Super Bowl LVI – Amikor a Bengalsnál a labda

A Bengals védelme sokat fejlődött a szezon folyamán és a csúcspontjukat talán pont a rájátszásra találták meg. Ennek ellenére nagyon valószínű, hogy az fogja eldönteni a mérkőzést, hogy a Rams ligaelit védelme ellen mit tud tenni Burrow és legénysége.

A Bengals futójátéka

Sok kulcskérdése lesz a mérkőzésnek, de az egyik leginkább fontos, hogy a Bengals főedzője, Zac Taylor melyik arcát veszi elő. A konzervatív, az idény elején mutatott formáját, amihez önkénytelenül is visszanyúlt a playoff egyes részein is vagy azt, amelyik bátran adja a gyeplőt irányítója, Joe Burrow kezébe. Ha az előbbit, akkor nagy bajban lehet a gárda.

A Bengals a szezon első felében, a 14. hétig ugyanis a korai downokon, neutrális szituációkban a playek 51,1 százalékában futtatta a labdát, ezzel a 17. legtöbbször adta futói kezébe a kezdeményezést az egész ligában. Ez pedig több dolog miatt is rossz döntésnek bizonyult. Egyrészt a Bengals hatékonysága (az EPA mutatót vizsgálva) a nyolcadik legnagyobbat esik vissza, ha futójátékról van szó passzjáték helyett, így nem mondható el, hogy az előrehaladás szempontjából ez lett volna a jó döntés.

Sőt a Bengals kimondottan gyenge hatékonysággal futtatta a labdát. Az ESPN success rate mutatója szerint a legrosszabb tíz csapatba tartozott a gárda az alapszakaszban. Ezt meg tudták fejelni a rájátszásban, amikor is a Chiefs ellen 3,2 yardos átlaggal futtatták a labdát és 31,8%-os hatékonysággal, ami egyenesen a legrosszabb lett volna az alapszakaszbeli átlagokat tekintve.

Mielőtt rátérnék a harmadik tényezőre, ami miatt szerencsétlen volt részükről a sok futójáték, vizsgáljuk meg kicsit, hogy most a Super Bowlban a Rams ellen lehet-e okos dolog mégis a földön próbálkozni.

A támadófal közepesen gyenge nevekből áll, ami nem csak a passzjátékra, de a futásblokkolásra is igaz. Nincs olyan része a támadófalnak, amelyik irányba igazán hatékony lenne a futójáték, a futóik átlagosan 2,99 yardot tesznek meg az első kontakt előtt, ami a tizenkettedik leggyengébb a ligában. Ha mégis futni szeretnének, akkor talán a fal bal oldala irányába lenne érdemes, mert Jonah Williams és Quinton Spain talán a két legbiztosabb pont, nem véletlen, hogy köztük, illetve Williams külső válla felé átlagolnak a legtöbb yardot a running backek.

A gond csak az, hogy az ellenfél nem csak hogy jó, de kitűnő futójáték ellen. Von Miller, Aaron Donald vagy éppen Leonard Floyd általában a passzsiettetés révén kerül rivaldafénybe, de sokan elfelejtik, hogy nagyon jó futás elleni védőkről is van szó. Donald és Miller ketten együtt összesen 16 elrontott szerelést mutatnak fel az egész szezont számítva, ami azt jelenti, hogy így közösen alig rontanak el egyetlen szerelési kísérletet mérkőzésenként. Mindketten nagyon gyors lábú, dörzsölt és fegyelmezett védők futás ellen, így nem sok babér terem velük szemben. Leonard Floyd már kicsit más kávéház. Ő egyedül 17 elrontott szereléssel rendelkezik és bár viszonylag sok futásmegállítása van, mégis ő a leginkonzisztensebb. Ha a Bengals valamerre futni akar, akkor jobban teszi, ha a támadófal bal oldalát választja és Floydot támadja.

Márpedig Taylort ismerve kevés esélyt látok rá, hogy a mérkőzés elején ne vegye elő a konzervatív arcát és adja Mixon kezébe a labdát. A futó kimondottan sok yardot szerzett idén, de ez nagy részben annak köszönhető, hogy nagyon sokat tömték labdával. Becsületére legyen mondva, hogy a rossz támadófal ellenére küzd ahogy tőle kitelik, az 1395 yardjából 1030-at az első kontakt után szedett össze, ami szép teljesítmény. Így tudott egy vékony 4 yard körüli átlagot elérni, amivel nem fognak Super Bowlt nyerni.

Ellenben a Bengals próbálkozhat még azzal, hogy Floydot vagy Millert trap játékokkal csapdázzák, mert ha felérnek a második szintre, akkor lehet keresnivalójuk. Mixonnak a hatodik legtöbb legalább 15 yardos futása van, a Rams linebacker sora pedig nagyon sokat hibázott az alapszakaszban Ellenben a csapat szinte kizárólag zónázik, így a secondary játékosok is ott lesznek segíteni. Márpedig a Rams safetyk még nem rontottak szerelést a playoffban és Ramsey is kiváló futásmegállításban.

A Bengals passzblokkolása

Ha az előbb azt mondtam, hogy a mérkőzés kulcskérdése lehet, hogy a Bengals mennyit futtatja a labdát, akkor itt hatványozottan igaz, hogy kulcskérdés, hogy mennyire tudják megvédeni Burrow-t. És akkor részben itt értünk el a sok korai downos futás harmadik hátulütőjéhez. Ugyanis azzal, hogy a csapat sokat futtatja a labdát a korai downokon, azt érik el, hogy Burrow-nak sok harmadik, rossz esetben sok harmadik és hosszú szituációval kell szembenézni, ahol az ellenfél biztos benne, hogy passzjáték következik. Átlagosan a Bengals 5,3 yarddal volt kénytelen szembenézni harmadik szituációknál és Burrow-ra az amúgy is magas, minden helyzetben tapasztalt 37% helyett ilyenkor már 48%-ban helyeződött nyomás. Mondani sem kell, hogy a liga öt legrosszabb adatában van benne ez a mutató.

Az ESPN win rate mutatója szerint (ami azt méri, hány százalékban tart ki a támadófal legalább 2,5 másodpercig) a Bengals a harmadik legrosszabb csapat, a Pro Football Focus szerint a negyedik legtöbb nyomás nehezedik Burrowra és viszonylag gyakran is sackelik.

Rossz hír, hogy ugyanezen mutatók összessége szerint a Rams a legjobb csapat passzsiettetésben. Aaron Donald 102 nyomást generált a szezonban, ez a második legtöbb az egész ligát tekintve. Márpedig ő fog farkasszemet nézni a Bengals leggyengébb pontjaival. A Cincinnati támadófal közepe, azaz a már emlegetett Spain, a center Trey Hopkins és a jobb guard Hakeem Adeniji ugyanis az egyik legtörékenyebb egység a ligában. Különösen utóbbi játékos a gyenge pont, aki a snapjei közel 40%-ában nyomást enged. A Titans valósággal felfalta, a Chiefs ellen pedig már le is kellett cserélni. Rossz hír, hogy cseréje Jackson Carman, egyrészt hasonlóan katasztrofális volt, másrészt pedig kisebb sérülése miatt nem biztos, hogy játszhat.

A támadófal két széle sem lesz könnyebb helyzetben. Itt ugyanis Leonard Floyd és Von Miller fogja kergetni az irányítót. Millert talán keveseknek kell bemutatni, de Floyd is szépen termeli a siettetéseket. 70 egységet gyűjtött már össze, ami a tizedik legjobb a ligában. A Bengals támadófal két szélén, a jobb oldalon Isaiah Prince, a bal oldalon pedig Jonah Williams próbálja majd állni a sarat, de mindketten átlag alatt teljesítenek a nyomások számát tekintve.

Azzal esetleg lehetne segíteni a támadófalat, hogy a tight endek sokat maradnak bent blokkolni, de C.J. Uzomah kiesése (van esély a játékára, de nem egészséges) miatt a cserejátékosok fognak játszani és se Drew Sample, se Mitchell Wilcox nem tekinthető kimondottan jó blokkolónak.

A Bengals passzjátéka

Ezen a területen a Bengals egyáltalán nem számíthat alárendelt szerepre, ugyanis Joe Burrow és a három kezdő elkapó kimagasló passzjátékot hozott létre az elmúlt évben. Az újonc Ja’Marr Chase 1734, a másodéves Tee Higgins 1300 és a hozzájuk képest veteránnak számító, de szintén nagyon fiatal Tyler Boyd 890 yardot szorgoskodott össze. Chase és Higgins ráadásul útvonalfutásonkénti yardokban is a top10-ben van és a mindketten a top4-ben vannak a várhatón felüli elkapott yardokban is.

A Ramsnek több opciója is lesz a Bengals ellen, nehéz eldönteni mivel járnak a legjobban. Az első, ami mindenkinek valószínűleg eszébe jut, de mégsem annyira egyértelmű, hogy ez fog egész mérkőzésen történni, hogy Jalen Ramsey egy az egybe megpróbálja levenni Chase-t. Ez bár lehet jónak tűnik, de kicsi eséllyel kaphatjuk meg, esetleg a mérkőzése egyes részein. A Rams ugyanis a playek 84,4%-ában zónázik, valamint Ramsey is ritkán utazik elkapókkal, így aligha láthatjuk Chase nyakán lovagolni az egész meccsen. Ráadásul Joe Burrow kimondottan jó emberezés ellen: 0,28 EPA-val játszik playenként, ami a negyedik legjobb volt az egész ligában. A NextGenStats adatai szerint ráadásul a labdái közel 20%-a megy szoros őrizetbe (második legtöbb a ligában) és ezeket a hatodik legpontosabban is dobja meg, tehát nem annyira okos ötlet ellene emberezni.

Ramsey ellen persze nem lesz olyan könnyű dolga, aki a liga cornerei közül szinte egyedülállóan minden paraméterben képes felvenni Chase-szel a harcot. Azokban a szituációkban kerülhet egyértelműen a sztárelkapó nyakába, amikor a Bengals az utóbbi időben sokat használt módon, Chase-t a pálya egyik oldalán állítja fel, a másikon pedig három másik elkapót. Ekkor kevésbé teheti meg a Rams, hogy nem Ramsey-t küldi emberezni arra az oldalra, mert különben vagy Chase marad egy másik cornerrel egy az egyben vagy a három másik receiver oldalára nem jut elég safety segítség.

Ráadásul ha zónáznak, akkor valamennyivel nagyobb eséllyel veszik el Burrow futójátékát is az egyenletből. Nem sokat fut az LSU volt játékosa, de amikor megteszi, akkor rendszerint fontos szituációkban nagy játékokat csinál meg. A Chiefs elleni kulcsfontosságú drive alatt például három harmadik és hosszút is így oldott meg.

A másik opció, hogy megpróbálják duplázni, bracket coverage-be fogni az év támadó újoncát. Ez már inkább tűnik valóságos elképzelésnek, ugyanis Chase ellen ezt láthattuk több csapattól is. A Rams ráadásul amúgy is szeretett Cover 4 és Cover 6 felállásokkal operálni, ezek esetében pedig egy safety segítség mindig akadhat a fiatal elkapó oldalán.

Ezzel csupán egy probléma lehet, hogy ebben az esetben Higgins és Boyd ellen sokkal kevesebb figyelem marad. Márpedig láthattuk, hogy Higgins például a Chiefs ellen gond nélkül termelt 100 yard felett, amikor Chase-t duplázta az ellenfél.

Ami még szintén biztosnak tekinthető, hogy a Cover 1 nem túl jó Burrow ellen, ezért jobb, ha hanyagolja ezt is a Rams. A másodéves iránytó a harmadik legjobb EPA-vel rendelkezik singe-high ellen, sokkal többre mennek Cover 2, Cover 4, Cover 6 kombinációkkal. Ezek ellen ugyanis már csak ligaátlag Burrow teljesítménye.

Szintén fontos kérdés lehet, hogy érdemes-e blitzelni a Bengals ellen. Elsőre azt mondhatjuk, hogy egyáltalán nem. Burrow az ötödik legjobb QB blitz ellen, nagyon gyorsan olvassa hot readeket, szabadul meg időben a bogyótól. A Rams előszeretettel lépett fel blitz-cel a mobilis irányítók ellen, rendszerint az egyik linebacker volt ezzel a feladattal megbízva, de hozzá kell tenni, hogy a csapat egyik ellenfelének QB-ja sem volt jó ennyire extra ember ellen mint Burrow.

Tehát ebből megállapíthatjuk, hogy Burrow-nak nem túl kedvező matchup a Rams, ugyanis az egyik legtöbbet zónáznak, sok Cover 2 és Cover 4 van, ami Chase ellen ideális védekezés és blitzelni is keveset blitzeltek az alapszakaszban. A kérdés, hogy Higgins és Boyd ellen mennyire fog működni a védekezés (Darious Williams maradhat ott sokat velük). Különösen fontos lehet Boyd játéka, aki a snapjei nagy többségét a slotban tölti. A Rams itt elég változatosan védekezik, Ramsey, David Long és a safetyk is töltöttek számottevő időt belül.

Fontos lesz még a linebackerek játéka, akiknek valószínűleg kevesebb man coverage jut még az átlagosnál is, ugyanis Uzomah várható kisebb szerepe miatt nem lesz nagyon tight end játék a Bengalsnál, de így figyelniük kell a befele vágó útvonalakra és Burrow megiramodásaira is. D.J. Reader a 49ers ellen kiválóan megoldotta a rá szabott feladatokat, de kérdés, hogy képes lesz-e egy jóval pontosabb irányító ellen is megismételni a teljesítményét.

Ami szintén számíthat, hogy Burrow-nak már 12 darab több mint 50 yardos labdája volt idén, ami a legtöbb az elmúlt 20 évben, tehát kimondottan nagy játékokat képes csinálni ez a támadósor. A Rams azonban nagyon jól játszik a mély labdák ellen, egész pontosan a Football Outsider DVOA mutatója szerint a második legjobb volt a legalább 19 yardos labdáknál. A két safety nem hagyja el idő előtt a posztját, Nick Scott az egész playoff alatt kiválóan játszik, így kevesebb lehetősége lehet erre a Bengalsnak.

Összeségében a legfontosabb, hogy Taylor mennyit futtatja a labdát, hogy a Bengals O-line mennyire tudja feltartóztatni a Rams D-line-t és hogy a Rams milyen coverage-dzsel készül Burrow ellen. Ha ebből a háromból nem tudnak egyet sem megnyerni Burrow-ék, akkor kötve hiszem, hogy meg tudják nyerni a bajnokságot.

*A cikk párja holnap reggel érkezik.*