operált az első félidőben, így ez működött is. Így tehát a félidő jelentős részében duplázva volt Donald, ezt kombinálva a gyors passzokkal pedig sikerült semlegesíteni a liga legjobb játékosát és a Rams védőfalát.
Bejelentkezés Patreonnal
WP Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások